MKE pénzügyi gondok

Olvasom a listákon terjedő beszámolókat, hogy az MKE mekkora gondban van pénzügyileg, és hogy mennyire kéne ezen változtatni. A hiba természetesen a mi készülékünkben van, túl kevesen fizetnek pénzt az előre becsült létszámhoz képest, túl sokba kerül a könyvelő, az iroda, a telefon… Ezért aztán kellene még egy kör tagdíjat fizetni, hogy végre felszámolódjon a görgetett hiány, ami időben csak nőne, mert még csúnya állambácsi sem ad többet a következő években.

Kicsit emlékeztet engem ez Államunk működésére (nem merem kicsivel írni…), hogyha nincs ötletünk, akkor húzzuk le a tagságot még egy körre, az nem árt. Persze ezt országos szinten lehet elegánsabban is csinálni, van sör meg csipsz, akkor vessünk ki arra adót, nekünk meg csak a tagdíj maradt, ez van.

A baj viszont szerintem nem itt van. Ezer örömmel fizetném a jelenlegi tagdíj (PDF!) dupláját is, ha (mert éves szinten nem összeg, sokan naponta többet költenek cigire, kávéra). Ha lenne olyan koncepció, amire azt mondom, hogy igen, ezt csináljuk meg, erre van pénzem. De van ezzel szemben van nekünk egy izénk, meg hozzá rengeteg költség. Erre nem hogy egy cég, szponzor nem fog pénzt adni, de még a default librarian character is azt mondja rá, hogy nem, erre kanyit sem.

Pedig, ha lenne egy értelmes, 2-5-10 éves program, akkor nem csak hogy a tagdíj-emelés javaslatában is benne lennék aktívan is, de biztosan felvetném azt is, hogy a tagdíjakat ne a szervezeteknek, hanem közvetlenül az MKE-nek fizessük be, amit aztán az leoszt a szekcióknak az előzetes megállapodás alapján. Így aztán több jutna a szakmai programokra, a kiadványokra, a továbbképzésekre, a “kommunikációs költségekre”… (Azt valaki elmondhatná, hogy ez mit takar…)

Ez tömören az utóbbi egy hetem füstölgése. Egy miatt viszont nyugodt vagyok: az ilyen típusú véleménynyilvánítás lehet szemtelen, aljas, nem helyénvaló stb., de a rendszer nem rajtam fog visszacsattanni, mert én akkor szállok ki belőle, amikor akarok, és mivel a véleményemet sosem rejtettem véka alá, ezért még csak felelősnek sem kell magamat érezni miatta* – ez legyen a vezetők lelkiismereti problémája pár év múlva… Ezzel együtt respekt és támogatás azoknak, akik próbálják menteni, ami menthető.

* Ez így nagyon szépen hangzik, de persze, hogy nem tudom kivonni magamat alóla, ha csak a lelkiismeretemmel szemben is. De ettől függetlenül nem fogom nyomorultul érezni magam, ha bedől az egész.

Könyvtárprogram?

HSD bejegyzését olvasva esett le, hogy tényleg, igazából semmiféle programról nem lehet tudni könyvtárisztránban, hacsak nem arra a szerencsétlen stratégiai tervre vagy MOKKA-programra gondolok, hogy a Márai-programot ne is említsem (azoknak a kedves kötekedőknek, akik arra kíváncsiak, hogy ezek miért nem számítanak programnak, nos, mert csak – tökéletesen hamis kiindulópontokból készített, félhomályos dolgok ezek, sok-sok kormányzati- és EU-s pénzzel megnyomorítva, amiből jó dolog így még nem nagyon született).

Na de ha valaki végre összeszedné magát, akkor grátisz egy pontot szívesen felajánlok a programjába, ami igazából szerintem semmi újdonságot vagy meglepő dolgot nem tartalmaz: tegyük meg azt a szívességet a világnak (és magunknak is), hogy megreformáljuk ezt az egész IKR- és könyvtári adatbázis-témát.

