Open Access a 19. században

“…open access will be a thorn in the flesh to the lazy librarian. His clumsy catalogue, his higgledy-piggledy piles of heterogeneous volumes, placed on shelves in the order they are bought, his neglect to procure the latest and best books, will not stand the actual scrutiny of his natural enemy, the genuine reader … if he cannot contrive to stifle open access and its results, he will have to … go!”

H. K. Moore: Open access in public lending libraries: from the reader’s point of view. The Library, New Series, Vol. 1, No. 1 (December 1899), 188. In: Alistair Black, Simon Pepper, Kaye Bagshaw: Books, Building and Social Engineering. Early Public Libraries in Britain from Past to Present. Ashgate Publishing Limited, Surrey 2009.

Ismerős valahonnan, ugye? Nos, a helyzet nem példa nélküli: 100 éve, a 19-20. század folyamán komoly háború dúlt az angol közkönyvtárakban. És az eredményt mindenki láthatja, ebből pedig remélem hosszú távú követeztetések is levonhatóak. Nagyon remélem…

A forrásként szereplő mű pedig kb. szeptember óta hozzáférhető a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban (hatalmas meglepetés pozitív csalódás volt, hogy miután megkerestem őket, és nem volt meg, fél évre rá beszerezték), de ha sok pénzem lesz, én is megveszem húszezer pénzért. Irgalmatlan jóságok vannak benne.

Photo by mollyali

“An old tradition and a new technology…”

[Most pedig beszámoló következik. Sajnos Debrecenben nem lehet csak úgy wifit használni (mint most kiderült számomra, nem csak az egyetemen, de úgy egyáltalán, kávézókban sem – legalábbis, ha az embernek van másfél órája kiérni a vasútállomásra és megebédelni, ráadásul 30 fok van, ezért türelmetlen, akkor kis helyismerettel nehezen fog találni wifi kávézót, legalábbis az Egyetem Sugárúton), ezért csak papírra jegyzeteltem, de kicsit sok lett, így részleteiben postolom. Az egyetlen gond csak az, hogy nyár és vizsgaidőszak van… Úgyhogy lehet, hogy kicsit el fog húzódni a dolog.]

A konferenciát David Prosser, a SPARC Europe igazgatója nyitotta meg előadásával. Az Open Accessről és az intéményi repozitóriumokról (repository – adattárak, elektronikus könyvtárak, gyűjtemények) szólva elsőként vázolta a nyílt hozzáférés főbb jellemőit, a szükségességét kiváltó tényezőket. A legfőbb jellemzők az ingyenesség és a tudásmegosztás, amelyből mind a kutató, mind az intézmény, mind a szélesebb társadalom profitálhat.

Két útja van ezeknek a nyílt hozzáférésű gyűjteményeknek a létrehozása: vagy az intézmény információs központja (ha jobban tetszik, könyvtára) hozza létre, saját archívumok építésével (ezek az Open Access Initative standards-nek megfelelően építitk), vagy nyílt hozzáférésű folyóiratok működtetésével (Open Access Journals). A legfőbb jellemzőjük ezeknek a gyűjteményeknek, hogy intézeti közösség állítja elő, tehát minősített tartalom jön létre, tudományos tartalmú és igényű, állandóan hozzáférhető, tehát nem kötött bárminek a nyitvatartásához, és teljesen ingyenes valamint online.

Sok kezdeményezés indult e téren, Nagy-Britanniában SHERPA, Hollandiában DARE, az Európai Bizottságban pedig DRIVER néven. Az egyik legfontosabb gyűjtemény a SHEPRA által kínált OpenDOAR (Directory of Open Access Repositories), amely 875 nyílt hozzáférésű repozitórium kereshető adatbázisát tartalmazza.

Az új tendencia, hogy nem az olvasók, hanem a publikálók fizetnek: ha nem, akkor fizetős, nyomtatott verziója jelenik meg a cikkének, ha igen, akkor nylít hozzáférésű folyóiratban teszik közzé. Későbbi előadáson volt róla szó, hogy mára ezeknek a folyóiratoknak is megnőtt az impakt-faktoruk, így ez sem visszatartó erő most már. Mr. Prosser egy angol felmérésre hivatkozva állította, hogy átlagban és arányaiban kétszer annyit hivatkoznak nyílt hozzáférésű cikkekre, mint a fizetősekre.

Az E-Scienceről és az E-Researchről szólva Tony Hey-t, Anglia illetékes guruját idézve vázolta, mennyire hatékonyabb a kutatás a kollaboráció és a távoli eléréssel. Végül egy európai kitekintést adott a mozgalom eddigi résztvevőiről és eredményeiről (csak címszavakban: European Commission Study, EC Green Paper, egyetemi, akadémiai résztvevők). Ha valaki saját archívumot akar létrehozni, annak az EPrints nyújt segítséget.