A hitelességről

Nem tudom már, hogy jutottam el a Terepnapló blogra múlt hét pénteken, vagy ki ajánlotta, de megadta az alaphangot a hetemnek az a TED-videó, amiben Simon Sinek meséli el felfedezését az arany háromszögről (van magyar felirat is, 18 perc az egész).

És te? Miben hiszel? És ebből mit adsz át az olvasóidnak? És a kollégáidnak?

A saját gyakorlatomról két dolgot tudok mondani:

  1. Azért ülök ott az asztal mögött, hogy segítsek. Ezt nem győzöm elégszer mondani az olvasóimnak, mert nehezen hiszik el (de tényleg!).
  2. Azért csinálom a klogot és a többi hőbörgős/lázadós/felforgató (nem kívánt törlendő) projekteket, mert hiszek abban, hogy a könyvtáros szakma többre hivatott, mint ahol most tart. És ehhez én ezt tudom hozzátenni a magam erejéből.

Ti jöttök.

Átvételi pontok

Napi ingyenes marketing-tanácsadásunkat olvassák: a Totalbike elindította a B125 kezdeményezéshez az aláírás-gyűjtést, amihez átvevő pontokat keresnek. Semmibe nem kerül a helyi lakosságtól a könyvtárban átvenni a papírokat, majd egybestószolva beküldeni. Szerintem megoldják azt is, ha nincs pénz a postára. Itt lehet jelentkezni (email).

B125 – Miről szól a kezdeményezés?

Hiába modern és környezetbarát az 50 köbcentis robogó, ha a hivatalosan 45 km/h-ra korlátozott végsebességével inkább mozgó forgalmi akadály, mintsem valóságos ingázási és közlekedési alternatíva.

Európa számos jól motorizált országában – feltételekhez kötve – érvényes a szabályozás, ami megengedi, hogy B kategóriás jogosítvánnyal vezethetőek legyenek a 125-ös, legfeljebb 11 kW-os robogók és motorkerékpárok. Az ottani a döntéshozók felismerték, hogy a nagyvárosi dugók nemzetgazdasági léptékkel is mérhető károkat okoznak azon túl, hogy tönkreteszik milliók életét és egészségét.

Itt az idő, hogy Magyarországon is rendezzük a helyzetet. A várt hatások között szerepel a segédmotoros kerékpárok és a most rendszám nélküli motorok biztosítási hátterének rendezése, környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági ellenőrzésük lehetővé tétele, és a modern, környezetkímélő motorkerékpárok üzembe helyezése.

Tanuljon Angolul

Hol tanult a magyar ember angolul, ha jó sorsa a ’10-es, ”20-as évek Amerikájába vitte? (Mondjuk szeszcsempésznek.) Könyvtárban természetesen.

New York Public Library, 1920. Pár dolgot érdemes megfigyelni:

  • tökéletes magyarság, tehát magyar alkalmazott (bevándorló, a célcsoport tagja) írta (és nyilván az oktatást sem amerikaiak végezték),
  • ingyenes mindenkinek, plusz állampolgárság megszerzésében segítség, plusz anyanyelvi könyvek,
  • munkaidő után, késő este,
  • mindennapi életben hasznos tudás átadása.

Valami ilyesmire próbáltam célozni korábbi bejegyzésemben is.

(Azért elég kemény lehetett a 8 órás gyár után még két óra angol, este fél 10-ig. Hát még az oktatóknak.)

Az egész apropója pedig az az írás, amely az 1900-as évek első felében, a New York Public Library-nak az emigráció “feldolgozásában” betöltött szerepével foglalkozik. Röviden: 1895-ben aláírták azt az egyezményt, amelynek alapján 1910-ben megalakult a New York Public Library, mégpedig az addigi két külön magánkönyvtárként működő Tilden Fund és a Lenox and Astor Libraries összevonásával. Előbbi finanszírozával épült föl 9 év alatt, 1911-re az új könyvtárépület a 42. utca és az Ötödik sugárút kereszteződésében. Ez az időpont pedig egybeesett azzal az emigrációs hullámmal, amely majd megkétszerezte New York lakosságát, így a könyvtár a kezdetektől fogva felvállalta a bevándorlók segítését – már az elejétől fogva 25 nyelven 100 000 kötet állt a felhasználók rendelkezésére. Ma pedig azért aktuális mindez, mivel épp tart az emigránsok történeti örökségének 7. emlékhete.

