No most az van

hogy az új Corvina sikeresen alámtett. Amit összeollóztam egyszerű kereső dobozt (a doboz és a keresés is egyszerű), az frankón nem megy, mert sajna az eddigi, keresést végző wpac.cgi elmászott, jelenleg a helyén egy barátságos CorvinaWeb nevű action szerepel, aztán találja ki az ember, hogy mi az. Ehh, lehet előszedni a hegesztőpisztolyt és a forrasztópákát.

Egyébként meg a szép, pofás új Corvina van már fent nálunk is, lehet bejelentkezni, korábbi kereséseket visszakövetni és módosítani, na meg kosarat összerakni. Ettől függetlenül nem lettem nagyobb barátja.

Integrálj Corvinát WordPress-be!

Az tuti, hogy katalógus kell egy könyvtári honlapra, ha fene fenét eszik is. Nos, ezt meglehet úgy csinálni, hogy csak belinkeljük az OPAC-ot, aztán kész. Na de mi van, ha én azt szeretném, hogy alapból a honlapon lehessen keresni, egy integrált formban, ami kinézetileg is olyan, amilyennek én szeretném? Nos, erre lehet megoldás a következő művelet.

Kell elsőként hozzá a Corvina-rendszer URL-je, ami legtöbbször úgy néz ki, hogy http://corvina.intezmenydomain.hu (ebben azért annyira nem vagyok biztos, nekünk így néz ki). Emellett pedig, hogy megcsináljuk a WordPress HowTo-t, ami után tudjuk, hogyan lehet létrehozni egy statikus WordPress-oldalt (single.php). Mármint úgy kockásan, forráskódilag (annyiban gömbölyded a téma, hogy WordPress “kódilag”). Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor már csak annyi van hátra, hogy ennek a leírásnak az alapján létrehozzunk egy oldal-sablont. Ez a következőképpen néz ki:

Hozzunk létre egy szöveges fájlt, mondjuk katalogus.php néven. A fájl elejébe kerüljön egy következőképpen kinéző dolog:

<?php
/*
Template Name: Katalógus
*/
?>

Innen fogja tudni a WordPress, hogy ez egy oldal sablonja. Ezután másoljuk bele a single.php tartalmát, amit gyakorlatilag ki is törlünk rögtön, vagy írjuk bele a következőt:

<?php get_header(); ?> (- hogy meglegyen a fejléc)
<div id="katalogus"> (- hogy kedvünkre formázhassuk)
( – ide jön majd a keresőfelület)
</div> (- a formázó doboz vége)
<?php get_sidebar(); ?> (- az oldalsáv, ami talán jó, ha itt is van, de nem muszály)
<?php get_footer(); ?> (- a lábléc, ez érdemes)
</div>; (- az egész tartalmat formázó doboz vég, a fejlécben kezdődik)
</body>
</html>

Ezek után mentsük el, és nyissuk meg a katalógusunk keresőfelületét. A böngésző menüsorában a Firefoxosok a Nézet > Oldal forrása (ctrl+u), az IExploreresek a Nézet > Forrás pontra kattinta kapják meg a forráskódot. Ebben keressük meg a magára az űrlapra vonatkozó részt (nálunk ez úgy néz ki, hogy egymás után van sok tábla, az első pár a fejlécet és különböző dizájnelemeket tartalmaz, ezek után kell megkeresni azt, amelyben szerepel ez a bűvös sor:

<FORM ACTION=wpac.cgi method=post>

Ha ez megvan, akkor az ezt tartalmazó, és ezt követő táblázatokat másoljuk át egy-az-egyben a katalogus.php vonatkozó részébe (hátom pont helyére). Ezek után már csak pont a kiemelt sot kell buherálni, a wpac.cgi helyére írjuk be a teljes URL-t, azaz esetemben azt, hogy http://corvina.mome.hu/corvina/opac/wpac.cgi.

Már csak annyi maradt hátra, hogy létrehozzunk egy oldalt (Írás > Oldal), amibe nem kell írni semmit, csak jobb oldalt válasszuk ki az Oldal sablon pontban a Katalógust.

