Élmények honlap-országból

Ezek saját észrevételek, meglátások voltak. Biztos, hogy egy profi, aki szakmányban foglalkozik weblap-készítéssel teljesen máshogy látja a kérdést, arról nem is beszélve, hogy egy rendes weblapot nem egy, hanem 4-5 ember rak össze. Úgyhogy ez ilyen amatőr dolog, de ha már ilyen irányban tájékozódunk, akkor legalább ennyit tegyünk meg.

A kloggal alaposan belefutottam, aztán még kértem-kaptam is egy-két lapáttal a pofonfáról, amit nagyon egyszerűen úgy hívnak, hogy honlapkészítés. Magyarán: kéne nekem, a könyvtáramnak, az egyesületemnek egy honlap, Danikám te meg úgyis ilyen arc vagy, még pénz is van rá, nem csinálod-e meg.

A kezdeti lelkesedést, hogy ha kevés is, de van pénz néha, van ingyen honlapmotor, van kísérletezős-építkezős szerver-webtárhely aztán gyorsan felváltotta először a kínlódás, majd az elkeseredés. Ugyanis ez a három nagyon fontos, de nem elég.

Első és legfontosabb dolog, hogy a megrendelőnek az esetek 99%-ában halvány gőze nincsen, hogy mit is akar valójában. Honlap, azt kész. Volt már eddig is, statikus, ronda izé, na azt kéne lecserélni. Na igen, de mire? Milyen célra? Kinek szólóan? Milyen tartalommal? Na ez az a kérdés, amire aztán már válasz sem szokott érkezni, pedig ez az a pont, ameddig még azelőtt el kéne jutni, hogy bárkinek is szólunk.  Tehát:

  • Miért kell honlap? Mit akar elérni vele a könyvtár? Látogatószám-növekedést? Online/offline szolgáltatás bevezetését, népszerűsítését? Programok lebonyolítását? Az állomány feltárását a nyilvánosság számára? Belső kommunikációt (intranet)? Ha ilyen kérdéseket-válaszokat össze tudunk írni mondjuk 5-10-et, akkor vigyük oda a többi kollégához, és brainstormingoljunk! Biztosan van olyan szempont, ami nekünk nem, de a feldolgozó, katalogizáló, olvasószolgálatos kollégának eszébe juthat.
  • Milyen tartalom legyen a lapon? Szövegek, beszámolók, könyvismertetők, programok, felmérések, adatbázis-keresők, galériák, naptár, olvasói adatbázis, GyIK, fórum, üzenőfal, blog stb. Ebbe a listába is bátran lehet minél több mindent beleírni. Lehet, hogy nem lesz meg elsőre. De másodikra, harmadikra meg már igen, és azt senki nem mondta, hogy egy könyvtárnak csak egy honlapja lehet. Rendkívül egyszerűen, pár kattintással lehet létrehozni microsite-okat, allapokat stb. És azt se feledjük: nem csak az olvasóknak, de nekünk dolgozóknak, és a többi könyvtárban működő kollégáknak hasznos dolgok is szerepelhetnek nyugodtan a honlapon. Könnyebb lesz tőle mindenki élete. (Ezek a szempontok pedig már tovább visznek a következő utáni lépéshez, hogy milyen struktúrája legyen a lapnak, de ezt már érdemes egyeztetni azzal is, aki csinálja majd.)
  • Milyen egyéb megjelenési felületek vannak, és azok hogyan viszonyulnak a honlaphoz? Fent van a könyvtár Facebookon? iWiW-en? Van Picasa- vagy Flickr-galériája? Rendezvényszervezéshez Google Naptárat, a dokumentumok egyszerű kezeléséhez pedig Google Dokumentumokat vagy Microsoft Docs-ot használ? Van Skype-, MSN-, GTalk-, AIM-, Yahoo!-, Twitter- vagy Plurk-elérhetősége? Zoteron vagy EverNote-on gyűjti a bibliográfiákat? Ezek mind-mind olyan eszközök, amelyek ingyen rendelezésre állnak, és amelyeket be lehet, be kell építeni a honlapba ahhoz, hogy teljes értékű szolgáltatást, megjelenési felületet tudjon nyújtani a könyvtár. Ehhez össze kell gyűjteni minden létező és lehetséges helyet, szolgáltatást és eszközt, a felhasználóneveket és jelszavakat, és kitalálni, hogy hogyan tudnak résztvenni a honlap általános működésében, kommunikációjában.
  • Kiknek szól az adott weblap? Ez mindenkinek kérdés lehet. A nagyobb könyvtárak akár célcsoportok szerint is létrehozhatnak kisebb allapokat (FSZEK-nél, OSZK-nál ezt pl. kötelezővé tenném), külön a fiataloknak, idősebbeknek, tanulóknak, hallgatóknak, dolgozóknak és álláskeresőknek, könyvtárosoknak és laikusoknak, diplomásoknak és 8 általánossal rendelkezőknek. Mindenkinek. A kisebb könyvtárak könnyebb helyzetben vannak, kisebb célcsoporttal, de még ott is lehet határokat húzni. Ha pedig meghatároztuk ezeket a felhasználói köröket, alakítsunk ki mindegyiknek külön kommunikációs stílust, igazítsuk hozzájuk a megszólításokat, a hangvételt, a leírások hosszát és stílusát. Egy 70 éves gépészmérnök bácsinak biztos, hogy nem arra van szüksége, mint egy 23 éves egyetemi hallgató lánynak vagy egy 12 éves iskolásnak, egy 40 éves háziasszonynak, egy 50 éves munkakeresőnek stb. És aztán a tartalmat is lehet csatornázni, nyilván a bácsit kevésbé fogja megmozgatni a Twillight, vagy a kamaszt a Stahl Judit.

