Szintlépés

Mindamellett, hogy a jelek szerint a munkahelyemen is bíztatóan alakulnak a dolgok, a civil szakmai életem is egészen új lehetőségeket hozott. A legizgalmasabb dolog, ami vár rám most az ősszel, az a tanítás. Hülye dolog, ugyanis még az egyetem elején eldöntöttem, hogy tanítani, na azt nem fogok, és ezért aztán aktívan távolmaradtam mindenféle Kazinczy utcai rémségektől (de nem a Szimplától, ugye), megúszva a pepszit és a harmadik szakdolgozat megírását és megvédését.

Ehhez képest Ádámmal már jó ideje benne vagyunk a felnőttképzésben a Könyvtári Intézet hosztolásával, és a mostani feladat még közelebb visz az elkerülendő listára felírt tevékenységhez. A novemberem hétvégéit ugyanis Kalaznón fogom tölteni, ahol a helyi fiatalokat és felnőtteket fogom internet- és könyvtárhasználatra tanítani, a A Fejlődő Kalaznóért Egyesület szervezésében. Ez pedig azért izgalmas, mert pont ez az a típusú település, és ezek azok a fiatalok, ahol és akiknek a legnagyobb szükségük van tudatos és jó internethasználatra. Volt alkalmam 6 éve jó párszor megfordulni a helyi könyvtárban, ahol 6 számítógépen lehetett akkor óránként százasért netezni, és jellemzően 6-8 gyerek volt ott állandóan. Természetesen az iWiW-jócsajok/pasik-telefoncsengőhangok szentháromságban mozogtak a leginkább, és nem hinném, hogy sokat változott volna a helyzet azóta. Mellettük van az az idősebb korosztály, akik vállalkozóként, mesteremberként alapvetően érdekeltek az internethasználatban, hogy munkát találjanak, kommunikáljanak az állammal, és majd tarthassák a kapcsolatot a gyerekekkel, ha otthagyják esetleg az alig 100 fős települést.

A kihívás a dologban az, hogy olyasmiket kell nekem most pótolni a rendelkezésre álló időben, amit egyébként szerintem nem sok helyről kaphatnának meg, főleg nem szervezett képzés formájában. A tudatos internethasználatról, a biztonsági problémákról, az etikáról, a jogi problémákról, a hosszú távú következményekről, az alapvetően szükséges szemléletről nem igazán lehet sokat hallani, olvasni, természetesen a szokásos lózungok, esetleg egy-két prospektus kivételével. Kíváncsi lennék, hogy hány településen van ilyen jellegű képzés, amit akár a helyi könyvtáros indít el önszorgalomból, vagy akár a területileg illetékes MKE szekció szervez meg. Mindenesetre igyekszem jól felkészülni, és a gyűjtött tapasztalatokat valamilyen formában közkinccsé tenni, hasznosítani.

Photo by Wayan Vota

Wikipédia DVD BitTorrentről

Hoppá, ehhez mit szólsz, kiadták a Wikipédiát. Persze ez így nagyon nem igaz, mindössze annyi, hogy egy egyébként árvákkal és más kiszolgáltatott gyerekeket támogató SOS Children’s Village nevezetű karitatív szervezet munkatársai nekiálltak, és összelapátoltak több mint 5500 cikket a Wikipédiáról, ami 20 millió szót és 34000 képet jelent (ez egy 20 kötetes enciklopédiával egyenlő, azt mondják az okosok), 2.9 GB terjedelemben – így érthetővé válik az is, hogy miért torrent.

A projekt a 2008/9 Wikipedia Selection for Schools nevet viseli, és a legnagyobb a hasonló projektek közül. Elsősorban harmadik világbeli iskolák segítségére készült (leginkább Dél-Afrikára és Indiára fókuszálva, de nem kizárva a többit sem persze), de annyira jól sikerült a válogatás, hogy a fejlett világbeli sulik is simán bevállalhatják. A korlátokat pusztán az jelentheti, hogy természetesen angol nyelvű, és főleg Nagy-Britannia-központú.

Az első verzió még két éve, 2006-ban készült, akkor 4000 szócikket tartalmazott, aztán 2007-től lett torrenten kersztül is elérhető. Erre a kezdeményezésre csapott aztán le a Wikimedia, hogy – ahogy nagyon szépen elmondják nekünk – a világon mindenkinek hozzáférhetővé tegyék a Wikipédiát. Erről aztán készítettek egy hosszú interjút Mary Cockcrofttal (a fenti karitatív szervezet jelenlegi elnöke), el lehet olvasni angolul eredetiben.

Aki pedig szeretné magának megszerezni, annak jöjjön a befejező mese, mi is az a BitTorrent, és hogyan lehet megszerezni az offline Wikipédiát. Advanced olvasóim gördítsenek lejjebb, ott lesz a link.