Itt tulajdonképpen hátra lehene már dőlni, de azért legyünk kicsit maximalistábbak. Nekem pl. böki a csőrömet az a fene sok tábla, sokkal szebb lenne dobozolva (<div>...</div>) a dolog, valamint eléggé valószínűtlen, hogy egy 800px széles oldalsávos lapot nem vág szét kapásból az űrlap, ezért érdemes a CSS-sel is bajlódni (a fenti tutoriál után már nem lehet ez nehéz dolog…).

Ezt a mintát követve egyébként lehet gyorskeresést is létrehozni az oldalsávban, természetesen redukált opciókkal, mert különben túl nagy lesz.

A baj az, hogy a többi IKR-t nem ismerem, nem használom annyit és olyan szinten, hogy ezt tudjam. Nagyon megköszönném, ha a kommentekbe leírnátok ez irányú tapasztalatotokat, ötleteiteket, tanácsaitokat, hogy minél többet lehessen belőlük tanulni…

És még egy TODO a végére:

  • az OPAC kimenetének módosítása – oldalon belüli listázás

Megjegyzés: persze ez nem azt jelenti, hogy ez annyira WordPress-specifikus lenne, ezt gyakorlatilag bárhol meg lehet csinálni…Ráadásul ez nem is integráció volt, csak egy keresőfelület, mindegy. Azoktól, akik idáig elolvasták, bocsánatot kérek ; )

Tipp: nekem nem tetszik, hogy ott van a Corvina copyrightja, jó vastagon az űrlap alatt, letettem láblécbe, viszont csak akkor jelenik meg, ha a katalógusra vagyunk kíváncsiak. Ezt a következő kódrészlettel értem el:

<?php if(is_page('katalogus')) { ?> (- ha a katalogus nevű oldalsablon van éppen képernyőn – .php kiterjesztés nélkül, kisbetűvel, ékezetmentesen)
Corvina WWW Gateway v3.0 © 1998-2001 <a href="http://www.dataware.hu" target="_blank"> debis IT Services Dataware Kft.</a> (- akkor jön a Corvina copyrightja)
<?php }; ?> (- egy feltételt még PHPban is illik lezárni)

Ennyi. Ezek után teljes lelkinyugalommal töröltem az eredeti copyrightot.

Adatbázis-kezelési oktatás (élő)

At first: élő blogolás következik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta utcai oktatóterméből, adatbázis (pontosabban: OPAC) -kezelési tanóra témakörből.

“Nem kell loholni…” Freudi félrehallás: nem kell logolni. Egy kicsit megfagyott bennem a vér: honnan tudják…?

Corvina 4-es: egész pofás ILS, de hol van a webes technológiákhoz képest… [Sanyi szerint már van magyar KOHA, még nem néztem meg, de kéne.]

No. Egyszerre több adatbázisban való keresés. Minden könyvtár kereshető, ami Corvinát használ. [Kicsit kínosan lassan tölt.] Van kulcsszavas keresés és böngészés. Nincsen dinamikus linkelés, tehát ha valamelyik OPAC helye változik, akkor repül az egész rendszer. Egyszerre több adatbázisban általában vagy lehet keresni, vagy nem. Legtöbbször még nem… Általában a második (sokadik) adatbázishoz való kapcsolódás Connection time out, ráadásul belefagytam valami bogárba.

Restart.

A MEK OPAC-jához az életnek nem akar csatlakozni.

Második restart.

A rendezést (milyen sorrendben jeleníti meg az adatbázisokat, találatokat) nem őrzi meg, csak amíg nem kapcsolom ki a gépet. Én speciel el tudnék képzelni egy accounthoz tartozó keresési, megjelenítési profilt…

A példánymegjelenítés opciói: rövid, normál, hosszú, cédula, USMARC, HUNMARC, XML. Utóbbinak funkciója csak jövő héten lesz, bookbag-et lehet összepakolni a találatokból, és lementeni fájlba. Egyelőre Ctrl-C + Ctrl-V…

Egyes példányok: státusz, példányok, kapcsolódó rekordok, kapcsolódó weblapok (pl. folyóiratok archívuma).

