E-szakácskönyv

Íme A Készülék, Amely Férfiak Számára Is Könnyűvé Teszi A Rántotthús Készítését. A Demy kifejezetten konyhai célokra készült, így nem kell a laptopot is odazsúfolni a pultra (ahogy néhanapján magam is megteszem). Az Amazon Kindle-höz hasonlóan egy site, a keyingredient.com hozza forgalomba. Az oldal egyébként közösségi recept-portál, így eléggé evidensnek tűnik a döntésük.

A kütyü a recepteket az oldalon regisztrált felhasználónk receptjeivel szinkronizálja USB-n keresztül. Összesen 2500 recept fér rá, de emellett még sok apró hasznosság van a gépen: mennyiségkonvertáló, átfogó recept-könyvtár, 3 stopperóra, kedvencek listája (pl. a vasárnapi menüt össze lehet vele dobni), valamint rövid leírások az összetevőkről és azok alternatíváiról, így tuti nem lesz összekeverve a kelkáposzta a karalábéval, és az sem lesz gond, ha hirtelen nincs valami egzotikus szósz.

Színes érintőképernyős, cseppálló, gomb nélküli készülék, változtatható betűmérettel és kétféle, automatikusan beálló nézettel, de a hagyományostól eltérően nem hosszanti és széles képernyőt lehet használni, ugyanis a képernyő 180 fokkal fordul – ez a ferde talp miatt van, így fektetve és állítva is lehet használni a kütyüt. (Nekem ez vastag parasztvakításnak tűnik, de annak aki megveszi, nyilván ez kénylemesebb, mint mondjuk a talpat forgatni – arról nem is beszélve, hogy ha le lehetne szedni a talpát, akkor fel is lehetne akasztani hűtőre, falra.). Egyébként meg a ház nem túl szép, nem tudom, hogy a robusztusság miatt van-e, vagy csak szimplán így sikerült, de nekem túl vastag és elég igénytelennek néz ki az anyaga is. Legalábbis a rendelő oldalon, ahol rendesen rá lehet zoomolni.

Jelenleg még csak előrendelhető a cucc, elvileg októberben jött volna ki, 299 (ezt utálom, 300) dollárért (+34 a szállítás). Kicsit drága, de egyébként az ötlet tetszik.

Hast alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!

Egy kis könyvtörténeti érdkesség: biztos mindenkinek van valami “hú, ez még dédanyám korából való könyv, de jó!” típusú, szekrény mélyén talált “dokumentuma” [ez a precíz könyvtáros megfogalmazás…]. Nos, kb. egy évvel ezelőtt én is rátaláltam egy több mint száz évvel megnyitott füzetre, amelybe valamelyik ősanyám kezdte összeírni a receptjeit. Sajnos anyira rossz állapotban volt/van, hogy használni csak óvatosan lehet, így nem is nagyon nyúlkáltam hozzá, csak elraktam, hogy majd később rendbe rakom, ha lesz kedv, na meg visszatarthatatlanul feltörő könyvkötő-emlékezés:). Aztán az egészből csak annyi lett, hogy lapokra szedtem (nem nagyon kellett szedni), és szépen lefűzhető tasakokba töltöttem.

De az érdekesség nem is ez, hanem a kedvenc receptem, amelyet egy nagyon bonyolultan rokon bácsi írt bele, aki Székesfehérváron volt pék [kb. 5-6 éves lehettem, amikor meghalt, de még ettem a kenyeréből:)]. Először nem akartam hinni a szememnek (biztos elírták a mennyiségeket…), de aztán mégis. Így hangzik:

“Foszlós kalács (Lali)

645 kg liszt, 32 kg élesztő, 650 kg só, 65 kg vaj, 97.50 kg cukor, 250 lt tej 1280 drb tojás.”

Ebből összejöhetett pár kalács:)

És nem mellesleg azt is sikerült megtudnom belőle, hogy már régen is használták a “jó” jelzőt hátravetve [ennek a továbbfejlesztése a mondatvégi, jól:)] – lásd második kép: “19. Diós torta jó”.