Könyv vs. könyv

Őszintén megmondom: nem tudom megszokni a molyt. Pedig szeretném, tetszik meg minden, de túlságosan könyvtáros vagyok. Éppen ezért maradok a LibraryThing-nél.

Takács Dániel, 25 éves (webkönyvtáros, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtára)

Fenti három mondat az a kiindulópont, amiről el szoktam indulni mostanában, ha a könyvtári katalógusokról gondolkozom. Ennek végén mindig oda lyukadok ki, hogy mi is a mi nagy bajunk ezzel az egész szeretem-az-olvasót kérdéskörrel.

A könyvtár a dokumentumokat tárolja és szolgáltatja (szigorlaton nehogy így mondjátok, de lényegében ennyiről van szó, nem többről). Megveszi, leltárkönyvbe (szerencsésebb esetben leltáradatbázisba) felveszi, katalogizálja, címkézi, matricázza, mágnesezi-vonlakódozza (jobb helyeken RFID-t kap, ugye), aztán megy a polcra (raktár, olvasóterem, ki melyiket preferálja – igen, lehet kötekedni, de ez szerintem akkor is szubjektív). Aztán a kedves olvasó felhasználó felhasználja a katalógust, és vagy boldog lesz, vagy nem. De a történetnek itt van a vége. Egy virtuális rendszerben fizikai állományok metaadatait lehet szűrni. Ez a mai OPAC Magyarországon.

És mit tud a moly? Nem érdekli különösebben a művek metaadatai, leírási szabványai. Legyen meg a rendszerben az adott könyv, ennyi, amit elvárhatunk – kell egy szerző meg egy cím, címkék, esetleg egy borító. OMG, gondolja az egyszeri könyvtáros, hát rendszer ez? Igen. Az olvasónak pont ennyi kell ahhoz, hogy egy könyvvel valamit tudjon kezdeni az intereneten, polcot csináljon belőlük, review-t írjon róla, számontartsa mit olvasott és mit nem, megossza ismerőseivel, a saját kis gyűjteményét nyilvántartsa (ez utóbbi már megszorításokkal érvényes, de még ide tartozik szerintem), Zoteroval vagy más bibliográfiai eszközzel jegyzeteket és bibliográfiát készítsen. Sőt, továbbmegyek: ennyi kell ahhoz neki, hogy megtalálja a számára szükséges információkat. Könyvtárhasználó is vagyok, tudom. Beírok egy szerzőt vagy egy címet, és kiválasztom a címkék és a borító alapján, hogy nekem abból mi kell.

Mi a bajom a mostani OPACokkal? (Katalógus, persze, de ilyen kicsiségre már nem is adunk.) Hogy pont a felhasználót zárja ki az egész történetből. Magasról tesz arra, hogy mi a jó az egyszeri olvasónak. Mit nekünk borító és folkszonómia? ETO, na az kell ide. Meg sorozati szerzőség. Meg kiskutyafüle.

Félre ne értsen senki: nem a részletes és alapos leírás ellen vagyok, hanem az ellen a rendszer ellen, ami a felhasználó igényeit teljesen félreteszi. Hasonlítsuk össze mondjuk a molyt és az egyik (tetszőleges) könyvtári online katalógust. Nem kicsi a különbség ugye? Pedig csupán annyi, hogy az előbbiben a dokumentum egy eszköz különböző műveletek elvégzéséhez a felhasználó kezében, addig a könyvtári katalógusban cél. Ez pedig elég nagy baj. Mert ezen az alapon fognak minket lelépni a sokkal dinamikusabb közösségi alapon szerveződő oldalak. Nem utolsó sorban pedig ez veszi el minden hitelét harcos kollégáim érvelésének, miszerint a web nem cél, hanem eszköz. Persze, eszköz, ezt ki tagadná, senki nem mondta hogy nem. Na de ha megcseréljük a web és a könyv (internet, ahogy teteszik) szót, máris inog az építmény.

