USA könyvtárak számokban

OCLC felmérésAzért a porosodó cikk után nem ártott volna legalább egy ilyesmi. Az OCLC jelentése a legfrissebb, 2010-es adatokat foglalja össze szépen megrajzolva. Pár adat:

  • naponta 300 000 amerikai használja munkakeresése közben a közkönyvtárakat,
  • 12 000 ingyenes wifipontot szolgáltatnak a könyvtárak, ezzel leelőzve a Starbucks egész világot lefedő 11 000 pontját,
  • havonta 2,8 millió állampolgár veszi igénybe az üzleti életéhez a könyvtárak szolgáltatásait,
  • a 181 millió bankkártya mellett 151 millió könyvtári tagkártya van forgalomban az USA-ban,
  • naponta 2,1 millió DVD-t kölcsönöznek könyvtárból,
  • kb. ugyanakkora a napi kölcsönzési forgalma a könyvtáraknak (7,9 millió könyv, 22 millió USA dollár értékben), mint a FedExnek az egész világon (8 millió).

Azt természetesen nem kell magyarázni, hogy miért fontos az ilyen jellegű felmérések közlése (ilyen csomagolásban). De az sokkal izgalmasabb lehet, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak a könyvtárak a tengeren túlon, amivel sikeresen vehetik fel a versenyt a piaci szolgáltatókkal. Ezek:

  • munkakeresés,
  • segítség a mindennapi üzleti életben,
  • wifipontok,
  • DVD-kölcsönzés,
  • könyvkölcsönzés,
  • konferenciaterem-szolgáltatás.

Nyilván ezek mind megvannak itthon is, legalábbis többé-kevésbé (mindegyikre lehet hozni magyar példát is). De a fő különbség egyrészt ennek a kommunikációjában van, mert ha nem tud senki egy szolgáltatásról, akkor az kvázi nem is létezik (és itt a tudás nem azt jelenti, hogy harmadik próbálkozásnál az eszébe jut az állampolgárnak a könyvtár, hanem hogy a vérében van, ha úgy tetszik, belé van sulykolva, hogy a könyvtár az elsődleges információgyűjtő hely), a másik pedig ennek fontosságának a felismerésében. Gyakorlatba átültetve ez szerintem azt jelenti, hogy egy könyvtár nem zárhat ki senkit és semmit sem a szolgáltatásai köréből. A tervezés során pedig tisztázni kell a korlátokat, majd azokat kreativitással és rugalmassággal szétfeszíteni. Ez pedig sajnos csakis vezetői szinten működik hazánkban, legalábbis jelenleg – ez az utóbbi pár év kicsit keserű tapasztalata számomra.

A dokumentum letölthető színesben és nyomtatóbarát fekete-fehérben is (PDF mindkettő), és csak két oldal, úgyhogy letöltésre fel!

via Stephen’s Lighthouse

Lusta könyvtáros statisztikája (rajzzal)

Ha valaki egy személyben olvasószolgálatos, gyarapító, kezeli a rendeléseket, leltároz és katalogizál, akkor egy idő múlva eléggé bele tud fáradni az állandó írogatásba. Ki-ki marad egy olvasó, telefonhívás regisztrálása, könnyen szét folynak a megrendelések, a beérkezett dokumentumok. Természetesen bizonyos szintig segíthet egy integrált könyvtári rendszer, de komplex statisztika gyors és röptiben való előállítására egyik sem alkalmas (legalábbis ilyent még nem láttam és nem is hallottam róla).

Egy olyan felület jutott eszembe, amely tetszés szerint tud adatot rögzíteni, leginkább számszerűen. Az alapvető elemek (ezek jutottak először az eszembe, de ha valaki tudna kiegészítést, azt megköszönöm) – annyit azért megjegyzek, hogy nálam nincs kölcsönzés.