És ha mindez megvan, akkor le lehet ülni a levelezés elé, tárcsázni a számot, címezni a borítékot. De előtte ne.

Asztal pimpelése Ubuntun

conky090508Már régóta szemezek a Conky nevű alkalmazással, ami pusztán annyit tesz, hogy az asztalon szabadon konfigurálható módon mindenféle figyelő szkripteket futtathatunk (memória-, cpu-, lemezhasználat, időjárás, emailok, tennivalók, zene stb.). Eddig bevallom kicsit fáztam tőle, mert nem egyszerű a telepítése, beállítása – első blikkre. Aztán utána úgy belefeledkezik az ember, hogy ki sem lát többet belőle. Ezért is furcsa kicsit a teljesítmény- vagy hatékonyság-növelő jelző mellette (legalábbis nagyon szeretik így aposztrofálni a készítői és a rajongói) – cserébe, hogy egy nagyon helyre felületet kapsz munkád megkönnyítéséhez, elpepecselhetsz vele akár napokat is. Pár napos reszelgetés után én most a jobbra látható kis kép által mutatott ábra szerint állok (kattra nő).

Az elsőre bonyolultan kinéző műveletsor természetesen pofonegyszerű (szmájli). Ubunturól fogok beszélni: a Synaptic csomagkezelőben (a root jelszó beírása után) keressük ki a conky csomagot (és még azokat, amiket szeretnénk hasznáni – Rhythmbox, Pidgin, email, időjárás stb. figyelők), és telepítsük. Ekkor a felhasználói mappánkba fog kerülni egy rejtett, conkyrc nevű fájl, ez nálam úgy szerkeszthető, hogy

sudo gedit /home/dani/.conkyrc

Ezt bemásolva, bepötyögve kapjuk meg magát a fájlt, amit aztán kedvünkre módosítgathatunk, ehhez a változók és a beállítások leírása elérhető a Conky dokumentációjában. Ahho, hogy új funkciókat tudjunk hozzáadni, a

${execi 900 a-világuralom-megszerzése}

parancsot kell beírni, amiben a dollárjel ($) a parancsot jelzi, a kapcsos zárójel ({}) fogja össze a több elemű, paraméterezett parancsot (azaz nem kell mindig kitenni), az execi 900 azt mondja meg, hogy 900 másodpercenként újra végre kell hajtani a műveletet (tehát én pl. a zene figyelőjét 1 másodperces frissítésre állítottam, annak az a jó, ha gyakran frissül, és simán bírja is a gépem), a-világuralom-megszerzése meg a parancs, amivel el szeretnék érni valamit. Ez a sor tehát negyedóránként biztosítja számomra a totális hatalmat, és ez nekem jó.

Ezek után után már csak annyit kell tenni, hogy megtaláljuk a nekünk kedves hátteret, amelyhez hozzá tudjuk igazítani a Conkyt, és nem fogjuk megunni két nap múlva (ez nálam komoly veszély).  Ehhez ajánlom a Vladstudio műveit, hagyományos (nem szélesvásznú) felbontásban ingyen is le lehet tölteni a képeket, ráadásul egy csomó könyvtárosos témája van, nekem örök kedvenc (és ha nem elég, lehet laptopra, pólóra is rendelni a képekből). Már csak annyi marad,hogy válasszunk hozzáillő betűtípust (ez sem rossz móka, nem egyszerű teljes kiosztású készletet találni…), és lehet beleásni magunkat a módosításba. Eltart egy-két napig, hétig. Ha segít, van pár Conky linkem begyűjtve gyűjteménybe, így nem kell kiválogatni a kellőt.

