Használhatóság

Amikor arról beszéltem, hogy nem feltétlenül a kedvesügyfél az úr, akkor abban expliciten is benne volt, hogy mennyire, de mennyire fontos az a környezet, ahova beesik az a kedvesügyfél. Ha eleve olyan környezetbe rakjuk be, ahol nehéz finnyáskodó fogást találni, akkor sokkal kevesebb panasz, lepattanó keresés, kérés fog hozzánk eljutni, sokkal több mindent fog a felhasználó magától, jókedvűen megcsinálni.

Ennek kapcsán örültem meg Rung András előadásának, amit nagyon sajnálok, hogy nem hallgathattam végig a webbankok használhatóságáról. Nem is csak azért, mert magam is állandóan szenvedek a CIB webbankjával (szeretem, de mindig van egy de), hanem mert pont ez a szemlélet kell(ene) akár egy IKR, akár bármilyen más ügyfélszolgálati rendszer megvalósítása esetén.

Két szempontból lehetne a legjobban újragondolni ezeket az alkalmazásokat. Az egyik a tárolt adatok kinyerhetősége, magyarán eleve úgy alkotni meg az adatbázis struktúráját, hogy ne kínszenvedés legyen valami értelmes kimutatást összerakni belőle, a másik pedig ennek az adatoknak az újrahasznosíthatósága, tehát hogy a rendszerben zajló munkákat segítsék ezek a kinyert információk. Olyasmire gondolok, mint a kölcsönzések, megtekintések követése, toplisták, ajánlások készítése, előre definiált érdeklődési körök alapján történő automatikus tájékoztatás, illetve a külső adatbázisokkal való összekapcsolhatóság.

Igazából egyik sem egy nagyon új dolog, sőt, már magam is sokszor leírtam ezeket. De érdemes mégis újra és újra elmondani, mert óriási a tudatlanság ezzel kapcsolatban. Itt, a munkahelyemen most eveztünk be egy új ügyintéző rendszert, amely rengeteg sebtől vérzik, de azért valamennyire igyekszünk a sínen maradni. Ennek egyik fontos állomása az ergonómiai fejlesztés, ami igen csak gyenge pontja az egész történetnek. Mikor már túl voltunk egy pár körön, elvégeztettünk egy ergonómiai elemzést is, fél szóval említettem meg a felhasználói élményt, mire a környezetből valaki benyögött egy olyat, hogy jó, hát akkor majd figyelje a rendszer, hogy férfi vagy nő-e a bejelentkező, és majd attól függően egy virágcsokor vagy egy csinos hölgy jelenik meg a képernyőn.

És ez sajnos az átlag tudás erről, ugyanakkor pl. senki sem vonja kétségbe, hogy egy autó vagy kávéfőző tervezésekor fontos szempont a használhatóság. Éppen ezért szerintem érdemes lenne az MKE-nek egy olyasmi kampányon elgondolkodnia, hogy “Használható könyvtári honlap” vagy “Használható IKR”, ami mintegy minsőítő rendszerként is működhetne. Ehhez végső soron egy lelkes szakértő közreműködésével készített ajánlássorra, és az arra épített tesztre van szükség (persze mindkettőt folyamatosan frissítve az aktuális követelmények alapján), aztán szinte önműködővé is válhat a dolog.

(Virtuális) könyvtártudományi tudásbázis

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy van ötletem arra, hogyan is lehetne megvalósítani egy ilyen intézményt. Rengeteg munka kell hozzá, pénz is, de kevesebb, na meg jó szándék és nyitottság. Az egész csak koncepció, nem végeztem piaci felméréseket, és általában naívan állok a dologhoz, amiért kaphatok is rendesen a fejemre (jogosan), de most első körben nem is az a cél, hogy működjön, hanem hogy legyen egy alap, amire lehet építkezni. A pontok felsorolása esetleges.

