Mobil és könyvtár

Feltettem a WordPress 2.7 RC1-et, ennek eredményeképpen nincs admin oldalsávom, azaz menüm. Ez így nem helyes, downgrade lesz, mihelyt rábeszéltem magam lúúúúúúúúúúúzer vagyok, Ozh admin menüje volt a felelős, erre korábban is rájöhettem volna… Viszont újra felraktam Gazs pluginjét, így ismét látszanak a Google Readeres megosztások és hozzáadott értékek.

Tettem oldalsávba Google Friend Connectet, kíváncsi vagyok milyen, de azért annyira nem bízom benne (telepítési leírás itt). Nem azért mert hogy annyira evil lenne a Google (de az), hanem mert még pucsítok is neki, és ez már kellemetlenebb érzés. Főleg az, hogy még örömmel is teszem ezt. Van benne egy újabb tartalombecsatornázási lehetőség, ez a Wall illetve Review gadgetek, ezt nem raktam ki, tessék kommentelni, levelet küldeni vagy SWN-ezni. Igazából amiért érdekel ez a cucc, az az, hogy a MOME Könyvtár lapjára hogyan lenne érdemes betenni.

Egyébként nekem kezd ez egy kicsit sok lenni. Persze inkább legyen változatos, mint ne, de azért fárasztó egyszerre sok helyen rohangálni a felhasználók után (min. Facebook, Google, iWiW – bár ez utóbbival felhagytam, semmire nem jó).

a képet Casey Bissontól loptam

Ha már MOME Könyvtár: nemrég realizálódott bennem,* hogy a felhasználóinknak nagy része rendelkezik iPhone-nal/iTouch-csal, ezért gyorsan fel is raktam egy wpTouch plugint, már csak az fáj, hogy pont én nem látom az eredményt.

* Múltkor ebéd közben, az iPhone-ját nyomkodva kérdezte meg tőlem az egyik tanárunk, hogy megvan-e egy adott könyv a könyvtárunkban. Meglepődött, amikor elkértem tőle a készülékét, és azon kerestem ki neki a katalógusból a tételt (az egész egyetemen, így a menza-kávézóban is van wifi). Annyira fellelkesült, hogy kijelentette, ezentúl csak így fogja kikeresni. Amikor azonban meglátta, hogy néz ki a Corvina a szifonon, kicsit elkeseredett…

Szóval, ha valaki tud valamilyen iPhone-szimulátorról a weben, az szóljon… És ismét nekifutottam, hogy ne szikszalaggal legyen rátekerve a nyitólap az egészre, de valahogy csak nem akar menni ez a híres Satic Front Page. Hogy a K2-höz tartozó (egyébként régebben állati jól működő) Drop Down-ról ne is beszéljek, az RC7 egyszerűen nem bírja a kiegészítést. Vagy mittudomén, elhagytam a varázspálcám. Ja igen, természetesen a K2 wiki sem megy.

Mobil tartalomhoz még: a New York Public Library Labs pár napja tette közzé a mobil elérések statisztikáját, aminek fő konkúziója (természetesen) a gyors ütemű növekedés. Jelenleg 0.9% az összeshez képest, de ez napi kb. 1300 egyedi látogatót jelent (fél éve még csak napi kb. 500 volt ez a szám, ez 160%-os növekedés, ami azért nem kicsi, lássuk be). Ha nem is ilyen mértékben, de itthon is terjednek az okostelefonok, kis kijelzők stb., ami sürgős lépést kíván a webes megjelenés területén. És itt hadd legyek kicsit kárörvendő: egy WordPress esetén ez csak annyit jelent, hogy felrakok egy tetszőlegeset a sok plugin közül, és ez azért elég fájdalommentes egy teljes újrahegesztéshez képest.

Egyébként most gyorsan megnéztem: sajnos még nincs értékelhető statisztika iKészülék használatáról, persze ez azt is jelenti, hogy sajnos az OPAC használati statisztikáit egyáltalán nem tudom összekötni a weblapéval, mert miért is…

Könyvtári trendek 2008-ban

Június végén Karen Coombs és Sarah Houghton-Jan virtuális előadást tartottak a LITA (Library and Information Technology Association) Annual Top Technology Trends paneljén. Mindketten összeszedtek egy listát a jósolható, illetve már a házban lévő könyvtártechnológiai trendekről. Sarah egy öt pontos listát állított össze, Karen 3-at szedett össze.

