E-szakácskönyv

Íme A Készülék, Amely Férfiak Számára Is Könnyűvé Teszi A Rántotthús Készítését. A Demy kifejezetten konyhai célokra készült, így nem kell a laptopot is odazsúfolni a pultra (ahogy néhanapján magam is megteszem). Az Amazon Kindle-höz hasonlóan egy site, a keyingredient.com hozza forgalomba. Az oldal egyébként közösségi recept-portál, így eléggé evidensnek tűnik a döntésük.

A kütyü a recepteket az oldalon regisztrált felhasználónk receptjeivel szinkronizálja USB-n keresztül. Összesen 2500 recept fér rá, de emellett még sok apró hasznosság van a gépen: mennyiségkonvertáló, átfogó recept-könyvtár, 3 stopperóra, kedvencek listája (pl. a vasárnapi menüt össze lehet vele dobni), valamint rövid leírások az összetevőkről és azok alternatíváiról, így tuti nem lesz összekeverve a kelkáposzta a karalábéval, és az sem lesz gond, ha hirtelen nincs valami egzotikus szósz.

Színes érintőképernyős, cseppálló, gomb nélküli készülék, változtatható betűmérettel és kétféle, automatikusan beálló nézettel, de a hagyományostól eltérően nem hosszanti és széles képernyőt lehet használni, ugyanis a képernyő 180 fokkal fordul – ez a ferde talp miatt van, így fektetve és állítva is lehet használni a kütyüt. (Nekem ez vastag parasztvakításnak tűnik, de annak aki megveszi, nyilván ez kénylemesebb, mint mondjuk a talpat forgatni – arról nem is beszélve, hogy ha le lehetne szedni a talpát, akkor fel is lehetne akasztani hűtőre, falra.). Egyébként meg a ház nem túl szép, nem tudom, hogy a robusztusság miatt van-e, vagy csak szimplán így sikerült, de nekem túl vastag és elég igénytelennek néz ki az anyaga is. Legalábbis a rendelő oldalon, ahol rendesen rá lehet zoomolni.

Jelenleg még csak előrendelhető a cucc, elvileg októberben jött volna ki, 299 (ezt utálom, 300) dollárért (+34 a szállítás). Kicsit drága, de egyébként az ötlet tetszik.

Elolvastam: BeBook

Már régóta vágytam, hogy kipróbálhassam azt a kütyüt, ami állítólag tényleg képes eltemetni a könyveket. Az elektronikus könyv éppen Frankfurtban tartott diadalmenetet, úgyhogy egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy 5 év múlva fél Európa már hasonló készülékekkel fogja a könyvek döntő többségét olvasni. Éppen ezért örültem meg nagyon, amikor lehetőséget kaptam egy BeBook pár napos próbálgatására.

Annak kicsit nem örültem, hogy ez az a készülék, amiről pont egy héttel korábban egy rondán lehúzós cikket olvastam az Indexen. Nem kicsit határozta meg az alap hozzáállásomat, de ez talán megbocsátható annak fényében, hogy eddig csak jót sikerült hallanom ezekről a kütyükről (Sony Reader, Amazon Kindle stb.), így elég nagy volt a kontraszt.

Annyi viszont mindenképpen megmaradt a lelkesedésből, hogy ott helyben ki akarjam próbálni, ami sajnos nem működött, mivel a kijelző e-papírból van, azaz pontosan ugyanolyan érzés olvasni, mint egy nyomtatott papírlapot. Nincs háttérvilágítás, a lassú frissítési idő miatt vibrálás, elmosódott betűk, ráadásul alig fogyaszt áramot, így tölteni sem kell túl gyakran. Emellett pedig gyönyörű, éles képet ad.

A készülék viszont tényleg hagy némi kívánni valót maga után. A legnagyobb és egyetlen erénye, hogy amire ki van találva, azaz elektronikus könyvek olvasását tényleg jól teljesíti (képekkel nem szeretnék próbálkoztam, olvasni szeretnék rajta, másrészt az indexes cikknek attól sikerült elvennie a kedvemet). Innentől kezdve viszont jön a feketeleves.

Kezdem a gombokkal. Van egy bekapcsoló/billentyűzároló gomb a tetején, van két lapozó gomb a bal szélén a képernyőnek, valamint a készülés másik oldalán két hangerőállító gomb. Eddig van rendben a dolog, innentől kezdődik az ámokfutás, ugyanis van egy 1-0-ig terjedő számsor (a 9 után még van egy 0 – a félreértések elkerülése végett…), valamint egy kerek, kettéosztott gombbal. Feketeöves gondolatolvasónak, vagy legalábbis állandó Linux-használónak (Gazs megállapítása) kell lennie annak, aki ezt kapásból tudja használni, nekem valószínűleg az utóbbi segített.