Hely

Nem igazán értem, hogyha már az OSZK rossz helyen van, akkor a KSZK-nak is miért ott kellene lennie. Bátran lehetne keresni egy forgalomból kivont önkormányzati épületet, akár a belvárosban, Pesten, akár Budán, de éppenséggel vidéken is lehetne. Bizonytalan pletykákat hallottam, hogy egészen vicces összegekért is lehet bérelni akármilyen célra ilyen épületet, helyiséget, akkor miért éppen egy ilyen társadalmi célért ne? De nem is kell nagy hely, pár szoba bőven elég lenne.

Költség

Én úgy gondolom, hogy havi 1-2000 forint befizetésből fent lehetne tartani egy ilyen intézményt. Havi 1-2000 forint pár korsó sör, pár doboz cigi, egy olcsóbb könyv stb. Nem sok. Viszont, ha 100-200 ember fizeti, akkor már nem rossz. Ha 1000, akkor meg éppenséggel jó. Ha 3000, akkor meg szuper, főleg, ha sikerül hozzá még egy-két szponzort, támogatót találni, pénzt pályázni. A támogatásokat meg nem muszáj forintban kérni, ha az önkormányzat nem kér bérleti díjat, ha a hardware-forgalmazók megszponzorálnak pár eszközzel, ha kapunk helyet és sávot a NIIF-nél, ha idősebb, nyugdíjas kollégáink tudnak vállalni heti egy-két nap szolgálatot, ha mindenki dob bele kis önkéntes munkát (honlapkarbantartás, festés, takarítás, ügyintézés), ha egyetemisták szakmai gyakorlatként tudnak segíteni, akkor szinte minimálisra lehet csökkenteni a fenntartási költségeket.

Állomány

Ehhez már szükség van a kiadók és a külföldi szervezetek együttműködésére és jóhiszeműségére. Alapvetően elektronikus állományt gondoltam tárolni és hozzáférhetővé tenni, amelyet a tagdíjakból vásárolunk meg, és kizárólag a fizető tagság részére teszünk hozzáférhetővé. Ebbe bele lehet nyugodtan venni a magyar könyvtári szakirodalmat is, amelynek segítségével talán a folyóiratok szerkesztőségeinek is könnyebbé válhat az életük (bár ennek sem számoltan utána). Még egy nagy lehetőség van ebben a modellben: ha marad annyi pénz, akkor neki lehet állni fordítani/fordíttatni a külföldi szakirodalmat is, amiben hatalmas lemaradásban vagyunk.

Az elektronikus szakirodalom mellett persze számolni kell a papír alapúval is, de ennek mértékét hasznos lenne minimalizálni.

Egyéb feladatok

Ha ez mind megvan, akkor további szolgáltatásokat is lehetne rá építeni: továbbképzéseket, kutatómunkák indítását, publikációk kiadását, egyszóval mindazt, amit mondjuk egy Könyvtári Intézet csinálhatna.

Az egészben az a vicces, hogy ezt mi, itt, most, a jelenlegi eszközeinkkel meg tudnánk csinálni. Nem kéne hozzá más, csak a minisztériumtól való szervezeti és agyi függőség megszüntetése, némi bevállalósság a szerzői jogi korlátok tárgyalásos megdöntésére, és kész.

További ötletek?

Photo credit: Mondolithic Studios

Vajon mennyi papírt használunk?

Mint huszonévest, nagyon közelről érintőnek érzem a környezetvédelem kérdését. No nem a sínre való kikötözést meg a bálnák megmentését, hanem az ésszerű közlekedést (városon belüli napi közlekedéshez csakis BKV + bicikli), a hulladék szelektív gyűjtését (hatalmas csalódás volt, hogy a 7. kerület házankénti szelektív hulladékgyűjtése után a 12. kerületben majd kilométeres távot kell gyalogolnom, hogy egy már rég megtelt szelektív hulladékgyűjtő-pontot találjak – ez nem túl jó pont Pokorninak), a takarékos energiafelhasználást (LED) és társait preferálom. Ha ezekről van szó egy blogon, akkor az biztos megy a gyűjtőbe.