Íme először az 5 pontos lista:

  1. Sávszélesség. Lassan ott tartunk (itthon is), hogy otthon az embereknek nagyobb a sávszélessége, mint a könyvtárban, főként ott, ahol sokan látogatnak egyszerre webes videómegosztó oldalakat, töltenek le, dolgoznak kollaboratívan, hallgatnak streamelt rádiót, játszanak stb, és ez még nagyobb gondot okoz, ha a könyvtár munkatársainak nincs elkülönített sávja a munkához. Szerencsére(?) ez viszont inkább globális probléma, így nem a könyvtárosoknak egyedül kell vele megküzdeni.
  2. Fenntarthatóság. Nagyon szép és jó dolog a web(2.0), de nagyobb a füstje, mint a lángja. Nyugaton legalábbis tele van a web halott könyvtári/könyvtáros blogokkal (és a Klogon is van egypár… némelyikben még hiszek, hogy feltámad), a szósöl netvörkök nem frissülő, halott könyvtári profilokkal (mea culpa, a MOME Könyvtár profilját teljesen elhanyagoltam az iWiW-en – nem mert utálom, hanem mert egyáltalán az iWiW-et állati ritkán használom). El kellene kezdeni felmérni, hogy hány ember mennyi időt tölt a könyvtár webes megjelenésének alakításával (hírek, cikkek írása, dizájn, állomány feltárása, interakció a felhasználókkal stb.) – saját tapasztalat, hogy ezen a téren itthon még hatalmas hátrányokat kell behozni, mástól is tudom, hogy ha csak egy ember foglalkozik ezekkel, az egyszerűen reménytelen -, mert az legalább olyan fontos lehet, mint a fizikai.
  3. A csilli-villi dolgok helyett figyeljünk saját magunkra. Melyik mondat hangzik ismerősen?
    Meg szeretnénk csinálni, de a vezetőség nem lát benne fantáziát, és nem szeretne emberi és anyagi erősforrást fordítani erre.
    vagy
    Át kell vernünk hat bizottságon és át kell írni vagy négy pontot a könyvtári szabályzatban, így hát még egy évgi biztos eltart, mire elindíthatjuk a blogot.
    vagy
    A web- és IT-csapatunknak már egy évre előre meg van az ütemterve, így az új ötletek várólistára kerülnek.

    A könyvtár, mint szervezet, eléggé lassan működik, éppen ezért nagyon érdemes egy hosszú távú stratégiát kidolgozni a gyorsa döntések és a változtatások bevezetése érdekében. Általában az a jellemző, hogy inkább az innováció ellen van a szervezeti struktúra és a gyakorlat, ehhez pedig még hozzáadódik az inkább az idősebb korosztályra jellemző félelem a hibázástól. Mindezen felül a bürokrácia embertpróbáló rendszere az, ami képes csírájában elfojtani bármiféle újítást. Egyrészt magának a rendszernek az őrületes komplexitása, másrészt a kisember-érzés (főleg az új munkatársakra jellemző ez), harmadrészt pedig az időhiány, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy a munka mellett az adminisztrációval szórakozzon az ember. Azok, akik le tudták rombolni az emberek valamint a könyvtárak és az innováció közt lévő falakat, azok az LJ vagy a Computers in Libraries folyóiratok ajánlóiban szerepelnek. Ezekre egytől egyig jellemző, hogy a szervezeti struktúrájuk a lehető legegyszerűbb – egyértelműen ez a járható út hosszú távon.