Ez az “izgalmas” és “újdonság.” [Sóhaj…]

Hoppá: kulcsszavak közt “intellektuális szint.” Felsőbbrendű értelmiségi? Legközelebb a kérdések között fog az is szerepelni, hogy “Ön hülye?” Hehh… (Rákérdeztem, eddig még senki sem vette észre. Válasz nincs.)

A klucsszavak közt szerepelnek a bibliográfiai tételek is (egyre több olyan rekord van, amihez nincs státuszinformáció ugyanis – pl. cikk, tanulmány). Felismert probléma: az olvasók ettől meg fognak hülyülni, nekimennek a könyvtárosnak, és az is a plafonra fog mászni. Kéne pár user-guide á la Google…

Azt hiszem, az érdemi résznek vége is van. Összefoglalva: nem sok újat hallottam, és amit hallottam, az is csak a szívemet fájdította az OS ILS-ek ismeretében. Nehéz és hosszú munka lesz “elhinteni az igét”…

S(z)OPAC(s)

Először is elnézést a hülye szójátékért, de nem hagyhattam ki.

Újabban létezik egy újabb OPAC az Ann Arbor District Library-ben, a Social OPAC, ami gyakorlatilag a social networking integrálását jelenti az OPACba. Értékelés, kommentelés, címkézés stb. Az AADL automatizálási rendszere a III (ismeri ezt valaki itthon? kíváncsi vagyok rá, hogy mi is ez, a Google nem igazán informatív ezzel kapcsolatban), amelynek a frissítései is tartalmazzák ezt az új fícsört, azonban mégsem ezt vették meg, hanem a pénzt félrerakták. Helyette van a SOPAC. A rendszer kb. ugyanolyan, mint a LibraryThing, a szerkesztőfelülete pedig a Drupalra emlékeztet a füleivel.

Bővebb ismertető: AADL.org Goes Social

TOPAC

Felbuzdulva a WPopac-on már egy hete azon agyazok, hogy milyen jóság lenne csinálni egy valami hasonlót, mondjuk hívjuk TOPAC-nak (jaja, T-Com, T-Online, T-Mobile… szóval Tagged Online Public Access Catalog). Például a Scuttle nyílt forráskódú tagelőt lehetne integrálni egy OPAC-ba (bár, ha már esetleg több könyvtár használ/na ilyen rendszert, akkor célszerű függetleníteni tőle), így egy rakat új fícsör jelenne meg egy csapásra:

  1. munkánk során a felhasznált irodalmat lehetne tagelni, így a bibliográfia előállítása csak egy gombnyomásba kerülne
  2. tegyük fel, hogy egy szeminárium (tanóra, szakkör) vezetője a kiadott kötelező olvasmánylistát letageli a legközelebbi (iskolai/kari/egyetemi) könyvár OPAC-jában, így a diákok esetleg elég sok időt spórolhatnak meg a kereséssel, és talán a tisztelt oktatók is jobban rá lennének szorítva arra, hogy lehetőleg elérhető olvasmányt adjanak fel…
  3. munkacsoportok is használhatnák, gyűjtve a rekordokat, egymás okulására, segítésére
  4. stb.

És szvsz azért nem lenne szerencsés használni mondjuk del.icio.us-t, mert egy kicsit át is kéne pofozni, teszem azt nyomtatható/exportálható listák létrehozása, hozzáfaragni az egyes könyvtárak OPAC-jához (ami szintén lehetne nyílt forráskódú, így az esetleges lelkes könyvtárhasználó geek-ek bővíthetnék további kiterjesztésekkel).

Nincs kedvem igazából sírni (de megteszem) azon, hogy eddig az információszolgáltató szakemberek mennyire nem hallottak még ilyenekről (egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire leszakadtak az alapot képező technológiáról), és hogy mennyire szeretném (de nincs időm) ezt megcsinálni. Fákk.

