PhD

Azt hiszem, mindenkinek van véleménye köztársasági elnökünk szerencsétlen kimenetű dolgozatáról. Most nekem eszemben sincs még egyet rúgni a földön fekvőbe, megteszik azt sokan, ki higgadtan, ki rögtön kötélért kiáltva, lelkük rajta.

Sokkal izgalmasabb kérdés az, hogy mi, könyvtárosok, könyvtárak milyen konzekvenciát vonhatunk le ebből a történetből, mert sok olyan részlete van az egésznek, amelyek segítségével magunkat is, meg a környezetünket is jobbá tehetjük.

Az első: Schmitt Pál olyan környezetben írta meg ezt a dolgozatot, amikor még álmukban sem gondolták volna az emberek a mai internet létezését. ’92-ben maximum néhány egyetemi kutatóintézet, tudományos műhely stb. “játszóterei” voltak a számítógép, és az azokat összekötő hálózat. Plágiumkutatás? Online publikációk? Kattintásra könyvtárnyi ismeret átfésülése? Szerintem minimum mosolyogtak volna rajta. Eszükbe sem jutott volna, hogy az mezei újságírótól kezdve a trollokig bárkiből hirtelen filológus lehet, akik szövegösszehasonlítást végeznek. És ez nem Schmitt Pál ügye, hanem mindenkié. Ha a parlament minden tagjának (vagy akár minden vezető beosztásban dolgozóét) összeszednénk a szakdolgozatait, disszertációit, tuti lenne még nem egy hasonló eset. De ugyanez igaz az egész társadalomra, gondoljunk a vásárolható nyelvvizsgákra, érettségikre, jogosítványokra, a kamu szakdolgozatokra. Persze lehet azt gondolni, hogy úgysem bukok le, kisember vagyok, nem számít – de pont arról szól a mostani világ, hogy bármikor kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy akár a szakdolgozatába vagy a doktori disszertációjába kössenek bele – és megtehetik, megvannak hozzá az eszközök, nem kell titkosszolgálat, külföldi könyvtárakba kiküldött megbízó stb.

Izgalmas mellék- és párhuzamos szál, hogy a napokban lezajlott SOPA-háború egyik főszereplője, Lamar Smith (nomen est omen?) kampányhonlapján egy lopott képet használ(t) háttérképként – és ez elég gyorsan ki is derült. Csemege.

A második: a könyvtáros társadalom nem először adta tanújelét a teljes értetlenségnek, töketlenségnek és – bocsánat – idiotizmusnak. Az egyrészt már nagyon-nagyon régi gond, és már ezer éve ki kellett volna harcolni, hogy legalább a szakdolgozatig bezárólag minden publikusan hozzáférhető legyen – basszus, legtöbbünk állami pénzen jár(t) egyetemre -, másrészt ha valami történik, akkor nem a bezárkózás és a visszautasítás, a felesleges bürokrata szemétkedés a megfelelő válasz (és ha nem is az volt – a médiába nem ez jött le, ergo valami nem volt jól). Erre nincs magyarázat, az elmúlt héten a könyvtárosok presztízse óriásit esett, és most nem érdekes, kinek a hibájából. Köszönjük.

És mégis, hogy jöhetünk ki ebből jól?

  1. A társadalmi nyilvánosság előtt – akár erre a példára hivatkozva – kezdeményezni a szakdolgozatok és doktori disszertációk nyilvános hozzáférését (tudom, van nemzetbiztonsági meg gazdasági érdek, persze, de erre nagyon szigorú szabályozást kell összerakni, nehogy aztán mondjuk OV vagy GyF dolgozatai hirtelen beleessenek ilyen kategóriákba is). Van, ahol már van kezdeményezés, de ezt együtt, a könyvtárosoknak kell meglépni.
  2. A könyvtárak szerepét hangsúlyozni a színvonalas felsőoktatásban, ahol az ellenőrizhető és megbízható források találhatók, illetve kifejezetten ilyen típusú munkákra (is) képzett szakemberek várják a hallgatókat, hogy elkerülhessék a későbbi plágiumvádakat.
  3. Az MKE közleményben ítéli el – nem a SOTE könyvtárát vagy könyvtárosait, hanem – azt a fajta hozzáállást, bürokrata szabálykövetést és akadékoskodást, amit sikerült produkálniuk a kollégáknak, ezzel együtt pedig akár egy belső ajánlást ad ilyen esetekre, amelyeket természetesen a felsőoktatási intézmények vezetőinek is eljuttat.

