Mobil könyvtáros

barcelonai biciklikA Belvárosban, közelebbről a 7. kerületben lakom. Nem budapestieknek csak annyit, hogy bár nagyon jól hangzik, de úgy általában az emberi lét szempontjából egy kisebb pokol. Legjobb még vasárnap reggel 7-kor, amikor szó szerint nincs ember az utcán.

De sajnos nem csak vasárnap reggelek vannak (hú, pedig…), így olyankor is ki kell mozdulni, amikor rajtam kívül sok másik ember van még a szabadban. Suliba viszonylag egyszerűen, 5 perc alatt bentvagyok gyalog (ha nagyon ráérek), de a meló már érdekesebb. Ha sietek, akkor két, esetleg három busz, meg egy metró, de lehet kombinálni villamossal is. Időben olyan 50-70 perc, időjárástól, forgalomtól, buszvezetőtől függően (hú, de nem szeretem a 158-as sofőrjeit…).

Viszont az Úr adta vala nékünk Karl Drais-t, és általa a bicikli (bringa, kerékpár, drótszamár, bicaj, bicó, bicigli – OMG) ősét, és látta, hogy ez jó. És hát látom én is, munkába legfeljebb fél óra alatt fentvagyok a Zugligetben (eddig a rekord 21-22 perc volt azt hiszem) – sajna zuhany nincs, pedig az nem lenne rossz. (BTW van olyan könyvtár, ahol a kétkerekű kollégák egy gyors zuhannyal kezdhetik a napot?) A bökkenő az, hogy nekem épp nincs saját bringám (nem lett semmi a tervezgetésből), így általában testvéreim gépét nyúzom (aminek aztán meg is van az eredménye, 1-jén pl. valami aljas defektet kaptam az Árpád-hídnál, de az még rejtély, hogyan). Viszont minek venni, ha lehet bérelni, ugye? Nem nekem jut(na) először az eszembe, hogy a public transport fedőnevű izébe simán beleférhetne a bringa is (elég csak Ausztriáig kimenni, de valahol egész Nyugat-Európa erről szól) – most épp eszpee írt a Lyon-i rendszerről, és mit mondjak, elbűvölő. Én ilyet Barcelonában láttam (ld. illusztrációink) – ott bicing-nek hívják, már ott rácsorogtam, de ilyen részletes esetleírással most találkozom először.

bicing

Ő linkelte azt az indexes cikket is, ami elkerülte eddig a figyelmemet, de ennek alapján feladtam eddigi ellenérzéseimet MSZP-s polgármesterünk, Hunvald György iránt. Arról van szó ugyanis, hogy a Hajtás Pajtás kiharcolt magának 2, azaz kettő darab parkolóhelyet, ahol egy tárolót helyezett el 25, azaz huszönt darab bicikli számára. Miután félévig koptatták a hivatalokat (és a pénztárcájukat), a 7. kerületi vezetés úgy döntött, ez jó ötlet, és 54 helyet jelölt ki biciklitároláshoz (figyeldoda: 5 darab millásba került nekik – zsebpénz, ugye kedves miniszterelnök bácsi?), valamint szóltak a szomszédos kerületek (5., 6., 8.) vezetőinek is, hogy jó lenne ha. Meg úgy az egész városnak, hogy üdvözlendő lenne egy biciklikölcsönző-bérlő rendszer.

(Az meg a zárójeles rész, hogy az egész kerületet lefedő wifit akartak csinálni a lakosságnak, csak a háztetőre antennákat megtiltó törvény nem engedte nekik. Nohát, mik vannak. Bár azon vicces lenne elgondolkozni, hogy mi lett volna, hogyha ez is, meg az interNEtadó is megvalósul.)

És akkor nincs többet már-hajnalban-köcsög-vagyok BKV ellenőr, egyik kézzel szórólapot osztogató, másikkal cigit tarháló Moszkva téri csöves, nyomasztó tömeg, csak menetszéltől széles vigyor és csuromvizes póló. Na meg feszes fenék, állítólag már a férfiaknál is számít.

Ráadásul egy hétköznapi bölcsész könyvtárkör (OSZK, OIK, ELTE EK, ELTE BTK, FSZEK, kis FSZEK 1-2-3-4-…) is csupa vidámság és könnyed kacaj lenne, hiszen a bringa háztól házig visz, és még a könyveket is rá lehet rakni. (Vigyázat: az OSZK látogatásánál a mosoly enyhén torzulhat hegynek fölfelé, ami az arra járó olasz turistákat nevetésre és hangos “Bravo, bravo” kiabálásra késztetheti.)