Viszont tegnap meglepődve hallottam, hogy a RadioCafé 98.6-on már MSN-en is lehet kérni a kívánságműsorban. Jóság.

Kiegészítés: erről lesz szó nagyjából a következő KIT-ben is, de lelőttem a poént, mert nem bírtam már : )

WPopac – OPAC 2.0

Wow: megszületett az első blog-alapú OPAC, a WordPress motorra épített WPopac. Casey Bisson a Plymouth State University Lamson Library-nak készítette ezt az alkalmazást, amely átvette a blogok minden hasznos tulajdonságát: permalinkek, kommentek és tackback-ek. De nem csak ez az előnye, hanem mivel a WP-nek hatalmas tábora van (jelenleg 350000 blog van bejegyezve csak a WordPress.com-on, és akkor még nem is beszéltünk az önálló blogokról), ezért könyvtáron kívüli emberek is fejlesztik a különböző API-kal és stíluslapokkal. Ez a rendszer nem kívánja leváltani az integrált könyvtári rendszereket (azok számtalan olyan feladatot látnak el, amelyeket kifejleszteni az új rendszerben eléggé nehéz feladat lenne), a régiekkel párhuzamosan haladva azonban kiválóan használható. Egyik hatalmas előnye az ingyenesség és a nyílt forráskód, így nem kell drágán megvásárolni, illetve a fejlesztéseket külön-külön beszerezni, ill. nem kell egyeztetnia fejlesztőkkel, ha az embernek egy jó ötlete támad. A WP-t programozni nem túl nehéz feladat (bevallom, én még nem láttam neki, tekintve, hogy egyelőre nincs saját “lakhelyem”, így kénytelen vagyok beérni az instant szolgáltatásokkal), így bárki néhány hét-hónap alatt beletudja magát annyira ásni a rendszerbe, hogy ne okozzon problémát egy-egy kisebb (később aztán nagyobb) módosítás kivitelezése. És ami szintén nem hátrány: valószínűleg rá fog annyira cuppani a nép (úgy általában, tehát az USA-tól Japánig a WP- és könyvtár-felhasználók), hogy özönleni fognak a plugin-ek.

Állítólag lehet szidni meg dícsérni is, nekem az ötlet tetszik, és valahol szerintem erre felé kéne keresni a jövő útját (ahh, de szép volt… ; )

Forrás: ALA TechSource

A köz véleménye az OPAC-ról

Ezt az írást a librarian.net-en találtam. Az OPAC-ról (Online Public Access Catalog) gyűjtötték össze a könyvtárosok, a geek-ek és a hétköznapi olvasók véleményeit – ill. kívánságlistáját. Tudom, hogy az USA-ban más az élet, de szerintem nekünk is tanulságos. Szó szerinti fordításkánt készült, ezért néhol döcögős, sajnálom, ez idővel javul.

OPAC manifesztátum

Amit mi akarunk: egy OPAC manifesztátum (Jessamyn West és barátai)

Az OPAC-ok szolgáltatói és a könyvtárak közötti kapcsolat kezd egy kicsit elcsúszni. Az online katalógusok egyre inkáb egy weblapra kezdenek hasonlítani, miközben a hasznos eszközök és a más eszközökkel való együttműködés fejlesztése teljesen a háttérbe szorul. Ugyanakkor, az olyan alap dolgok, mint a különböző böngészőkkel való együttműködés [Firefox, Opera, Mozilla, Netscape, Safari stb.] és a webszabványok alkalmazása vagy figyelmen kívül vannak hagyva, vagy tervezésük a homályos jövőbe van kitolva. Olyan kifejezések, mint könyvjelző, RSS-feed, API [Application Programming Interface – alkalmazásprogramozási felület] – és én még hozzátenném a tageket is – teljesen idegenek egy csomó OPAC-szolgáltatónak. Felhasználók és könyvtárosok az utóbbi hónapokban egy pár rednkívül innovatív OPAC trükköt és hack-et. Vissza szeretnénk állítani a szolgáltató-felhasználó között a kapcsolatot, és néhány alaposan atgondolt ötletet adni, hogy a termékeket, néhány apró változtatással, hogyan lehetne közelíteni ahhoz, amit mi szeretnénk, nem pedig csak azt szem előtt tartani, amit a szolgáltatók akarnak adni.

