Debrecenbe kéne menni?

Tegnapelőtt lett vége a Networkshop konferenciának Debrecenben, aminek lett volna egy annyira érdekes része is, amiért megérte volna odautazni egy délutánra Pestről. Király Péter szervezett volna egy workshop-jellegű programozós összejövetelt, ahol konkrét kérdésekre konkrét válaszokat lehetett volna adni (kérdésekre példa itt és itt, Andris pedig külön erre az alkalomra hegesztett XML API-t a konyvtar.hu-ra).

Ehelyett azonban a könyvtáros-fejlesztő párbeszéd folytatása történt meg, leginkább könyvtárosok nélkül. Volt szó autentikációról, könyvtárközi kölcsönzésről, felelősségről, jogosultságokról. Mindez pedig nagyon szép, de mégis van egy nagyon nagy hiba. Az, hogy leginkább olyan kérdéseket boncolgattak, amiket nem nekik, hanem a Könyvtári Intézetnek kell feltennie és megválaszolnia. Persze, ha a könyvtárosok nem határozzák meg, hogy mi kell nekik, akkor a fejlesztőknek kell kitalálniuk, de ugye nem csak nekem fura, hogy a befőtt teszi el a nagymamát.

Ahogy én elképzelem azt, hogy jobb helyeken (Dánia, Svédország, Németország, USA stb.) hogyan működik ez: egy központi szerv, szervezet meghozza az általános stratégiát, amelynek viszont konkrét utasításai vannak a megvalósítási formákra (tehát megmondja pl., hogy központilag kell tárolni a felhasználókat, mégpedig tegyük fel LDAP-val; vagy azt hogy 5 éven belül minden könyvtárnak rendelkeznie kell katalógussal – amely azonban nem feltétlenül saját! -, és ezeknek a katalógusoknak kell tudniuk az OAI-PMH-t), amely formákat a fejlesztők megcsinálnak. Mindemellett pedig megteremtik a jogszabályi, szakmai hátterét ezeknek a fejlesztéseknek (lobbik, képzések).

Az, ami most benne van a könyvtári stratégiában szép dolog, de kicsit nesze semmi, fogd meg jól. 5 évvel ezelőtt buzzwordök, semmi lényeges konkrétum (de, az ODR és a MOKKA bibliográfiai adatainak egyesítése, na most ehhez képest azért elég erősen sulykolják a külön fenntartás szükségességét…).

Valami ilyesmit kéne szerintem csinálni. De megint ott tartunk, hogy semmilyen szakmai párbeszéd nem zajlik nyilvánosság előtt, a tömegek hallgatnak, nem mernek/akarnak beleszólni, részt venni. És ha ez nincs, akkor nincsen használható központi stratégia, és… Önfarkába harapó kígyó ez itt uraim.

Könyvtáros-fejlesztő párbeszéd

Hétvégén az egyik levelezőlistán az előző, a Corvinás előadással foglalkozó bejegyzésem utóéletét vitatva került elő spontánul az ötlet, hogy mi lenne, ha végre leülnének a könyvtárosok és az integrált könyvtári fejlesztők, és elmesélnék, mi a helyzet, mit szeretnénk a jövőben ésatöbbi. A jelenlegi helyzettől sokat nem várok, de a távlatilag rengeteg lehetőség van a rendszerben.

Az egy jó kérdés, hogy tulajdonképpen hogyan is gondoltam ezt az egészet. Ennek tisztázására összeszedtem pár pontban, hogy pontosan mi is motivált a hétfői meghívó megírásában, és hogy aztán milyen parák törtek rám az elküldése után:

  • Nem érzem, hogy a könyvtárosok nagyon tudnák, hogy hosszú távon mit akarnak egy könyvtári szoftvertől. Aktuális igényeket persze mindenki meg tud fogalmazni, de ez kevés, ebből nem lehet építeni.
  • A következő gondom a csönd, a nyilvános kommunikáció teljes hiánya, azaz nekem gőzöm sincs arról, hogy pl. a szomszéd könyvtárban mit gondolnak szükségesnek. Nem tudom, miért, talán mert nem merik mondani, talán mert tényleg kínai nekik az internet mai formája. Én utóbbit veszem alapértelmezettnek, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője.
  • Nem látom, hogy az integrált könyvtári rendszerek fejlesztői nagyon noszogatnák a szakmát a helyes irányba, pedig nekik minimum tudni illik arról, hogy mi folyik manapság ezen a téren.
  • Ami párbeszéd eddig zajlott, az nagyrészt marketing bullshittel volt megtömve, és ez érthető, hiszen vastag állami pénzeket lehet megszerezni, ki az a hülye, aki nem vetíteni fog. A kommunikáció másik része pedig “zárt ajtók mögött”, emailben, telefonon zajlik, aminek legfeljeb az eredménye fog megmutatkozni. Eddig ahány közös bemutatón, megbeszélésen voltam, valahogy a beszélgetős részére mindig elfogyott a levegő. Katalisten pedig elvétve találkozni ilyen témájú levelekkel, legfeljebb egy-két folyóiratcikk az üdítő kivétel, de hát az meg minden, csak nem párbeszéd.

Hát valahogy így látom én a szituációt. Persze ez sarkítva van és elég könnyen bele is lehet kötni, de azt hiszem, hogy az az újabb érzelmi vihar, ami kitört a levelem után (ahogy én hallottam), eléggé árulkodó.

Azért van egy-két félelmem is:

  • A szakma nem veszi komolyan az egészet. (Igazából így sem számítok arra, hogy “komoly”, nagy könyvtárak fontos döntéshozói eljönnek, mint pl. FSZEK, OSZK stb. Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, de remélem érthető, amit akartam ezzel írni.) Vagy nem fogja érteni, hogy miről van szó, és mindenféle rendszer- és könyvtárspecifikus problémákkal fognak jönni (nekem jobban tetszene a barna szín, az a gomb rossz helyen van, nem tudok folyóiratot hosszabbítani).
  • A szoftverfejlesztők sem veszik komolyan a felhívást. Eddig egyetlen egy cég képviselője keresett meg csak, ő is azért, mert viszonylag szorosabb kapcsolatban vagyunk (nagyon viszonylag). A többiről nem hallottam még semmit, és az sem bíztató, hogy a nemrég a velük való kommunikációra létrehozott levlistára rá sem bagóztak, illetve Andris levelére egy, azaz 1 ember válaszolt. (Jelzem, ma itthon 23 rendszer van üzemben.) Annyi kényszerhatás talán lehet, hogy nyilvános volt a felhívás, és az esetleges távolmaradás, hallgatás jelentősen tud egy cég renoméján rontani.
  • A szoftverfejlesztők megijednek egymástól. Akárhogy is bizonygatják, pici piac vagyunk, állati erős a konkurenciaharc, gondolom alapjáraton megy a para, hát még mi lesz akkor, ha nyílt lapokkal kell játszani… Itt is az előző pontban felhozott érvemet tudnám csak említeni.
  • El fog menni megint a marketing irányába. Sajnos elég rossz időpontot sikerült kiválasztani (nem kellett volna elfogadnom az ilyen irányú tanácsot…), pont a nagy EU-s pályázati pénzek utolsó pályázási köre előtt. Bármennyire is hangsúlyoztam ennek a szempontnak a kizárását, nagyon tartok attól, hogy sokan ezt egy utolsó lehetőségnek fogják tartani, és rájuk jön a “kapuzárási pánik”.

Remélem, ezek a félelmek nem fognak bejönni, és hasznos beszélgetés lesz a vége. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hányan fognak jelentkezni beszédre a könyvtárosok közül. Az is állatira érdekel, hány fejlesztő veszi magának a fáradtságot, és állít össze dokumentációt.

Jövő hét pénteken meglátjuk. Addig viszont már nincs sok hátra, csak pl. ennek a wiki-oldalnak az átrágása és szerkesztése (mindenki hozzászólhat, ez szinte elvárás – csak regisztrálni kell, és máris mehet), valamint az eseményre való feliratkozás Facebookon vagy Google Calendarban:

Photo by The Tardigrade