A legutóbbi ilyen egy rövid összefoglaló egy Fark Péter szakdolgozatából, amely már kisvállalkozások számára is megtérülő hulladékpapír-gazdálkodással foglalkozik: ez a papírbrikettálás, majd ennek eltüzelése, ezzel pedig energiaspórolás. Mielőtt bárki felróná nekem, hogy légből kapott számokkal dobálóznék, hogy a brikettálás és a kazán felszerelése drágább, mint a megtérülő költség mennyisége, gyorsan ajánlom is az eredeti szakdolgozatot a Debreceni Egyetem Műszaki Karának Vállalkozás és Menedzsment Tanszékén, majd egyszer remélem felkerült a DEA-ba is. Ja, meg április 29-től lehet keresni a Magyar Grafikában is. De benne van a cikkben is, lehet olvasni.

Tehát: hány mázsa/tonna papír keletkezik a te könyvtáradban és közvetlen környezetében (vállalkozások, önkormányzat, iskolák), és azzal mi történik? Kidobjátok, ugye? És ha a szénszünet kiküszöbölésére fordítanátok?

A rövid lényege az, hogy a papírnak kitűnő fűtőértéke van (15 MJ/kg), az egyik legkönnyebben (legkisebb energiabefektetéssel) brikettálható anyag, valamint irgalmatlan mennyiségben áll rendelkezésre a vállalkozások, közintézmények számára: a saját hulladékuk formájában. A beruházás pedig, ha mindent összeszámolunk, átmegyünk pesszimistába és nem hiszünk már semmiben, akkor is megtérül 10 év alatt, ami után hasznot termel. De ez a legrosszabb eset.

Ugyanez igaz a LED fényforrásokra is. Nem tudom, hány égő van egy átlag könyvtárban, az én miniatürizált zsebintézményemben olyan 100 db körül (polcvilágítás, asztali lámpák, mellékhelyiségek stb.). Ezek átlag fogyasztása, még a halogén izzókkal is átlag 30 Watt, hogy a féléves-éves élettartamot már ne is említsem. Ehhez képest egy LED-izzó fogyaszt 2-3 Wattot, és kibír 50 000 órát. Számoljunk? Nem hiszem, hogy kéne.

Te mit teszel a könyvtárad olcsóbb fenntartása és működése érdekében?

Előre menekülve (frissítve)

Olvasom, hogy Amerikában azt találták ki a kiadók, hogy az elektronikus könyvet kölcsönző könyvtár kapjon egy izmos tiltást X számú 26 kölcsönzés után. Hagyományos könyvekre lefordítva ez azt jelenti, hogy a Harry Pottert vegye meg újra a könyvtár, ha mondjuk ötvenen kikölcsönözték azt – és ugye egy elektronikus könyvet egyszerre többen is el tudnak vinni, ergo egy jobban menő orvosi tankönyvnél ez azt is jelentheti, hogy vizsgaidőszakban 5-10 percenként kb. 18 000 forintot fizethetünk a kiadónak. Nem rossz, ugye? Ugyanakkor kérik szépen az olvasók adatait is, hogy nehogy véletlenül átléphessék a földrajzi határokat szerzői jogilag, megtudhassák az olvasó viszonyát a könyvtárhoz stb.

Agyrém, bár a Kiss Gábor-féle, valóságtól elrugaszkodott alakok nyilván örömmel fogják üdvözölni ezt a gyakorlatot.

Mit tehetünk mi, mielőtt még beüt itthon is teljes erejével a digitális könyvkiadás? Hát pl. kezünkbe vesszük a könyvkiadás-üzletágat. Óriási potenciál van a könyvtári hálózatban, gyakorlatilag mindenkit elérhetünk az országban, aki terjesztésre érdemes tartalmat állít elő. Többségében közintézményekből áll ez a hálózat, tehát kevésbé vagyunk kitéve a piaci viszonyoknak, mint egy hagyományos könyvkiadó- és terjesztő. Jórészt bölcsész beállítottságú, az előítéletek alapján magas műveltséggel rendelkező szakemberek vagyunk, akik képesek a könyvkiadás mesterségére is, azaz képesek összeszervezni egy írót, egy tördelőt (ha ugyan nem tudnánk ezt mi is megtanulni, kedves Könyvtári Intézet, ugye indítasz megint ilyen tanfolyamot? megérné…), végül összelegózni egy ePub vagy akármilyen fájlt. A terjesztési hálózat ugye adott (ha egyáltalán kéne elektronikus könyvek esetén), a felhasználói tábor adott, a szakember-gárda adott. Egy srác nemrég nekiugrott egy ilyen projektnek, és működik. És higyjétek el a két szép szememnek, hogy ő nem ezerötszázan volt.