Ha jól csinálnánk, óriási presztízst lehetne csinálni ebből, rászervezve a balesetre egy kampányt. És akkor el is szakadhatunk az elnök személyétől – ugyanakkor megőrizve azt az emléket, hogy bármikor, bárki kerülhet ilyen helyzetbe, tehát nem éri meg a sumákolás -, és általánosíthatunk, hogy a becsületes, sikeres és hosszú távú munka elengedhetetlen kelléke a könyvtár és a könyvtáros.

Képek: Maximida Seminars, [origo]

7

Végül csak összejött. Köszönöm mindenkinek, aki segített és vitt előre. Tanulságos volt az egész meg hosszú út is, de megérte. Amiket kitaláltam magamnak gimnáziumba, hiánytalanul sikerültek (család, diploma, állás), most kíváncsi vagyok, hogy a következő etaphoz mennyi időre van szükség. Na de mi is volt, lássuk csak:

  • 2004: felvételi az egyetemre
  • 2005: az első cikk és az élet és könyvtár indítása
  • 2006: a klog indítása
  • 2007: MOME
  • 2008: FITT, iGlue
  • 2009: BÜK
  • 2010: szakmailag nulla, de volt egy esküvő, asszem, ez ér
  • 2011: diploma

Közben meg sok-sok utazgatás, előadások, tanfolyamok, vélemények.

Nemsokára felrakom a két dolgozatot is. Nem mintha annyira sikerültnek érezném bármelyiket is (erről Kelttől kaptam egy nagyon jó linket, de elhagytam valamelyik sarkán az internetnek), de kordokumentumnak jó lesz. Magyarból Enyedi György antitrinitárius püspök hát prédikációját, és rajtuk keresztül a korai unitárius krisztológiát igyekeztem kielemezni, könyvtárból pedig a BÜK Könyvtár stratégiai tervét szedtem össze. És most akkor kis pihi. De tényleg csak kicsit.

A nagy visszatérés

Hát úgy néz ki, sikerült végre rászánnom magamat a majdnem lehetetlenre, és mégis seggbe rúgtam magamat és a klogot. Egyelőre még messze vagyunk a tökéletestől, de továbbra is megvannak az irányok és a célok, így mind projekt biztos fennmarad a víz színén. Ugyanakkor nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást és drukkolást, sokat segítettek tényleg.

Pár szóval, hogy mi történik és merre:

  1. Az abszolút győztes az események sorában, hogy leadtam a szakdolgozatomat. Mind a kettőt. Nincs mit hozzáfűzni, végre. Lesz bővebb beszámoló, de azzal várok, mert…
  2. Csütörtökön és jövő kedden lesznek a szakzáróvizsgák, az izgulósabbak drukkolhatnak, az mindig jól jön.
  3. Úgy néz ki, hogy talán összejön egy pótfelvételi a könyvtáros doktori képzésre (mert lekéstem a jelentkezési határidőt, de ezen gondolom már senki nem lepődik meg), ugyanakkor felvetették, hogy ugyan magyar irodalomból ha esetleg, de azért az durva lenne. Mindenesetre Enyedi Györggyel a továbbiakban is nagyon szívesen fogok foglalkozni.
  4. Megyünk Vándorgyűlésre, nekem rögtön két szempontból is fontos lett. A Jogi Szekcióban a jogtudomány és a könyvtárak kapcsolatáról (és remélem, még egy kicsit többről is) lesz szó, a FITT kocsmában pedig kitaláljuk a kiadók és a könyvtárak közös jövőjét. Mindkettő olyan lesz, hogy érdemes. (Személyes kudarc, hogy nem sikerült összehozni dr. Zlinszky János előadását, de azért a körülményekre elég nyugodt szívvel rá lehetne kenni – csak ez nem így megy. Viszont ezt ellensúlyozza a Bodó Balázzsal kötött megismerkedés, a nagyon szuper könyve ürügyén.)
  5. Van két világmegváltó magánprojekt is, de azokról csak akkor, ha lesz belőlük valami. Mindenesetre mindkettőből nagyon jól el lehetne élni, így megint egy fokkal nyugodtabban várom a könyvtári világvégét.
  6. Hamarosan kész a zsírúj gép, szép lesz nagyon. Majd lesz róla fotó is.
  7. Végül pedig rájöttem, mennyire jó dolog a tumbli.

Hát egyelőre ennyi. Folytköv.