Ha pedig készen van, érdemes betenni az automatikusan induló programok közé, de nem egyből a conky parancsot, mert ennek az lesz az eredménye, hogy elindítja, majd utána ráhúzza az asztalt, így nem fogjuk látni. Érdemes egy rövid szkriptet összedobni, ami annyit tesz csak, hogy pár másodpercig altatja a Conkyt, amíg betöltődik az asztal, és csak utána indítja el.

#!/bin/bash
sleep 60 conky;

Ezt mentsük el a /home/felhasználónév/ könyvtárba .conky_start.sh néven, és ezt indíttassuk az Rendszer > Adminisztráció > Indítópult menüben.

És hogy ez a könyvtáraknak is jó lehet, mi sem bizonyítja jobban, hogy lehet vele kiíratni információkat az adatbázisokról, legújabb könyveket a katalógusból, friss híreket a könyvtár honlapjáról stb. az asztalra, ami elé aztán leül a felhasználó…

Egyébként úgy érzem, ez messze nem elég leírás, úgyhogy érdemes kicsit körülnézni, pl. charlie-nak van egy nagyon részletes és jó leírása (bevallom, engem a Lifehacker inspirált, nem ő, de van annyira jó, sőt magyar nyelvű…), de egy miner kereséssel is biztos, hogy kifogunk egy-két hasznos linket még. Inspirációnak meg szintén a Lifehacker Featured Desktop címkéjét ajánlom sok szeretettel. Ha meg elkészült, töltéstek fel valahova, és linkeljétek be a hozzászólásokhoz!

Nemlinukszosok próbálkozhatnak Enigmával, de arról most dafkéból sem írok, használjatok Linuxot.

Az én témám részletei:

Tégy az IE ellen!

explorerA statisztikáimat nézegetve állandóan belebotlok az Internet Explorerbe. Azoknak a boldogabb embereknek, akik nem tudják: ez a Windows nevezetű, Microsoft által gyártott operációs rendszerhez szállított böngésző program. Ez pedig nagyon-nagyon csúnya dolog. Mert a szegény alkalmazott, aki otthon megszokhatta a teljesen egyénivé tett tűzrókáját, Operáját vagy a Google Chrome-ját, az alaposan meg van lőve, és kénytelen a rendszergazda által telepített izével igénybe venni az internet szolgáltatásait, többek közt az én blogomat is olvasni.

És hogy ez miért rossz nekik? Mert egyrészt rettenetesen ronda a blogom Internet Explorerben (sőt, megfordítom: azok, akik eddig csak abban nézték, el sem tudják képzelni, milyen szép a blogom (és a világ) egy olyan böngészőn keresztül nézve, ami támogatja a webes megjelenítési és egyéb szabványokat). Másrészt pedig ha elmennek az oldalamról, és kíváncsiak másra is (ezért nem tudok haragudni, én szoktam a leghamarabb megunni magamat), akkor bizony előfordul annak veszélye, hogy először mindenféle felugráló ablakok teremnek az orra előtt, finoman szólva hiányos öltözetű, és nem, vagy nagyon is természetes testtartásban pózoló urakkal és hölgyekkel (állítólag az igazán udvarias felsorolás sorrendje ez, de azóta is keresem ennek a kijelentésnek a forrását, amióta hallottam), aztán előbb-utóbb olyan programok is fognak futni a számítógépén, amelyekre ő nem igazán tartana igényt (ezeket hívják a gonosz hekkerek meg a hónaljszagú informatikusok vírusoknak). Az már csak a harmadik állomás, hogy az emiatt a nemkívánt vírusok miatt méltán dühös rendszergazda a szerencsétlen könyvtároson fogja levezetni dühét, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna, de mint tudjuk, ez azért keveseknek szokott menni. Úgy általában.

Na már most, mit tehet ilyenkor a mindig talpára eső könyvtáros? Hát pl. megpróbálhat beszerezni egy 512 megás pendrájvot az egyik áruházláncban, ahol nem nézik hülyének, és még csak fukarok sem járnak, majd amikor az egész áruház hangos kacajra fakad, felemeli igényeit, és végül egy 1 gigásat vásárol, kb. 2 ezer forintért. Vagy kimegy egy sörtúrára Szlovákiába (tetszés szerint helyettesíthető az országnév, csak Magyarországon ne), és azzal a lendülettel beszerez egyet majdnem fele annyiért, mert hát ugye értelmes ember nem fizet azért, amit megtehetne (én sem ülök liliomtiprásért), így megoldja okosban, az Artisjus meg megint néz majd bután, és aztán gondolom a csíkos füzetre és papírszalvétára is fognak hologrammos matricát rakni, hátha leírom a dalszöveget.

