Forrás: Merchant Warehouse
Feltettem a WordPress 2.7 RC1-et, ennek eredményeképpen nincs admin oldalsávom, azaz menüm. Ez így nem helyes, downgrade lesz, mihelyt rábeszéltem magam lúúúúúúúúúúúzer vagyok, Ozh admin menüje volt a felelős, erre korábban is rájöhettem volna… Viszont újra felraktam Gazs pluginjét, így ismét látszanak a Google Readeres megosztások és hozzáadott értékek.
Tettem oldalsávba Google Friend Connectet, kíváncsi vagyok milyen, de azért annyira nem bízom benne (telepítési leírás itt). Nem azért mert hogy annyira evil lenne a Google (de az), hanem mert még pucsítok is neki, és ez már kellemetlenebb érzés. Főleg az, hogy még örömmel is teszem ezt. Van benne egy újabb tartalombecsatornázási lehetőség, ez a Wall illetve Review gadgetek, ezt nem raktam ki, tessék kommentelni, levelet küldeni vagy SWN-ezni. Igazából amiért érdekel ez a cucc, az az, hogy a MOME Könyvtár lapjára hogyan lenne érdemes betenni.
Egyébként nekem kezd ez egy kicsit sok lenni. Persze inkább legyen változatos, mint ne, de azért fárasztó egyszerre sok helyen rohangálni a felhasználók után (min. Facebook, Google, iWiW – bár ez utóbbival felhagytam, semmire nem jó).
Ha már MOME Könyvtár: nemrég realizálódott bennem,* hogy a felhasználóinknak nagy része rendelkezik iPhone-nal/iTouch-csal, ezért gyorsan fel is raktam egy wpTouch plugint, már csak az fáj, hogy pont én nem látom az eredményt.
* Múltkor ebéd közben, az iPhone-ját nyomkodva kérdezte meg tőlem az egyik tanárunk, hogy megvan-e egy adott könyv a könyvtárunkban. Meglepődött, amikor elkértem tőle a készülékét, és azon kerestem ki neki a katalógusból a tételt (az egész egyetemen, így a menza-kávézóban is van wifi). Annyira fellelkesült, hogy kijelentette, ezentúl csak így fogja kikeresni. Amikor azonban meglátta, hogy néz ki a Corvina a szifonon, kicsit elkeseredett…
Szóval, ha valaki tud valamilyen iPhone-szimulátorról a weben, az szóljon… És ismét nekifutottam, hogy ne szikszalaggal legyen rátekerve a nyitólap az egészre, de valahogy csak nem akar menni ez a híres Satic Front Page. Hogy a K2-höz tartozó (egyébként régebben állati jól működő) Drop Down-ról ne is beszéljek, az RC7 egyszerűen nem bírja a kiegészítést. Vagy mittudomén, elhagytam a varázspálcám. Ja igen, természetesen a K2 wiki sem megy.
Mobil tartalomhoz még: a New York Public Library Labs pár napja tette közzé a mobil elérések statisztikáját, aminek fő konkúziója (természetesen) a gyors ütemű növekedés. Jelenleg 0.9% az összeshez képest, de ez napi kb. 1300 egyedi látogatót jelent (fél éve még csak napi kb. 500 volt ez a szám, ez 160%-os növekedés, ami azért nem kicsi, lássuk be). Ha nem is ilyen mértékben, de itthon is terjednek az okostelefonok, kis kijelzők stb., ami sürgős lépést kíván a webes megjelenés területén. És itt hadd legyek kicsit kárörvendő: egy WordPress esetén ez csak annyit jelent, hogy felrakok egy tetszőlegeset a sok plugin közül, és ez azért elég fájdalommentes egy teljes újrahegesztéshez képest.
Egyébként most gyorsan megnéztem: sajnos még nincs értékelhető statisztika iKészülék használatáról, persze ez azt is jelenti, hogy sajnos az OPAC használati statisztikáit egyáltalán nem tudom összekötni a weblapéval, mert miért is…
Június végén Karen Coombs és Sarah Houghton-Jan virtuális előadást tartottak a LITA (Library and Information Technology Association) Annual Top Technology Trends paneljén. Mindketten összeszedtek egy listát a jósolható, illetve már a házban lévő könyvtártechnológiai trendekről. Sarah egy öt pontos listát állított össze, Karen 3-at szedett össze.
Íme először az 5 pontos lista:
A könyvtár, mint szervezet, eléggé lassan működik, éppen ezért nagyon érdemes egy hosszú távú stratégiát kidolgozni a gyorsa döntések és a változtatások bevezetése érdekében. Általában az a jellemző, hogy inkább az innováció ellen van a szervezeti struktúra és a gyakorlat, ehhez pedig még hozzáadódik az inkább az idősebb korosztályra jellemző félelem a hibázástól. Mindezen felül a bürokrácia embertpróbáló rendszere az, ami képes csírájában elfojtani bármiféle újítást. Egyrészt magának a rendszernek az őrületes komplexitása, másrészt a kisember-érzés (főleg az új munkatársakra jellemző ez), harmadrészt pedig az időhiány, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy a munka mellett az adminisztrációval szórakozzon az ember. Azok, akik le tudták rombolni az emberek valamint a könyvtárak és az innováció közt lévő falakat, azok az LJ vagy a Computers in Libraries folyóiratok ajánlóiban szerepelnek. Ezekre egytől egyig jellemző, hogy a szervezeti struktúrájuk a lehető legegyszerűbb – egyértelműen ez a járható út hosszú távon.
