Szükségünk van-e a “dokumentumtípus” fogalmára?

Az én gondolatmenetem ez (nagyon vázlatosan):

  • Az biztos, hogy a weben (és az információkereső rendszerek számára érdekes – leírható – világban) betű (szám), kép és hang alapú információ van, ezek megjelenési formája változik és kombinálódik.
  • A megjelenési formák kapcsolatai lényegesek (akár egy formán belül is – ld. FRBR, FRBR-CIDOC, azaz FRBRoo), nem pedig a formák maguk.
  • Amit ma dokumentumtípusnak hívunk, az csupán egy apropó, egy ok, egy (véletlen vagy szándékos) paraméter, körülmény által meghatározott kontextus – szinte lényegtelen a keresés szempontjából (egy információ megszerzésénél az teljesen lényegtelen, hogy rádióadás, levél, könyv, cikk stb.).
  • Épp ezért nehéz meghatározni, elkülöníteni az egyes dokumentumtípusokat, mert sokszor több paraméter, körülmény kombinálódik, olyan módon, amit eddig nem ismertünk (új felületek, platformok megjelenése, ld. web).
  • A leírásnál is csak addig, míg a leírható adattípusokat meghatározzuk, ha egyáltalán kell. Itt esetleg lehetne nagyobb szerepet adni egy olyan folkszonómiának, amelynek keretet adhatnánk egy nagyon tág meta-rendszerrel.
  • Ezek az ún. dokumentumtípusok pusztán a leírt adatok alapján kikombinálhatóak, ha egyáltalán szükség van rájuk.

Kíváncsian várom a véleményeteket.

Káosz

Például: Mozart Varázsfuvola című operáját, mint önálló zenei alkotást, ISWC azonosíthatja. A nyomtatott kotta ISMN-t, a librettó ISTC-t (de a belőle készült kiadvány ISBN-t), az opera előadásáról készült videofelvétel ISAN-t, a televíziós sorozat V-ISAN-t, a hangfelvétel pedig ISRC-t kaphat.

Az e-könyv-saga folytatása

Sony ReaderÚgy néz ki, a gyártók rájöttek, hogy már épp itt az ideje a szabványosításnak. Szerencsére nem késtek el még vele, a “nagy bumm” előtt történik a dolog, így nem fog talán az történni, mint a mobiloknál – számtalan szabvány, forma stb., aminek köszönhetően gyakran egy gyártó két egymást követő készüléke sem tud már hibátlanul kommunikálni egymással. Épp a Sony jelentette be tegnap, hogy olvasóját (Reader) Epub-formátum olvasására is képessé teszi az Amazon Kindle-jét követve. Ebben a kiterjesztésben az Amazonon ma kb. 140000 cím érhető el, amíg a Sony formátumában csak kb. 45000. Azt hiszem a döntés oka érthető.

Természetesen tud olvasni PDF-et is, de ez az Epub megfelelően védi már a kereskedők érdekeit is, így állítólag nem lehet másolni.

via core77

feedbooksA másik hír nem konkrét készülékről szól, hanem a készülékekre tervezett platformról, ez a Feedbooks, és pont a másik oldalról közelíti meg a szabvány-problémát. Jelenleg szinte az összes olvasóval kompatibilis (Amazon Kindle, Sony Reader, iPhone, iPod Touch, Cybook Gen3, iRex iLiad és más okostelefonokkal, PDA-kkal). Lényege, hogy keresőeszközként kiválaszthatjuk a könyveket, híreket, majd azokat feedben lehet lehúzni, amiket aztán röptiben alakít át a készülék saját formátumára (ePub, Mobipocket/Kindle, standard PDF, Sony Reader, iLiad vagy saját PDF – ennek oldal- és betűméreteit valamint margóit állíthatjuk be).

Az objektumok (könyv, feed) metaadatait nagyon szépen felhasználják, vannak ajánlók, hasonló könyvek, listák, kommentek, átlinkelések Wikipédiára, Amazonra, Googlera, LibraryThingre(!) stb. És ami a legszebb, hogy rögtön le is tudjuk tölteni akár a számítógépünkre is, ergo ingyenes ebookok szép számmal.

via Librarian in Black

10 másodpercben az XML-ről

Az All about Linuxon találtam, jöjjön hát a fordítás:

Az XML, azaz az eXtended Markup Language az adatok strukturálására, mozgatására és tárolására lett kitalálva. Ez a legegyszerűbb megfogalmazás, de azért többről van szó: ha kicsit jobban belemélyed az ember az XML-be, olyan kifejezésekkel találkozhat, mint XLink, Namespace, DTD, Schema stb.