Az ideális kép az valami olyasmi lenne, hogy egyetlen egy integrált könyvtári rendszer lenne (olyan kapcsolókkal, amik adott könyvtár igényeihez butítják a rendszert – kölcsönzés, folyóirat, honlap stb.), egyetlen egy adatbázissal, ami akár a kormányzati portállal és annak felhasználó-adatbázisával lenne összekötve. Ennek az egyetlen egy rendszernek lenne egy gazdája és sok-sok ezer felhasználója, akik a könyvtárak, akiknek alanyi jogon jár a hozzáférés – mondjuk egy teljesen saját backenddel, ami a közös adatbázisból működik (ld. Koha, WordPress 3.0+ stb.). A központi, nyílt forráskódú rendszerhez pedig számtalan, plusz modul csatlakozhatna (aka plugin, téma) az API-kon keresztül, aminek fejlesztését pedig ki lehetne adni a fejlesztőcégeknek, akik viszont kénytelenek lennének a mezei júzerekkel is megversenyezni, ugyanis végső soron bárki készíthet plugint. Csak a fejlesztők annyival vannak előbbre, hogy ők kapják a feladatot és érte a pénzt, de ha a felhasználó képes előbb és/vagy jobban megcsinálni, akkor sajnos kibújik a szög a zsákból.

Piac? Igen, de nem egészen olyan anyánk-meleg-ölében-összebújunk-mindahányan jellegű, mint ami jelenleg van. Verseny? Naná, itt aztán tényleg a jobbik győzhet.

Aztán lehet fokozni, egy ilyen rendszer kiválóan képes fenntartani önmagát egyéb, fizetős szolgáltatásokkal, aminek a díja viszont már a rendszer üzemeltetőjéhez folyik be, így abból tudja finanszírozni a fejlesztéseket (amikből egyébként messze kevesebb lesz szükséges, ld. ánlájn kommjúnití és tsai.), valamint a fenntartást, ami – főleg ha könyvtárra lebontjuk – gyakorlatilag az elhanyagolható töredéke sem lesz az eddigieknek.

Kicsit könyvtár.hu, de nem egészen, vagy legalábbis nem egészen olyan, mint amilyennek én látom ezt most.

Kéne hozzá egy államtitkár vagy főosztályvezetőatyaúristen, egy tökös könyvtáros szervezet, meg természetesen némi virgács, hogy Deák Ferenc bátyám meglehetős vastag állományát ne is hagyjam ki (én pl. az eddigi magánnyugdíj-pénztári befizetéseimet egy-az-egyben felajánlom), aztán rock it on!

Tessék, itt van, lehet vinni, még licenszt sem rakok rá, hogy ne kelljen ráírni a nevemet.

7 tipp könyvtárhasználóknak

Ezt a listát az USA-ban szedték össze, ott ez a hét pont egy átlagos közkönyvtár szolgáltatásai közé tartozik, és tényleg az állampolgároknak szólnak. Kifejezetten olyanoknak szedték össze, akik valamilyen (leginkább financiális) gondokkal küzdenek, nekik érdemes lehet megszívlelni ezeket.