Igazából az sem segít sokat, ha valaki rájön a gombok használatára: vánszorgóan lassú a készülék szoftvere, egy-egy nem túl nagy szövegfájl hosszú másodpercekig tart, és a lapozásnál is láttam már gyorsabbat.

Ha pedig már lapozás: egy oldalt három nézetben tudunk nézni, az egyik a teljes A4-es oldalt (vagy amekkora formában digitalizálva lett) egy A5-ösnél jóval kisebb területre nyomorítja be, így a betűk – ennek megfelelően – szinte olvashatatlanul aprók lesznek. Ami viszont a vicc, hogy mégis inkább használtam ezt a nézetet (egyébként nem sokkal rosszabb, mint egy régi Olcsó Könyvtár kiadvány), mert a következő méretnél már lelóg az oldal alja. Ez önmagában nem lenne gond, de a szoftver nem görgeti le a lapot, hanem ugrik/lép, ami kb. 3 sornyi szövegkihagyást eredményez (kevesebb is lehetne, de az utolsó sort, sorokat következetesen egyre halványulva jeleníti meg – hogy miért, ez rejtély, szerintem az olvasó magától is rájön, hogy ahol vége a szövegnek, ott hajtani kell…). A harmadik méretnél pedig keresztben jelenik meg már a szöveg, így a legolvashatóbb megjelenésű, cserébe szinte másodpercenként lapozhatunk (itt felhívnám újra a figyelmet a lapozás sebességére), ráadásul valamiért nem kedveli az Amerikai isteneket, így nem hajlandó legördíteni, hanem csak a következő oldalra lapozni. Pedig esküszöm, ennyire azért nem rossz könyv. (Sőt, de ez magánvélemény.)

Egyébként az egykezes használat nekem nem jelentett problémát (special thanks to lapátkezek, haha), de néha kitört a frász, ahogy elkezdett kicsúszni a tokból a kütyü. A fekete bőr (? ehhez nem értek, nekem úgy tűnt, hogy az) tokban három kis textillel borított fémpánt tartja bent – nagyon vacak módon. Hajlítgatni kell, ha lazulás van, ez egyszerűen olyan dolog, amit nem tudok szeretni.

Természetesen tud zenét is lejátszani, de ettől a képernyővel veszik el a felhasználó kedvét, teljesen úgy néz ki, mint egy clip-art gyűjtemény a 90′-es évek közepéről. Rettenetes, ezért én tuti nem veszem ki a fülemből a telefonom fülhallgatóját (arról nem is beszélve, hogy rádió pl. nincs is benne).

És akkor beszéljünk egy kicsit a jó oldaláról is: van beleépítve 512 MB memória, amire könyvből tényleg nagyon sok fér rá, ráadásul ezt lehet bővíteni SD-kártyával is. A kártya mellett USB-csatlakozó is van benne, így gépről közvetlenül lehet rámásolni a dolgokat, akár mappákba rendezve is (egyébként ezt nem próbáltam, de ez is lassú, nagyon). Egy vagon fájlformátumot ismer, ráadásul tud kezelni tömörített (zip és rar) fájlokat is. Változtatni lehet a betűtípust is, ami talán nem is árt, mert az alapból hozzáadott viszonya az ő-vel kicsit furcsa, néha dőlten jeleníti meg, néha nem. Van benne beépített magyar nyelvű menü, így nem kell hozzá nyelvkurzus sem. És hát a kijelző, az ami a szép igazán.

Összességében arra jó, hogy az ember kipróbálja, megnézze, megszagolja (a frissen nyomott könyv szagát sajnos nem produkálja…), nyomkodja, és rákattanjon az elektronikus könyvolvasásra – utóbbira nagyon-nagyon. Hosszabb használatra viszont nem kéne. Tuti, hogy idegesítően jobb gépek is elérhetőek lesznek itthon, hasonló áron és rövid időn belül.

Képeket persze csináltam én is, de most még otthon pihennek gépen, így nem lesznek fönt.

Olvasták még: Index, Origo

Karácsonyi kívánság, új dizájn stb.