A közölt üzenet

Ádám bejegyzését olvastam újra az előző írás kapcsán, és azóta csak egy dolog forog a fejemben: tényleg, mi lehet az az üzenet, amit a könyvtáros szakma ma a magyar nép felé kommunikálni tud?

Nem arra gondolok, hogy Ildikó, 53 éves könyvtáros, vagy Dániel, 24 éves könyvtáros mit tud kommunikálni, mert ezen a szinten szerintem nagyszerűen működnek a dolgok, legalábbis nekem az a benyomásom, hogy 10-ből 8 felhasználó biztos nem távozik csalódottan a könyvtárból, a telefontól vagy a számítógépétől.

Inkább a társadalmi szintű párbeszédre gondolok. Olyan típusú üzenetre, ami jelenleg a politikai pártokon kívül elég kevés szervezetnek van. Talán egy-két nagyobb vállalatnak (vagy ha a reklámot, mint médiát ide értem, akkor gyakorlatilag az egész üzleti szférának), de a civil szervezeteket lámpással kell keresni (kivéve az adó 1%-ának begyűjtése kapcsán, mert ott aztán mindenki tud nyomulni). Nem csak az explicit reklámokat értem, hanem a brandet, a küldetést, a lehetőséget. Mint mondjuk a Magyar Rádió utóbbi pár évben folytatott kommunikációja.

És ha megvan, hogy miről beszélek, akkor rátérhetünk arra, hogy mit is keresek, ez pedig az üzenet. A küldetés, a hivatás, a szolgáltatás, ami egyet jelent a könyvtárral, mint intézménnyel. Ehhez pedig két dolgot tudok példaképpen elővenni: a múltat és a jelent (a jövőt meg keressük ugye). Az elég világosan látszik, hogy a múltból, a hagyományokból megélni nem nagyon lehet (figyelem, még mindig össz-könyvtári szintről beszélek, nem pedig az egyes intézményekről). Ott, ahol ez sikeres, mindig valami korszerű szolgáltatással egészül ki, amely fent tudja tartani a presztízs-funkciókat, mint kiállítások, különleges online és fizikai gyűjtemények stb., lásd Library of Congress, British Library, New York Public Library. Mit mondanak helyette az amerikai könyvtárak? Azt, hogy segítünk az üzletedben, a tanulásodban, bárhol, bármikor megkapod azt az információt, amire szükséged van @ your library. Ja, és van mellé még mindenhol kultúrprogram, fanklub, író-olvasó találkozó, helytörténet és a többi.

A jelen meg… Nem jön a Katalist a postaládámba, csak feedből olvasom. Természetesen nem lenne helyes egyetlen levelezőlistából messze menő következtetéseket levonni, de mivel állítólag ez a lista éri el a legtöbb szakembert az országban, mégiscsak számíthat valamennyire az egész szakma manifesztálódásának. És ha ennek alapján próbálnám megfogalmazni azt, hogy mit közöl a mi hivatásunk a társadalommal, akkor nem igazán jutnék semmire. Sőt, ha azt próbálnám megmondani, hogy mi az ott zajló kommunikáció tartalma, akkor is gondban lennék. Villámgyors témaváltások, nagyrészt támadásokkal, védekezésekkel fűszerezve, mindezt pedig a szakma elenyésző töredéke által. De annál vaskosabban. Egy szóval, a jelenlegi üzenet gyakorlatilag nulla értékű.

Tehát tegyük fel, hogy üres a papírlap, lehet rá bármit írni. Kérdezem az olvasóközönséget (nem muszáj névvel vállalni, lehet kamuemail, kamunickkel), hogy ti mit írnátok Ádám pontjaira: “ha ……….., akkor könyvtár”?

Az én tippeim:

  • tanulás
  • vállalkozás
  • szórakozás
  • kutatás

A hogyanról meg már született nem egy ötlet, lásd Ádám fentebb linkelt bejegyzése, vagy az én 3+ éves írásom.

Arról, meg hogy mi a probléma azzal, hogyha nincsen az üzenet mögött valós szolgáltatás, majd máskor fogok foglalkozni.