Bejövő:

  • látogató szám
  • telefonhívások száma (tárgya)
  • fénymásolások oldalszáma
  • nyomtatások oldalszáma
  • szkennelések oldalszáma
  • beérkezett dokumentumok – folyóirat, könyv, CD/DVD

Kimenő:

  • rendelések – folyóirat, könyv, CD/DVD, adatbázis
  • könyvtárközi – kölcsönzés, másolatkérés
firkálás - vigyázat, nagy!
firkálás - vigyázat, nagy!

Nem tudom, hogyan lehetne ezt rendesen megcsinálni. Nyilván leggyorsabb lenne egy PHP/MySQL-alapú valamit összedobni rá, némi dizájnnal nyakon öntve, de pl. lehetne valami WordPress-alapú magic is… Valami ötlet, ilyesmi alkalmazást tud valaki?

Frissítve: töltöttem fel egy vázlatot, hogy én hogyan képzeltem el – kiindulásképpen.

Tégy az IE ellen!

explorerA statisztikáimat nézegetve állandóan belebotlok az Internet Explorerbe. Azoknak a boldogabb embereknek, akik nem tudják: ez a Windows nevezetű, Microsoft által gyártott operációs rendszerhez szállított böngésző program. Ez pedig nagyon-nagyon csúnya dolog. Mert a szegény alkalmazott, aki otthon megszokhatta a teljesen egyénivé tett tűzrókáját, Operáját vagy a Google Chrome-ját, az alaposan meg van lőve, és kénytelen a rendszergazda által telepített izével igénybe venni az internet szolgáltatásait, többek közt az én blogomat is olvasni.

És hogy ez miért rossz nekik? Mert egyrészt rettenetesen ronda a blogom Internet Explorerben (sőt, megfordítom: azok, akik eddig csak abban nézték, el sem tudják képzelni, milyen szép a blogom (és a világ) egy olyan böngészőn keresztül nézve, ami támogatja a webes megjelenítési és egyéb szabványokat). Másrészt pedig ha elmennek az oldalamról, és kíváncsiak másra is (ezért nem tudok haragudni, én szoktam a leghamarabb megunni magamat), akkor bizony előfordul annak veszélye, hogy először mindenféle felugráló ablakok teremnek az orra előtt, finoman szólva hiányos öltözetű, és nem, vagy nagyon is természetes testtartásban pózoló urakkal és hölgyekkel (állítólag az igazán udvarias felsorolás sorrendje ez, de azóta is keresem ennek a kijelentésnek a forrását, amióta hallottam), aztán előbb-utóbb olyan programok is fognak futni a számítógépén, amelyekre ő nem igazán tartana igényt (ezeket hívják a gonosz hekkerek meg a hónaljszagú informatikusok vírusoknak). Az már csak a harmadik állomás, hogy az emiatt a nemkívánt vírusok miatt méltán dühös rendszergazda a szerencsétlen könyvtároson fogja levezetni dühét, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna, de mint tudjuk, ez azért keveseknek szokott menni. Úgy általában.

Na már most, mit tehet ilyenkor a mindig talpára eső könyvtáros? Hát pl. megpróbálhat beszerezni egy 512 megás pendrájvot az egyik áruházláncban, ahol nem nézik hülyének, és még csak fukarok sem járnak, majd amikor az egész áruház hangos kacajra fakad, felemeli igényeit, és végül egy 1 gigásat vásárol, kb. 2 ezer forintért. Vagy kimegy egy sörtúrára Szlovákiába (tetszés szerint helyettesíthető az országnév, csak Magyarországon ne), és azzal a lendülettel beszerez egyet majdnem fele annyiért, mert hát ugye értelmes ember nem fizet azért, amit megtehetne (én sem ülök liliomtiprásért), így megoldja okosban, az Artisjus meg megint néz majd bután, és aztán gondolom a csíkos füzetre és papírszalvétára is fognak hologrammos matricát rakni, hátha leírom a dalszöveget.