És ezzel nagyon sok legyet üthetnénk egy csapásra:

  • Bizonyíthatjuk a fenntartóknak, hogy igenis, van értelme és haszna könyvtárat működtetni.
  • Hozzá tudunk a saját erőnkből tenni a működésünkhöz, végre először a történelem folyamán. (Persze ha teljesen átlátszó a pénzek kezelése, mert ilyet nem gondolunk, de hátha ragad valakinek a keze, és nem egészen becsületes módon szeretne túlélni. Ugye. De hát mi ilyenekről nem tudunk, nem-nem, nekünk van etikai kódexünk (PDF) is, nyilván betartjuk, ugye.)
  • Nem lenne gondunk a digitális kiadványok jogaival, kezelhetné azt egy központi szerv, MKE, KI, nem fontos.
  • A technológiai fejlődésbe erősen beleszólhatnánk, olyan másolásvédelemet, szerzői jogi rendszert, eszközparkot alakíthatnánk ki, ami megfelel a könyvtári rendszernek (ráépülve a hálózatra, kihasználva a könyvtáros szakemberek mindenhol jelenlevőségét).
  • Csúnya szó a népművelés, de még azt is meg lehetne oldani vele, sokkal egyszerűbben, mint könyvtárbusszal (pedig az a menő, ugye).
  • Sokkal aktuálisabb, használhatóbb lehetne a könyvtár állománya, hiszen nem csak azt ússzuk meg, hogy kínkeservvel válasszuk ki azt a pár kötetet, amire fussa, hanem eleve tudjuk befolyásolni, hogy mi jelenjék meg (ld. népművelés, porosodás).
  • Olyan brandet lehetne fölépíteni, hogy három nyelven zenélne, ezt nem is részletezném, színvakoknak minek mesélni a pirosról.

Nincs még késő, de nagyon éppen hogy. Kedves Sajó Andrea, Fodor Péter, Bakos Klára, Bartos Éva (a teljesség igénye nélkül, itt jöhetne még az összes könyvtárigazgató és könyvtári/könyvtáros szervezet vezetője), meddig kell még várni egy előre mutató döntésre? Miért nem valósítjuk meg az ingyenes, de sok munkát igénylő ötleteket, amiknek még értelmük is lenne?

Az egész bejegyzés meg főleg azért is kapta az aktualitását, mert (egyébként rendkívül jellemző módon) egyszerre rendeltem egy Kindle-t (végre) és egy (teljesen hagyományos, papír) könyvtári szakkönyvet a kedvenc webkönyvesboltomból. És az a szomorú, hogy egyiknek sincs túl sok köze a magyar valósághoz: se a könyvolvasónak, se a digitális könyveknek úgy általában, se a használható webes könyvesboltnak, ami egész Európában ingyen küld, se a korszerű tudást tartalmazó libtech-könyvnek. Ennyi.

Frissítés:

Forró a téma nagyon, születnek az újabb és újabb bejegyzések, szerintem nem lesz olyan szereplője az amerikai liblogoszférának, aki ne mondaná el a véleményét. Akit érdekel, Sarah feltette a Librarian In Blackre, PDF-ben lehet tölteni. Figyeljük a különbségeket: van véleményük, le is írják nyilvánosan, és felhívnak mindenkit, a kiadókat is beleértve, hogy nem fogadják el ezt a megoldást.