Szerencsére más, boldogabb országokban erre már testületileg rájöttek a szakemberek. Születnek a Koha– és Evergreen-szerű rendszerek, de akinek csak az a problémája, ami nekem, az felcsaphat egy Scribliot, nem tart tovább egy WordPress telepítésénél, az meg a 10 percet súrolja – alulról -, estleg választhatja a ‡biblios rendszerét. Kezd a könyv (könyvtári dokumentum) beilleszkedni az őt megillető helyre – ugyanolyan információhordozó, mint mondjuk egy videó a YouTube-on.

Megkockáztatok egy olyan felvetést, miszerint tökéletesen mindegy, milyen IKR-t használ egy adott könyvtár. A felhasználó részéről csak és kizárólag a front-end számít. Ha nagyon radikális akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rendszerek fejlesztői hagyjanak fel az OPAC-modulok csiszolásával. Tegyék helyette azt lehetővé, hogy bármilyen, akár külső modult rá lehessen húzni a katalógus helyére, így nem csak fejfájástól mentik meg mindhárom oldalt (fejlesztőt, könyvtárost és felhasználót egyaránt), hanem utat nyitnak afelé, hogy a könyvtári dokumentumállomány helyett a teljes könyvtári információállomány (aka repozitórium, de az is csak a fele a teljes képnek, mert az OPAC-on és a repozitóriumokon kívül is van egy csomó, a katalógusban szerepelendő információ) bekerülhessen a katalógusba, valamint hogy ezekből a helyi katalógusokból normális aggregált katalógusok születhessenek (ez már lassan ugye nem álom – ld. alant, de még messze van az ideálistól).

Még egy zárójeles megjegyzés: szokott kifogásként szerepelni, hogy az IKR-ek (és ezen belül az OPAC-ok) azért nehezen átjárhatók, mert teljesen különböző rendszerekről van szó. Nem nagyon szoktam pattogni, mert minek, de azt azért ne felejtsük el, hogy itt voltaképpen dokumentumok metaadatainak kezeléséről van szó, nem sokkal többről (a kölcsönzési információk is voltaképpen azok), arra meg elvileg egy csomó, büszkén hivatkozott szabványunk van. Most akkor hogy is van ez?

A végére azért legyen egy pozitív ellenpélda: a Kardos Andris-féle Könyvtárportál pont ezen a problémán kíván javítani. Hogy mennyire fog tudni elszakadni a konvencióktól, és az eredmény mennyire tud begyűrűzni a könyvtárakba, azt ma még nehéz megmondani. (A TÁMOP kapcsán bebizonyosodott: ez is csupán a szimpla szakmai és emberi jó- illetve rosszindulaton múlik. Van annak felelőse, hogy tízmilliók fognak megint ugrani azért, mert nem vállalták ezt a projektet hivatalos szinten.)

Te is…?

A könyvek köré nagyon is hálás dolog közösséget szervezni. Erre újabb példa a Shelfari, amely közös olvasmányélmény alapján gyűjti a népet.

A regisztráció során (szinte) természetesen lehetőségünk van a Gmailes, Yahoos, AOLos és Win Hotmail Live MSNes (atyaég, de hosszú…) kontaktjaink importálására (meghívására). Ha nagy nehezen átverekedtük magunkat ezen a lépésen, kapunk egy tetszetős felületet, a szokásos web2 fícsörökkel.

Importálni lehet könyveinket Amazon, Barnes and Nobles és Blog with books-ról, URL-ről, és feltöltött fájlból. Természetesen lehet barátgyűjtögetőset is játszani, csoportokat létrehozni, és Note-okat kapni más júzerektől. Lehet keresni felhasználóra, csoportra, könyvre, címkére. Ha pedig megvan egy könyv, akkor kapásból meg is rendelhetjük az Amazonon. És könyvlistánkat ki is tehetjük blogunkra, bár ez a fícsör még kiforratlan (mondjuk).

Igazából az egészben semmi új nincs, nem is arról szól, csak sikerült egy trendet elkapni egy jól kinéző és egészen használható bőrrel. Jó ez annak, akinek nem jött be a LibraryThing.