De nézzük, mi van, ha megvan a kincs. Ezt a csekély méretű dolgot bele kell helyeznie a szerencsés kiválasztottnak (ugyan már fiam, nem tudnád nekem fölrakni, amit ez a srác ír itten a blogjában?) egy otthoni/rokoni/baráti számítógépbe (előtte azért kérdezzük meg a tulajt, mit szól a dologhoz, már ha nem mi vagyunk az), majd látogasson el a PortableApps.com nevű jól álcázott földi kánaán édenkert (mint tudjuk, ezek eleve a földön voltak) paradicsomba (ez is, de most ez részletkérdés, mert már nem ott van és kész), és klikkoljon bőszen mindenfelé Download feliratokra, mindaddig, míg nem nem kérdezi, hogy na jó, akkor hova mentsem. Vigyázat: nem lesz egyszerű a feladat, útközben kell majd három csomag közül választani. Jól fontoljuk meg, sokszor egész bonyolult választani az OpenOffice és az AbiWord irodai csomagjai közül.

Ha megvan, még nem dőlhetünk hátra, most jön a java. Vegyük az ideális megoldást: letöltődött minden gond nélkül, a kölyök, a cica, a takarítónéni nem húzta ki a falból a zsinórt, és nem is raktuk véletlenül körbe ólomlemezekkel a wifiantennánkat. Ekkor keressük meg, hova töltődött le a fájl. Ez sokszor nem kis fáradtságot igenyel, de minden esetben megéri az árát, ugyanis jutalomból ráklikkelhetünk az .exe kiterjesztésű fájlra, és most az egyszer attól sem kell félnünk, hogy a fentebb emlegetett szörnyű vírusok megtámadják gépünket (úgyis rajta vannak már rossz esetben).

Ekkor meg fogja kérdezni a gép, hogy hova telepítődjön a csomag. Ekkor, ha még nem illesztettük hordozható háttértárunkat az univerzális soros busz csatlakozóhoz, sürgősen tegyük meg, különben hiába olvastuk el (illetve írtuk meg) az eddigieket. Érdemes megtenni, ugyanis páratlan élményt kapunk cserébe: ha kiadjuk az utasítást, hogy oda települjön a csomag, akkor egy hordozható programcsomagot fogunk kapni, amelyet már nem kell telepíteni a munkahelyi gépünkre. Azaz elég abba (vagy bármelyik másik) gépbe bedugni, amit éppen vagy állandóan használunk, és máris mienk a kedvenc böngészőnk anélkül, hogy szigorú, megrovó pillantásokat kapnánk rendszergazdánktól.

Köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna mondani.

De most komolyan: egy olyan országban, ahol elsőként előzte be a Firefox az Explorert, egy olyan blogon, amit elvileg az ország információtudománnyal foglalkozó elitje (értsd: könyvtáros) látogat és olvas, elképzelhető, hogy a látogatások 50.7%-a IE6-ról jön, ehhez még az IE 7 és 5 összesen 15%, de még olyan is előfordul, hogy valaki IE 4-gyel vagy 3-mal internetezik? Gyászos… Igaz, annak sem örülök, hogy 95+% Windows felhasználó, az Ubuntu csak az XP, a 2000(!), a Vista és az NT után jön, de ez ügyben még messze sokat van fejlődnünk.

A pehelysúlyú könyvtári segítőtárs

A libstats nem tartozik igazán a nagyágyú kategóriába, de mindenképpen érdemes megemlíteni. Egy olyan kis programocskáról van szó, amely az elektronikus tájékoztatást és ügyfélszolgálatot, helpdesket kezeli, méri, számlálja szorgalmasan, sőt, a válaszokból még egy egyszerűbb tudásbázist is össze tud hozni. Ráadásul még egy naptár-widgetet is hozzá lehet csapni, hogy valami minimális határidő-kezelés is legyen benne.

libstatadmin

Az igényei igazán nem nagyok: PHP kell neki és Pear:DB modul, a legegyszerűbben egy Apache-szerveren lehet összelegózni. Mivel pedig GNU licensz alatt van közzétéve, igazán nem okoz nehézséget beépíteni egy meglévő alkalmazásba, mondjuk egy integrált könyvtári rendszerbe. Vagy mégis?…

Aki rögtön bele akar vágni, az előbb nézze meg a demót (és tudja meg a választ), utána töltse le a fájlt, aztán hajrá!