De nézzük, mi van, ha megvan a kincs. Ezt a csekély méretű dolgot bele kell helyeznie a szerencsés kiválasztottnak (ugyan már fiam, nem tudnád nekem fölrakni, amit ez a srác ír itten a blogjában?) egy otthoni/rokoni/baráti számítógépbe (előtte azért kérdezzük meg a tulajt, mit szól a dologhoz, már ha nem mi vagyunk az), majd látogasson el a PortableApps.com nevű jól álcázott földi kánaán édenkert (mint tudjuk, ezek eleve a földön voltak) paradicsomba (ez is, de most ez részletkérdés, mert már nem ott van és kész), és klikkoljon bőszen mindenfelé Download feliratokra, mindaddig, míg nem nem kérdezi, hogy na jó, akkor hova mentsem. Vigyázat: nem lesz egyszerű a feladat, útközben kell majd három csomag közül választani. Jól fontoljuk meg, sokszor egész bonyolult választani az OpenOffice és az AbiWord irodai csomagjai közül.

Ha megvan, még nem dőlhetünk hátra, most jön a java. Vegyük az ideális megoldást: letöltődött minden gond nélkül, a kölyök, a cica, a takarítónéni nem húzta ki a falból a zsinórt, és nem is raktuk véletlenül körbe ólomlemezekkel a wifiantennánkat. Ekkor keressük meg, hova töltődött le a fájl. Ez sokszor nem kis fáradtságot igenyel, de minden esetben megéri az árát, ugyanis jutalomból ráklikkelhetünk az .exe kiterjesztésű fájlra, és most az egyszer attól sem kell félnünk, hogy a fentebb emlegetett szörnyű vírusok megtámadják gépünket (úgyis rajta vannak már rossz esetben).

Ekkor meg fogja kérdezni a gép, hogy hova telepítődjön a csomag. Ekkor, ha még nem illesztettük hordozható háttértárunkat az univerzális soros busz csatlakozóhoz, sürgősen tegyük meg, különben hiába olvastuk el (illetve írtuk meg) az eddigieket. Érdemes megtenni, ugyanis páratlan élményt kapunk cserébe: ha kiadjuk az utasítást, hogy oda települjön a csomag, akkor egy hordozható programcsomagot fogunk kapni, amelyet már nem kell telepíteni a munkahelyi gépünkre. Azaz elég abba (vagy bármelyik másik) gépbe bedugni, amit éppen vagy állandóan használunk, és máris mienk a kedvenc böngészőnk anélkül, hogy szigorú, megrovó pillantásokat kapnánk rendszergazdánktól.

Köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna mondani.

De most komolyan: egy olyan országban, ahol elsőként előzte be a Firefox az Explorert, egy olyan blogon, amit elvileg az ország információtudománnyal foglalkozó elitje (értsd: könyvtáros) látogat és olvas, elképzelhető, hogy a látogatások 50.7%-a IE6-ról jön, ehhez még az IE 7 és 5 összesen 15%, de még olyan is előfordul, hogy valaki IE 4-gyel vagy 3-mal internetezik? Gyászos… Igaz, annak sem örülök, hogy 95+% Windows felhasználó, az Ubuntu csak az XP, a 2000(!), a Vista és az NT után jön, de ez ügyben még messze sokat van fejlődnünk.

Programok telepítése Ubuntun

A Linuxokon mindig is mítosz övezte, övezi a programok telepítését, és be kell vallanom, nekem is ez volt az egyik legnagyobb visszatartó erő, míg Windowsos voltam. (A másik a játék, de azt most hagyjuk, bár félig-meddig idekapcsolódna az is.)

A FOSSwire jelentette meg azt a két oldalas PDF-et, ami érthetően és világosan magyarázza el az egyszerű népnek is ezt a műveletet. Mivel egyik nagy álmom, hogy kollégáink rákapjanak erre a rendszerre, ezért itt a fordítása, hogy ez a mítosz megdőljön.

Program telepítése csomagkezelővel

Ha már telepítettél programot Microsoft Windowson, valószínűleg nem ismeretlen előtted egy telepítő program letöltése, a dupla kattintás rajta, majd a Next gomb ritumikus nyomogatása.

Ubuntuban erre általában nincsen szükség. Ahelyett, hogy minden programot különböző helyekről kéne összegyűjteni, mindent megtalálsz egy helyen, a Csomagkezelőben.

Ennek indításához menj az Alkalmazások > Hozzáadás/Eltávolítás menüpontra.

Alkalmazások hozzáadása/eltávolítása

Ha tudod a keresett program vagy csomag nevét, akkor csak a keresőmezőbe kell beírni azt, és egy entert ütni. Ha nem, a bal oldalt található kategóriák segítségével tájékozódhatsz.