Kakukktojás: koloniál, biedermeier, elektronikus, rusztikus könyvespolc

A koloniál, mert az a legrondább. Na jó, nem, mert az elektronikus, mert arra nem tudsz könyvet pakolni. Viszont lassan az utóbbiból több fajta lesz, mint a hagyományos verzióból (de legalább egy irányzathoz tartoznak, bár biztos akadnak akkora sznobok, akik csíkszemmel, monitortól másfél méternyire eltávolodva közlik, hogy “Öhm… igen… ez a vonás itt a jobb alsó sarokban határozottan…”). Azt is el kell mondanom, hogy én itt most csak kompilálni fogok, tehát aki vágja a témát, az ne fárassza magát vele.

Nézzük tehát időrendben a hirtelen összegereblyézhető írásokat:

  1. Kezdetben vala Sorsha vendégmunkája a volt Sesblogon (1, 2).
  2. Aztán a librarytwopointzero (gyk. library2.0) hasonlította össze a Gurulib-et, Librarything-et és Shelfari-t.
  3. [kifelejtettem:] Ádám is írt a LibraryThing-ről a YALSA-sorozatban.
  4. Stephen a maga kis világítótornyában nem szarozott, erre ő egy raklapnyit szedett össze listaszerűen ezekből a csili-vili web2-cuccokból.
  5. A Webisztánon is lejött egy ismertetés a Shelfari-ról, a jelek szerint az előzőektől függetlenül (ám én nagyon szkeptikus vagyok a véletlenekkel szemben).
  6. Sorsha pedig nagyjából az itt eddig leírt listát készítette el, tömören összefoglalva a lényeget.
  7. És most pedig vígan bemasírozok én is a sorba, he. (Most akkor self-trackback? De azt hogyan? Még meg sincs a címe… ; )

A saját kis ismertetésemhez (nem a magamról szóló ismertetéshez, hanem… eh, mindegy értitek) Stephen listáját voltam képes lenyúlni, de hát sajna lusta vagyok… Ezen a listán 25 tétel szerepel (igazából egy oldal kínai és angol nyelvű verziója külön van véve, de kicsire nem adunk), de csodák csodájára az enyémen meg nem. Mivel pedig annyira én sem vagyok elvetemült, hogy végigteszteljem mind a sokat, ezért az About alapján fogom elmondani a fícsöröket. Na de akkor lássuk.

a könyvek testreszabható könyvtárakban való tárolása; nyilvános/zárt hozzáférésű könyvtárak; ismeretségek szerveződése; szabvány könyvtári keresőkérdések használata; könyvajánlások készítése/fogadása; kölcsönadások kezelése; értékfigyelés; szerzői és könyv-weblap; legolcsóbb ajánlat adott könyvből; kívánságlistát meg lehet venni; export Excelen keresztül (.csv); PDA és mobil elérhetőség

[ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni, tekintve, hogy egyik skandináv nyelvet sem bírom, német alapján van némi halvány fogalmam, hogy mi mit jelenthet, de ennyi alapján kissé erős lenne ismertetőt írni]

bármit lehet írni, nem kell annak “klasszikus ismertetésnek” lennie; a bejegyzéseket nem kell közzétenni; lehet kommentelni ezeket a bejegyzéseket; bizonyos “spoiler”-ekkel (én címkére vagy simán kategóriára tippelek) lehet a bejegyzéseket osztályozni; több bejegyzést is lehet írni egy könyvről [azaz feltaláltuk a blogolást, jajdejó]

el lehet mesélni a többieknek, hogy éppen mit olvasok, mit akarok olvasni, ill. hogy mit ajánlok olvasásra; a barátaimnak könyvet ajánlhatok [ez mintha kissé hasonlítana az előző opcióra, nem?]; mások ajánlataiban való böngészés [még szép hogy, ha nem lenne, akkor az előzőeknek sem lenne sok értelme]; könyvismertető írása; a barátok által ajánlott könyvek gyűjtése

könyvlista alapján való ismerkedés; helyi és távoli barátok szerzése; különleges/egyéni érdeklődésű, foglalkozású emberek keresése; kedvenc könyv/téma megbeszélése; annak követése, hogy még ki olvassa ugyanazt a könyvet; könyvajánló írása stb.