  1. Nem kell megvenned a könyvet – még az antikvár könyveknél is jobban megéri könyvtárba járni olvasni
  2. Olcsóbb a film, mint a kölcsönzőben – egy-két dollár kölcsönzési díjért viheted haza a legújabb DVD-ket, sok helyen pedig a régieket teljesen ingyen lehet kölcsönözni
  3. Nyári gyerekprogramok – ingyen vagy minimális díjért a legtöbb könyvtár egész nyáron át tartó programokkal, foglalkozásokkal, játékokkal foglalják el a gyerekeket
  4. Könyvtárak által nyújtott képzések – a könyvtárakban életvezetési, háztartási kurzusokon lehet részt venni, amelyek hasznosak lehetnek akár a mindennapi életben is, de a munkában, gyereknevelésben is jól jöhetnek, sőt sok helyen van pl. ingyenes vérnyomásmérés és fogyókúrás program is
  5. Ismerkedés – a helyik könyvtári közösség, olvasókör sokaknak nyújt kiváló ismerkedési lehetőséget, és az általános tendencia itthon is, hogy a könyvtáros egyfajta patrónusa, összekötő kapcsa az embereknek
  6. Munkakeresés – általában a könyvtárakban ki van rakva a helyi munkalehetőségek listája, de maga az intézmény is segíthet önéletrajzíró-, számítógépkezelési kurzusokkal
  7. A felhasználók meghallgatása – ha valaki szeretne a kölyköknek meseolvasó délutánokat szervezni, szeretne jobban tájékozódni a pénzügyi dolgokban, csupán kérdeznie és kérnie kell, a könyvtárak deklaráltan az olvasókért vannak, így nagy örömmel elégítenek ki mindenfajta igényt, sőt az igények rendszeres és gyakori közlésével a könyvtár dolgozóinak kerül le a válláról a teher, mert így nem nekik kell kitalálni, hogy vajon éppen mit szeretnének az olvasók – így lesz mindkét fél érdeke a nyitott kommunikáció

via Stephen’s Lighthouse

foto by bies

Egy gép nem gép

Még a FITT megalakulása előtt szó volt róla, ma pedig a szó szinte kézzel fogható válósággá vált: a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szerzett 50 darab személyi kompjútert teríteni az országban. Ezeket az MKE kapta meg, és Szolnokra, Misklocra és Veszprémbe küldi őket.

Az egyetlen bibi, hogy oprendszer nélkül szállították őket, és itt kerültem én is a képbe, ugyanis az MKE elnökasszonya, Bakos Klára velem (is, nem tudom, nálam lyukadt ki) akarta megbeszélni a gépek sorsát. Az alakuló gyűlésen persze egyből rávágtam, hugy Ubuntu meg Wififalu. Mondta már akkor, hogy ez azért annyira nem lesz egyszerű, de csak ma derült ki, hogy miért: ugyanis sikerült a Microsofttól szerezni 200 db Windows licenszt, ami ugyan még nincs meg (hosszúak az utak M$-knél is), de már nem lehet visszautasítani, mert az enyhén szólva gáz. Ugyanakkor június első vagy második hetében nagy cécó közepette át kéne adni őket.

Az egészet Gazs asszisztálta végig, akinek ezúton is köszönöm, hogy beszállt a mókába. Nélküle stb.

Namármost: 50 darab gépről volt szó eredetileg, ami sok. Nagyon sok. Szerencsére azonban 35-öt megcsinálnak azok, akik elviszik, úgyhogy csak a veszprémi 15-tel kell foglalkozni. A licenszek viszont nem tudni mikorra jönnek (jövő hét elejére), ugyanakkor szorít a deadline. És a vicc az, hogy nem tudjuk, milyen Windows lesz az. Mert ha képesek 200 db Vistát adni, az nagyon nagyvonalú ugyan, de ugyanolyan röhejes is, ti. ezek természetesen selejtezett gépek, és vének mint az országút. Szóval a lot of fun.

Tanulságképpen megállapítottuk, hogy kéne egy csoportot vagy valamit létrehozni, amely egyfajta közvetítőként működhet (mint a Wififalusok). Begyűjtheti az ilyen gépfelajánlásokat, szerezhet a projekthez állami vagy EU-s pénzt, és terítheti tovább az országban. Persze ez nem működhet együttműködés nélkül a már létező programokkal, akár alásegítve pénzzel és gépszerzéssel, akár oktatásban való részvétellel, még nem tudom. Valamint (tus) alapját jelenthetné, illetve kiegészülhetne az előbbi bejegyzésben bemutatott programmal.

Ha egy ilyen dolog be tudna indulni, az nagy lenne szerintem. Már csak értelmes tartalmat kéne szolgáltatni a digitalizálóknak.

