Portátlanul

Az Európai Unió kiírt egy Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) és egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) nevű vastag pénzforrást. Az elsőről nem igazán tudok nyilatkozni, mivel csak vidéki könyvtárak vehettek részt benne, de ha csak kicsit is hasonlít a TÁMOP-hoz, akkor semmi jót nem várok attól sem.

A hiba ott lett elkövetve, hogy az egyes országokra lett rábízva a pénz szórása az országban. Kecskére a káposztát, ráadásul ez egy nagyon balfék kecske lett, mert még a látszatát sem sikerült megőrizni a kertészeti kultúrának, csak a csámcsogás zaja és a szerteszét szálló levélfoszlányok töltik be a képernyőt.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy van a csillió forintnak jelentős hányada, amit lenyel keresztbe kedvenc nemzeti könyvtárunk (mondhatni, fél fogára sem elég). A maradékot pedig feldobjuk a levegőbe, és megmondjuk a játékosoknak, hogy 10-en kapaszkodjanak össze (az tök mindegy, hogy melyik tíz, minél kevesebb közük van egymáshoz, annál mókásabb lesz az összkép), és úgy ugráljanak, hátha jut nekik is valami. Egy feltétele van még a részvételnek: azt a varázsszót kell közben kiabálni, hogy póóóóóóóórtááááál, így nem csak a játékos érzi magát jól, de az is aki csak nézőként téved be.

Komolyra fordítva a szót: az, hogy ez a történet igazából kinek nem jó, az eléggé egyértelmű. Nekünk, könyvtárosoknak. És kinek jó? A szoftverfejlesztőknek (általánosan mindegyiknek, nem szeretnék neveket mondani, úgy érzem, hogy aki már egyszer is kimondta a portál szót könyvtári kontextusban, az benne van már a buliban) természetesen. Újra lehet csinálni egy rendszert, azt sokért eladni, ami pénzt ráadásul az EU adja.

Mi lesz az eredmény? Megint lesz egy rakat portál (azért kevesebb, ahány IKR), újabb szekértáborokat felépítve. És mi lesz a portálokon? Semmi. De tényleg. Még ha a könyvtári tartalmakat húznák be, talán-talán. De úgy, hogy a portálnak magának gyakorlatilag csak annyi köze lesz a könyvtárhoz, hogy az OPAC-jának információit átrántja, a többit pedig lesz szíves a könyvtáros felrakni – na ebből nem lesz semmi. Fogadhatunk is nyugodtan, van rá egy túrórudim. A másik baj, hogy ha még könyvtári tartalmakat is húznának át, még akkor is elég gyér lenne a tartalom, igaz egyre több könyvtár állít elő tartalmat, de az még mindig nulla egy indexhez képest.

Szekértáborhoz apró csavar: minden portált egy fejlesztőcsapat fog kiadni. És melyik OPAC-kal fog az a portál jóban lenni? Csak nem az általa forgalmazottal? Csak de. És nem hiszem el, hogy meg fogják tökéletesen oldani a többi rendszerrel a párbeszédet, mert eddig sem tudták.

Alapvetően két helyen látom elhibázva a koncepciót: az egyik (de nem az első!!!) a kiírás maga. Azt hiszem nincsen olyan kollégám, akivel ne értenék egyet, hogy a kulturális kormányzat újabb idióta és teljességgel értelmezhetetlen döntését kaptuk a nyakunkba, bármit fognak mondani erről holnap, két hónap vagy egy év múlva. Ezt a sarat nyalogathatják, de lemosni nem fogják magukról soha. A könyvtárigazgatói szint fölött eléggé terheli a felelősség az összes minisztériumi … ööö … embert.