[az az igazság, hogy ezt nagyon sok helyen kivesézik, úgyhogy ezt itt most kihagynám – mindig is tudtam, hogy rossz tényfeltáró riporter lenne belőlem…]

közösségi könyvlista-építés; ajánló-rendszer; folkszonmómia – mindenki a saját szája íze szerint címkézheti a könyveket; PREDEFINIÁLT FAZETTÁS OSZTÁLYOZÁSI RENDSZER a szerzőkhöz [a kedvencem, ebből írtam egy ritka vacak szemdolgot rögtön az első félévben, de azóta nem szerettem ennyire mást az IKNY-ből]; barátkozós lehetőség; virtuális közösség; lehet exportálni a trackelni

a legolcsóbb eladási ajánlat keresése; kívánságlista megosztása a családdal és a barátokkal [ez így eléggé leegyszerűsíti a karácsony előtti tépelődést, már csak minden lista mögé kéne építeni egy háttérhálózatot, amin megbeszélhetik a kedves rokonok-ismerősök, hogy akkor ki mit vesz meg]; lista az eladásra szánt darabokról; tetszés szerinti rendezés – akár csak a valódi polcon; esetleg érdekes címek keresése (a már meglévő címek alapján); hasonló érdeklődésű [betegségben szenvedő] emberek keresése; linkek az IMDb-re és az Amazon-ra

ismertető írása; gyűjtemény-megosztás; csiszolt keresési lehetőség; Movie Night: ezt annyira nem sikerült megtudnom, hogy mi, de valami olyasmiről szól, hogy ismerősöket lehet filmnézésre hívni – én arra tippelnék, hogy berakom a hálózatra kötött DVD-lejátszóba a lemezt, amit aztán a megadott csatornán a többi is nézhet

több, mint 530 nyilvános könyvtár állományának keresése; UPC/ISBN alapú információk; könyvespolc-szerű rendezés (könyv, film, zene, játék, szoftver); könyv/filmismertető írása és megosztása; kölcsönzött könyvek követése; árfigyelő rendszer; blogwidgetek [ez nagyon szép szó lett]

az egyetlen, általam ismert, magyar nyelven is elérhető kezdeményezés [én valamikor tavaly ősszel regisztráltam magam ide, de nem sok eredménnyel, kipróbálni azért jó volt]

bármilyen gyűjtemény tag-alapú katalogizálása

widgetek; tag; ajax interfész,;rss feed; csoportok és fórumok; gyűjtemény-statisztikák; privát üzenetek; profil kommentek; egyéni profilok; importálás; ismertetők írása; kölcsönzések követése

a tudományos élet résztvevőit segíti az általuk olvasott szakirodalom rendezésében és megosztásában

p2p hálózaton segít kezelni, keresni és megosztani a bibliográfiai metaadatokat, BibTeX fájlban

Az az igazság, hogy nem vagyok oda a filmekért (megnézek egyet-egyet, de nem nagyon töröm magam), így majdnem kimaradtak a DVD-s oldalak a szórásból, csak aztán bevillant, hogy az milyen már, hogy esetleg olvasószolgálaton odajön valaki a kínjával, én meg közlöm vele, hogy nem igazán mozgat a téma, majd holnap, vagy ott a kolléga. ; )

[És az csak ugye vicc, hogy van olyan hogy fasza.hu, ráadásul a Faipari Szakosztály Egyesület neve? És az is az csak ugye, hogy a mélcímük info@fasza.hu?]

Régi dolgok új köntösben – könyvtár 2.0 (1. rész)

“Lépj be a Könyvtár 2.0-ba. Ezt az új könyvtári szolgáltatási modellt vitatják online fórumokon, konferenciákon vezetői irodákban és tájékoztatópultoknál. Ha még nem vagy, illetve munkatársaid még nincsenek a Könyvtár 2.0-t tárgyalók között, jól figyelj; a Könyvtár 2.0 újjáélesztheti a könyvtárhasználókkal való kapcsolatunkat.”
(Library Journal, 2006. szeptember 1.)

Aki esetleg olvassa ezt, és már jártasabb a témában, az nyugodtan kihagyhatja, ez a post igazából egy könyvtárosoknak szóló cikksorozat első része, inkább ismeretterjesztő jellegű, nincsenek benne nagy feltalálások.

Az elnevezés napjaink egy nagyon divatos kifejezésének, a web 2.0-nak (webkettő) a könyvtárakra alkalmazott változata. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mit is jelenthet valójában az a szám a könyvtár szó mögött, érdemes megismerkedni az eredeti fogalommal.