A w3.org hivatalos leírása sokat segíthet (magyarul is megvan):

  1. az XML célja az adatok strukturálása
  2. az XML kicsit olyan, mint a HTML
  3. az XML szöveg, de nem olvasgatásra való
  4. az XML a tervezése okán bőbeszédű
  5. az XML technológiák családját jelenti
  6. az XML új, de vannak előzményei is
  7. a HTML-t köti össze az XHTML-lel
  8. az XML moduláris
  9. az XML az RDF és a szemantikus web alapja
  10. az XML licensz-mentes, platformfüggetlen és sokan támogatják

A fordítás majdnem egy-az-egyben át lett véve a magyar oldalról, néhány helyen kissé átfogalmaztam, elnézést.

Emlékek

Még mindig él a régi blogom, és folyamatosan kapom az értesítést a beépített (és sokat szidott ; ) Akismettől, hogy az egyik postomra csak úgy zuhognak a spamek. Illetve jön a többire is, csak azokat kiszűri, ezeket meg nem. Nem értem, mindegy, vacak, lezártam a kommenteket és a pingeket. Ez a post pedig egy olvasói levélre volt reakció, és most újra elolvasva szerintem érdemes feleleveníteni (és akkor ez a post is bekerül az átlapátolt cikkek közé).

Az alap szitu az volt, hogy megjelent az alább megtalálható Megyei könyvtárak információszolgáltatása c. írásom, és persze kaptam visszajelzést is, az egyikre volt válasz az alábbi (természetesen e-mailben is válaszoltam, tisztában léve azzal, hogy ezen az úton teljesen reménytelen, hogy eljusson a címzetthez) post.

Előzmény: “A honlap kicsit az internet hőskorszakát idézi, nem éppen minőségi. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy miért kellett négy darab [valójában hat volt, de ez most nem nagyon számít] 1-1,5 megabájtos fényképet felrakni a kezdőlapra, ez még egy normálisabb internetkapcsolatot is meg tud terhelni. Egyébként a lap tartalmazza a szükséges információkat, nincsen elbonyolítva.” Mindehhez pedig hozzájárult az is, hogy ez az ország egyik észak-keleti megyéjében volt, ahol amúgy sem a legelterjedtebb a szélessávú internet.

A kifogás egyik fele erre, a(z utólag nagyon megbánt) gyors honlap-áttekintésre vonatkozott (ez a téma egyébként is sokakban ejtett mély sebet). Szó szerint idéznék (helyesírási hibák javítva):

“Abban tökéletesen igaza van, hogy vannak jó, és kevésbé jó honlapok, de én azt gondolom, azok a kollégák, akik a “kevésbé jó” honlapot készítették el, azok sem ijesztő, kevésbé áttekinthető, az Internet hőskorát idéző, minőségtelen munkát kívántak kiadni kezükből, mint ahogyan őket Ön bátorkodott jellemezni. Mivel ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük, úgy gondolom, megengedi a szubjektivitást, az egyéni vonásokat is, melyek egyesekben tetszést, míg másokban nem tetszést fogalmaznak meg. Igaz ennek is, mint minden más szakmának vannak fortélyai, kell hozzá tudás, és nem nélkülözheti a szakértelmet sem, de az éles kritika előtt nem árt néhány dolognak utána nézni.”

A kiemelt mondat nagyon megütött, főként, hogy egy könyvtári vezető “szájából” származtak. Akkor most hogy is van? Én minek tanulom meg a szabványok forrásait, a Szabadalmi Hivatalt, a 20 különféle könyvtári szabványt, ha utána az egyik leglényegesebb ponton elcsúszik az egész? Mi a fenének dolgozunk, ha utána az eredménye nem jut el sehova, csak ülünk rajta, és büszkék vagyunk saját zsenialitásunkra? Szerintem ne csodálkozzon egy könyvtáros sem a leépítéseken, elbocsátásokon, mert a pénzügyi háttér mellett bizony csakis a tisztelt kollégák felelőssége, hogy ott van a könyvtárügy, ahol. Helyezkedés helyett talán nyitni kellett volna a publikum felé, hogy ők képezzék azt a hátteret, amire lehet támaszkodni, akár egy állami támadás ellen is (lásd USA – ALA vs. FBI). Hát most aztán nyakig ül a szarban mindenki, de azért befogott orral bőszen utáljuk egymást tovább. Gratulálok.

Nem kicsit húztam és húzom fel magamat újra és újra, akárhányszor ez a rendkívül fensőbbséges hangnem nyilvánul meg bárhol. Legtöbbször a KATALIST-en, ahol minden tiszteletem a munkában megőszült szakembereké, de a bölcsesség a nyitottságot, belátást és a türelmet is tartalmazza, nem csak a tudást. (És – bár elég igazságtalanul hangzik, de – sokszor még ez a tudás is kétes, kinek van ma szüksége pl. ősi számítógépek, katalógusrendszerek ismeretére?)

Ráadául a W3C szabványait folyamatosan fordítják magyarra is, nem lenne túl bonyolult megtalálni…

Mindegy, ez csak amolyan füstölgés volt, maga a kérdéses honlap megváltozott, ennyi alapján akár már meg is lehet találni.