Amit a könyvtárosok szeretnének

  • Szeretnénk, ha az OPAC-ot out-of-the-box help-fájlokkal kapnánk, amely érzékelné a munkamenetet, vagy legalább több információt szolgáltatna online. Olyan help-fájlokat szeretnénk, amelyek a mi saját telepített rendszerünkhöz illeszkedne, nem pedig egy általános rendszerhez.
  • Szeretnénk, ha az egyedi beállításaink nem szállnának el egy frissítés miatt.
  • Szeretnénk, ha egy kicsit meg tudnánk változtatni az OPAC-unk kinézetét (szín stb.), de anélkül, hogy ezért a cgi fájlokban kéne turkálnunk. Szeretnénk egy alapos dokumentációt minimum az OPAC beálításairól, és jó lenne egy web-interfész.
  • Szeretnénk Easy ikonokat a kitüntetett anaygoknak. Ezek lehetének a 008-as vagy 300-as vagy valamelyik 6XX-es mezőben [én MARC-rekordokra tippelnék…]
  • Szeretnénk egy olyan lehetőséget, hogy ki lehessen szedni az idézet-formázást a keresési eredményekből. Pl. úgy, mint a RedLightGreen-ben (könyv- és forrásanyag kereső).
  • Szeretnénk, ha a címek kulcsszavait egy térképre raknák (ld. újra a RedLightGreen-t).
  • Szeretnénk, ha ki lehetne kapcsolni a képeket, ha “gyors módban” szeretnénk keresni, és hogy egyszerre tíznél több rekordot is lehessen látni.
  • Szeretnénk a 856-os mezőn kívül is elhelyezni URL-eket.
  • Szeretnénk, ha a szolgáltatók beillesztenék az FRBR [Functional Requirements for Bibliographic Description – az IFLA által kidolgozott entitások közti kapcsolat-modell, amely lehetővé teszi, hogy az online adatbázisok és katalógusok használói a saját szempontjaik alapján tudjanak keresni] struktúrákat (így a felhasználóinknak nem kell megtanulniuk az egységesített címleírást).
  • Szeretnénk többszintű hozzáférést [classification access?], valami olyamit, mint az ekszplórer [én ezt spec nem].
  • Szeretnénk, ha mind egérrel, mind billentyűzettel egyforma könnyedséggel lehetne kezelni az OPAC-ot, kedvünktől, és favorizált bemeneti eszköztől;) függően.

Amit a geekek szeretnének

  • Szeretnénk, ha biztonságos kapcsolattal is el lehetne érni az OPAC-szervert, ssh-n [Secure Shell – biztonsági shell] keresztül. Nem szeretnénk telnetet használni, és nem is ajánljuk msoknak sem a telnet használatát.
  • Szeretnénk REST-, vagy ami még jobb SOAP-kapcsolatot [REST – Representional State Transfer, egy hypermédia-rendszerekre – pl. WWW – tervezett szoftver-tervezési mód; SOAP – Simple Object Access Protocol, egy XML alapú, pehelysúlyú, általában HTTP-t használó protokoll, amit főleg elosztott, decentralizált rendszerekhez fejlesztettek ki – rovidites.hu]. Így bárki könnyen meg tudná valósítani az ötleteit, és ezeket meg is tudná osztani másokkal.
  • Szeretnénk, ha a keresési eredmények XML CSS-sel [CSS – Cascading Style Sheet, lépcsős stíluslap] jelennének meg. Így be lehetne állítani a keresés kimenteének megjelenését a legjobb eredmény érdekében be lehet állítani és meg lehet változtatni.
  • Szeretnénk egy egyszerű RSS-feed generátort. Így el tudom dönteni, hogy mi szolgálhatná a legjobban a felhasználókat: új kiadványok, új kiadványok a QB-ben [QuickBooks – egy felhasználói profilokat kiszolgáló-szervező-működtető program], új kiadványok Mars-szal a 6XX-ben. [Mi az a Mars? a Wikiben nincs fent…]
  • Szeretnénk egy komplett és mélyreható dokumentációt a termék minden technikai részletéről – beleértve a teljes adatbázis-struktúrát és a láthatatlan adatkapcsolatokról való jegyzéket – a szolgáltató weboldalán. Szeretnénk, ha ez kereshető lenne, és rendszeresen lenne frissítve.
  • Szeretnénk, hogy az összes szabvány könyvtári funkciót (így az állítható jelentés-készítést, a periodikumok kezelését, az otthoni kézbesítés követését [ez így nekem nem világos… home delivery tracking], a közvetlen SQL-elérést stb.) tartalmazza az alapcsomag, semhogy ezeket külön fizetős modulokként adják.
  • Szeretnénk, ha a saját moduljainkat szabványos programozási nyelven vagy fejlesztői környezetben tervezhetnénk (C++, PERL, PHP stb.).
  • Szeretnénk, hogy egy teljesen dokumentált API készüljön ezen műveletek segítéséhez.