őrnyúlÉs itt jön a kívánságlista: ha én könyvtárigazgató lennék, azonnal elkezdenék tárgyalni az önkormányzat(okk)al, hogy nekem kellene az a pár parkolóhely a bejárat előtt, és rakok oda bringtárolót. (Ami az FSZEK előtt van, az finoman szólva kevés, az OSZK-s sztorimat meg egyszer majdnem leírtam, a lényeg az, hogy bringatároló hiánya miatt egy önbíráskodó biztonsági leeresztette a kerekemet, majd hibásként el lettem küldve a sunyiba. Na. Ezt aztán nem raktam ki, de most megint felhúztam magamat.) Vannak gyönyörű dizájnosak is (nem reklámozni akarok, tényleg azok – nekem a nyuszis tetszik nagyon), szerintem csak elhatározás kérdése. Amilyen menő dolog, tutira van rá EU-s pályázat is.

Ezen kívül pedig valamilyen formában támogatnám, hogy a munkatársaim biciklit használjanak (ezt meg kinek-kinek a fantáziájára bízom). És a szexis könyvtároskisasszony ikonja kiegészül egy rózsaszín csilivili bicajjal, és a hozzá kapcsolódó erotikus képzetekkel.

Végül pedig ajánlónak egy (igaz női, na, nekem is lehetnek elhajlásaim) bringásblog Koppenhágából, a világ bicikli-fővárosából, gyönyörű gépekkel. És szeretnék utalni arra bizonyos japán filmhíradó-részletre, amitől még mindig szedem össze az államat a padlón (15 méter, atyaég…).

Aknamunka

Azaz, a háttérben szépen beindultak a dolgok. Úgy döntöttem, megérett a helyzet egy saját domainnév/tárhely elfoglalása (bevétele, hogy aztán csücsülhessek benne : )

A kiindulópont számomra az volt, hogy untam, hogy nem lehet szabadon gyúrni a WP-t, és hogy egybe akartam rakni a Monától kapott fríblogos könyvtárépítészet-et az ÉK-kel. Aztán kicsit megfutott a ló, és lőn a következő:

A koncepció egy underground, szabadszellemű virtuális központ létrehozása (WP, azaz blogalapú), amely helyet ad a különféle területekről összeverbuválódott jelenlegi és majdani szakembereknek, hogy saját blogjukban oszthassák meg nézeteinket a nagyvilággal, egymással, és természetesen a szakemberek közösségével (amely egyelőre nem látszik tudomásul venni ezeket az új lehetőségeket). Azért gondoltam saját tárhelyre és domainnévre, hogy ennek technikai korlátai se legyenek. Kapcsolataim (azok, akiket olvasok, és azok, akik olvasnak engem) között a jelek szerint lennének olyanok, akik ebben benne lennének. Hosszú távon gondolkozom egy saját wiki és bookmarkoló-rendszer létrehozásán is (plusz valami LII.org-szerű dolgon), amely szintén a könyvtáros-társadalom segítségére lenne hivatott.

Ehhez kérném a jelentkezőket, olyanokat, akik vállalnák egy ilyen blognak a beindítását, és a további együttműködést. Fontos hangsúlyozni, hogy semmiféle tematikus megkötöttség nincs, tehát ami valamilyen szinten kapcsolódik a könyvtárakhoz, könyvekhez, információtudományhoz, -áramláshoz, annak mind helye van. Amit tudok kínálni:

  1. sajátnév.domain.hu elérési útvonal,
  2. nagymértetű tárhely (saját fejlesztések közös kipróbálása, megosztása, javítása, bemutatása),
  3. folyamatos fejlesztés (legalábbis az ezen való igyekvés)
  4. stb.

De talán itt nem is ez jelenti majd a lényeget, hanem az, hogy egységesen lehet képviselni egy nagyon jó dolgot, aminek jövője van, és társadalmi szempontból is nagyon hasznos tud lenni. Kötelezettséget nem jelent, pusztán annyit, amennyit egy blog írása jelent. A szolgáltatást ingyenesnek gondoltam, de ha valaki tud bármiféle segítséget nyújtani (anyagi, szakmai, technikai), azt nagyon szívesen veszem, és igyekszem a jövendő közösség minél hatékonyabb fejlesztésére felhasználni.