Milyen irónikus, hogy míg ezt a két bejegyzést megírtam, Tájékoztatás 4. vizsgára kellett volna adatbázis URL-eket és leírásokat, CD és DVD címeket magolnom. [Sóhaj]

Public Software Foundation

Tux olvas ;)Mindig óriási lelkesedéssel tölt el, ha egy ilyen hírbe botlom (Linux.com, fordítás).

Új támogató szervezet alakult, a Public Software Foundation, amely azt tűzte ki magának célul, hogy hasznos és jó minőségű szoftvereket gyűjtsenek össze köz- és oktatási könyvtáraknak, valamint nonprofit szervezeteknek (a közgyűjteményhez közelállóknak persze). Ezeket pedig ugyanúgy lehet használni, mint az egyéb könyvtári egységeket (könyveket, CD-ket stb.), azaz bemegy az ember a könyvtárban, és elkérheti CD-n, pendrive-on stb. Kvázi offline Google-ként (Synaptic-ként stb.) működik.

Todd és Karlie Robinson egy hónapja különböző Linux disztribúciókkal és OpenOffice-szal nyitották a sort, amivel egyelőre csak jelezni akarják, hogy van alternatíva. Még az önkéntesek gyűjtése folyik – eddig van egy könyvtár Indianából, Coloradóból, és még egy kérés (persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesz még több).

A szolgáltatott szoftverek körét még szeretnék bővíteni, jelenleg három és fél disztribúciót (Ubuntu, Edubuntu, Knoppix és Fedora) és az OpenOffice-t kínálják. Minden csomag tartalmazza a szoftvereket, egy egyszerű leírást (angolul persze), linkeket a dokumentációkhoz és a wikikhez, infókat a PSF-ről és a licenszek leírását. A Donation csomag (pénzért) már nyomtatott CD-vel és csomagolással jár (nem egy húha, de). Tervezik bevenni a továbbiakban a Debian Multi-Arch-ot, a Linux Mint-et és a PCLinuxOS-t is.

Ami a fontosabb lehet, hogy a szervezet követi is ezeket a szoftvereket, ellenőrzi, hogy fejlődnek-e, frissíti a dokumentációk elérési útvonalait, szemmel tartja a segélyvonalakat és méri a közösségi támogatás erősségét (érdekes gondolat, kíváncsi vagyok, hogy valaki végzett-e már ilyen jellegű felmérést FOSS esetében).

Minden rajtuk keresztül elérhető szoftvert Open Source License alatt tesznek közzé, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az használja az adott szoftvert és arra, aki és amire csak akarja, valamint úgy és annak adja tovább, ahogy és akinek szeretné.

A szép cél ellenére elég sok buktatója van a dolognak. Robinson szerint a legnagyobb ellenségük az idő, gyakorlatilag szinte lehetetlen egy bizonyos számú könyvtárnál többel egyszerre kapcsolatban lenni, ami sajnos azért hátrány, mert a f2f szituáció sokkal inkább kedvez az ötletek születéséhez, vagy ezeknek az ötleteknek a kidolgozásához. A helyzetet önkéntes összekötőkkel próbálják megoldani, aki helyi szinten tartja a kapcsolatot a könyvtárakkal, ez pedig lehet akár Linux felhasználói csoport, önkéntes szervezet vagy egyszerűen egy ember. “A szerevezet keretéhez a Fedora Ambassador, az Ubuntu LoCo és a Freecycle Local moderátori modelleket olvasztottuk össze, mivel mind a három bizonyos függetlenséget ad helyi szinten, de mégis megtartja a közösségi támogatást, mint egészt. Az én szerepem olyasmi, mint Greg DeK-é vagy Max Spevack-é a Fedoránál: általános irányokat jelölök ki, de a döntések nagy részét a résztvevők hozzák meg” mondta Robinson.

