Aktuális dolgok

Bár azzal nem hagytam fel, hogy könyvtáros legyek, sőt, gyakorlatilag az életem ennek a részére jut a legkevesebb időm. Annyi minden történik, hogy legfeljebb csak egy-egy momentumot lehet kiemelni belőle:

  1. Már lassan egy éve nem dolgozom könyvtárosként, hanem informatikai fejlesztéseket, projekteket vezetek a munkahelyemen. Rengeteg sok mindenben hasonlít, illetve kapcsolódik a könyvtárossághoz, de mégis alapvetően más, teljesen más tapasztalatokat szerez az ember (ásom magamat bele a scrumba és a kontextusalapú tervezésbe, de egyre jobban érdekelnek a határterületek: az ergonómia, az adatbányászat stb.), már csak azért is, mert olyan környezetben lehet dolgozni (tanácsadók, fejlesztőcsapat), amilyen korábban álmomban sem jutott az eszembe. Jelenleg egy ügykezelő rendszer mondjuk gatyába rázása az egyik fő területem, ami teljesen olyan, mintha egy IKR-ről beszélnénk: userek, dokumentumok, folyamatok kezelése. Mellette folyamatosan megmaradt tervezgetős projektnek a jogi információs környezet felépítése könyvtárakból, adatbázisokból, de sajnos ez legfeljebb csak akkor játszik, ha már végeztem minden mással.
  2. A doktori képzést elég csúnyán benéztem – ettől függetlenül élvezem, és még hasznosnak/fontosnak is tartom -, a jelek szerint valaki vagy dolgozik, vagy doktorit szerez, de a kettő együtt a mélyen tisztelt főokosságoknak, akik kitalálták ezt a rendszert az ELTE Doktori és Tudományszervezési Hivatalában, nem jutott az eszébe. Kedvencem az ügyintéző hölgy reakciója volt az ilyen helyzet hivatalos megoldási lehetőségeire vonatkozó kérdésemre: “hát nem muszáj idejárni…” Láttam rajta, hogy ő is utálja a helyzetet, de már épp eleget kínoztam a Neptunnal, nem volt szívem még jobban belemenni az egész szituba. Mindenestre az ember fizetős hallgatóként nem ezt várná a pénzéért. Viszont kitűnő kurzusok és kollégák vannak, lehet foglalkozni a diákokkal, és bárcsak lenne erre az egészre kicsit több időm. Na de majd.
  3. Mióta nem a belvárosban élek, foglalkoztat a  “vissza a természetbe” valamilyen tompított, kevésbé sokkos megoldása. Most egyenesbe ért a dolog, és életemben először a lakcímem Budapest határán kívüli helyet fog megjelölni az ősztől, nevesítve költözünk Bicskére. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az, ami működik a mondjuk nyugati társadalmakban, mint ingázás (nekem Béccsel és Sydney-vel kapcsolatban vannak ilyen irányú tapasztalataim), az hogyan néz ki itthon. Ahogy közeledik a ház átadási ideje, egyre inkább leszek fogékony az elővárosi-városi kapcsolatok problémáira (ld. M0 észak-nyugati része, HÉV-ek és metrók csatlakozása, meddig és hova megy ki a BKV, biciklis közlekedés megoldása lokálisan stb.). Plusz ami ilyenkor mindig felmerül: a ház körüli javítások, felújítások, szerelések megtanulása, otthoni intelligens rendszerek (pontosan nem tudom, mi a neve, de egészen elképesztő dolgok vannak már e téren, érdemes mondjuk a Conrad katalógusát böngészni) használata stb. Aztán ilyenkor kell észnél lenni, és kicsit visszavenni, merthát ha már  egyszer egyszerűsítünk, akkor az együtt jár egy bizonyos szintű lemondással és “megvilágosodással”, aminek az értékeléséhez nem is kell olyan sokat változtatni a gondolkodásmódon (olyan 180 fokot, nem sokat…). Ehhez viszont nagy segítséget nyújt pl. Adri blogját olvasgatni, vagy a Tapir által nemrég fácsén beajánlott Wetiko blog (nevesítve a “Gondolj bele, miért vágysz dolgokra?” című bejegyzés) – nagyon izgalmas kérdés, és nehéz is, mert nagyon kényelmes a lakás minden szögletében elérhető extra gyors wifi és a nagyképernyős TV-n nézett aktuális sorozat, de ugyanakkor legalább ennyire vonzó dolog a fával fűtendő sparhelt, a kertből frissen szedett zöldség, és a tuti finom tojás és csirke. És hát ha nem is zárja ki egymást a kettő, de nem is kifejezetten kompatibilis. Vagy ki tudja. Ki kell próbálni.
  4. Fölfedeztem a dél-afrikai zenét (Hip-Hopot) Áron jótékony közreműködésével, ami a kötelező Die Antwoord mellett jócskán tartalmaz csemegéket, kezdve a kattogós Driemenskaptól és Kanyitól kezdve az idióta sapkás Jack Parrow-on át a Bittereinderig vagy Jaakig. És akkor még nem is beszéltünk a Fekete-Afrika többi részéről, de ezt már meghagyom a reménybeli (dél-)afrikai zeneblognak. Addig meg kedvcsinálónak egy egészen friss:

Kép forrása

Hát, szervusztok

Április 1-je van, azt ugye mindenki tudja?

Na most az a nagy helyzet, hogy meghívást kaptam a British Library vezetőségétől, hogy május 1-től fél éves próbaidővel felvennének a fejlesztési-technológiai részlegükbe (Development Office), osztályvezető-helyettesnek (legalábbis magyarul ez lenne a legmegfelelőbb elnevezés rá).

Ennek két következménye van: itt kell hagynom Magyarországot (ami azért nem olyan nagy baj így első pillantásra, kényelmesen megvárni hogy mi lesz itt pár év alatt, aztán a szerint dönteni a visszajövetelről, hogy mi van itt), másrészt felkínálták, hogy megveszik a klogot is, mint ötletet, így az ottani, llog-elnevezésű szolgáltatással kell majd foglalkoznom.

Most így hirtelen nem tudok többet írni, elég izgatott vagyok, meg fura érzés is, de mindenképpen be fogok számolni a további fejleményekről. (Meg hát a munkaügy itthon és kint, családi és személyes dolgok… szóval sűrű hetek jönnek, az biztos.)

Drukkoljatok!

Egy kezdő könyvtáros élményei

Most már több mint fél éve van annak, hogy gyakorlatilag újra kezdtem a szakmámat. Meglehetősen érdekes ebbe belegondolnom, hiszen szinte még el sem kezdtem… Új munkahelyem (mint azt már valószínűleg amúgy is mindenki tudja) a Budapesti Ügyvédi Kamara Könyvtára, amely tökéletesen más, mint az előző. Az alábbi pár pontban megpróbálom összeszedni, hogy mik az adottságok, lehetőségek, hátrányok stb.

Adottságok:

  1. A névleges olvasószám nagyon sokszorosa, hiszen elvileg az összes budapesti ügyvéd használhatja, igénybe veheti a könyvtár szolgáltatásait. Konkrétan egy 4-5000 főt jelent (plusz nem sokkal kevesebb ügyvédjelölt), ami elmegy egy izmosabb városi könyvtárnak is. A helyzetet vidámítja, hogy ugyan szintén csak névleg, de a Magyar Ügyvédi Kamarát is hivatott vagyok kiszolgálni, “szerencsére” ez a pár fős stábon kívül nem sokat jelent, ugyanakkor eléggé messze mutató lehetőségek vannak benne. A gyakorlatban viszont ez a hatalmas tömeg nem igazán használja a könyvtárat, a havi felhasználószám 200-250 fő, a telefonos, emailon keresztül történő megkereséseket is beleértve (fizikailag úgy 200 ember fordul meg a könyvtárban havonta). Ebben természetesen az a feladat is benne van, hogy ezt a számot legalább háromszorozni kéne (illetve a virtuális látogatások számát kéne leginkább növelni, a következőkben leírom, miért).
  2. A fizikai tér egyértelműen múlt századi. A Kamara székháza még a 19. század végén épült (és kifejezetten a Kamara céljaira), ennek földszintjén kapott helyet a könyvtár, meglehetősen korszerűtlen térhasználattal és -beosztással. A bútorok legalább szépek (ugyanakkor pazarlóan kihasználhatatlanok), és a használt technológiák sem a legrosszabbak (van wifi, számítógép, halogén világítás stb.). Szintén csökkenti a megfelelő helykihasználást, hogy itt helyezték el az Ügyvédi Múzeum nagy részét is. A helynek magának viszont annyi előnye van, hogy télen meleg, nyáron hűvös, cserébe jó sötét. Ráadásul maga a fizikai tér az egyik fő érv a virtualizálás mellett: elég alacsony a kapacitása, mind a látogatók, mind az állomány szempontjából. A szabadpolcok mennyisége az előbb említettek miatt elég szűkös, a raktár cserébe a pirinyónál valamivel kisebb (két sorban rakva a könyveket a polcokra fér el benne nagyjából 3-4000 kötet), de az olvasók által használható helyek száma sem több húsznál, ami jelenleg ráadásul csak fele annyi a jelenlegi körülmények között.
  3. Az állományra leginkább a fantasztikus szó illik. Mennyiségében ugyan nem túl nagy (jelenleg olyan 15 000 kötetre becsülöm, mindjárt elmondom azt is, miért), viszont gyakorlatilag teljesen lefedi a kiegyezés és a 2. világháború közti időszakot, pont azt a periódust, amit annyira szerettek elfelejteni 50 évig, viszont létrehozott egy olyan államot, rendszert, ami működött (a könyvek tanulsága szerint messze hatékonyabban, mint jelenleg). A kötetek döntő része a régebbi időkből való, ezek kb. fele (még) feldolgozatlan hagyatékokból. Az öröm eddig tart, mert utána érkezik a fekete leves: nyilvántartás gyakorlatilag nem létezik. Illetve igen, de az elég furcsa: először is, könyv alakban évente-két évente adták ki a könyvtár katalgusát az 1870-es években, egészen az 1900-as évek elejéig. Ezekből elég sok megvan, de a jelenlegi állományra nehéz ebből vonatkoztatni. A 900-as évek közepétől van rendes leltárkönyv, amelynek írása abba maradt valamikor 2007-ben, azóta excelben vezetik. A szakrend hasonlóan változott: kezdetben volt egy elég részletes, ügyvédek által kidolgozott (legalábbis nincs hivatkozás benne külső forrásra, és ebben a könyvtárban mindig is legalábbis jogi végzettségű ember volt a könyvtáros) szakrend, majd valamikor ezt leváltotta az ETO. Az állomány jelentős része pedig szinte a tökéletes káosz állapotában van – értsd: hatalmas, áttekinthetetlen kupacok a földön (ez a pár éve végzett felújításnak, és az annak során leszűkített raktárnak köszönhető).
  4. A technikai felszerelést már említettem, azért még egy kör: nem csúcstechnológia, de van. Sajnos kicsit rosszabb a helyzet, mint mikor ideérkeztem (egy elég ócska fénymásoló van most itt), de nyílt wifi van, két számítógépet lehet használni, nyomtató, szkenner pipa. Természetesen vannak ötleteim, de a mindennapi forgalmat és munkát ennyi is (éppen hogy csak, de) kielégíti. A könyvtárnak sajnos nincs önálló honlapja, hanem egy, a Kamara honlapján belül kialakított (elvileg) csak jelszóval hozzáférhető részen van egy eldugott lapja. Szerkesztésébe nincs nagyon beleszólásom, így ezt most elfogadom adottságként, amin majd esetleg lehet változtatni. Katalógus szintén nincsen, ld. fentebb sorolt okok. Adatbázis egy van, a CompLex Jogtára, amiről most nem szeretnék hosszabban értekezni, mert elszabadulnának az indulatok (részemről). Lényeg az, hogy van, többé-kevésbé használható, így feladatot jelent ennek is a kezelése, tanítása.
  5. A könyvtárosok száma egy fő, azaz én vagyok. Van egy félállású asszisztens, aki viszont nem könyvtáros, de baromi gyorsan gépel, és szintén adottság. Ráadásul csak egy évig, így épp most van, de aztán nem tudom. Ez egyben azt jelenti, hogy ami feladat előfordulhat egy könyvtárban, az rajtam csapódik le – többek közt ezért is van nyitva a könyvtár csak 4 órát naponta, de még így is elég szoros a menetrend.