A BitTorrent (röveden: torrent) lényegében egy fájlcserélő protokoll (ami nem annyira evil, mint amilyennek hangzik, mert rengeteg legális adat forgalmát segíti – ld. linux disztrók, ez a projekt stb.). Bölcsészül úgy hangzik a működése, hogy egy fájlt feldarabolunk apró részekre, ezek adatait lementjük egy .torrent kiterjesztésű fájlban, majd ezt a fájlt feltöltjük egy szerverre. Ezek után a letöltés már csak annyiból áll, hogy a másik oldalon letöltik egy ezt a torrent fájlt, megnyitják egy erre speciálizálódott alkalmazással (Ubuntu alatt most már egész barátságos lett a Transmisson, Windows alatt ajánlom a µTorrent-et). Ez a program letölti a feldarabolt fájlt, de nem csak tőlem, hanem sok más embertől is, akik szintén torrenten keresztül osztanak meg.

Az egésznek az eredménye pedig az lesz, hogy sokkal gyorsabb lesz, mert nem egyszerre egy nagy fájlt töltök le, hanem párhuzamosan sok kis darabot, amit aztán összeilleszt a program, és így nem fogja annyira terhelni a sávszélességet, valamint ha meghal a szerver, akkor is megy a csere.

Ez most nagyon zanzásított volt, és legalább annyira zagyva is, de remélem a lényeg azért átjött. Annak meg akinek abszolút kínai még mindig az egész, a BitLet segítségével simán webről is letöltheti. Magát a torrent-fájlt pedig innen lehet letölteni.

Itt szeretném újra felhívni a figyelmet arra, hogy a BitTorrent protokollt mennyire jól lehetne könyvtárak közötti adatcseréhez használni (azt hiszem, pont egy éve említettem ezt HSD-nek). Egyébként meglepően kevés szó esik erről a klogon. Ejnye :P

Források: TorrentFreak, Wikinews

Hogyan szokjuk/szoktassuk meg a WordPresst?

A WPCandyn még a nyáron került szóba az, hogy mennyire ijesztő a külvilág (ügyfél, munkatárs stb) számára a WordPress, és egyből pár jótanáccsal is szolgáltak ennek megelőzésére, illetve kiküszöbölésére. A kommentekben megfogalmazott véleményekből, ill. ezek hatására született az újabb bejegyzés, amely az én szempontomból sokkal-messze érdekesebb: 5 módszer arra, hogy hogyan szoktassuk rá ügyfeleinket a WordPressre.

WordPress

Mielőtt azonban jönne az 5 pont, annyit le szeretnék szögezni, hogy a nagy átlagnak nem kell semmit sem mondani. Ha annyival tisztába jön az ember, hogy a WordPress, tágabban a CMS arról szól, hogy az egyik oldalon dolgokat rakok ki, ami aztán bizonyos módon megjelenik a másik oldalon, akkor onnantól gyerekjáték a dolog. Vagy én vagyok különlegesen szerencsés, vagy tényleg van valami a magasabb magyar átlagintelligenciában, de eddig még sosem vertem a fejemet a falba, miközben magyaráztam. De hátha másnak nem megy ennyire jól a sora, annak hasznos lehet mégis, így jöjjön.

Próbainstalláció

Mielőtt élesben a kezébe adnánk az ügyfélnek az új oldalát, készítsünk egy tesztverziót, ahol kedvére próbálkozhat, csinálhat hülyeséget, ismerkedhet a rendszerrel. Amíg ezzel foglalkozik, addig nyugodtan be lehet fejezni az oldalát, sőt, jó esetben az igényeit a tanult dolgok fényében át is fogalmazhatja.

Aktív tréning

A legjobb módszer még mindig a “leülök mellé, és végigmutogatom” metódus. Ha van erre lehetőségünk (és hál’ Istennek, ez az én esetemben úgy 90%-osan megoldható), akkor mindenképpen tegyük meg. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy mennyivel jobb a (két)személyes oktatás…

Pluginek az egyszerűbb életért

Most már elég sok olyan plugin van, ami a használatot jelentősen megkönnyíti és leegyszerűsíti. A WPCandy kedvence a WPlite, amely felhasználói szinttől függően csupaszítja le a beviteli lapokat, így nem fogja összezavarni az embert a csillió opció.

Puskák (magyarul cheat sheets)

Hasznos, ha magyarázatunk le is van írva, esetleg könnyen áttekinthető jegyzet formájában. Én is sokszor és szívesen használom ezeket, nem csak a WordPresshez írtakat, hanem bármilyen mást is. Itt pl. rögtön van belőle 10, mintának.

Screencast (na ez annyira magyarul van, hogy jobban nem is lehetne…)

Gyakorlatilag leülős-elmagyarázós dolog, csak személyes részvét nélkül, mondjuk azt hogy a puska és a tanítás közt van félúton. Egy átlag géppel már lehet ilyet csinálni, érdemes is. Ja igen, annak aki még nem ismeri a szót: olyan videófelvétel, amely a számítógépen végzett műveletek rögzítése során készült, gyakorlatilag egy cselekménysor megmutatása videóban. Van egy rakat belőle összegyűjtve egy oldalra. igaz nem magyar nyelvű, de van.