  4. Katalógusok. A jövő katalógusainak globálisan kell megvalósítaniuk, amit jelenleg csak egy-két előre mutató fejlesztés tesz lehetővé: a felhasználókat segíteni kell a címkézés, bírálat írásának, a megosztás, a követés stb. lehetővé tételével. Nem lenne szabad korlátozni a felhasználók által létrehozott plusz tartalmat, ráadásul ezeket könyvtárak közt kéne tudni kezelni, azaz egy másik könyvtárban létrehozott plusz tartalom jelenjen meg a saját katalógusunkban is. Sőt: nem csak a katalógusok, hanem a “közösségi” (nagyon nagy idézőjel!!!) oldalak (Amazon, Facebook) és a katalógusok közt is meg kéne ennek valósulnia.
  5. Nyílt hozzáférésű tartalmak. (Én úgy érzem, ez a kérdés itthon még jó ideig nyitott marad – legalábbis addig, amíg nem éri el egy erős lobbi a szerzői jogi törvények normalizálást – a jelenlegi rendszerre nálam az idióta a legenyhébb jelző.) A könyvtárak nemsokára át fognak állni a teljes digitális tartalomszolgáltatásra – fizetés ellenében. Ez így lesz a hangoskönyvek, enciklopédiák, folyóiratok esetében, de emellett nagy hangsúlyt fognak kapni a nyíltan (értsd: ingyenesen) hozzáférhető anyagok, ld. a már ma is létező Project Gutenberg, Directory of Open Access Journals stb.

És akkor nézzük Karen 3 pontját:

  1. API-k. Az egyik legburjánzóbb területe a webnek az API-k világa. A könyvtárak egy részének talán eddig sem volt idegen ez a dolog, de az az igazság, hogy az eddig hozzáférhető bibliográfiai adatoknál azért jóval több lehetőség van a könyvtári adatállományban. És miközben a felhasználóink élete válik ettől jobbá, addig sokkal nagyobb lesz az esélye eleve digitálisan létrejött tartalmak és gyűjtemények felfedezésének. Ideje lenne a könyvtári szoftverek fejlesztőinek felébredni, és észrevenni, hogy a könyvtárak nyitni szeretnének a felhasználók felé (néhány szolgáltató már megtette ezt, és ez nekünk jó). Ugyanakkor nem ártana, hogy szabványos API-k készüljenek, nem szerencsés huszonötféle API-t készíteni, ugyanis arra huszonötször kell átírni ugyanazt a kódot. Végül pár API, amire érdemes figyelni fejlesztés közben: Open Library API, WorldCat API, Google Book Search API, LibraryThing API, közös keresők (MetaFind, LibraryFind) API-jai, OpenURL resolver API-k (SFX, Serial Solutions), megosztó oldalak (pl. Flickr).
  2. Virtuális, valós idejű részvétel az oktatásban és a konferenciákon. A web tele van virtuális osztálytermekkel és oktatással, ezekben mind részt vehetnek a könyvtárak, könyvtárosok.
  3. Mobil eszközök és technológiák. Az iPhone második generációjával és a Google mobil fejlesztéseivel egy új szintre léptek a mobil eszközök (ezt a kijelentést azért nem árt némi szkepticizmussal fogadni, bár ugye kérdés, hogy mi az új szint…). Ehhez pedig nem csak megjelenésben, hanem szolgáltatások terén is igazodni kell.

Szóval ez most az aktuális kép a két könyvtáros szemszögéből. Sajnos én nem érzem magam akkorának, hogy bármit is jósoljak, szerencsére nálam sokkal avatottabbak megtették helyettem: Berényi Konrád (online marketing) és Gina (webdesign) 2008-as előjelzése (és emellett még vannak az ún. megmondóemberek, ld. pl. Doransky és Márk).

  • Talán annyit megkockáztatnék, hogy egy-két éven belül elindul egy kis nyitás a FOSS felé, valamint egyre általánosabbá válnak a “portálok”, blogok. Lassan kezdődik a valódi web2 felfedezése (avagy élet az iWiW-en túl), kezdődnek képzések, nő az érdeklődés.
  • A magyar könyvtári szoftverek szempontjából nem sok újat várok, ha olyan ütemben fejlődnek tovább, ahogyan eddig, akkor két-három éven belül nem lesz gyökeres változás. Szájtépés, de jó lenne nyitni a web felé (API, közösségi funkciók) és megoldani a mobilos megjelenést is. És akkor még egy csomó olyan alapvető funkcióról nem beszéltem, mint az online beiratkozás, díjfizetés, emailes értesítések, kilométeres listát tudnék írni…
  • Szerintem a szerzői jogi cirkusz is marad úgy ahogy van, itt minimum egy olyan meteor kéne, ami kipusztította a dinoszauruszokat (persze van rá esély, miért is ne).
  • Őszintén bevallom azt is, hogy nem sokat várok a jövőtől sem. Legalábbis nagyon nem látom az “utánpótlást”.