További írások

Könyvtárközi kér(d)ések

A könyvtárközi kölcsönzés és a LibInfo problémája között félúton van egy olyan kérdés is, amiről ritkábban lehet hallani, ez pedig a könyvtárközi kérdések megválaszolása. Illetve van egy ilyen fórum, a Katalist, ami gyakorlatilag mindenre használható, csak az eredeti céljára nem.

Igazából a könyvtár.hu oldalára kívánkozik egy olyan, LibInfo-szerű valami, amibe beírom a kérdést, és beikszelem, hogy honnan szeretnék első sorban választ kapni, milyen formában, és ez mennyire sürgős. A rendszer pedig elküldi emailban a kérdést a kijelölt könyvtárak kijelölt munkatársainak, vagy ha ők visszautasítják valamilyen okból, akkor továbbküldi mindenkinek (és ha közben megválaszolják – és a kérdező el is fogadja a választ -, akkor ennek tényét is). Azon kívül, hogy így nagyon pontos célzással lehetne feltenni a kérdéseket és jelentősen felgyorsulhatnának a válaszadások , egy csomó statisztikát lehet ebből is kinyerni:

  • hány kérdés,
  • hány válasz,
  • ki válaszol / ki nem válaszol,
  • mennyi idő alatt válaszol,
  • milyen minőségű válasz (ezt egy sima rate-megoldással lehetne mérni),
  • hány / miért lett továbbküldve (természetesen ha valaki visszautasítja a kérdést, akkor meg kell indokolnia, hogy miért)

Mindezt pedig lehetne szép felületen, statisztika-kimenetekkel (hogy az egyes intézmények hozzácsaphassák a sajátjukéhoz), email, RSS és SMS-értesítésekkel, beépíthető ablakokkal, amit a könyvtárak a saját intranetjükön, IKR-ben kitehetnek, hogy a kollégák egyből onnan kérdezhessenek, nyilvános kérdés- és válasz-adatbázissal stb.

500 lap percenként?

Japánban megcsinálták: végigpörgeted és megvan. A részletekből nem derül ki sok minden, de maga a megoldás elég egyszerűnek tűnik: nagy felbontású, villámgyors kamera és egy alakzatfelismerő alkalmazás. Ha a lapozásra sikerülne egy biztos és jól működő automatikus rendszert ráhegeszteni, akkor azt hiszem a könyvek digitalizálása tényleg be fog lendülni. Bár talán az sem kell hozzá, mint a mellékelt ábra is mutatja.

Gondoljatok bele: 500 lap percenként, az 30 000, azaz harmincezer oldal óránként!!! Ha 500 oldalt veszünk egy könyvnek (ami sok), akkor hetente 2400 könyv kerülhetne digitális formába, ami havonta majd 10 000 kötet.  Irgalmatlan, ínhüvelygyulladás már a gondolata is.

Egyébként tényleg: miért ne lehetne egy ilyet megcsinálni itthon is? Van egy kara a PPKE-nek, ahol szerintem az ilyen szinte ujjgyakorlatnak sem számítana… Könyvtárosok, FITT-tagok, előre! Szerintem 5 könyvtáros meg 5 mérnök egy év alatt össze tudna egy ilyen rendszert rakni használható szinten (na jó, ez nagyon hasra ütős volt). És a haszonhoz képest ez mennyire nem számít már?

via LISNews, a teljesség kedvéért.

Lusta könyvtáros statisztikája (rajzzal)

Ha valaki egy személyben olvasószolgálatos, gyarapító, kezeli a rendeléseket, leltároz és katalogizál, akkor egy idő múlva eléggé bele tud fáradni az állandó írogatásba. Ki-ki marad egy olvasó, telefonhívás regisztrálása, könnyen szét folynak a megrendelések, a beérkezett dokumentumok. Természetesen bizonyos szintig segíthet egy integrált könyvtári rendszer, de komplex statisztika gyors és röptiben való előállítására egyik sem alkalmas (legalábbis ilyent még nem láttam és nem is hallottam róla).