De én akkor is a személyes elmagyarázást szeretem…

Ön- kontra idegenkép

Úgysem bírok egyszerre 2-3 óránál többet intenzíven ööö… tanulni, főleg szociolingvisztikát, ezért jöjjön egy aha!-élmény.

A félév X szemináriumi óráiból kb. X/3 ment el a “cigánykérdésre.” Eléggé nívós viták folytak a témáról, ez talán annak is volt köszönhatő, hogy a 15 fős csapatból maximum 5 beszélt, az sem egyszerre, de így is gyakran csúsztam le a pszicholingvisztikáról (eléggé ki volt centizve az órarendem).

BTW, aki a témát ismeri, annak villantok, hogy Bartha Csilla volt a vezető. :)

Az egyik órán osztott ki egy olyan handoutot (bizony, ezt még magyarszakon is így mondják…), amelyen az iskola önképe és a cigányok idegenképe volt összeszedve táblázatba. Könyvből volt fénymásolva, csak gyanítom, hogy Réger Zita és/vagy Bartha tanárnő egyik könyvéből származik, de most talán nem ez a fontos. A lényege, hogy bár az iskola (a tanárok, döntéshozók, a “magyar” szülők stb.) meg vannak győzödve az elsőbbségéről, szervező feladatairól és kötelességeinek mibenlétéről (pl. működése a társadalmi egyetértésen alapul, a célok, értékek, normák stb. alapján, az oktatás-nevelés előnyt biztosít, meghatározza az elsajátítandó ismereteket és azok hogyanját, a gyerek a tanár alá van rendelve, a tanítási időben a családnak nincs helye az iskolában stb.). Ugye ezek mennyire magától értetődő dolgok? Mi is így voltunk szocializálva, nagy valószínűséggel utódaink jó eséllyel hasonlóan lesznek nevelve.

De mit látt ebből a cigány(gyerek)? Számára az iskola egy törvényekkel, szabályokkal irányított hely, azok a bizonyos (romantikus) célok nem célok. A cigány közösségekben a család az első, mindig, utána következik bármiféle tanítónéni, iskola stb., és a családjának kötelessége őt az iskolában (tanítási időben) is a védelmébe vennie. Az iskolának az a feladata, hogy úgy készítse fel a gyereket bizonyos társadalmi feladatokra, ahogy ő kívánja, hiszen a családé a szocializáló, nevelő szerep, nem az iskoláé. Emellett pedig a cigányok pubertáskorig gyerekek, onnantól kezdve közösségük teljes jogú, felnőtt tagjai, így nem követelhető meg tőlük az a feltétlen engedelmesség (alázat), amely többé-kevésbé elvárható egyébként.

Ezekről a szempontokról folytak elég termékeny viták, számomra külön érdekes volt azt megfigyelni, hogy a tanári pályára készülők (én nem tartozom közéjük, de ez másik történet) mit gondolnak erről az egészről. Az eléggé egységes álláspont volt, hogy ilyenekről szinte szó sincs a tanárképzésben, a frissdiplomásoknak igazából gőzük nincs az egészről, és az szerencsés lehetett, aki ilyen jellegű kurzusokon legalább hallott róla.

Talán furcsán fog hangzani, mert leginkább a technikai megoldások érdekelnek (legalábbis a blog kezdett ezirányba elmozdulni…), de én nagyon hiányolom a könyvtári képzésünkből a szociológiát, társadalomismeretet. Az nagyon szép volt, hogy az 1997. évi CXL törvény kapcsán elhangzottak azok a szavak, hogy hátrányos helyzetű, meg kisebbségi könyvtáros, de nem sírtam volna, ha többet kell tanulni. Pl. amivel Ádám is foglalkozik, a fiatalokkal való foglalkozást, konkrétan a cigánykérdéshez kapcsolódó könyvtári témakört stb.

Szóval már megint sír a szám…

PuLLS

Azaz: Public Libraries in the Learning Society. A Grundtvigprogramme által alapított európai projekt. 6 könyvtár és egyéb intézet (marketing ügynökségek, kutatási intézetek) vesz benne részt jelenleg, ezek a következő 8: az Aarhus Kommunes Biblioteker, a Helsingin kaupunginkirjasto (Helsinki Városi Könyvtár), a Stadtbücherei Würzburg, a Njiznica Otona Zupancica (Oton Zupancic Könyvtár, Ljubljana), az MK5060 – Full Circle Projects (a névválasztás a legjobb…), a Servei de Bibliotekques de la Diputacio de Barcelona, The London Borough of Sutton és a University of Brighton.

A szervezet célja, hogy a nyilvános könyvtárak segítségével a lakosság azon csoportjait zárkóztassák fel, amelyek valamilyen okból leszakadtak az információs tárasadalmat alapvetően meghatározó csatornákról. (Hú, ez de szép volt… [sajátvállveregetés, majd ‘calling the God on the big white phone’]) Emellet (és ezzel összefüggésben) pedig létre szeretnének hozni ún. Nyitott Tanuló Központokat (Open Learning Centres, csak az egyértelműség kedvéért). A két cél együttesen pedig a könyvtárak pozícióját erősítené a társadalomban. Szép.