Nem akarok rózsaszín ködben élni: sehol sem vagyunk, állati sok feladat van, ráadásul ez mind ránk szakadt a FITT-ben (erről szeretnék írni egy hosszabbat, de egyrészt írtam, másrészt meg nem biztos hogy pontosan le tudnám írni, amit szeretnék – na majd ősszel, addi sok víz fog lefolyni a Dunán). Jippí.

Egyébként a LITA blogon durván félévenként jelennek meg trend-előrejelzések, érdemes a régebbieket is átböngészni – az első 2005 június 16-án született, 3 éves távlatból már elég jól meg lehet ítélni a dolgokat.

Twitter könyvtáraknak

turulMár egyszerkétszer írtam a Twitterről és az azon belüli magyar világról, a Turulcsiripről, de most tapir jóvoltából következzék egy teljesség igényével készült összeállítás könyvtárak számára. A Mi is az a Csirip? részt kihagynám, azt már magyaráztam sokat.

Mire lehet használni a Csiripet egy könyvtárban?

  • Kapcsolat fenntartása könyvtáros barátokkal és a kollégákkal. Sokkal könnyebbé teszi a közös munkát, és az eredmények a megosztását. Jelenleg én a következő, Csiripen is élő (magyar) könyvtárosokról tudok: wildgica, habosvilla, nagynikker, lilos, manfreed, psztrnk (és külön is a fiksz), bcsbcs, jattila – ja igen, és jómagam. De erősen dolgozunk azon, hogy mindenkiből kihozzuk a látens könyvtárost…
  • A legújabb technológiák követése. Még ha úgy is gondolod, hogy nem hasznos az, amit olvasol a Csiripen, még az lehet később. Ha folyamatosan követed a változásokat és figyeled az újdonságokat, sokkal könnyebb lesz egyszer alkalmazni őket.
  • Hírolvasás. (Igaz külföldön, de) a nagyobb híroldalaknak van Twitter-felhasználójuk. Ezek segítségével mindig a legfrissebb információk birtokában lehetünk. Ugyan az itthoni szájtok ilyet nem adnak, de ha valaki szeretne, két mozdulattal készíthet [origo], index, zoom stb. csiripet (vagy bármi mást, aminek van RSS-kimenete) a twitterfeed segítségével.
  • Konferenciák követése. Mostanában már azért illik csiripelni egy konferenciáról, és külföldről már könyvtáros eseményekről is értesülhetünk (mint legutóbb a BibCampről, magyarul nem könyvtáros van a meetup, valamint a webszimpóziumok). De ugyanígy lehet értesülni a jelentkezési határidőkről, előadókról és az ellátásról, anélkül, hogy állandóan vissza kéne járni a honlapra.
  • Kérdés-felelet rész. Ha el akarsz követni valamilyen változtatást (pl. honlap, felhasználási feltételek), akkor nem árt megkérdezni a felhasználókat is. Ehhez egy gyors felmérő eszközként is működhet a csirip.
  • Ismerd meg a kollégáidat! Ha bizonytalan vagy egy kollégádat illetően, hogy ki is lehet pontosan, nézd meg, hogy csiripel-e, és ha igen, olvasgass kicsit róla. Ki tudja, lehet hogy több közös érdeklődési körötök is van. Ugyanígy tudsz írókról, művészekről és más (ún. fontos) emberekről tájékozódni (már ha csiripel).
  • Használd jegyzetfüzetként. Bárhol vagy, a mobiltelefonoddal Twitteren keresztül le tudod jegyezni és meg tudod osztani a korszakalkotó/világmegváltó ötleteidet, élményeidet, benyomásaidat. (Műhelytitok: az ötleteim legalább negyede zuhany közben szokott az eszembe jutni. Na, ez a szopás.)
  • Hivatkozások megosztása. A könyvtárhasználók a Twitteren keresztül is kaphatnak választ kérdéseikre (a mobilos lehetőséggel konkrétan bárhonnan), de a kollégákkal, barátokkal is oszthatunk meg forrásokat.
  • Könyvtári programok hirdetése. Az egész könyvtárhasználó közösség ilyen módon azonnal és egyszerűen értesülhet új programjainkról vagy szolgáltatásunkról.
  • Értesítés új dokumentumokról. Főleg kisebb könyvtáraknál működhet használhatóan ez a lehetőség.
  • Értesítés küldése előre meghatározott témájú anyagokról. Ha van rá igény, küldjünk személyre szabott értesítést adott témában új dokumentumainkról.