Egy program kiválasztása a telepítéshezHa megtaláltad, amit keresel, pipáld ki a mellette található jelölőnégyzetet. Ezt egyszerre több programmal is megteheted, így nem kell egyenként telepítened őket. Ha kész vagy a telepítésre, kattints lent a Változtatások alkalmazása gombra. A gép a jelszavadat fogja kérni, aztán letölti és telepíti a programot. Ezek után az Alkalmazások menüben fogod megtalálni a programot.

FIGYELEM: Sok program csak akkor érhető el, ha a Megjelenítéshez a Minden elérhető alkalmazás opciót választod. Ennek kijelölésével sokkal több csomaghoz férhetsz hozzá, de ezek nagy részét valószínűleg nem támogatja az Ubuntu csapat.

És ha még mindig nem találod meg, amit keresel, akkor az valószínűleg nincs a program repozitóriumokon, így tovább kell lépned…

Telepítés kézzel

A SZTAKKER letöltéseNéha nem működik a Programok hozzáadása/eltávolítása­ módszer. Ez azt jelent, hogy a telepíteni kívánt csomag nincsen benne a standard Ubuntu szoftver repozitóriumokban. A szoftver repozitórium egy szoftvergyűjtemény, általában interneten, és ezeken a repozitóiumokon keresztül tudod elérni a legtöbb programot az Ubuntuhoz.

A legtöbb programot kézzel le tudod tölteni csomagként az internetről. Próbáljuk ki ezt a SZTAKKER­ral.

A csomag letöltéseMenj el a http://www.pixelfactory.hu/zsolti/sztakker/ oldalra a böngésződben. Oldalt fogod találni az Ubuntu Gutsy/Hardy csomagot, kattints rá és töltsd le. Kérdésre a Fájl mentése opciót válaszd.

A fájl, ami letöltődik egy csomagfájl. Ha végzett a letöltéssel, menj az Asztalra és katints duplán
a fájlra.

Kattints a Csomag telepítése gombra. A SZTAKKER ezután fog települni, és ha még szüksége van más csomagra a működéshez, az is.

A csomag telepítése

Ha a telepítés befejeződött, a programot az Alkalmazások menü Iroda pontjában fogod megtalálni.

FIGYELEM: Csak olyan programot telepíts ilyen módon, aminek készítőjében, vagy az azt közzétevő honlap üzemeltetőjében megbízol. Eltérően az Alkalmazások hozzáadása/eltávolításától, ezeket a programokat nem ellenőrizte az Ubuntu csapat, csak a saját felelősségedre telepítheted őket.

Copyright © 2008 Peter Upfold. Released under CC BY-SA 3.0 Unported licence.

Scriblio már 2.3-as WP-n is

Már elérhető a Scriblio telepítési útmutatója az új, 2.3-as verziószámú WordPress-hez is, ami ugye alaposan megkavarta a címkézési rendszerrel a dolgokat. De hogy a kommunikációs csatorna (az angol nyelv) ne legyen akadály, ím ékes anyanyelvünkön is eme mű – figyelem, a linkek ennek ellenére képesek angol nyelvű oldalakra mutatni…:

(Viszont mint azt ma megállapítottuk szociolingvisztikán, az ég egy adta világon semmi értelme nincs annak a fogalomnak, hogy anyanyelv. Hogy miért, az külön posztot érdemel(ne)).

Készüljünk rá… (ez a rész nagyrészt átugorható, ha nem nagyon akarunk/tudunk turkálni a Scriblion-n kívül bármiben is…)

…varázsoljunk…

  • Töltsük le a bSuite plugint és töltsük fel a wp-content/plugins/ könyvtárba (élelmesebbek OneClick pluginnel oldják meg a feladatot…), utána pedig aktiváljuk a Plugins / Pluginek fül alatt
  • Töltsük le a Scriblio plugint. Lehet bűvészkedni svn depókkal is, de annak ellenére, hogy most már kizárólagos pingvin-fogyasztó vagyok, boldog lennék, ha ezt valaki emberi nyelven elmesélné nekem is… Update: Bártházi András megtette. Köszönöm. (MInden látszat ellenére tőlem függetlenül ; )
  • Aktiváljuk a Scriblio plugint, valamint a Scriblio Catalog Importert. Opcionálisan be lehet lőni a Scriblio III Catalog Importert is (ha valakinek kellene az Innovative Interfaces ILS miatt, de ez valószínűleg nem sok mindenkit fenyeget…)