Ez a helyzet. Mélyvíznek érzem, de olyan mélyvíznek, amiben jó érzés úszni. Rengeteg feljesztési lehetőség, feladat van: az egyik legfontosabb az aktív felhasználók számának növelése, aminek egyik előfeltétele az állomány rendbe tétele, ehhez pedig a Koha és egy olyan masina fog segítséget nyújtani, ami (szerintem) lazán lehetne a “minden könyvtárosok álma és a felhasználók abszolút öröme” díj nyertese – már ha lenne. Ezzel lehetővé válik egy teljesen digitális könyvtár létrehozása, amelyből aztán annyi minden következik, hogy a teljes blogom kevés lenne ennek megénekléséhez, szerencsére Ádám pont erre szakosodott. A teljesség igénye nélkül:

  • A felhasználók számának akár több ezer százalékos növelése (ez ráadásul több szempontú dolog, hiszen egyrészt nagy hányadát teszi ki az ügyvédségnek a fiatal nők csoportja, másrészt a térbeli és időbeli korlátok elég erősek ahhoz, hogy nagyban rontsák a könyvtárba járás kedvét).
  • Olyan osztályozási, rendezési elv létrehozása, amely sokkal jobban igazodik a jelenlegi jogi környezethez (ennek alapjai már megvoltak a régi katalógusokban, amelyekre építkezve egyszerű és flexibilis rendszert lehetett létrehozni).
  • Egy nagy, közös – akár országos – jogi-államigazgatási katalógus-adatbázis létrehozása a társintézményekkel, egyetemekkel és oktatási intézményekkel, szakmai szervezetekkel, helyi ügyvédi kamarákkal.
  • A mobiltechnológia aktív adaptálása és alkalmazása a könyvtári állomány felhasználásában. Ez különösen fontos ennél a csoportnál, egyrészt mert sok helyről kell hozzáférniük a forrásokhoz, másrészt az általuk használt eszközök egyre nagyobb részét teszik ki ezek a kütyük, és főleg azoknál, akik eddig nem jártak könyvtárba (nem voltak rászorulva, hogy annyi energiát rászánjanak, amennyi a könyvtárba való eljutást jelenti).
  • A jelenlegi állományra támaszkodva – úgy érzem – a Kamara képes lenne belevágni a digitális könyvkiadásba is. A jogi könyvkiadók még nem nagyon léptek, ráadásul az ügyvédek jó része még ma is technofób – de könnyen elképzelhető, hogy egy belülről indított kezdeményezéssel ezen lehetne változtatni. Összességében gondolok itt a tagság részére biztosított e-könyv olvasókra, a publikációk minőségét biztosító szakmai háttérre, a szellemi munkát fellendítő régi állomány feltárására stb.

Hát így most hirtelen ennyi. Rengeteg apró munka van, amit nehezít-lassít a mindennapi rutin (amiben pedig semmi gyakorlatom nincsen, azt nem tanították az egyetemen, hogy például hogyan működik egy folyóirat-állomány teljes körű kezelése), viszont lassan de biztosan azért haladok. Az egyik legsürgetőbb, legfőbb feladat a régi állomány feltérképezése és “eltűntetése”, ami részben már megvalósult. A szabad polcokon már csak a kurrens állomány van, mivel a hely ahhoz kevés, hogy minden kint legyen, viszont szelektálni sem igen lehet, mert a maradék hely nagyon kevés. Eddig készült egy gyors leltár kb. 2500 kötetről, ami természetesen nagyon alap szintű feldolgozást jelent, de legalább ennyi megvan. Rengeteg takarítással, pakolással jár még mindig a munka, amit aztán majd digizálás és/vagy restaurálás fog követni, és csak utána következik a tisztességes tartalmi-formai feltárás (illetve a kurrens állomány esetében ez már akkor elkezdődhet, ha el kezd működni a katalógus-adatbázis).

A helyzetet csak az nehezíti meg nagy mértékben, hogy a könyvtár egyszemélyes. Eddig nem nagyon találkoztam olyan leírással, útmutatóval, segédlettel, hogy mit és hogyan érdemes ilyen helyzetben csinálni, milyen eszközök tudnak hasznára válni az embernek. Ebből okulva tervezem azt, hogy el kezdek ilyen témakörrel is foglalkozni itt, mert gondolom sokan járnak hasonló cipőben. Esetleg, ha olvassa valaki, akinek szintén ilyen típusú problémái vannak, keressen meg nyugodtan emailben, kommentben ötleteivel, kérdéseivel, megkeressük a választ rá.