A webkettő egyrészt szerves folytatása annak, amit a ’90-es évek közepén mint internetet ismertünk meg, ugyanakkor gyökeresen el is tér tőle. Ezt a látszólagos ellentétet azonban nem nehéz megérteni, ha megnézzük, miben áll ez a változás. A webkettő, mint kifejezés először 1999-ben bukkant fel, de csak 2005-től terjedt el, Tim O’Reilly-nek köszönhetően, tehát elég jól lehet kötni az ezredfordulóhoz ezt a változást.

Az első lépéseket a szociális hálókat kezelő alkalmazások – pl. WiW, MyVIP – közeledése jelentette a tag-alapú rendszerekkel – pl. Wikipédia, blogok (tag: a felhasználók által adható címke, amellyel – igaz szubjektíven, de a lehető legnagyobb demokráciában – az adott tartalmat – kép, szöveg, videó stb. – jelölik). Mindez a következő változatatásokat vonta magával:

  1. a kisebb-nagyobb, egymástól elszigetelt ‘információs szigetek’ egybeépültek, egységes szolgáltatási és keresési felületet alakíttottak ki;
  2. a társadalmi változásoknak köszönhetően a kommunikáció és az információáramlás egyre szabadabbá, decentralizáltabbá és kontrollálatlanabbá vált;
  3. egyre inkább belső igénnyé vált a tartalmak kategorizálása, rendezése;
  4. a web üzleti értéke ismét megugrott (a “dot-com lufi” kidurranása után);
  5. új lehetőségek nyíltak meg az internet segítségével (webalkalmazások és -szolgáltatások).

Ezek eredményeképpen jött létre az, amit ma látunk: szabványok, blogok, linklogok (linkgyűjtő “közösségek”), wikik, podcastok (multimédia megosztása RSS-en keresztül), RSS-csatornák stb. Tim O’Reilly mindezt egy 4+1-es struktúrába rendezte, a 3-astól a 0. szintig, ahol a legfelső szintre a teljesen online szolgáltatások, alkalmazások kerültek, a legalsóra pedig azok, amelyeknek voltaképpen nncs szükségük hálózatra, de jól néznek ki a neten is (pl. GoogleMaps). A 0. alatti szinthez pedig az email-, instant-messaging (pl. MSN) kilensek és a telefon tartoznak.

Az “új” webnek tehát lényege az egységessék (és itt hadd helyezzek nagyon erős hangsúlyt a szabványokra), a közösségiség (ez egyfajta új demokráciát teremtett), a platformfüggetlenség (operációs rendszer és – elvileg – böngészőfüggetlenség) és a dinamizmus.

Mindezeken alapul tehát a könyvtár 2.0 kifejezés – figyelemre méltó, hogy ezenkívül csak egy hasonló fogalom, a marketing 2.0 született, azonban már alakulóban van a web 3.0 is (persze még nagyon sok, ezen analógia alapján keletkezett elnevezés van – web 1.5, amely a dot-com lufi környékén született, ill. a különböző gúnyos, kritikus elnevezések: web 4.0, web 0.5 stb.).

Magyarországon is elindult egy hasonló folyamat – természetesen külföldi minták alapján. Először is a hatalmas mennyiségű blog (és a két legnagyobb blogszolgáltató – freeblog, blogter) az, ami az alapvető hálót jelenti itthon is – természetesen az iWiW-vel kiegészülve, de van (volt) webkettes magazinunk is már, linklogunk, videómegosztónk stb. Azt azonban látni kell, hogy Magyarországon (még) igazából nincsen igazi piaca a webkettőnek, egyelőre még ismerkedik csak a magyar társadalom a lehetőségeivel, és pár tucat geek-en kívül még nem igazán tudják kihasználni. Nemrég 14 bloggernek föltették a kérdést a volt Sesblogon (ma Kispad), hogy szerintük mit is jelent a webkettő. A válaszok sokfélék, érdemes őket zárszóként elolvasni.