…és lapátoljuk befele a katalógust

  • Először importáljunk néhány rekordot. Válasszuk a Scriblio Catalog Importert a Manage / Intéző > Import fülön. Kövessük az utasításokat.
  • Ha nem volt semmi gond ezzel, menjük a Presentation / Megjelenés > Widgets fülre
  • Teljesen testerszabható, de görgessünk le az ablak aljára, válasszunk ki mondjuk 5 Scriblio facettát
  • Húzzunk pár Scriblio elemet az oldalsávba, mint pl. a Search, a Scrib Search Editor, a Scrib Scope Selector, a Spelling
  • Töltsük ki ezek mezőit. Az Options / Beállítások > Scriblio fülön ellenőrizhetjük, hogy mely Scriblio elemek érhetőek el számunkra. Írjunk mondjuk az egyikbe, hogy auth, a másikba, hogy subj, a harmadikba pedig hogy form. Mentsük el.
  • Menjünk az Options / Beállítások > Scriblio fülre, ott kattintsunk a Rebuild Spelling Table gombra
  • Próbáljunk ki pár keresést – az oldalsávban kell hogy legyenek a facetták és a többi elemek
  • Ezek után pedig kedvünkre díszíthetjük a karácsonyfát pluginekkel, témákkal

Mindez pedig a Flickr-en is fentvan, képekben: rekordok importálása és pár kép az oldalsávbeli widgetek beállításáról. Jóéjt.

Virtuális host és domain Ubuntuban

Eddig csak angolul sikerült megtalálnom ezt a leírást, úgyhogy elmesélem, nekem hogyan sikerült megoldanom a kérdést.

A címhez képest pont fordítva fogom leírni a dolgokat, hogy ne legyen olyan szép az élet. Elsőként a /etc/hosts-ban rögzítettem, hogy milyen IP címen milyen domaint szeretnék használni. Én például a 127.0.1.2 és a klog.hu-val próbálkoztam első nekifutásra, hogy lehessen a WordPress MU-val játszani. Mentés, majd a /etc/apache2/sites-available/ könyvtárban létrehoztam egy myconfig nevű fájlt, ebben került a virtuális host leírása:

NameVirtualHost site2.localhost – a site2.localhost helyére kerül a választott domain

<VirtualHost site2.localhost> – itt is
DocumentRoot /home/username/mysite/ – hol keresse a tartalmat a gépen
ServerName site2.localhost – és újra
<Directory /home/username/mysite/> – megint a tartalom helye
Options Indexes FollowSymLinks MultiViews +Includes
AllowOverride None
Order allow,deny
allow from all
</Directory>
</VirtualHost>

Ezután már csak engedélyezni kell az oldalt és újraindítani az Apache-ot:

sudo a2ensite myconfig
sudo /etc/init.d/apache2 restart

Ezzel együtt mégis igazat adok Keltnek, jó az a GUI, csak hát magad uram… meg azért így jóval több sikerélményt nyújt egy volt win-felhasználónak. (Aki történetesen a szöveges parancsbeviteltől még 40 fokban is fázik.)

Hogyan készítsünk RSS feedet egy Notepaddel, egy webszerverrel és egy sörrel

A következő bejegyzés szolgai fordítása lesz Stephen Downes – How to Create an RSS Feed With Notepad, a Web Server, and a Beer című írásának, amely 2003 júliusában látott napvilágot. Ehhez mérten nem éppen a legropogósabb buzzvördökkel van megszórva, sőt. De pont ez a jó benne.

És hogy miért: egyrészt egy késői reflektálás egy, a Katalistre írt levélre (RSS-téma, most nem idézném, utána lehet nézni), másrészt, mert a srác stílusa nagyon rendben van, ami sajna gyengén jött át a fordításban. Harmadrészt meg ha valaki Ádámtól és Évától óhajt elindulni, akkor ez itt pont jó lesz neki.

Az RSS (Rich Site Summary) egy XML fájlt takar… pamparampapam. Ádám csodásan leírta magyarul is az első bekezdést, jó hosszan és érthetően, ami arról szól, hogy mi is az az RSS.

Első lépés: felkészülés

Jegyzettömb: egy RSS fájl sima szövegfájl. Ez pedig azt jelenti, hogy bármely normális szövegszerkesztővel el lehet készíteni. A Windows Notepad (Jegyzettömb) pl. tökéletesen megfelel. Sőt: lehet használni Wordpad-et, hovatovább MS Word-öt is. Egyről azonban meg kell győződni mentéskor: hogy csak a puszta szöveget állítunk elő. Bármilyen formázás hazateheti az RSS fájlt. Csak szimpla szövegként mentsük. Leginkább a Notetab-nek nevezett szövegszerkesztőt ajánlom. Sima szövegszerkesztő, amely sosem okoz meglepetést mindenféle formázásokkal. Linuxban pedig a Bluefish-t.

Szerver: ha van weblapod, van szervered. A szerver az, ahol van a weblapod. Fel kell majd töltened fájlokat a webszerverre. Ha fel tudod rakni a honlapodat, ugyanúgy fel fogod tudni rakni az RSS fájlt is.