Nagyon bejön a SkinZone által kínált paletta, főleg, mivel a már régebb óta követett Vladstudio műveit is lehet náluk rendelni laptopra. (Alább a blogom előző fejlécképét lehet látni rajta – nem véltetlenül ez a kedvenc… Nézd meg közelebbről – és akár töltsd is le, elég tuti!)

Mondjuk a 3 ropi szvsz aránytalan árrést takar, így valószínűleg okosba’ megoldom magamnak.

Amit viszont magamnak is meg tudtam oldani, az a témaváltás (ismét, éljen). Kicsit elegant, kicsit grunge, kicsit személyes. (A Smashing Magazine-ről szedtem, szerintem nagyon el van találva ez a téma.) A többi meg megy… ööö… oda. Majd meglátjátok.

A kloggal kapcsolatos a hír, hogy ahol admin voltam, ott felraktam a keresődobozt. Egy kicsit ott is, ahol nem, de ezt már megbeszéltem. Szerintem nemsokára kirakok ide minden tudnivalót, és akkor nem kell ezt tovább ragozni. És igyekszem egyébként is kicsit többet írni.

És ma már megyek dolgozni, taknyosan, köhögve, de megyek. Juhé.

Szexies masina

Nem is túrórudi, hanem pirosmogyorós jár Keltnek azért a videóért, amely egy szkenner-robotot mutat be, ami rendkívül kreatívan és meglepő módon a ScanRobot névre hallgat. Ebben önmagában nincs semmi, de ez a cucc rendkívül hajlamos lehet a fetisizálódásra. Már maga a videó alaphangulatában van egy olyan íz/hang/érzés, ami megalapozhatja a szexi könyvtároskisasszony legendáját. Figyeljük meg a kameramozgás finomságait, a fa burkolatokat – igazi retro-könyvtár fíling, mintha a néptelen OSZK-ban járnánk egy álmos, de elektromos feszültségtől terhes szombat délutánon. A bevezető rész mint lassú előjáték jelzi előre a dolgokat, ami pedig 1:06-tól indul, az maga a tömény erotika. Azt hiszem erre kár több szót vesztegetni.

Természetesen kell egy ilyen.

Az e-könyv-saga folytatása

Sony ReaderÚgy néz ki, a gyártók rájöttek, hogy már épp itt az ideje a szabványosításnak. Szerencsére nem késtek el még vele, a “nagy bumm” előtt történik a dolog, így nem fog talán az történni, mint a mobiloknál – számtalan szabvány, forma stb., aminek köszönhetően gyakran egy gyártó két egymást követő készüléke sem tud már hibátlanul kommunikálni egymással. Épp a Sony jelentette be tegnap, hogy olvasóját (Reader) Epub-formátum olvasására is képessé teszi az Amazon Kindle-jét követve. Ebben a kiterjesztésben az Amazonon ma kb. 140000 cím érhető el, amíg a Sony formátumában csak kb. 45000. Azt hiszem a döntés oka érthető.

Természetesen tud olvasni PDF-et is, de ez az Epub megfelelően védi már a kereskedők érdekeit is, így állítólag nem lehet másolni.

via core77

feedbooksA másik hír nem konkrét készülékről szól, hanem a készülékekre tervezett platformról, ez a Feedbooks, és pont a másik oldalról közelíti meg a szabvány-problémát. Jelenleg szinte az összes olvasóval kompatibilis (Amazon Kindle, Sony Reader, iPhone, iPod Touch, Cybook Gen3, iRex iLiad és más okostelefonokkal, PDA-kkal). Lényege, hogy keresőeszközként kiválaszthatjuk a könyveket, híreket, majd azokat feedben lehet lehúzni, amiket aztán röptiben alakít át a készülék saját formátumára (ePub, Mobipocket/Kindle, standard PDF, Sony Reader, iLiad vagy saját PDF – ennek oldal- és betűméreteit valamint margóit állíthatjuk be).

Az objektumok (könyv, feed) metaadatait nagyon szépen felhasználják, vannak ajánlók, hasonló könyvek, listák, kommentek, átlinkelések Wikipédiára, Amazonra, Googlera, LibraryThingre(!) stb. És ami a legszebb, hogy rögtön le is tudjuk tölteni akár a számítógépünkre is, ergo ingyenes ebookok szép számmal.

via Librarian in Black

Péntek délutáni különkiadás

Úgysem tudok értelmes bejegyzést írni, pedig a listában már összejött vagy 10 téma, de majd jövő héten két hét múlva valamikor lesz rá időm. Addig két frankó cucc a hétvégére:

A libpunk-téma teljesen komolyan van gondolva, már lehet shoppingolni, van póló, bögre, kitűző, táska és matrica, a cafépressen lehet vásárolni. Szerintem egy kitűzőre beruházok minimum (de a póló is esélyes).