Egy olyan felület jutott eszembe, amely tetszés szerint tud adatot rögzíteni, leginkább számszerűen. Az alapvető elemek (ezek jutottak először az eszembe, de ha valaki tudna kiegészítést, azt megköszönöm) – annyit azért megjegyzek, hogy nálam nincs kölcsönzés.

Bejövő:

  • látogató szám
  • telefonhívások száma (tárgya)
  • fénymásolások oldalszáma
  • nyomtatások oldalszáma
  • szkennelések oldalszáma
  • beérkezett dokumentumok – folyóirat, könyv, CD/DVD

Kimenő:

  • rendelések – folyóirat, könyv, CD/DVD, adatbázis
  • könyvtárközi – kölcsönzés, másolatkérés
firkálás - vigyázat, nagy!
firkálás - vigyázat, nagy!

Nem tudom, hogyan lehetne ezt rendesen megcsinálni. Nyilván leggyorsabb lenne egy PHP/MySQL-alapú valamit összedobni rá, némi dizájnnal nyakon öntve, de pl. lehetne valami WordPress-alapú magic is… Valami ötlet, ilyesmi alkalmazást tud valaki?

Frissítve: töltöttem fel egy vázlatot, hogy én hogyan képzeltem el – kiindulásképpen.

Szükségünk van-e a “dokumentumtípus” fogalmára?

Az én gondolatmenetem ez (nagyon vázlatosan):

  • Az biztos, hogy a weben (és az információkereső rendszerek számára érdekes – leírható – világban) betű (szám), kép és hang alapú információ van, ezek megjelenési formája változik és kombinálódik.
  • A megjelenési formák kapcsolatai lényegesek (akár egy formán belül is – ld. FRBR, FRBR-CIDOC, azaz FRBRoo), nem pedig a formák maguk.
  • Amit ma dokumentumtípusnak hívunk, az csupán egy apropó, egy ok, egy (véletlen vagy szándékos) paraméter, körülmény által meghatározott kontextus – szinte lényegtelen a keresés szempontjából (egy információ megszerzésénél az teljesen lényegtelen, hogy rádióadás, levél, könyv, cikk stb.).
  • Épp ezért nehéz meghatározni, elkülöníteni az egyes dokumentumtípusokat, mert sokszor több paraméter, körülmény kombinálódik, olyan módon, amit eddig nem ismertünk (új felületek, platformok megjelenése, ld. web).
  • A leírásnál is csak addig, míg a leírható adattípusokat meghatározzuk, ha egyáltalán kell. Itt esetleg lehetne nagyobb szerepet adni egy olyan folkszonómiának, amelynek keretet adhatnánk egy nagyon tág meta-rendszerrel.
  • Ezek az ún. dokumentumtípusok pusztán a leírt adatok alapján kikombinálhatóak, ha egyáltalán szükség van rájuk.

Kíváncsian várom a véleményeteket.

Pingback IKR-ben

2418283360_447c00b02c_mJust for the record: nagyon hiányzik egy nyilvános pingback-szolgáltatás az IKR-ekből (pingback-címek manuális és automatikus hozzáadása az egyes rendszerekhez, központi pingback-szerver aka aggregátor működtetése – MOKKA light, könyvtár.hu2).

Példákért lehet nézelődni Scribliot, ugyanis az WordPress lévén tud ilyet. Ha azt használnám OPAC-nak, simán meg tudnám csinálni, hogy ráküldöm az új könyvtári könyveket pl. minerre, és onnan kiszedem mondjuk RSS-ben a saját szempontjaim szerint. (Tudom, kicsit erőltetett a példa, de ilyet is lehetne csinálni.) Őszintén szólva ilyennek nyomát még az olyan sokszor istenített Kohában sem találtam, lehet, hogy ez ennyire triviális?

Végül az egésznek annyi lenne az értelme, hogy egyrészt sokkal jobban be lehetne osztani az erőforrásokat egy közös adatbázis építésénél (csak akkor kérdezi le a katalógust, ha az szól neki), nem kéne annyit szöszölni a különböző Z39.50 és környéke megoldásokkal, másrészt pedig bárki hozzá tudna férni az ily módon gyártott automata kontenthez, és csinálni belőle magának mondjuk témafigyelést. (Bigáp for masáp.)