A következő nehézség valami ésszerű és gazdaságos módszert találni ahhoz, hogy adathordozón (CD, DVD) juthassanak el ezek a szoftverek a könyvtárakba. Erre megoldást kínálhat a WebPath Technologies, ami az on-disk.com lapon alacsony áron kínálja ezeket az előre összeállított csomagokat, vagy a közvetlen letöltés a PSF lapjáról. Mivel azonban a könyvtárosok nem nagyon szoktak szoftverek letöltésével és CD-re írásával foglalkozni, ezért ezt a helyi önkéntesek teszik – már amennyire engedi a pénztárájuk. Ezzel a letöltős módszerrel viszont az önkéntesek könnyedén állíthatják össze a csomagot, amit aztán odaadnak a könyvtárnak.

A következő lényeges pont a könyvtárosok képzése (az eredeti cikk library collection managers-t emleget, de mivel itthon ilyen nincs, ezért simán könyvtárosnak fordítom – egyébként meg az általános, állománykezelő pozíciót jelöli): az alapítók tudták, hogy ez mind a könyvtárosoknak, mind a felhasználóknak nagyrészt újdonság lesz. A megelőző felmérésekből az is kiderült, hogy nagyobb lesz a népszerűsége a dolognak, ha megbízható helyre tudják küldeni az olvasót technikai támogatásért. Éppen ezért elég sokat dolgoztak egy egyszerű és szabványos segítség létrehozásán. Lesz ugyan pár könyvtár, ahol lesz helyi PSF önkéntes, de a többségnek nem fog rendelkezésére állni, csak a közösségi támogatás. Bármi segíthet: wiki, fórum, LUG (Linux User Group – Linux Felhasználói Csoport), vagy bármilyen más információforrás.

Közösségi törekvések

A PSF még újszülött, és segítő önkéntesekre van szüksége, akik eljuttatják a programot a könyvtárakba. Az alapítvány azt javasolja, hogy ha van egy ilyen érdeklődésű csoport, akkor jelöljenek ki egy crew chief-et (kúl), aki aztán majd áttekinti és koordinálja a munkát helyi szinten, valamint kapcsolatot tart a központtal, a helyi önkéntesekkel és a könyvtárakkal. Ő vezetheti is a csoportot, de ha van rá kapacitása, dolgozhat mellette önkéntesként is természetesen. Ez a pozíció lehetőséget ad helyi akciók szervezésére, de csak olyan szoftvert szolgáltathat, amelyet a PSF is elfogadott. Bárki lehet ilyen chief, aki kicsit is ért a Linuxhoz és a nyílt forráskódú szoftverekhez.

Cookie Wolfrom (a Delta County Public Library District in Colorado rendszeradminisztrátora és az Automation System Colorado Consortium technikai segítő kapcsolata) több könyvtárral is egyeztetett nyílt forráskódú integrált könyvtári rendszerek bevezetéséről a régiójában (költséghatékonyság, vendor lock-in stb.). Meggyőződése, hogy a könyvtárak ezzel a módszerrel tudnak annyi pénzt megtakarítani, amit az állomány bővítésére lehet fordítani, és örömmel látta, hogy mennyire népszerűek és hasznosak ezek a szoftverek a könyvtárakban. Amikor tudomást szerzett erről a programról, azonnal jelentkezett. (Ezután jön még egy ömlengés, ezt a részt csupán a hölgy neve miatt vettem be.)

A jövőbeli terveiről Robinson annyit mondott, hogy elég egyszerűek. Amíg a nyílt forráskódú szoftverek ennyire ismeretlenek, addig nem számíthatnak robbanásszerű növekedésre és sikerre. 2009-ben szeretnének 12 tagkönyvtárat az Egyesült Államokból, és kettőt a tengerentúlról.

Eddig a cikk. Nekem végig az járt az olvasása (és fordítása) közben, hogy igen, megvan, ezt akartam. Részemről megtaláltam a FITT értelmét. Reálisnak látom, hogy a 2009-es két tengerentúli könyvtárból legalább az egyik Magyarországon legyen.

