USA könyvtárak számokban

OCLC felmérésAzért a porosodó cikk után nem ártott volna legalább egy ilyesmi. Az OCLC jelentése a legfrissebb, 2010-es adatokat foglalja össze szépen megrajzolva. Pár adat:

  • naponta 300 000 amerikai használja munkakeresése közben a közkönyvtárakat,
  • 12 000 ingyenes wifipontot szolgáltatnak a könyvtárak, ezzel leelőzve a Starbucks egész világot lefedő 11 000 pontját,
  • havonta 2,8 millió állampolgár veszi igénybe az üzleti életéhez a könyvtárak szolgáltatásait,
  • a 181 millió bankkártya mellett 151 millió könyvtári tagkártya van forgalomban az USA-ban,
  • naponta 2,1 millió DVD-t kölcsönöznek könyvtárból,
  • kb. ugyanakkora a napi kölcsönzési forgalma a könyvtáraknak (7,9 millió könyv, 22 millió USA dollár értékben), mint a FedExnek az egész világon (8 millió).

Azt természetesen nem kell magyarázni, hogy miért fontos az ilyen jellegű felmérések közlése (ilyen csomagolásban). De az sokkal izgalmasabb lehet, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak a könyvtárak a tengeren túlon, amivel sikeresen vehetik fel a versenyt a piaci szolgáltatókkal. Ezek:

  • munkakeresés,
  • segítség a mindennapi üzleti életben,
  • wifipontok,
  • DVD-kölcsönzés,
  • könyvkölcsönzés,
  • konferenciaterem-szolgáltatás.

Nyilván ezek mind megvannak itthon is, legalábbis többé-kevésbé (mindegyikre lehet hozni magyar példát is). De a fő különbség egyrészt ennek a kommunikációjában van, mert ha nem tud senki egy szolgáltatásról, akkor az kvázi nem is létezik (és itt a tudás nem azt jelenti, hogy harmadik próbálkozásnál az eszébe jut az állampolgárnak a könyvtár, hanem hogy a vérében van, ha úgy tetszik, belé van sulykolva, hogy a könyvtár az elsődleges információgyűjtő hely), a másik pedig ennek fontosságának a felismerésében. Gyakorlatba átültetve ez szerintem azt jelenti, hogy egy könyvtár nem zárhat ki senkit és semmit sem a szolgáltatásai köréből. A tervezés során pedig tisztázni kell a korlátokat, majd azokat kreativitással és rugalmassággal szétfeszíteni. Ez pedig sajnos csakis vezetői szinten működik hazánkban, legalábbis jelenleg – ez az utóbbi pár év kicsit keserű tapasztalata számomra.

A dokumentum letölthető színesben és nyomtatóbarát fekete-fehérben is (PDF mindkettő), és csak két oldal, úgyhogy letöltésre fel!

via Stephen’s Lighthouse

Szemezgetés az ALA-hírlevélből (01.14.)

Sajnos tegnap nem volt már energiám nekiállni/ülni, de most akkor jöjjön egy rövid válogatás az ALA hírlevélből. Persze ennél sokkal több újdonság, érdekesség van benne, úgyhogy érdemes átkattintani az eredetire (is).

Letartóztatták a New York állambeli Salemben könyvtári wifin pornót nézegető bácsit, aki zárás után, a könyvtár épületén kívülről csatlakozott a hálózatra, hogy ott tiltott tartalmakat érjen el.

Aztán született egy kitűnő bejegyzés a ReadWriteWeben arról, hogyan állítsunk magunak össze villámgyorsan, 13 lépésben cheatsheet-et (talán a puska a legjobb szó rá, a legjobb magyar példa szerintem Rabbit nemrég készített instant-helpje) adott témában egy raklap social média eszközzel. Röviden külön is össze fogom foglalni.

Rövid átvezetőként ajánlom az internet történetének 8:10-es videó-összefoglalóját, és egy puskát arról, hogyan lehet gyakorlatilag bármit (na jó, Túrórudit azt nem) embeddelni egy weboldalba.

Érdekes fordulat a szerzői jogi háborúban, hogy a YouTube az olyan klippekben, amelyekbe jogvédett hanganyag szerepelhet, nem engedi meg a hang bekapcsolását, azaz kép van, hang nincs. Számomra ez egyelőre inkább vicces, mint szomorú, de nyilván megvan erről az arra hivatott embereknek a különvéleménye.

