Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

Elmélkedés

Engem is behálózott a Facebook. Az igaz, hogy már sikeresen lepattantam a Netvibes-ról és az iGoogle-ról, a WiW-et gyakorlatilag semmire (a Subba segítségével röhögésre), a Barátikört pedig smsezésre használom. Viszont sikeresen rászoktam a TwitterreTurulcsiripre (Benedek még mindig nem csinálta meg, vagy mittomén). Nem vagyok az a közösségi fajta…(?)

Viszont ami a Facebook rendezgetése közben az eszemben járt (közben a Bloglines béta verziójával is szórakoztam, nem bírom elfogadni, hogy a MyLibrary-t nem tudom testreszabni), hogy lassan állati mindegy lesz, hogy hogyan néz ki egy honlap/blog/portál. Mindenhez valamilyen interfészen férek hozzá, ha máshogy nem, akkor a feedetetőmben. Azaz rengeteg erőforrást, időt lehetne spórolni olyan oldalak esetében, ahol az olvasótábor szinte kizárólag ilyen módon fogyaszt, azzal hogy gyakorlatilag nincs “grafikus” felület, pusztán az adminnak (se, ha emailben küldi a tartalmat), ezenkívül pedig csak egy XML-fájl van. Már csak a feeden keresztüli kommentelést kéne megoldani, és kész is.

De persze most is ez van nagyrészt, a CMS-ek ezen az elven működnek, annyi különbséggel, hogy egy sablon segítségével megjelenítik “szemmel fogyaszthatóan” is a tartalmat. Meghát akkor mivel lehetne szórakozni, ha nem sablonhekkelgetéssel?

A nap vége

Az olvasók utóhada (had? haha, este inkább buli és pia van, mint könyvtár…) is eltűnt már (végre, mondatja bennem a kisördög), a Scissor Sisters bizonygatja nekem, hogy Everybody Wants The Same Thing (tökéletesen egyetértek vele), lassan lehet készülődni haza… (Röpke óra buszozás és metrózás, esetleg mindkettő kiváltása villamossal, örök dilemma.)

De legalább a mai nap sem ment hiába el. Az Ádám által megénekelt Wufoo-val barátkoztam, nagyon baba, de ez is fizetős egy idő múlva, hogy rohadna meg. Aztán az új honlapon pofozgattam még kicsit, a Lamson Library honlapja alapján támadt az az ötletem, hogy a heading bold nélkül is lehet szép… és az is. Valamint egy nagyon egyszerű WP függvénnyel (? – de olyan szép szó, és pont ez a fele nem szokott menni sohase) sikerült megoldanom egy oldal csak júzerek általi láthatóságát (ezért a mondatszerkezetért megérdemlem a bitófát), amin pedig mennyit filóztam anno, elég ciki. (De jó a pap, és messze még a vég.) Kóstolgattam egy Book Review írós plugint, de messze nem az igazi… Már régi kérdés bennem, hogy ha ennyi könyvtár használja a WP-t, miért nincsen kifejezetten könyvtári plugin/téma, de valószínűleg a pluginek bőven kielégítik az amerikaiakat, mert arrafelé nagyrészt mindent elvégez az IKR (na jó, a gép részét), így csak elég ritkán jut olyasmi az eszükbe, mint a szerencsétlen magyar kollégájuknak. Na de majd. Lesz nemulass. De atyaég, hogy hány ember fogja rámondani az arculatára, hogy jó, azt még csak nem is sejtem… A MOMEK nevet már megtorpedózták, pedig szerintem (kis gyökér vagyok, tudom, de akkor is) nem lenne rossz brand. A kollégáknak is tetszett, de hát felsőbb érdekek… Végül a Netvibes-szal szórakoztam egy jót, most ott van 1000+ hír, tizedannyi feedben, mint pár órával előbb gondoltam volna. Aktuális feladat, hogy ezt akkor most hogy is lehetne hasznosítani könyvtárilag. Biztos állati triviális, és az e-ngine (meg a gazdája) is kapásból vágná a választ. De most kicsit gondolokodom is (mármint a hogyanon – hova, mennyit, ilyenek – már ha valakinek van ötlete, tapasztalata).