Partnerként én személy szerint az Ubuntu közösségét preferálnám (felhasználóként, és ezt ismerem úgy általában), de nagyon jó lenne, ha mondjuk a HUP-ról lehetne beszipkázni embereket. (NapiLOL egy FITT levlistás levél: “A legutóbbi UBUNTU-s találkozón felállt egy könyvtáros (nem tudom, családtagjaim voltak jelen, leírás alapján Dani?) és megkérdezte, hogy lenne-e valaki, aki szivesen beszélne róla a könyvtárosoknak.” – jelentem, én voltam és még nincs kapcsolat).

Nincsenek illúzióim, nem egyszerű itthon a feladat, de a helyzet javul, amint a mai OSZK-s megbeszélés is mutatta (erről külön bejegyzése születik). De egy ilyen feladat és küldetés csupa öröm, úgyhogy azt hiszem nem kérdés, hogy belevágunk.

Azért kérdéseim is vannak rendesen, mielőtt valaki olt, hogy elszálltam, de ezek valószínűleg szépen lassan meg fognak válaszolódni. Összegyűjtöttem őket, és alkalomadtán tálalom.

MIBE-konferencia

Idén is megrendezik [és nem megrendezésre kerül…] 2006 június 6-án (a Hotel Mediterránban) a Magyar Információbrókerek Egyesületének konferenciáját, immár 6. alkalommal. A címe (és egyben a témája): Partner, konkurens, megrendelő – céginformáció Magyarországon.

Az előadók (és az előadások címe):

  • Dr. Kiszl Péter egyetemi adjunktus, ELTE; alelnök, MIBE (Megnyitó – Fókuszban a céginformáció)
  • Nagy István ügyvezető, Creditreform-Interinfo Kft. (A nemzetközi cégminősítő információ szerepe az üzleti életben)
  • Litauszki Kornél ügyvezető, Hoppenstedt Bonnier Kft. (Harc a megrendelőért – az információ mint marketingeszköz)
  • Tóth Tamás ügyvezető, Opten Kft. (Cégelemzés, csődmodellek, követelés-nyilvántartás: megoldási módszerek)
  • Dr. Bencze Izabella főosztályvezető, IM OCCSZ (Az állam mint közhiteles adatszolgáltató és a céginformációs piac viszonya)
  • Dr. Ződi Zsolt kiadói igazgató, Complex Kft. (A közszféra információinak újrahasznosítása Magyarországon az Európai Unió szabályozásának tükrében)
  • Szalkai Éva vezető, Budapest Bank Rt. Tudásközpont (Értékesítési és kockázatkezelési technikák a pénzintézeti gyakorlatban)
  • Harmados György ügyvezető, Posys Kft. (Cégekről – hírszerzői eszközökkel)

Ha már csak annyira jó lesz, mint a tavalyi (Infobróker vállalkozás – Indítás és pozícionálás), akkor már simán megéri a szigorlat előtt egy teljes napi kihagyást:) Egyébként az eddigi előadások közül néhányat le lehet lehet tölteni PowerPoint formátumban (és ezért nem éppen kis méretben!!!) a MIBE oldaláról, nagyon tanulságosak (csak a letölthető előadásokat sorolom fel, a többi ott van a forrás-lapon):

1. 2001. december – A tudásmenedzsmenttől a versenytársfigyelésig:

2. 2002. december – Infobrókerek fedőnéven: researchertől a hírszerzőig:

3. 2003. október – Infobróker-jövő; piaci kihívások és EU:

4. 2004. május – Rejtett tartalmak kiszűrése; információból tudás:

[egy hideg borzongás elindult a hátamon, lentről felfelé, aztán visszapattanva a kisagyról visszafelé is megteszi ezt az utat… bahtyin szelleme visszajár!]

5. 2005. május – Infobróker vállalkozás – indítás és pozícionálás:

Aztán van még egy csomó előadás-anyag rendezvényekről, de nincs igazán összerakva. Ha valaki illetékes olvassa, szerintem fontolja meg egy aloldal létrehozását, mert nem ártana… (tanulás stb.). Köszöntem (köszöntük).

Update (2006.05.25. 12:42): Készül az új MIBE-honlap. De ezen sem láttam külön lapot az előadás-anyagoknak…