És akkor nézzük Karen 3 pontját:
Szóval ez most az aktuális kép a két könyvtáros szemszögéből. Sajnos én nem érzem magam akkorának, hogy bármit is jósoljak, szerencsére nálam sokkal avatottabbak megtették helyettem: Berényi Konrád (online marketing) és Gina (webdesign) 2008-as előjelzése (és emellett még vannak az ún. megmondóemberek, ld. pl. Doransky és Márk).
Nem akarok rózsaszín ködben élni: sehol sem vagyunk, állati sok feladat van, ráadásul ez mind ránk szakadt a FITT-ben (erről szeretnék írni egy hosszabbat, de egyrészt írtam, másrészt meg nem biztos hogy pontosan le tudnám írni, amit szeretnék – na majd ősszel, addi sok víz fog lefolyni a Dunán). Jippí.
Egyébként a LITA blogon durván félévenként jelennek meg trend-előrejelzések, érdemes a régebbieket is átböngészni – az első 2005 június 16-án született, 3 éves távlatból már elég jól meg lehet ítélni a dolgokat.
Már egyszer–kétszer írtam a Twitterről és az azon belüli magyar világról, a Turulcsiripről, de most tapir jóvoltából következzék egy teljesség igényével készült összeállítás könyvtárak számára. A Mi is az a Csirip? részt kihagynám, azt már magyaráztam sokat.
Mire lehet használni a Csiripet egy könyvtárban?
Leírások, útmutatók magyarul (saját magamat nem linkelem többet):
Természetesen a cikk végén érdeklődőeknek egy csomó további forrás (útmutatók, tanulmányok, eszközök és mashupok) és twitterelő könyvtárak listája van. Örömmel jelenthetem, hogy itthon a Justh Zsigmond Városi Könyvtár és a MOME Könyvtár is csiripel.
Update (05.30.): van már az indexnek is csiripfeedje.
Tegnap hozzájutottam egy ősi, antennás Nokiához (5110-es a becsületes neve) – ez a negyedik két héten belül. Az egyetlen bibi a kártyaletiltás volt, mivel ez még Westeles volt, én meg csakazértis Pannonnal akartam használni. (Na meg az akksi, mert nem volt már 4 éve használva, úgyhogy juszt is meghalt, de volt gyári pótakksi bontatlanul.)
Kb. egy fél délelőttömbe került végül az, ami maximum 2 percbe tellett volna, de most már teljesen jó. És este el is fogom gyorsan cserélni.
A lényeg az, hogy DCT3-at kell számolni, mert az 10 számjegyű. A DCT4 már 15, és nem lehet bepötyögni. A lépések:
Ez a DCT egyébként a generáció-számozása a Nokiának, és bár nem vagyok retro-technomán (ezért a szóért elnézést kérek Kelttől), de kicsit rosszul esett, hogy nem egy DCT2-es vagy ne adj Isten DCT1-es készüléket sikerült szereznem… :D
Három mobil másfél hét alatt.
Eddig ez a mérlegem. Na jó, egy kicsit csaltam, az első kettőtől egyszerre szabadultam meg, de azért így sem rossz a tempó.
Viszont ami miatt érdemes ezt megemlíteni, az a harmadiktól való megválás. Történt ugyanis, hogy csöngött a telefon munkából jövet, vettem volna fel, de egy elegánsan ívelt mozdulattal szépen a padlóra (jelen esetben betonra) küldtem a készüléket. És ami korábbi három SonyEricsonomnak meg sem kottyant, az sajnos a Motorolának KO-t jelentett. Se kép, se hang.
Az egész műveletnek (és utána nem kicsit ideges fejemnek) tanúja volt egy kéregető felebarátom, mankóval, testillattal, ahogy azt kell. Amíg így szerencsétlenkedtem a cuccal, odaszólt nekem, hogy: Rossz? Az evidens válasz a Nem b..g, jó, azért örülök neki ennyire lett volna, de egy vállrándítással beértem. Az elkövetkezendő fél percben még háromszor megkérdezte tőlem, hogy rossz-e, majd egy meglepő fordulatot vett eddig eléggé egysíkú társalgásunk. Közölte, hogy háromezer. Mikor nagy nehezen összeállt a fejemben, hogy ez forint akar lenni, és kivételesen ő adná nekem a telefonért, villámgyorsan lecsaptam az üzletre, amit némi fejrázós, féligotthagyós, mutogatós alkudozás után egy négyezres deallel fejeztünk be.
Ami talán nem rossz egy tök használhatatlan telóért. Persze a kártyát is akarta volna mellé, de szerencsére ennyire azért nem tudott jól magyarul (de tényleg… én vagy románnak vagy ukránnak tippeltem), úgyhogy azt szépen kiszedtem belőle, a markába nyomtam a cuccot, és tipliztem. Ettől függetlenül örültem volna, ha nem történik meg ez az egész, bár lehet hogy az esemény valószínűtlensége ennyit megért.