A másik pedig a kiindulási helyzet a könyvtárakban. Jelenleg egy könyvtári rendszer (és arra ma jöttem rá úgy istenigazából, hogy az “integrált” jelző a legnagyobb vicc ebben a szakmában) annyi integrálatlan részből áll, amennyit csak szeretnénk. Most van egy OPAC, egy honlap, és ha szerencsések leszünk, sok-sok millióért lesz egy portálunk (megjegyzem, az első kettőt sem ingyen vágták hozzánk). És a három köszönőviszonyban sem lesz egymással. Mert az nem truváj, ha egy adott rendszer fejlesztői csinálnak egy másik, közös OPAC felületet a felhasználóiknak, így nem számolom ezt a lehetőséget. És hogy mi lenne a jó? Ha lenne egy tényleg integrált könyvtári rendszer, amely egyben kezel mindent (honlap, OPAC, egyéb tartalmak, hírek, anyagok stb.) egy ún. portálban (de akkor már nevezzük CMS-nek, mert hárombetűs, és még van hitele, legfőképpen pedig tartalom mögötte), és az egyes portálokból épülne fel a nagy közös, így valami alapra húzhatnánk rá az épületet.

Ami most van, lesz, az össze fog esni, mint egy kártyavár, ha jön egy szellő. Mondjuk egy választás. Vagy egy újabb válság. Esetleg felgyújtják az OSZK-t, mert úgy beálltak a focidrukkerek, hogy nem tudják megkülönböztetni a Dísz teret a Szabadság tértől, meg különben is, a papír jobban ég, mint a film. Vagy mit tudom én.

És a legjobb: mindezt, amiért most úgy ácsingózunk, már rég csinálják. Úgy hívják, hogy Könyvtárportál, van neki demója, fejlesztik, ráadásul pont a Könyvtári Intézetben. Csak hát amikor tavalyelőtt az első apró jelek, bemutatók készültek, mindenki gúnyosan húzta a száját, hogy ugyan Andriskám… Most meg nem tud elaludni a nép, ha nem matrázza el ötvenszer, hogy “mindennapi portálunkat add meg nekünk ma.”

Igazán tökös lépés az lenne, ha a teljes szakma tüntetően távol tartaná magát az egésztől.

Outsider

Volt az Internet Hungary 2007, Tihanyban, csakúgy mint eddig. Volt róla jó meg rossz vélemény, ez van, nincs tökéletes program (én nem voltam ott, ezért nem akarok ítéletet mondani). Viszont: volt egy pályázat is kiírva, amire startuppal lehet pályázni (értetlenül nézőknek: startup a frissen induló webes szolgáltatás, amelyről még nem látszik, hogy sikeres lesz-e – ha már kiderült róla, azt sikeres startupnak híják). Volt pályázó is, az első helyet az e-aerobik vitte, ami Norbiék sója mellé pont befér.

Ami viszont a mi szemszögünkből releváns, az a nemecsek.hu projekt. Nem regélek sokat, inkább itt van helyette a slideshow.

SlideShare | View | Upload your own

Most megint az a kérdés, hogy Sasszem ébren van-e, és villámgyorsan ki-e aknáz-e.

Update (07.10.26.): “write a poem about the wonders of LibraryThing just to annoy Michael Gorman.” Library 2.0 Idea Generator. Via Lilos.

Központosított könyvtár-marketing (pályázat)

Ez a poszt eredetileg májusban született, de aktualizálom, és egy versenyt is meghirdetek hozzá (bár jutalmat nem tudok felajánlani). Akkor lássuk.

Már néhányszor megfordult ez az ötlet a fejemben, de csak ma reggel a 16-oson jutottam el egy publikálható szintig.

Akármennyit utazok az országban, sehol sem érzem igazán a könyvtárak jelenlétét, maximum, ha mutogatni lehet a turistáknak. Ez biztos abból is fakad, hogy nem lakom az adott helyen, de ez önmagában még nem lenne indok, hiszen nem kell megerőtetnem magam, hogy fél percen belül megtudjam, hogy hol van a helyi pláza, telefonbolt, mittudoménmi. “Nyilván, ha valami kulturális esemény van, akkor azért kiderül, hogy van könyvtár is” – gondolhatja a kedves olvasó, de ezt sem nagyon volt szerencsém észre venni (persze, biztos meg lehet ezt az állítást cáfolni…).