A nap második fele a könyvtár.hu, az OPAC-ok, a Zotero és az ötletelés jegyében telt, ahelyett, hogy végre végeztem volna az átkozott Normann Hollanddal, bármilyen okosakat is írt az az úr a(z irodalmi) szövegek egységének és a befogadó én identitásának összefüggéseiről (de tényleg).

Photo by mackz

Quo vadis, klog.hu?

A klog kérdés állandóan elő és előbukkan, írok és beszélek róla, néha örömmel, sokszor fáradtan, de azt hiszem sosem lehet elégszer. Kb. tavaly ősz óta kezd világos lenni a számomra, hogy részemről ennyi volt az, amit bele tudtam tenni, ha nem is pénzben, de időben mindenképp. Teljesen más volt egy egyetemi bölcsészhallgató hobbiprojektjeként (még ha az a bölcsész posztmodern [copyright Doransky] is – köszönet Gazsnak a linkért, nekem tetszik, jönnek a címkék, libpunk, klogger, posztmodern bölcsész) működtetni ezt a vállalkozást – noname kis senki, örömből, pacsiból, és más kismillió munka mellett, “nagyban”, külső és belső elvárásoktól hajtva (és már az sem teljesen mindegy, hogy mit hallok vissza a szakmából – néha jót, de van negatívum is, és őszintén szólva annyira nem vagyok punk, hogy ekkora közönség előtt olyan lazán anyázzak, mint régebben). Közben az is látszik, hogy kezdünk belefáradni, a kezdeti lendület eltűnik, na nem feltétlenül mert rossz a közösség, vagy szívat a szerver és/vagy a WordPress, hanem inkább a szakmai közeg az, ami megfojtja szépen lassan egymás után a legjobb blogokat (és most kb. el is árultam, melyek a kedvencek). Ennek az egyik megoldása a vérfrissítés lehetne, azaz új arcokat, ötleteket, gondolatokat behozni a közösségbe, valamint valami plusz motiváció (verseny, jutalom, elismerés) nyújtása – sajnos a külső okokat megszüntetni nem tudom, bár tudnám! Nagyon rossz látni, hogy teszi tönkre a könyvtárosszakma azokat az embereket, akik 5-10-20 év múlva méltón tudnák folytatni a rájuk hagyott örökséget. (Ezek nagyon nagy és szép szavak, de tényleg valami ilyesmiről van szó – és tisztelet a kivételnek.)

Vacilláltam, hogy ezt a bejegyzést közzé tegyem-e, mert a hitelemből (nem tudom, erre van-e speciális szakszó, de valami olyasmi, hogyha az ember sokat kér, akkor egy idő múlva megunják, és becsukják az ajtót) már úgy érzem, így is sokat vesztettem (szervervásárlás, kezdőlap dizájnja stb.). Viszont egy pár nappal korábban lefolytatott hosszú beszélgetés után mostanra jutottam el oda, hogy mégis. Nem mostaniak sem a kérdések, sem a válaszok, úgyhogy kérem a t. olvasót, ezt vegye figyelembe majd a véleményalkotásnál és a hozzászólásnál. Na meg azt is, hogy honnan jöttünk, ki vagyunk, mert önmagában elég nevetséges kérdések és problémák ezek, főleg ha valami nagyobb rendszerhez hasonlítjuk a képet.

Azt írtam múltkor, hogy az egyik kivezető út a fejlesztés lenne (a másik véglet a bezárás, illetve a kettő közt a status quo fenttartása – egyik sem túl vonzó jövőkép). Ennek egy nagyon nagy akadálya van (illetve kettő, ha szétbontom): a pénz és amit meg lehet venni belőle, a szakértelem. Ötletem lenne, de a megvalósításhoz kicsi vagyok, ez a két évnyi próbálkozás- és kudarcsorozat után egyértelmű. A gondolkodás eredménye két választás lett, de először megpróbálom gyorsan felvázolni, hogy milyen az a klog, amiről én álmodom.