A végén pedig engedtessék meg nekem egy kis gonoszkodás (magammal szemben is, mert ez lényegében a könyvtár 2.0-ra is vonatkozik): a legnagyobb baj megint az szerintem, hogy előbb csináljuk a tetőt, aztán alá a házat.

Apukám házat épít.
Előszöt kéményt, borzasztó nagy füsttel.
Aztán a ház tetejét.
Azután aztán az ablakokat,
nem látunk át rajtuk, olyan feketék,
csak a falakon látok keresztül,
mivel még nincsenek.
De meg kell építeni a falakat is,
meg a szobákat külön-külön.
Mikor a ház leér a földig,
apukám azt mondja: Ujjé!

Weöres Sándor: Kisfiúk témáira (4.)

Ez valahogy úgy nézhetetett ki (szerintem, lehet ütni, ha nem így volt) a nagy büdös szabadságban, hogy csinálták-csinálták, aztán hirtelen felkiáltottak: “nézd már, webkettő!” Mi meg nem igazán mozgolódunk, legalábbis a tehetetlenségi pálya eléréséhez még nagyon nincs meg a lendület, de annál inkább izzadunk, fogcsikorgatunk, behugyozunk az erőlködéstől (igeosztás, konferenciázás, miegymás, mindenesetre állati fontosnak érezzük magunkat ezektől), aztán lesz a jó büdös magyar narancs. Kivételek persze vannak (szerintem a szanalmas.hu simán beletartozik, de itt van a kispad is, ami azzal, hogy inkább közsséget épít, mint osztja az igét a közösségnek, sokkal inkább webkettes, mint sok, magát annak hirdető bizbasz – ühüm, én szerencsére még nem mondtam magamról, hogy webkettesnek érzem magam, de igen, ez rám is vonatkozik).

Folytatás jön, ami már végre a könyvtár 2.0-ról fog szólni.

  • webkettővel foglalkozó magyar blogok:

http://caracallablog.blogter.hu/
http://doransky.hu/
http://kultplay.hu/
http://sztahanov.blog.hu/
http://webisztan.blog.hu/

  • a 2006. május 29-én tartott webkettő szimpózium blogjai:

http://web2symp.blog.hu/
http://web2symposium.blogter.hu/

  • magyar webkettes oldalak:

blogszolgáltatók

http://bajkonur.blog.hu/
http://blogter.hu
http://freeblog.hu

közösségépítő oldalak

http://baratikor.com/
http://iwiw.hu/

linkgyűjtők

http://book.mark.hu/
http://linkter.hu/

videó

http://porkolt.com/
http://videobomb.hu/

újság

http://www.nett-system.hu/tomorrow/

fő forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Web_2.0

Közösségi terek

Volt időm tökölni mindenféle marhaságokon, többek közt összeszedtem, hogy Mo-n egy könyvtár ugyan hol is szakíthatna nagyot a neten, ha a közösséget (társadalmat stb.) akarja építeni digitálisan és jól. (Ennek a gondolatmenetnek a kiindulópontját Jessamyn postjai és előadásai szolgáltatták.)

Ami tuti, hogy szinte már automatikusan ugrik be, az a wiw. És miért is ne? Hiszen van már egy rakat együttesnek, iskolának “személyisége”, miért ne lehetne a könyvtáraknak is? Bizonyos információk villámgyorsan eljuthatnának a felhasználókhoz stb. Ajánlanám…

Aztán. Kinek kinek az egyéni szájíze szerint, de ott van a freeblog meg a blogter (most csak magyarkodtam – a wiwvel is). Főnök lennék, és éppen nem az önkormányzat és hasonlók által felrakott méteres kékeres próbálnám kioperálni hátulról, kötelezően kijelölnék valakit, aki ha belerokkan, akkor is kiizzad egy postot naponta magából, hogy helló, ez a mi kis világunk, ilyen fasza gyerekek vagyunk, ezt és ezt csináljuk, ti meg hódoljatok. Vagy ne. De tudjanak arról az emberek, hogy mi is van ott belül, és akkor nem fognak olyan elvárásokat támasztani, amiket nem lehet teljesíteni, egy kicsit respektálni fogják a szakmát, és viszont, a t. olvasók könnyebben közölhetnék a kollégákkal a kínjukat. És: ez lehetne egy hatékonyabb fórum a szakmán belül is, mint az a nyavajás levelezőlista, ahol a generációs harcok mellett még olyan fontos szakmai kérdések is felmerülnek, hogy akkor most ISO, utf vagy windows szabvány kell a levelezéshez, és kinek jelenik meg kérdőjel, kinek meg kalapos ékezet.