Sör: végy ki egyet a hűtőből, vagy ugorj le az ABC-be. Nyisd ki a sört.

Második lépés: keress egy mintát

Az RSS-készítés legkönnyebb módja lemásolni a másét. De ez ne okozzon gondot, az egész tartalmat ki fogjuk cserélni, a fájl formája pedig szabad licenszű bárki felhasználására. Itt van egy rövid, egyszerű példa:

(Másold ki a következőket, kivéve ezt a sort)

<?xml version=”1.0″ encoding=”UTF-8″ ?>
<rss version=”0.91″>

<channel>
<title>Élet és Könyvtár</title>
<link>http://eleteskonyvtar.hu/index.html</link>
<description>Élet és Könyvtár – otthon a könyvtárban </description>
<language>hu-hu</language>

<image>
<title>ÉK RSS favico</title>
<url>http://eleteskonyvtar.hu/rss.gif</url>
<link>http://eleteskonyvtar.hu</link>
<width>90</width>
<height>36</height>
</image>

<item>
<title>Itt egy bejegyzés címe #2</title>
<link>http://eleteskonyvtar.hu/bejegyzes-2</link>
<description>
Na, és akkor itt jön a bejegyzés szövege, jól. Ide most kéne sok mindent irkálnom, hogy kiteljen valamivel a tartalom, ami viszont hamis, mert töltelékszöveget nem neveznék tartalomnak. Szóval bonyolult. Takács Dániel, 2007.05.19.
</description>
</item>

<item>
<title>Itt egy bejegyzés címe #1</title>
<link>http://eleteskonyvtar.hu/bejegyzes-1</link>
<description>
Na, és akkor itt jön a bejegyzés szövege, jól. Ide most kéne sok mindent irkálnom, hogy kiteljen valamivel a tartalom, ami viszont hamis, mert töltelékszöveget nem neveznék tartalomnak. Szóval bonyolult. Takács Dániel, 2007.05.18. </description>
</item>

</channel>
</rss>

(Eddig a sorig másold ki. Ezt a sort már ne.)

Másold be ezt a szöveget most egy szövegszerkesztőbe. Mentsd el a kapott fájlt mondjuk honlapom.rss néven – mentheted bármilyen névre, az azonban megkönnyíti a használatot, ha a saját honlapod címét adod neki névként és .rss kiterjesztést adsz nekik, mert így ránézésre meg lehet mondani, hogy mit is akar ez a fájl. Ne felejtsd el, hogy szimpla szövegként kell elmenteni! Húzz egyet a sörödből, megszolgáltad.

Harmadik lépés: a csatorna definiálása

Lássuk, mit másoltunk be a szövegszerkesztőbe. Az elejefelé van egy olyan sor, hogy <channel>. Maga az információ ez után a tag után jön, és tart egészen a </channel> címkéig.

Négy információt kell minimum megadnod. Ezek címkék közé kerülnek, azt határozva meg, hogy ezek az információk merre találhatóak meg a honlapon. Töröld ki a saját honlapomra vonatkozó információkat, és helyettesítsd a magadéval.

title: a honlapod címe
link: a honlapod linkje
description: a honlapod rövid leírása
language: a honlapod nyelve (szabványosan kell meghatározni!)

Ezt a részt csak egyszer kell megírni. Ha már megvan, nem kell hozzányúlni, de természetesen lehet. Ha ez egyszer kész van, készen van véglegesen. Húzz egyet a sörödből, megszolgáltad.

Negyedik lépés: a képed

Az RSS fájl ezen része nem kötelező: nem kell megcsinálni, ha nem akarod. Néhány etető használhatja a képedet, hogy vizuálisan is jól elkülöníthető legyen az RSS feeded.

Elsőként egy képet kell készíteni. Ehhez bármilyen képszerkesztőt lehet használni. A képnek nagyon kicsinek kell lennie: az enyém 90 pixel széles. Csinálhatsz saját magadnak is képet, ehhez ajánlom a Gimpet, először nagy mérteben, utána pedig lekicsinyítve.

A képet bárhová be lehet pakolni, de a legtisztább, ha ugyanabba a könyvtárba rakjuk, ahová az RSS fájlt.

Ezután írd le a képedet, ugyanúgy, mint az előbb, cseréld ki a fenti paramétereket a sajátodra.

title: a kép címe, általában ugyanaz, mint a honlap címe, legtöbbször a kép ‘alt’ tagjében szokott szerepelni
url: a kép helye a weben, használj teljel URL-t, http-stül együtt
link: az az URL, ahova a képre kattintva kerülhetünk, ez általában ugyanaz az URL, mint a csatorna URL-je
width: a képed szélessége, pixelben
height: a képed magassága, pixelben

Ugyanúgy, mint a channel tagnél, ha egyszer ezt megcsináltad, többször nem kell hozzányúlnod. No, ez nagy lépés volt, húzd meg jól a sörödet.