(SzélAljegyzet: pár éve, az indulás környékén magam is buzgón használtam a Netvibes-ot, aztán kikoptam belőle, de most nagyon tetszik ez a cucc, az iGoogle vagy mihalál eléggé le van maradva hozzá képest… ja, a Picasát nem csekkoltam le rajta, de nem csodálkoznék, ha nem lenne.)

A nap sokkja a Street magazin “új” száma volt, a lényege, hogy egy metropoliszban (London) mászkálnak, és aki nem farmer-póló kombinációt hord, lekapják. Úristen, állati beteg emberek vannak, de őrült nagy az egész. Sajnos jövőre nem fog már járni.

A klog vonalon ma nem sikerült (eddig) nagyot alakítanom, most már azon dolgozom, hogy az egyes témákat felismerjem név alapján, hogy mi kihez tartozik (azaz írja ki a könyvtárnevet minden esetben, ne csak akkor ha két azonos nevű téma van, de különböző könyvtárban – úgy sejtem az egész pár [del] nyomogatásba fog kerülni, de meg kéne keresni…). Gondolom, senki sem lenne boldog tőle, ha a témáját bárki használhatná a klogon (bár nem olyan a társaság, de jobb a békesség).

És hogy szóljak egy olyan dologról is, amiről beszámolni kötelesség-szerű (én annak érzem): a Pataky István Szakközép könyvtárosai összeszedték a hazánkban található integrált könyvtári rendszereket és azok jellemzőit. 6 részben, mind a 11et (1, 2, 3, 4, 5, 6). Ugye milyen jó nekünk, hogy ennyi van? Ja, és heti idézetük most így telitalálat: “ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megérthetnénk, akkor olyan egyszerűek lennénk, hogy nem tudnánk megérteni” (E. Pugh) Gyász.

Most pedig gyűlölni fogom a világot hazafelé, mert már napok óta képtelen vagyok elemet venni az mp3 lejátszómba, így nem szól állandóan a fülembe zene. Szörnyű… És most viszek magammal papírt, tollat, rajzolok új blogot…

alice kalandjai a webtopok világában

már hosszabb ideje netvibes-hívő vagyok, de tegnap valami ok folytán a box.net ajánló levele alapján megnéztem a hasonló funkciójú goowy-t és pageflakes-t is.

a netvibes-sel ellentétben a másik kettő flash-alapú, ami nekem leginkább a betöltődési időn látszott meg. na jó, a dizájnnak sem tesz rosszat:)

kezdem a pageflakes-szel. a kinézete szinte teljesen netvibes, csak csicsásabb (lásd flash…). sajnos éppen a csicsa minősége nem nyerte el a tetszésemet, akkor már jobb a minimalista netvibes. a tartalom kissé sok és egyszerre ömlik ránk, de ez a netvibest követő(?) struktúrának köszönhető.

de beszéljünk a pozitívumairól (is:): nagyon sok bővítmény van hozzá, ingyen sms küldő programtól kezdve játékokon (angol-német) szórtárig, ha nyugaton lennék, nagyon megfelelne mindez:) – sajna Magyarországon a szolgáltatások 30%-a felesleges. ami nem igazán jó, hogy az adressbook-ot nekünk kell újra felépíteni, nem lehet importálni.

amikor beléptem a goowy-ra az eszem megállt, annyira jól nézett ki első blikkre. másodikra is, gyanús csak akkor kezdett lenni, amikor tizenötödszöri próbálkozásra sem ment a gmail-os címjegyzékemet áttölteni, és közben el kezdte számlálni a mailjeimet (a háttérben sutyiban elkezdte letölteni őket, ami már csak azért is tiszteletre méltó próbálkozás, mert van belőle 2000<, ráádásul ezek fele 5 usque 15 leveles conversation…)

mindent tud, amit a másik kettő, csak egyet nem: a kiegészítő programokat nem lehet lelőni, ami aztán egy idő múlva rendkívül nehézkessé tette az e-mail-letöltéssel együtt a netezést (web 2.0 strikes back…) a kinézete viszont gyönyörű, valóban olyan, mintha egy desktop lenne.

maradtam a netvibes-en.