Bloglines mesék egy (klog- és könyvtári világ)

Nehéz volt válogatni a termésből, most a leghasznosabb posztokat szedem ki.

Klogok:

  • Még az MLS-konf után nem sokkal született Ádám nagylélegzetű bejegyzése a könyvtári evolúcióról. Nekem állandóan az a félmondat jár a fejemben, amit anno írta nem tudom mikor Katalistre (nem találtam meg), hogy úgyis túl fognak élni minket, akik.
  • A Polcológián született egy eddig négy részes sorozat az irodalmi (és nyelvészeti) folyóiratok elektronikus elérhetőségéről, 27 (? – nem vagyok biztos benne, de nem fogom újraszámolni) az előbbi és 3 az utóbbi témakörből. Egy, kettő, három, négy.
  • Végül kiemelném Sanyi levelét a Katalisten szabad szoftver témakörből.

Németország:

  • Az IBI-Weblogon (olyan szép hosszú a neve: Weblog am Institut für Bibliotheks- und Informationswissenschaft der Humboldt-Universität zu Berlin) szerepelt a Mein VDB nevű oldal, amely a Verein Deutscher Bibliothekare e.V. (Német Könyvtárosok Szövetsége) portáljának része. A tagok személyre szabott infót kaphatnak az évkönyvből, pusztán annyi kell hozzá, hogy megadják az email-címüket az évkönyv összeállításánál.
  • Készült egy modul Drupalhoz, amely MARC importot és kezelést tesz lehetővé.

Angol nyelvből:

Most ennyi.

MARCThing

Nemrég bevezették a MARCThing nevű fejlesztést a LibraryThingen. Ha teljesen elkészül, egyrészt 700+ forrásból lehet válogatni a könyveket, másrészt ami pluszt tud nyújtani a MARC a sima adatbázisos modellhez képest, azt fogja a LibraryThing is.

Kevésbé expertek (= nem könyvtárosok) számára a MARC egy adatcsere-formátum, jelentése Machine Readable Catalog, és a könyvtáros világ legjobb dolga lenne a dobozos sör után, ha nem sikerült volna a szabványt a világ minden országára szétszedni, ráadásul ezek mellé kiscsillió kompatibilitást segítő szabványt készíteni (l. pl. HUNMARC, USMARC, UKMARC, MARC 21 stb.). Ennek ellenére gyönyörűen lehet(ne) kezelni pl. XML-lel, és ez csak a kezdet. (Geekeknek ilyenkor gondolom beindul a fantáziája.) Érdeklődőknek itt van a példa kedvéért a HUNMARC 241 oldalas szabványa a Könyvtári Intézet honlapjáról, pdf-ben. (Az oldalszámot csak azért, mert ez mifelénk vizsga- és szigorlati anyag. Sajnáljatok :P)

A lényege a fejlesztésnek, hogy a bűvös Z39.50 segítségével gyakorlatilag bármely (amelyik képes ezen a protokollon kommunikálni) könyvtár anyagát be lehet építeni a LibraryThingbe. Így a felhasználók az LT-n keresztül kereshetnek a könyvtárak katalógusában, anélkül, hogy a legkisebb közük lenne a könyvtárhoz (rémisztő mi?;). Az eredmény meg olyan formában érkezik, amilyenben óhajtjuk (mondjuk XML-ben). És egyszer Open Source is lesz.

Végül egy szó szerinti idézet:

“What I hope is that this inspires allows people not in the library world to do cool things with library data. It’s sad that working with library data is such a hassle — there are so many underused resources out there. I won’t go too much into the technical problems with Z39.50 and MARC, but I do have a recommendation for anybody involved in implementing a standard or protocol in the library world. Go down to your local bookstore and grab 3 random people browsing the programming books. If you can’t explain the basic idea in 10 minutes, or they can’t sit down and write some basic code to use it in an hour or two, you’ve failed. It doesn’t matter how perfect it is on paper — it’s not going to get used by anybody outside the library world, and even in the library world, it will only be implemented poorly.”

Azaz:

“Azt remélem, hogy ez [a MARCThing] olyan embereket is fog könyvtári adatokkal való foglalkozásra inspirálni, akik nincsenek benne a könyvtári világban. Kár, hogy ennyi gond van állandóan a könyvtári adatokkal – annyi kihasználatlan lehetőséget rejtenek még. Nem akarok belemászni a Z39.50 és a MARC technikai problémáiba, de lenne egy ötletem mindazok számára, akik valamilyen könyvtári szabvány vagy protokoll bevezetésén dolgoznak. Menjen le a helyi könyvesboltba, és szedjen össze három olyan embert, akik a programozói könyveket böngészik. Ha nem tudja az ötletét kifejteni nekik 10 perc alatt, vagy ha a tesztalanyok nem tudják az alap kódot megfogalmazni egy-két óra alatt, felejtős az egész projekt. Teljesen mindegy, mennyire frankó papíron – nem fogják használni a könyvtári világon kívül, sőt még a könyvtárakban sem.”