Amit a felhasználók szeretnének

  • Szeretnénk, ha az OPAC a saját nyelvünket használná. Nem értünk olyan szavakat, mint xref-ek, sorozatok, és nem tudjuk a kulcsszó és a tárgyszó közti különbséget.
  • Szeretnénk, ha az OPAC a saját nyelvünket használná; magyarán, mindent látni szeretnénk a képernyőn (nem csak pár szót, vagy olyan szavakat, amelyek nem szerepelnek az elképzelésünkben), spanyolul, oroszul vagy vietnámiul, hogyha éppen úgy tetszik.
  • Szeretnénk, ha a keresési eredményt könnyen le lehetne tölteni Palm-re.
  • Szeretnénk, ha az OPAC a könyvtár honlapjának a része lenne, nem pedig egy teljesen más oldal.
  • Szeretnénk, ha az online és a könyvtárban helyben használható verzió mind működésében, mint kinézetében azonos lenne.
  • Szeretnénk, hogy a help-fájlok valóban segítséget nyújtsanak, és érzékenyek legyenek a munkafolyamatokra [az adott szituációtól függően adjanak segítséget]. Olyan error-jelzéseket szertnénk, amelyek segítenek kitalálni, hogy vajon mit is tehettünk rosszul.
  • Szeretnénk állítható interfészeket, amelyekkel több találatot lehet megjeleníteni, ki vagy be lehet kapcsolni a képeket vagy a betűméretet lehet nagyobbra vagy kisebbre állítani.
  • Szeretnénk, hogy az OPAC működjön a böngészőnkben, BÁRMILYEN IS AZ [a böngésző].
  • Szeretnénk, ha lehetne használn cookiekat, így nem kell mindig begépelni a kölcsönző kártyánk számát, ha látni szeretnénk otthonról, hogy mit kölcsönöztünk ki. [Álom, álom, édes álom. Magyarországon hol van ilyen?]
  • Szeretnénk olyan linkeket, amelyek job klikkel új ablakban nyithatóak. És köszönjük, de nem szeretnénk JavaScriptben írt linkeket.
  • Szeretnénk, ha az OPAC használata közben is működne a Vissza (Back) gomb.
  • Szeretnénk, ha a limitet és a rendezési elvet keresés ELŐTT tudnánk beállítani.
  • Szeretnénk, ha címre keresünk, akkor először a pontos találatokat adná, az alternatív eredményeket csak utána.
  • Szeretnénk, ha az adott tétel helyét magyarul (angolul) adná meg a gép, nem pedig könyvtári kódban.
  • Segítsen az elütések javításában (a Google ezt pl. tudja).
  • Szeretnénk, ha a keresés alapértelmezése a kulcsszó szerinti keresés lenne. Az OPAC felismerhetné a szerzőt, címet és a többi kifejezéseket, és ezeket automatikusan lefordítaná nekünk. A PubMed és az Amazon tudja ezt, az OPAC-ok miért nem?
  • Nem értjük a szerzői engedély rekordjait [ezt én sem – author authority records], vagy hagy miért törődnek a könyvtárak az álnevekkel. Azt szeretnénk, hogy lehessen keresni egy szerzőre, és a program pedig kilistázza a címeket, nem pedig azt, hogy közölje, milyen más nevek alatt kell még keresni.