Az egész beindítását kb. két hét múlvára tervezem (ill. akkor akarom beindítani a processzust, utána már csak a szolgáltatótól függ az időpont). Addig is tehát várok jelentkezőket a mail-címemre – daniel [pötty] takacs [akukac] gmail [pötty] com – (név, email, terv), ill. ötleteket kommentbe, hogy hogyan lehetne ezt a dolgot nevezni (magyarán mi legyen a domain-név). Eddig felmerült bennem a klog.hu (könyvtár-log), eksz.hu (elektronikus könyvtári szolgáltatások), de úgy istenigazából jó még nem jutott az eszembe (magyarszakos létemre…).

Az egész talán kicsit hasonlítana az ALA-komplexumhoz, de azért mégsem.

  1. Mert Magyarországon vagyunk, tehát mindenféle támogatás nélkül kell megoldani, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, és
  2. Mert a magyarok eddig mindig jobbat csináltak : )

Nna. Kijött. : )

Központosított könyvtár-marketing

Már néhányszor megfordult ez az ötlet a fejemben, de csak ma reggel a 16-oson jutottam el egy publikálható szintig. Tehát:

Akármennyit utazok az országban, sehol sem érzem igazán a könyvtárak jelenlétét, maximum, ha mutogatni lehet a turistáknak. Ez biztos abból is fakad, hogy nem lakom az adott helyen, de ez önmagában még nem lenne indok, hiszen nem kell megerőltetnem magam, hogy fél percen belül megtudjam, hogy hol van a helyi pláza, telefonbolt, mittudoménmi. “Nyilván, ha valami kulturális esemény van, akkor azért kiderül, hogy van könyvtár is” – gondolhatja a kedves olvasó:), de ezt sem nagyon volt szerencsém észre venni (persze, biztos meg lehet ezt az állítást cáfolni…).

Valahogy hiányzanak azok a kellékek, amelyek egyértelművé tenné az emberek számára, hogy itt és itt van egy olyan intézmény, ahol a kérdéseidre választ kaphatsz, ha unatkozol, szórakozhatsz, ha kedved van, internetezhetsz, ha tanulni akarsz, tanulhatsz stb. Mindezek mellé szintén nem sok ütős mai szlogent láttam – könyvtárak falain kívül. Ötlet pedig van, ezt bizonyította a tavalyi múzeumok éjszakáján a Könyvtártudományi Szakkönyvtár is, de ezek valahogy bennrekednek az intézményekben, márpedig így nem lesz belőlük sok minden. Egy kicsit agresszívebben kéne tudatosulni az emberekben (de itt az agresszívet a jó értelmében használom…).

Oda lyukadtam ki, hogy a Könyvtári Intézetnek ki kéne írnia egy pályázatot “Könyvtárreklám”, vagy valami hasonló témával, címmel a megyei könyvtárak részére. A beérkezett ötleteket, pályázatokat aztán rangsorolva, átlagolva, összegyúrva, megkeverve megcsinálni plakátnak, reklámnak vagy akár bárminek is. Lényeges eleme szerintem a folyamatnak, hogy nem intézményileg, hanem egyénileg kelljen a pályázatokat beküldeni, így ugyanis ki lehet venni a folyamatból a munkahelyi konfliktusokat, és a beérkezett anyag mennyisége is valószínűleg sokkal nagyobb lesz. Az “utómunkálatokat” pedig csinálhatnák infobrókerek, de akár profi marketingesek is. Az első fázisból azért hagynám ki őket, mert a helyi körülményeket úgysem fogják megismerni, a könyvtárosok által beküldött munkákban benne lesz valamilyen formában (esetleg bújtatva) a könyvtár környezete, amit aztán ki lehet szűrni. A gyúrás folyamatán egy olyan koncepciót kéne elkészíteni, amit aztán rá lehet húzni a megyei könyvtárak összességére, de hagyni is kéne annyi mozgásteret, hogy az esetleges sajátos tulajdonságokhoz hozzá tudják igazítani az egyes könyvtárak.

És ha ez elkészült, már csak várni kell a jószerencsét és egy kicsit korrektebb és normálisabb országvezetést, amelyik támogatná ezt a folyamatot (óriásplakátok, tv- és rádióreklámok, Internetes hirdetőcsíkok stb.). Ha pedig egyszer ez elindul, akkor már ki lehetne ezt terjeszteni a városi könyvtárakra is (bár ez már nem feltétlenül szükséges, hiszen az átlagember nem sok különbséget tesz megyei és városi könyvtár között, ha könyvtárra támadt gusztusa, abba megy be, amelyik közelebb van).