Aztán egy tök fölösleges, de jó hangzik kategóriás hír: megszületett a szöveget a hanggal szinkronban tartó Apple alkalmazás, azaz ahogy megy a hangoskönyv szövege, úgy lapoz az e-olvasó (esetünkben iPhone/iTouch) képernyője. A cucc neve az iClassix, és a Librivox közösség ötlete alapján jött létre. Egyelőre alkalmazás még nincs, csak hír.

Ennél nagyságrendekkel fontosabb, hogy a nagy felháborodást kiváltó OCLC korlátozás kijavítására, megvitatására fórumot hoztak létre, így a könyvtárosok és könyvtárak bevonásával át fogják nézni és ajánlásokat fognak írni a WorldCat rekordjainak szolgáltatásához. Ez a hír is meg fog szerintem még érni egy misét.

A Google tovább terjeszkedik: a Google Earth-ön ezentúl nem csak utazgatni lehet, hanem múzeumot is látogatni. Elsőként a madridi Prado 14 festményéből (többek közt Boschtól, Goya-tól és Velázquez-től) álló kollekcióját lehet megnézni – 14.000 megapixeles felbontásban. A képek a Google Earth-ön fognak megjelenni, külön layerként. A szerződést tegnapelőtt írták alá, és egyelőre a Google nem tervezi, hogy további múzeumokat fog bevonni a programba (egyelőre). Azért annyi szkepszis engedtessék meg nekem, hogy ez kicsit olyan, mint az e-könyv: soha életben nem fogja pótolni semmi az érzést, ahogy az ember a Prado előtt áll.

A végén pedig levezető mókának ajánlom a baconnel töltött könyv legendáját és társait.

Update: persze erről lekéstem, Csabáék már régen kitették.

Photo credit: lusi

Egymás közt

Jessamyn West összeszedte, hogy honnan értesülhet a kíváncsi könyvtáros az OCLC policy-jának változásairól.

A második számú probléma a változást követő és megelőző csönd volt. E körül forog a bejegyzés, de érdemes azt is megnézni, hogy miért van ez a nagy felhajtás: az OCLC a rekordjait Noncommercial CC licensz alá helyezte, azaz jópár könyvtári és egyéb szolgáltatástól vette el a pénzszerzési lehetőséget – gyakorlatilag amelyik szolgáltatás az OCLC rekordjain nyugszik, azt nem lehet pénzért adni (pl. a LibraryThing könyvtáraknak nyújtott szolgáltatása).

Egy idő múlva aztán kezdtek potyogni a hírek, kommentárok, riportok. Jelenleg lehet olvasni a régi és új szabályzat közti eltérések wiki-oldalát, Karen Calhoun bejegyzését az új policy védelmében, valamint meg lehet hallgatni Roy Tennant és Karen Calhoun beszélgetését a Talisnál dolgozó Richard Wallis-szal.

Persze nem mindenkinek tetszenek a módosítások, az Open Libray project-nek és a LibraryThing-nek konkrétan keresztbe tesz, születnek is egymás után a tiltakozó bejegyzések és petíciók. Ezenkívül pedig nagyban folyik a vita a MetaFilter, az Inside Higher Ed és a Slashdot fórumain, a code4lib pedig egyenesen egy egész wikit készített a történetnek. Tim Spalding a Thingology-n folyamatosan frissülő bejegyzést nyitott a történetnek, ott is lehet követni. Azt hiszem, ezt hívják kommunikációnak.

És hogy miért tartottam fontosnak ezt összeszedni? Nekem a tavalyi menet jutott rögtön eszembe, ami a könyvtári stratégia körül ment. Hatalmas, néma csönd, és ha volt is hang, azt gyorsan elhallgattatták. Ráadásul kicsit máshogy, de egyre inkább ugyanezt érzem egyrészt az IKR-fejlesztők részéről, valamint a TÁMOP-TIOP körül a valódi kérdésekkel kapcsolatban.

Utálom a konferenciákon és sajtótájékoztatókon közzétett vagy kiszivárogtatott híreket. Utálom a Katalistre nagy ritkán felrakott rövid összefoglalókat. Kötelezővé tenném minden vezető beosztásban dolgozó könyvtárosnak, hogy naponta vagy legalább hetente egy bejegyzést írjon a munkájáról. Van, aki erre képes. Nem lehetetlen.

Image by DailyPic