Egy megjegyzés a végére: még Debrecenben hallottam először, hogy nem digitalizálás, mert az mérgezést jelent, és mennyire igaz. Úgyhogy maradok ezentúl a digizálás kifejezésnél.

Munkatippek

Rendszeres tapasztalatom (főleg így pályázatírások környékén), hogy szeretnek elszaladni a dolgok, még az egyébként olyan rendezett foglalkozás esetében is, mint a könyvtárosság. Gond van az időbeosztással, a határidőkkel, a tennivalókkal, kezelendő fájlokkal, forrásokkal, a kapcsolatokkal, szinte mindennel – és naná, a kávé is kihűl közben (mondjuk ez utóbbira a legegyszerűbb a megoldás: húzóra kell inni, de akinek nincs azbeszttorka, az használhat USB-s melegítőt is). Szerencsére az előbbi problémákra is van megoldás, nem is egy, ezekből szeretnék párat bemutatni.

A Google-féle szolgáltatáscsomag az alapvetés, bármilyen feladatot szeretnénk gyorsan és hatékonyan végrehajtani. Az alapot a Gmail jelenti, amelynek segítségével az összes emailcímünket egy helyen tudjuk kezelni, leveleinkből kapásból létre tudunk hozni a Google Naptárban eseményeket (ez lesz majd a következő fontos elem), amelyekhez helyszíneket tudunk megadni a Google Térkép segítségével (így idegen városban sem fogunk eltévedni), a csatolt dokumentumokat a Google Dokumentumokkal pedig tudjuk megnyitni, szerkeszteni a többiekkel akár egyszerre is. Szintén rendkívül hasznos lehet a kapcsolati lista, amelyet fél mozdulatba kerül exportálni, és más helyen, környezetben felhasználni (arról nem is beszélve, hogy egy csomó szolgáltatás – Facebook, Twitter stb. – képes ezt a listát beolvasni, és azok alapján ismerősöket ajánlani nekünk). Sőt, újabban egy elég gyenge feladatkezelő is bekerült a Gmail lehetőségei közé, ezt azért nem ajánlom különösebben, mert ennél messze kiforrottabb, jobb megoldások is vannak már, érdemes megvárni, míg ez utóbbi is felfejlődik.

Nekem személy szerint főleg azért nagyon kedvesek a Google ezen szolgáltatásai, mert ugyanazt a címkerendszert használják, amelyek színekkel kombinálva gyönyörűen rendezhető és követhető felületeket hoznak létre. Sajnos olyan még nincs, hogy ugyanaz a címke összefog dokumentumot, levelet, kapcsolati és naptárbejegyzést, de szerintem nincs messze az idő, amikor ez is meglesz.

Az emlegetett feladatkezelő helyett inkább javasolnám a Remember The Milk-et, amely szintén képes integrálódni a Gmail és Google Naptár alá, használhatjuk offline vagy mobil kommunikációs eszközünkön, de gyakorlatilag bármilyen felületen képes megjelenni és tennivalóinkat az orrunk alá dörgölni. Nem utolsó szempont az sem, hogy magyarul is szóba áll velünk, így nem kell új funkciókat megtanulni ékes angol nyelven.

Határidő-kezeléshez a Google Naptár az, amely eddig sosem hagyott cserben. (Havonta) limitált számban ugyan, de képes figyelmeztetni teljesen díjtalanul SMS-ben a találkozóimra (eddig még csak egyszer sikerült elérnem ezt a korlátot), sőt, a megadott címet egyből be is linkeli a Google Térképeken, így ha olyan lenne a mobilom, még azt is megnézhetném, hol fordultam be a rossz sarkon. Egyszerre több naptárat kezelek vele, így nem keverednek össze a munkahelyi és magánéleti eseményeim (dehogynem), sőt szinkronizálni is tudom Thunderbird levelezőprogramommal (amit éppen Evolutionnek hívnak, de ez részletkérdés) és az asztali (Gnome-os) naptárammal is. Figyelmeztetőt építhetünk be a Gmail-be is, de a Firefoxban is meg tudnak jelenni a figyelmeztetések.