Valahogy hiányzanak azok a kellékek, amelyek egyértelművé tenné az emberek számára, hogy itt és itt van egy olyan intézmény, ahol a kérdéseidre választ kaphatsz, ha unatkozol, szórakozhatsz, ha kedved van, internetezhetsz, ha tanulni akarsz, tanulhatsz stb. Mindezek mellé szintén nem sok ütős mai szlogent láttam – könyvtárak falain kívül. Ötlet pedig van, ezt bizonyította a tavalyi múzeumok éjszakáján a Könyvtártudományi Szakkönyvtár is, de ezek valahogy bennrekednek az intézményekben, márpedig így nem lesz belőlük sok minden. Egy kicsit aggresszívebben kéne tudatosulni az emberekben (de itt az aggresszívet a jó értelmében használom…).

Oda lyukadtam ki, hogy a Könyvtári Intézetnek ki kéne írnia egy pályázatot “Könyvtárreklám”, vagy valami hasonló témával, címmel a megyei könyvtárak részére (nos, ezt itt és most meghirdetem én). A beérkezett ötleteket, pályázatokat aztán rangsorolva, átlagolva, összegyúrva, megkeverve megcsinálni plakátnak, reklámnak vagy akár bárminek is. Lényeges eleme szerintem a folyamatnak, hogy nem intézményileg, hanem egyénileg kelljen a pályázatokat beküldeni, így ugyanis ki lehet venni a folyamatból a munkahelyi konfilktusokat, és a beérkezett anyag mennyisége is valószínűleg sokkal nagyobb lesz. Az “utómunkálatokat” pedig csinálhatnák infobrókerek, de akár profi marketingesek is. Az első fázisból azért hagynám ki őket, mert a helyi körülményeket úgysem fogják megismerni, a könyvtárosok által beküldött munkákban benne lesz valamilyen formában (esetleg bújtatva) a könyvtár környzete, amit aztán ki lehet szűrni. A gyúrás folyamatán egy olyan koncepciót kéne elkészíteni, amit aztán rá lehet húzni a megyei könyvtárak összességére, de hagyni is kéne annyi mozgásteret, hogy az esetleges sajátos tulajdonságokhoz hozzá tudják igazítani az egyes könyvtárak.

És ha ez elkészült, már csak várni kell a jószerencsét és egy kicsit korrektebb és normálisabb országvezetést, amelyik támogatná ezt a folyamatot (óriásplakátok, tv- és rádióreklámok, Internetes hirdetőcsíkok stb.). Ha pedig egyszer ez elindul, akkor már ki lehetne ezt terjeszteni a városi könyvtárakra is.

“BestBlogForward” meme contest

Kevin Lim elindította 1000. postjának alkalmából kontesztjét. Az instrukciók:

  1. Keresd meg a legnépszerűbb postodat!
    Ebben segíthet a szolgáltató számlálója, a commentek száma, akár egy google-s keresés, vagy a blogtrackerek – BlogPulse, Technocrati stb.
  2. Blogold le a post háttértörténetét!
    Írd le, hogy hogyan találtad ki, miért írtad le, és hogyan lett népszerű – természetesen ne felejts el egy permalinket bepakolni a postra!
  3. Tageld “BestBlogForward”-ként!
    Ha elkészültél, győződj meg róla, hogy a címe és a tag szintén a “BestBlogForward”! Linkeld vissza ide. Sőt, ha a következő HTML-kódot használod, bárki meg tudja majd tekinteni a postodat a Technocrati-n keresztül: <a href=”http://technorati.com/tag/bestblogforward” rel=”tag”>bestblogforward</a>.

bestblogforwardNyerni lehet, 25$-os Amazon.com vásárlási utalványt, és fel lett ajánlva egy Flickr Pro account is, jól.

A verseny 2006. május 29-én, 11:59-kor zárul (szerintem nem magyar idő szerint:), az eredmény egy hét múlva várható. (Természetesen érdemes mindezt angolul végezni…;)

Az egész pedig arra fut ki, hogy vajon hogyan is lesznek népszerűek a blogok. Nosza hát. (Kedvem lenne ugyanezt magyarul is megcsinálni… Csak még kicsi vagyok hozzá, de hátha mondjuk ses-ék?)

(via Rambling Librarian)