Bibliocommon

A The Shifted Library-n* csíptem a hírt, miszerint a Bibliocommons, amely gyakorlatilag a könyvtári gyűjteményekre épít szósöl netvörköt éles rendszerként működik a kanadai Ontario állambeli Oakville könyvtárának OPAC-jában. (A hír eredetileg a LibraryJournal-ban szerepelt.)

bibliocommons

A kezdőlapon virító Play Wii for Fwii in the Librawii-dologra szeretném felhívni külön a figyelmet, nem tudom eldönteni, hogy ez most borzalmas vagy inkább gyönyörű.

A rendszer lényege, hogy a könyvtári tartalmakhoz gyűjti a közösségi információkat, tudást, tehát az idea nagyon nem új, de a megvalósítása már annál inkább, ugyanis nekem úgy tűnik, végre megvalósult a katalógus és a könyvtári honlap tökéletes integrációja – ami el volt választva, újra egyesítetett.

Az egyik nagy újdonság, hogy az olvasójegy vonalkódja helyett felhasználónévvel lehet belépni – furán hangzik, de ilyen még szinte sehol sincsen, pedig annyira egyszerű lenne… Továbbá azt sem érdemes kihagyni, hogy az oldal terminológiája egyre inkább hasonlít a Facebookéra (ld. connect, network stb.). A lehetősésket listája is alaposan meghízott: lehet értékelni, hozzászólni, címkézni, listázni, ajánlani, tematikusan bögészni, kontextuális segítséget kapni, természetes nyelven kommunikálni (nem pedig könyvtáros szaknyelven), barátokkal megosztani, hasonló műveket böngészni, polcokon keresni borító alapján, sőt: a katalógusba saját vagy egyéb releváns adatokat, tartalmakat feltölteni. És ami a legszebb, hogy ezek a felhasználó által generált tartalmak nincsenek annyira eldugva, mint sok más helyen, hanem egyből a címlapon kapjuk őket.

opl opac

Mivel még csak béta, ezért nagyon várják a felhasználói visszajelzéseket, ezt elősegítendő pedig egy versenyt is meghirdettek, aminek a végén nyeremények várják a t. olvasót, az első például két szabadon választott kanadai könyvtár meglátogatása a családdal (és ez nem olyan hajnali vonattal odautazós, könyvtár megnézős, este visszajövős, hanem három napos, mindent kifizetős utazás). Pontokat pedig címkézéssel, korajánlással, hasonló címek keresésével stb. lehet gyűjteni, tehát nem igazán megerőltető a dolog.

A blog fotógyűjteményében még van egy csomó képernyőkép, ezenkívül pedig el lehet szórakozni a tesztkatalógussal is.

Én sajnos nem tudtam teljes mélységében bejárni az oldalt (nem vagyok sem kanadai, sem kanadai könyvtári olvasó), de amit láttam belőle, az is bőven elég volt arra, hogy vérezzen a szívem. Nekünk miért nincs ilyen…? Kicsit úgy érzem magam, mint azok, akiknek a szemét Trabival szúrják ki, de tudják, hogy Audi R8-at is kaphatnának, ha elismernék az aurókereskedőik, hogy az Audi is közlekedésre alkalmas autó (van neki kereke, a betöltött üzemanyagot mozgási energiává tudják átalakítani stb.).

Audi R8

Elmélkedés

Engem is behálózott a Facebook. Az igaz, hogy már sikeresen lepattantam a Netvibes-ról és az iGoogle-ról, a WiW-et gyakorlatilag semmire (a Subba segítségével röhögésre), a Barátikört pedig smsezésre használom. Viszont sikeresen rászoktam a TwitterreTurulcsiripre (Benedek még mindig nem csinálta meg, vagy mittomén). Nem vagyok az a közösségi fajta…(?)

Viszont ami a Facebook rendezgetése közben az eszemben járt (közben a Bloglines béta verziójával is szórakoztam, nem bírom elfogadni, hogy a MyLibrary-t nem tudom testreszabni), hogy lassan állati mindegy lesz, hogy hogyan néz ki egy honlap/blog/portál. Mindenhez valamilyen interfészen férek hozzá, ha máshogy nem, akkor a feedetetőmben. Azaz rengeteg erőforrást, időt lehetne spórolni olyan oldalak esetében, ahol az olvasótábor szinte kizárólag ilyen módon fogyaszt, azzal hogy gyakorlatilag nincs “grafikus” felület, pusztán az adminnak (se, ha emailben küldi a tartalmat), ezenkívül pedig csak egy XML-fájl van. Már csak a feeden keresztüli kommentelést kéne megoldani, és kész is.

De persze most is ez van nagyrészt, a CMS-ek ezen az elven működnek, annyi különbséggel, hogy egy sablon segítségével megjelenítik “szemmel fogyaszthatóan” is a tartalmat. Meghát akkor mivel lehetne szórakozni, ha nem sablonhekkelgetéssel?

Ning magyar könyvtárosoknak

Tegnap sikerült valahogyan (nem emlékszem már, hogyan) eljutnom a Ning-re. Ez egy közösségi háló-alkotó alkalmazás, amellyel wiw-szerű hálózatot hozhatunk létre, saját kedvtelésünkre/hasznunkra/stb. Hogy a legújabb web2es őrületet se hagyjam ki, van benne – ofkórsz – egy Twitter-jellegű rész is (ott Chatter-nek hívják a változatosság kedvéért).

Érdeklődőknek: Twitter: megmagyarázhatatlan, de jó; Twitter: tippek és kérdőjelek; További tippek és tapasztalatok Twitterezőknek; Ki se mondom, miről szól ez a post; Twitter szótár (@ Webisztán)

Én a Library2.0-ra kaptam meghívót, aztán csatlakoztam a Librarianbloggers (nem tudom, pontosan mi a címe, és az accountomat sem tudom elérni, mert lusta voltam megjegyezni a passwordomet – Firefox, ugye -, és a laptopot meg mostanában nem cipelem melóba át a fél városon) csoportjához is.

És a lényeg: létrehoztam a hunlibrarian.ning.com egy magyar könyvtárosoknak szóló hálózatot. Bárki regelhet, ezért nem nagyon küldtem meghívókat.

(Direkt nem tettem bele számot. Úgy tudom, hogy a wiw nagy népszerűségnek örvend, számozástól függetlenül, és mégis, az előző bejegyzésben szereplő kép alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy pont az ilyenek miatt rakták a kettes számot a könyvtár – library – mögé. Is. Kádárosan szólva. Ugyanakkor arra kérek mindenkit, hogy ez a megjegyzés senkit ne riasszon el…)

És egy nagyon ütős flash: olyat még nem igen ettem, mint este, munkából hazamenet, az Oktogonon a 4-6-oson ülve, hirtelen megszólal a fülemben Yoko KannoAsk DNA című száma. Aki ismeri a Cowboy Bebop Movie-t, az szerintem most nagyon bólogat.

Megjegyzés: ja, igen, vártam, hogy Ádám jólmegmondjon egy postot, vagy létrehozzon még előttem egy magyar szekciót, de én nyertem (ma komolyan azért jöttem busszal, és nem villamossal, mert így nem kellett gyalogolni, és gyorsabban nekiülhettem megírni a postot :P).