Leírások, útmutatók magyarul (saját magamat nem linkelem többet):

Természetesen a cikk végén érdeklődőeknek egy csomó további forrás (útmutatók, tanulmányok, eszközök és mashupok) és twitterelő könyvtárak listája van. Örömmel jelenthetem, hogy itthon a Justh Zsigmond Városi Könyvtár és a MOME Könyvtár is csiripel.

Update (05.30.): van már az indexnek is csiripfeedje.

Ősmobil függetlenítése

Tegnap hozzájutottam egy ősi, antennás Nokiához (5110-es a becsületes neve) – ez a negyedik két héten belül. Az egyetlen bibi a kártyaletiltás volt, mivel ez még Westeles volt, én meg csakazértis Pannonnal akartam használni. (Na meg az akksi, mert nem volt már 4 éve használva, úgyhogy juszt is meghalt, de volt gyári pótakksi bontatlanul.)

Kb. egy fél délelőttömbe került végül az, ami maximum 2 percbe tellett volna, de most már teljesen jó. És este el is fogom gyorsan cserélni.

A lényeg az, hogy DCT3-at kell számolni, mert az 10 számjegyű. A DCT4 már 15, és nem lehet bepötyögni. A lépések:

  • szedd ki az IMEI számot (#*06*)
  • tedd be egy generátorba, és számold ki jól (amivel én csináltam, az kb 10 perce még ment, most már 404-et dob az UltraWeb O.o) – Google a barátod

Ez a DCT egyébként a generáció-számozása a Nokiának, és bár nem vagyok retro-technomán (ezért a szóért elnézést kérek Kelttől), de kicsit rosszul esett, hogy nem egy DCT2-es vagy ne adj Isten DCT1-es készüléket sikerült szereznem… :D

Szürreális kaland a Retek utcában

Három mobil másfél hét alatt.

Eddig ez a mérlegem. Na jó, egy kicsit csaltam, az első kettőtől egyszerre szabadultam meg, de azért így sem rossz a tempó.

Viszont ami miatt érdemes ezt megemlíteni, az a harmadiktól való megválás. Történt ugyanis, hogy csöngött a telefon munkából jövet, vettem volna fel, de egy elegánsan ívelt mozdulattal szépen a padlóra (jelen esetben betonra) küldtem a készüléket. És ami korábbi három SonyEricsonomnak meg sem kottyant, az sajnos a Motorolának KO-t jelentett. Se kép, se hang.

Az egész műveletnek (és utána nem kicsit ideges fejemnek) tanúja volt egy kéregető felebarátom, mankóval, testillattal, ahogy azt kell. Amíg így szerencsétlenkedtem a cuccal, odaszólt nekem, hogy: Rossz? Az evidens válasz a Nem b..g, jó, azért örülök neki ennyire lett volna, de egy vállrándítással beértem. Az elkövetkezendő fél percben még háromszor megkérdezte tőlem, hogy rossz-e, majd egy meglepő fordulatot vett eddig eléggé egysíkú társalgásunk. Közölte, hogy háromezer. Mikor nagy nehezen összeállt a fejemben, hogy ez forint akar lenni, és kivételesen ő adná nekem a telefonért, villámgyorsan lecsaptam az üzletre, amit némi fejrázós, féligotthagyós, mutogatós alkudozás után egy négyezres deallel fejeztünk be.

Ami talán nem rossz egy tök használhatatlan telóért. Persze a kártyát is akarta volna mellé, de szerencsére ennyire azért nem tudott jól magyarul (de tényleg… én vagy románnak vagy ukránnak tippeltem), úgyhogy azt szépen kiszedtem belőle, a markába nyomtam a cuccot, és tipliztem. Ettől függetlenül örültem volna, ha nem történik meg ez az egész, bár lehet hogy az esemény valószínűtlensége ennyit megért.