Nem önigazolásképpen, de bejegyzés megírása után találtam ezt a blogot, abban is ezt a szöveget:

“Miről szól a határtologatás? Arról, hogy kitűzöl egy hihető célt, a lehető legnagyobb önbizalommal nekiugrasz – és nem félsz pofára esni.”

Ami a lényeg: nem halálugrásokat kell motorral csinálni, csak vállalni a hibákat, és tanulni. Menni fog. Olvassátok hozzá az Elmeeke-t.

Különvélemény

Lehet szavazni a legjobb könyvtári szlogenekre, az első fordulóban 8 csoportban 98 jelöltre. Becsületesen végigkattogtam, aztán most jól leírom, hogy nem valami fényes gyűjtemény. Olvasgatva a szocialista ízű, olvasásra buzdító jelmondatokat (nem egy csak úgy harsog…), egyáltalán nem egy vonzó könyvtárkép körvonalazódott előttem, inkább egy szocreál berendezésű, neonokkal hiányosan megvilágított, gagyi műanyag bútorokkal ellátott helyiség és egy a túlsúlya miatt erősen frusztrált, rendkívül gyenge szemű “hölgy” vízionálódott.

Hát, nem tudom… Egyszer már volt egy ötletem. Sajnos még ez is szarul tud elsülni.

Vissza kettő padlógáz


Amikor egy egész állam összes könyvtára összefog Amerikában, az valahogy így néz ki. Wymoningban a Yellowstone National Park and Heritage Centertől kezdve az utolsó kis putri könyvtárig összekalapoztak egy reklámügynökségre valót, és bepörgették a gépet.

We're Shifting Gears!

The Wyoming State Library and a team of Wyoming library public relations specialists have been planning this campaign for months. In the first brainstorming sessions, we shared our favorite personal library stories. In every one of them, we realized how exciting it was to find that one particular item – a story, a piece of information we needed – at our library. Every story included an element of surprise, a “WOW!” That “WOW!” factor is what we want people to take away from this campaign. We want them to realize: “There is something for me at the library, and I can grow, explore and wonder.”

Wyoming’s libraries are reliable and exciting. They’re filled with information and staffed with great people. They’re open to everyone and easy to use. They offer many services beyond books, and are anchors in their communities. They add value to our lives.

A cél az, hogy az egész világot elcipeljék Wyomingba, de legalábbis a helyi polgárokat a könyvtárakba. Ezt nem csak az eléggé impresszív plakátok és matricák segítik, de a(z innen nézve rendkívül rokonszenves) minden helyi lakos által elérhető WYLDCatalog, amelybe az államban mindenhol használt olvasójegyével léphet be (WYLD – Wyoming Library Database).

És megéri beiratkozott olvasónak lenni. Egyrészt vannak a tagkönyvtárak, ami nem rövid lista. Aztán vannak olyan finomságok, mint a letölthető DVD minőségű filmek (mifene, csak Win2000 vagy XP a jó neki… ejnye, ezek még nem hallottak a Wine-ról? ; ), a GoWYLD, amely nem csak átlátható, de szép formában is tartalmaz az államról minden közhasznú információt, az államban előfizetett folyóiratok adatbázisa és szintén letölthető hangoskönyvek (a jelek szerint itt is az MS-platform a menő, mert nem eszi a maci és az ájpod a letölthető fájlokat – ami érdekes feedback lehet az Apple politikájára, hiszen ez nem helyi kitalálás, hanem a nem elhanyagolható méretű NetLibrary szolgáltatása, amely pedig az OCLC-nek egy divíziója…).

Kíváncsi vagyok, hogy az alap szolgáltatásokba mennyi a beleölt munkaidő/pénz arány. Gyanítom, az ellenkezője, mint kis hazánkban. Ma pedig voltam az Egyetemi Könyvtárban, de most erről nincs kedvem írni, emésztem magamban.

És nem szoktam írni, de most kikívánkozik nagyon: a post megírásában a Kraftwerk (és egy rakat közreműködő alias Bootwerk – A Bastard Pop Tribute To Kraftwerk) segített. Ajánlom, mert nagyot üt.

Az eredeti kisasszony pedig így néz ki (köszönet érte Ádámnak):