Egy közösségi-hálószerű rendszer, amely azon kívül, hogy blogok és bloggerek összefüggő hálózata belül (ezáltal erősödhetne a szakmai kommunikáció, a szolgáltatások és a munkalehetőségek könnyebben célba találhatnának stb.), kifelé egy nagy magazin-szerűség, rovatokkal, wikiszerű tartalomjegyzékkel (tudásbázissal), fizetős és ingyenes hír- és cikkszolgáltatásokkal, integrált megoldásokkal, együttműködésekkel más szolgáltatásokkal (keresők, könyves közösségi terek, wikik, videó- és könyvjelzőmegosztók stb.), “külső” (külső domainen futó) helyek, lapok hosztolásával stb. Sőt, régi vágyam kiterjeszteni a közösséget határainkon kívülre is (természetesen itt nem a magyarokra gondolok, előttük állandóan nyitva áll a hely, sok szeretettel vannak várva), bevonva a szomszédainkat is, mert hiszek abban, hogy a helyi politikai homokvárépítéseken túl (közép)európai szinten kellene szembenézni az új kor kihívásaival.

És akkor a választások. Az egyik az, hogy ezentúl fizetős lesz a szolgáltatás, nem drágán, de sok kicsi sokra megy. Persze nem rögtön, hanem bizonyos átfutás után, ami alatt lenne ingyenes és fizetős verzió is. Ez sok szempontból lehet veszélyes. Az egyik, hogy amíg van ingyenes verzió, addig az megöli a fizetőset. Ez tök egyértelmű, nincs mit ragozni, nem tudom, tudnék-e olyan pluszt nyújtani, ami egyértelműen megérne még egy kisebb összeget is. A másik, hogy lehetne bármilyen kis összegű a szolgáltatás ára, az intézmények 99%-a elvesztené az érdeklődését, mert nem fogják tudni elmagyarázni a fenttartónak, miért kell fizetniük egy ilyenért, ennyire már ismerem a rendszert. És ez valószínűleg nem azt fogja eredményezni, hogy integrálják a “blogot” (lásd pl. az Egyetemi Könyvtárat, amely 2 és fél év alatt nem volt képes erre), hanem el fognak menni ingyenes helyre, freeblogra, bloghura, blogterre, ez pedig az egész eddigi munkát fogja zárójelbe tenni. A harmadik, hogy nekem meg nincs annyi időm, hogy egy rendes szerződés keretében pénzért adjak megfelelő színvonalú támogatást, és csapatot sem tudnék összeszedni, ez a FITT “tunyaságán” pontosan mérhető.

A másik lehetőség ha lehet, még gyengébb. Ez pedig egy támogatási rendszer bevezetése, azaz ha valaki akar, adhat hozzájárulást, mellette pedig lehet, hogy mégis engedélyezni kéne a reklámokat (ezzel az a probléma, hogy központilag nem tudom biztosítani az elhelyezésüket, az meg hosszú távon szerintem a jó kapcsolatok megromlását eredményezné, ha önbevallással kérnék százalékot). Ennek az a veszélye, hogy lassan gyűlik össze annyi pénz, hogy érdemleges változások történjenek, inkább kisebb-nagyobb reszelgetéseket tudok belőle rövid távon elképzelni. A radikális újítások megtörténtét nem látom biztosítottnak ezzel a módszerrel, de aztán ki tudja. Az biztos, hogy ez inkább tűnik megvalósítható verziónak.

Kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, mind a klogon belülről, mind kívülről. Jó lenne ha erre a kérdésre közösen tudnánk választ találni, mert úgy érzem, hogy ez az egész már nem csak az enyém, hanem legalább annyira a tiétek és a szakmáé is. (Könnycseppet szemsarokból kitörli, fátyolos tekintettel mered a lenyugvó napba, miközben átöleli a szakadék szélén álló évszázados fenyő törzsét, melynek lombját szelíd esti szellő hullámoztatja.)