Ha kezd elfutni velünk a paci, akkor hasznos lehet az a kis Firefox-bővítmény, amely mindentől függetlenül kiabál az elmélyült jómunkásembernek. Persze nem ajánlott ennyire belemerülni a dolgokba, mert könnyen hát- és szemfájás lesz a dolgoból, hogy az ínhüvelygyulladásról ne is beszéljek (furcsa, nekem régebben a szorgalmi időszak elején szokott lenni rendszeresen, amikor még tartott a lendület, és buzgón jártam az órákra, sőt még jegyzeteltem is…). Ilyenkor hasznos az olyan alkalmazás (pl. a Workrave), amely beállított időközökben elüldöz gépünktől, és még esetleg mindenféle erősítő-lazító tippeket ad.

Ha még van ötletetek, ne tartsátok vissza, osszátok meg velem meg a többiekkel!

Fotómegosztunk

Ma tartottam egy rövid, egyszerű és igencsak szűkkörű eligazítást a Textil Tanszéken Flickr-ből (onnan származnak a már megénekelt fotók). Úgy néz ki, hogy rövidesen az eddig felrakott 500+ kép el lesz szépen rendezve, frankón. Az külön örömmel töltött el, hogy ennek az “órának” egyetlen fültanúja, egy másik tanár azzal jött oda kb. a felénél, hogy jaj de jó, mert ő is már a Flickr-ön tartja a képeit. Ez egyrészt huhh, mert eggyel kevesebb embernek kell elmagyaráznom (sőt, esetleg ő is tud segíteni), másrészt valószínűleg így gyorsabban fog nőni az állomány is.

Ugyanakkor a Yahoo! volt kedves egy hatalmas szívességet tenni nekünk, ugyanis a már régóta várt, és ma elindított videómegosztó szolgáltatása egy másik hatalmas terhet vett le a vállunkról: az Animáció szak vizsgafilmjeinek megfelelő publikálását. Eddig volt fejfájás belőle elég, bár egy hazai videómegosztó is bejelentkezett (sajnos nem az, amelyik nekem a rokonszenvesebb), de mivel minimum egy másik gyűjteménnyel együtt akartuk kezelni (ez vagy a fotó- vagy a könyvállomány lett volna), ezért olyan megoldást kerestünk, ami ehhez a koncepcióhoz illik.

Az e-Corvina vállalta volna (elvileg) az átalakítást (állítólag van olyan könyvtár, ahol az IKR ezt is tudja), de már egy jóideje megszakadt a levelezés (más ügyben, csak egy Google AdSense kódot akartunk rakni az OPAC-ba), ezért nem szívesen vártam volna ennek az opciónak a leprogramozására. (Ami nem tudom, mennyi ideig tartott volna, de ez most nem az a bejegyzés, ahol szolgáltatókat fikázunk, most csak szurkálódom.)

Most viszont itt a nagy lehetőség, már csak a tesztfilmeket várom, hogy feltölthessem őket, és akkor a fotók és videók legalább egy helyen lesznek szolgáltatva.

És ügyesen elszúrtam a könyvtár honlapjának dizájnját a 2.5-ös frissítéssel, a K2 megölte és viszont. Természetesen hiába volt backup meg ilyenek, nem tudom visszaállítani az eredeti állapotot, remélem soha nem lesz belőlem rendszergazda. (Éppen ütemesen csapkodom a fejemet az asztalba.) Szerencsére nem szállt el minden, csak a sidebar widgetek beállításai, meg ami hack még volt benne (dropdown menü, rotáló fejléckép). Azokat meg majd visszanyomom, ha meglesz a 2.5 kompatibilis K2.

SZ

Tök jó lenne olyanokat írni, hogy vége a vizsgaidőszaknak, meglett nagyrészt minden, jobban is, mint vártam. De nem. Ehelyett egy nagyon könnyed levezetés az Örkényben, Shakespeare – Vízkereszt vagy bánom is én vagy amit akartok vagy… című, Nádasdy Ádám által újrafordított (éppen egy éve voltam egy beszélgetésen a Költőnk és Kora rendezvénysorozat keretében az Eötvös gimiben, ahol ezekről az új fordításairól beszélt) színdarabon. Nem vagyok esztéta, nekem tetszett, bár mély értelmeket nem sikerült benne fellelnem (de ez most szerencsére nem is volt elvárás). Ajánlom.

Valamint megadta a lökést, hogy most már tényleg elkezdjek keresni egy Nádasdy-fordítást, és elolvassam.

Holnap alvás, aztán csütörtökön kezdődik a nagybetűs munka. Izgi.