Tudjuk, hogy sok OPAC-szolgáltató tett már lépéseket a keresési szabványokkal, megfelelő feed-del és szabad kiterjesztésekkel rendelkező könyvtári OPAC dicsőséges egységének megvalósulása érdekében, és ezért hála s köszönet.
Gondolkozzunk ezeken, és próbáljunk együttműködni [ez nagyon szabad volt…:)]


Tovább linkek:

Szépművészeti, FSZEK, OSZK

Tegnap és ma (is) megkaptam alaposan a könyvtárosi szakma kritikáját, és nekem is volt szerencsém tapasztalni a hiányosságokat. (Ezek nem általánosítások akarnak lenni!, csak kiemeltem néhány – szerintem – súlyos esetet.)

A Szépművészeti Múzeum országos viszonylatban is kiemelkedő művészettörténeti könyvtára az első. Az ott dúló dilettantizmusról van szerencsém gyakran hallani (fontosnak tartom megjegyezni, hogy hiteles forrásból). Az egyik legsúlyosabb kritika a tárgyszavazást illeti. A könyvtárosoknak igazáből halvány lila gőzük nincs, hogy a könyv, amit a kezükben tartanak, voltaképp miről is szól. A besorolás valahogy így történik: fellapozás, néhány szó kiszúrása (esetleg képek), besorolás. Ha szobor is van benne, akkor szobor, ha kép, akkor kép. De ha ne adj’ Isten esetleg teljesen másról szól az egész, akkor mi van? Semmi. Jó az úgy. (Arról már nem is akarok szólni, hogy mi a helyzet az on-line katalógussal, mert semmi. A könyvtárban viszont hozzáférhető egy Leonardo-nak nevezett rendszer, valahonnan a Commodore-korszakból. Nem rossz, főleg a gépigénye, legalábbis tökéletesen beéri azokkal a vízözön előtti roncsokkal, amiken fut…)

A másik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Kérdés Wathay Ferenc élete. Tisztelt kolléga beüti a katalógus keresőjébe, majd közli, hogy semmi (ezt a nem túl meglepő lépést már sikerült nélküle is elvégezni…). Kész. Folyt. nem köv. Azért szerintem egy kicsit több empátia és segítőkészség elvárható lenne, legalábbis forráslelőhely-megjelölés tekintetében…

A mai élmény pedig az Országos Széchényi Könyvtárban ért. Keressük meg a Finnugor kalauzt, mert holnap szívás lesz. Nektár, megvan, szabadpolcos, juhé. Helyszám: általános olvasó, 39.5. Elsétáltam, megtaláltam, de mi ez? 39.4xx és 39.6. 39.5 sehol. Kérdésemre kiderült, hogy “még a nyáron” feltúrták, átrendezték, szétszórták. Ezzel nincs semmi baj, fő a fejlődés, újrarendezés. De ha csak augusztusban is történt a dolog, azóta is csak 3 hónap telt el… És persze az átrendezésnek semmi nyoma a katalógusban (jó, a könyvön új cédula van). Ami viszont jól esett, hogy még az Irodalomtudományi Olvasóba is kihozták az asztalomhoz, amikor előkerült az a hölgy, aki átpakolta, és tudta, hogy hova.

Tanulságok:

  1. Ha szakkönyvtárban ülünk, akkor illene legalább egy kicsit elmerülni a szakágban. Ha máshogy nem megy, egy szakemberrel konzultálni, hogy szerinte milyen jelölők a legalkalmasabb a leírásra.
  2. A második esetről szólt gyakorlatilag az előző felmérés, úgyhogy ezt most nem részletezném…
  3. Ha pedig valamit elkezdek, akkor be is fejezem. A végén.