Meg hát van ilyen, hogy MSN, Google Talk, Yahoo Messenger, Skype stb. (Ez egy kicsit ismerős, mintha már írtam volna, úgyhogy nem is részletezem. Egyébként sem kéne, szerintem…)

Persze amit most így felsoroltam az a webkettő, tartalom nélkül, puszta váz. (Egy összehasonlítást olvastam valahol az amerikai és a magyar helyzetről, de nem találom. Meg mertem volna esküdni rá, hogy a webisztánon… de a jelek szerint nem. Update: doransky. Nem ismertem föl a dizájnt.) Kéne egy kis hozzáállás, a pozitívabb fajtából. Na majd meglátjuk… legfeljebb az euro-val (euróval?) egy időben indul be a gépezet.

Az előző post pedig egy spontán megnyilvánulása volt a 100as számnak. Tudat alól tört elő, és csak utólagos észrevétel formájában tudtam regisztrálni, hogy ez volt a. Viszont, ha megy, akkor örömködésből és öncélból szépen bepottyannak majd a videjók. Csak hogy szóljak.

A könyvtárak és a közösségi szoftverel

Egyik kedvenc témám (dr. Fodor János foglalkozik vele egyébként jól ;) a (netes) közösségek, és ezek esetleges kapcsolata a könyvtárakkal. Nos, az ALA TechSource blogján Web 2.0 and Libraries: Best Practices for Social Software címen kikerült egy írás, amely újabb lehetőségeket sorakoztat fel ezen a téren: blog, RSS, podcast, IM, wiki, flickr stb. (és Magyarországon mondjuk rakjuk ide a wiw-et is, mert tuti van benne valami lehetőség, csak meg kéne keresni – de nekem ezt a listát nézve határozottan deja vu érzetem van… ja persze, szájtépés). És ezek mind ingyenesek.

Michael Stephens tanulmánya a michigani Ann Arbor kerületi könyvtár vizsgálatából indult ki, ahol mindenki buzgón blogol. Ez azon kívül, hogy a kétirányú kommunikációt nagyban segíti (sarkítok: lehetővé teszi), nagyban hozzájárult, hogy a Library Administration and Management Association (LAMA) által évente meghirdetett versenyen bekerüljenek a legfelső, 6 millás kategóriába (dollárban, persze), ami egy ilyen nagyságrendű könyvtárnak nem is jöhetett rosszul ; ) A statisztikájuk mindenesetre meggyőző:

Feb 05 Feb 06 % Change
Stat Visits 77277 108601 +40%
Unique Visitors 28206 33518 +18%
Ave. Visits per Visitor 2.74 3.24 +18%
Average Visits per Day 2760 3878 +40%
Pages Per Visit 5.6 17.7 +216%
Registered Users unknown 22272 (over 50% of patrons)

Mindez pedig a fent elsorolt dolgok miatt történhetett meg. Ami szép eredmény, lássuk be. Csókolom, lehet gondolkozni a dolgon…

Ja, igen. Közben a Katalisten meg megy a hőbörgés, hogy ne használjunk Unicode-ot, mert az szarság. Idézek (leszarom a személyiségi jogokat, mert felbaszta az agyam):

Nagyon terjed, hogy egyesek a leveleiket UTF-8 kódban küldik. Rossz szokás. A unicode-ot nem levelezésre találták ki, az UTF-8 kódban írt leveleket pedig a levelezõprogramok nem tudják kapásból olvasni. Van, amelyik kódátállítással olvassa, van, amelyik sehogy. Ha meg az ember ezt állítja be alapértelmezésnek, akkor a kutya közönséges, karakterenként egy bájtos kódok nem olvashatók szimplán.
Le kéne szokni róla.
Aláírás

Gratulálunk. Gyönyörű. A hangnem főleg. Ez volt egy teljes levél. Ehh, már bazmegolni sincs kedve az embernek.