A másik a miafenéről lett lopva, mert fényt vitt a tanulás szürke egére. De tényleg.

A könyvtáros Szent Grál

Kelt dobta a nap (hét) tippjét: egy 700 dolláros(!) lapolvasót (aka szkennert).

A szerkezet azért nem rossz, mert a nem rányomott könyvet is gyönyörűen kisimítja, és karakterfelismert PDF-ben szolgáltatja, 3.2 másodperc alatt 300 dpi-vel.

És tényleg ennyi pénzért: mai kurzuson 109000 HUF, ami egy belépő szintű (gyűlölöm ezt a kifejezést…) laptop ára. Sem.

És akkor az ilyen kutacs_-szerű alakoknak is kuss lenne végre már, mert bármilyen gyökér formában képes csak megfogalmazni véleményét, mégiscsak olvasó felhasználó, ergo igaza van.

Reggeli szépségek

Nincs suli. Ez jó.

Nincs meló. Ez jó.

Akkor most pár reggeli elolvadokérte és moströgtönkelleznekem típusú tárgy következik (régen volt már ilyen, itt az ideje újra):

Szódagép

Szék:

A könyv jövője – a jövő könyve:

Könyvesbolt egy domonkos templomban:

Bluetooth-os státuszjelző kocka multitaszkoláshoz:

Végül pedig egy álomgyönyörű tipográfia és tördelés a pbwikitől. Ilyen lesz a szakdolgozatom, már most eldöntöttem.

Ősmobil függetlenítése

Tegnap hozzájutottam egy ősi, antennás Nokiához (5110-es a becsületes neve) – ez a negyedik két héten belül. Az egyetlen bibi a kártyaletiltás volt, mivel ez még Westeles volt, én meg csakazértis Pannonnal akartam használni. (Na meg az akksi, mert nem volt már 4 éve használva, úgyhogy juszt is meghalt, de volt gyári pótakksi bontatlanul.)

Kb. egy fél délelőttömbe került végül az, ami maximum 2 percbe tellett volna, de most már teljesen jó. És este el is fogom gyorsan cserélni.

A lényeg az, hogy DCT3-at kell számolni, mert az 10 számjegyű. A DCT4 már 15, és nem lehet bepötyögni. A lépések:

  • szedd ki az IMEI számot (#*06*)
  • tedd be egy generátorba, és számold ki jól (amivel én csináltam, az kb 10 perce még ment, most már 404-et dob az UltraWeb O.o) – Google a barátod

Ez a DCT egyébként a generáció-számozása a Nokiának, és bár nem vagyok retro-technomán (ezért a szóért elnézést kérek Kelttől), de kicsit rosszul esett, hogy nem egy DCT2-es vagy ne adj Isten DCT1-es készüléket sikerült szereznem… :D

Zenészet

Múlt héten kaptam a régi(? – alig féléves), végleg behalt zenekütyümért cserébe egy Samsung U3-t, ami olyan drága, hogy valami teljesen más rendszerrel dolgozik, mint én azt megszoktam eddigi két fapados lejátszómnál. Csak a berhelés, amíg a Rhytmbox felismerte, egy fél órás töketlenkedés volt. Áldom azt a férfiút, aki ezt nekünk kitalálta. Végülis ez a forrás segített, használjátok ti is. De mint fájlrendszer így sem ismerődik fel. Mindegy, menő, kész.

A másik aranyos, egy 4 gigás nano fekszik itt mellettem, barátnőm unokatestvére hozta, hogy vigyük már el egy szervízbe, mert ledobja magát a rendszerről, ha zenét akar rakni rá. Sajnos a zsinórját nem adta oda, csak fülbevaló van hozzá, így csak játszom vele, és elgondolom, hogy milyen jó lenne e-könyveket olvasni ezen a metrón (mielőtt bárki megjegyzést tenne, eddig a legjobb mobilom kijelzője nem volt még soha ekkora). Majd holnap elviszem.

A reggel meglepetése pedig az volt, hogy tothbenedek korábban kelt mint daniel_takacs. (Ez nagyon szar poén volt…)

Ma pedig megyünk Visegrádra. Rég jártam ott, asszonypajtással meg még soha. Előtte könnyű citromos-lilahagymás-csirkecomb. Szép az idő. Ezt a napomat nem engedem elszúrni.