Mobil és könyvtár

Feltettem a WordPress 2.7 RC1-et, ennek eredményeképpen nincs admin oldalsávom, azaz menüm. Ez így nem helyes, downgrade lesz, mihelyt rábeszéltem magam lúúúúúúúúúúúzer vagyok, Ozh admin menüje volt a felelős, erre korábban is rájöhettem volna… Viszont újra felraktam Gazs pluginjét, így ismét látszanak a Google Readeres megosztások és hozzáadott értékek.

Tettem oldalsávba Google Friend Connectet, kíváncsi vagyok milyen, de azért annyira nem bízom benne (telepítési leírás itt). Nem azért mert hogy annyira evil lenne a Google (de az), hanem mert még pucsítok is neki, és ez már kellemetlenebb érzés. Főleg az, hogy még örömmel is teszem ezt. Van benne egy újabb tartalombecsatornázási lehetőség, ez a Wall illetve Review gadgetek, ezt nem raktam ki, tessék kommentelni, levelet küldeni vagy SWN-ezni. Igazából amiért érdekel ez a cucc, az az, hogy a MOME Könyvtár lapjára hogyan lenne érdemes betenni.

Egyébként nekem kezd ez egy kicsit sok lenni. Persze inkább legyen változatos, mint ne, de azért fárasztó egyszerre sok helyen rohangálni a felhasználók után (min. Facebook, Google, iWiW – bár ez utóbbival felhagytam, semmire nem jó).

a képet Casey Bissontól loptam

Ha már MOME Könyvtár: nemrég realizálódott bennem,* hogy a felhasználóinknak nagy része rendelkezik iPhone-nal/iTouch-csal, ezért gyorsan fel is raktam egy wpTouch plugint, már csak az fáj, hogy pont én nem látom az eredményt.

* Múltkor ebéd közben, az iPhone-ját nyomkodva kérdezte meg tőlem az egyik tanárunk, hogy megvan-e egy adott könyv a könyvtárunkban. Meglepődött, amikor elkértem tőle a készülékét, és azon kerestem ki neki a katalógusból a tételt (az egész egyetemen, így a menza-kávézóban is van wifi). Annyira fellelkesült, hogy kijelentette, ezentúl csak így fogja kikeresni. Amikor azonban meglátta, hogy néz ki a Corvina a szifonon, kicsit elkeseredett…

Szóval, ha valaki tud valamilyen iPhone-szimulátorról a weben, az szóljon… És ismét nekifutottam, hogy ne szikszalaggal legyen rátekerve a nyitólap az egészre, de valahogy csak nem akar menni ez a híres Satic Front Page. Hogy a K2-höz tartozó (egyébként régebben állati jól működő) Drop Down-ról ne is beszéljek, az RC7 egyszerűen nem bírja a kiegészítést. Vagy mittudomén, elhagytam a varázspálcám. Ja igen, természetesen a K2 wiki sem megy.

Mobil tartalomhoz még: a New York Public Library Labs pár napja tette közzé a mobil elérések statisztikáját, aminek fő konkúziója (természetesen) a gyors ütemű növekedés. Jelenleg 0.9% az összeshez képest, de ez napi kb. 1300 egyedi látogatót jelent (fél éve még csak napi kb. 500 volt ez a szám, ez 160%-os növekedés, ami azért nem kicsi, lássuk be). Ha nem is ilyen mértékben, de itthon is terjednek az okostelefonok, kis kijelzők stb., ami sürgős lépést kíván a webes megjelenés területén. És itt hadd legyek kicsit kárörvendő: egy WordPress esetén ez csak annyit jelent, hogy felrakok egy tetszőlegeset a sok plugin közül, és ez azért elég fájdalommentes egy teljes újrahegesztéshez képest.

Egyébként most gyorsan megnéztem: sajnos még nincs értékelhető statisztika iKészülék használatáról, persze ez azt is jelenti, hogy sajnos az OPAC használati statisztikáit egyáltalán nem tudom összekötni a weblapéval, mert miért is…