Ötödik lépés: a linkek definiálása

Az oldalad esetleg több tartalmat (cikket, írást stb.) tartalmazhat, amit a látogatók olvasni szeretnének. Ez a rész fog időről időre változni (bővülni), amikor a honlap tartalmi része változik.

Az egyes cikkek <item> taggel van jelölve. A példában két ilyen szerepel. Szépen látszik, hogy minden egység <item> taggel kezdődik, és </item> taggel van lezárva.

Ezek között is szerepel néhány tag, amelyek a tartalomról tartalmaznak információt. Ahhoz, hogy leírd a sajátodat, távolítsd el a példa infókat, és helyettesítsd a sajátjaiddal. Ha kettőnél több tartalmad van, másold le a cikk taget, és illeszd be a második elem a </channel> tag közé annyiszor, ahány tartalmat létre akarsz hozni. Aztán tedd bele a saját tartalmadat:

title: a cikk címe
link: a cikk URL-je (szép szóval permalinkje)
description: a cikk rövid összefoglalása, a példában itt szerepel a szerő és a dátum is!

Készíts egy item-et minden cikkhez. Ezután mentsd le a fájlt, és igyál a sörödből.

Hatodik lépés: a karakterek megmentése

Most jön a trükk. Az RSS fájl ugyebár egy XML fájl. Így ki kell menekítened egy csomó karaktert, ami azt jelenti, hogy szöveggel kell helyettesítened őket. Itt van egy lista néhány gyakoribb karakterről:

& – az ‘&’ karaktert helyettesítsd a következővel: ‘&’ (ne feledd az URL-t, egy csomó URL tartalmaz et jelet!)

– cseréld ki az összes idézőjelet erre: ‘”‘ (pl. a “kedves” így fog kinézni: “kedves”)

– cseréld ki az összes aposztrófot erre: ”’ (pl. a Pista bá’-ból ez lesz: Pista bá’)

> – az összeset cseréld ki erre: ‘>’ – DE: a tagek kacsacsőrjét ne cserléd le!!!

< – az összeset cseréld ki erre: ‘<‘ – DE: a tagek kacsacsőrjét ne cserléd le!!!

Hetedik lépés: töltsd fel a fájlt

Töltsd fel a fájlodat a webszerverre. A legjobb, ha ugyanoda teszed, ahol a honlapod van, de persze igazából oda rakod, ahova neked jól esik.

És kész is a működő RSS feed. Gratulálok. Igyál sörikét, jót tesz.

Nyolcadik lépés: validáld az RSS feedet

Szigorúan véve ez egy eléggé fölösleges lépés, de azért ajánlott, mert könnyű rontani a hatodik lépésben.

Ahhoz, hogy validáld, érvényesítsd az RSS feededet, keress egy validátort a neten, és másold be az RSS teljes URL-jét. Nyomj meg egy gombot. Ha valamit elrontottál, megmondja a validátor, egyébként validálni fogja. Tippnek pár cím:

Kilencedik lépés: reklámozd a feededet

Ha megvan a feed, tudatosítsd a jónepben, hogy létezik. Nem feltétlenül fogják megtalálni, ezért a következő két lehetőséget ajánlom:

Először is, tegyél ki egy XML vagy RSS feliratot, logót, ikont. Általában az RSS logó egy kis narancssárga izé, ami az RSS fájlodra mutat egy linket. “Lophatsz” ilyet másoktól is, de vannak gyűjtemények is, pl. a Feed Icons, ahol nagyon szép ikonok vannak ingyen. (Egyébként meg gúglit!)Töltsd fel a kiválasztott képet a szerveredre. Ezután tedd ki a képet egy linkkel a lapodra, pl:

<a href=”http://www.oldalam.hu/oldalam.rss”><=img src=”rss.gif” width=36 height=14 alt=”RSS feed az oldalhoz” border=0></a>

Másodszor pedig regisztráld a feededet különböző aggregátorokban, ezek figyelni fogják azt, ha frissül. Pár aggregátor:

(Ha van még ehhez tipp, várom a linkeket kommentbe…)

Végezd ki a sörödet. Készen vagy. Az üveget pedig váltsd vissza.

Megjegyzés: ez egy fapados RSS elkészítésének volt a leírása. Sokfélét lehetne még előállítani, sokféle szabvány szerint. Sőt, automatizálni is lehet az előállítást, nem kell minden körben hozzáírogatnod a fájlhoz kézzel. Ehhez kell egy kis PHP és hasonlók, ha van rá igény, akkor erről is lesz szó még itt.