Arról, hogy hol is lett elrontva

Azt hiszem, rájöttem, hogy ez az egész FITT- és klog-dolog hol lett elrontva, illetve hogy mit is rontottam el pontosan. Marha egyszerű, és valószínűleg ugyanannyira írható a rövidlátás számlájára, mint a hűbelebalázs módjára megvalósított dolgokéra.

Egyszerűen az volt a hiba, hogy amikor elkezdtük a klogot, akkor külön-külön blogokat indítottunk. Persze ez adottság is volt, mert ugye ott volt az Egyetemi Könyvtár, Ádám Olvasónaplója, meg hát a saját blogom, ami így nem igazán illett hirtelen össze – de be kell vallanom, nem is jutott az eszembe, hogy egy platformot alkossunk meg, legalábbis nem emlékszem már ilyesmire. De mégis, ha valaki ilyesmibe vágná a legközelebb a fejszéjét, azt mondom, csakis közösen – óriási lehetőségeket hagytunk ki így.

Először is, a közösség. Egyébként ez az, ami talán a leginkább megmaradt, de még így sem az igazi. Egy erős csapat lazán megugrotta volna az MKE-s zsákutcát, a KI-s feladatokat és egy független munkacsoport megalakítása sem lett volna ekkora probléma. Az eltelt majd’ 6 évben számtalan olyan írás született meg a klogokon, amik csapatmunkával simán lehettek volna egy kiadványsorozat alapjai.

Ezzel összefüggésben hagytuk ki annak az online folyóiratnak a megteremtését is, amelynek létrejöttében egyre kevésbé hiszek. Elég sokszor fogalmazódott meg az igény (legutóbb Ádámtól, de én is írtam ilyet), és be kell látnom, pont az a bizonyos gerenda vs. szálka történet játszódott le.

Egy ilyen rendszer mellé lehetett volna megcsinálni rendesen a klogot is, mint szolgáltatást – persze itt is rengeteg technikai hiányosság volt, többek közt óriási hiba volt lemondani a 990.hu kedvéért a MU-ról, de hát bármennyire is utálom a kifejezést, kis pénz, kis foci, nem futotta másra.

És ami a legfájóbb – ezt már nem lehet visszacsinálni, sőt nulláról sem lehet ezt már újrakezdeni. Ehhez úgy kéne tenni, mintha az egész nem történt volna meg, ami egyrészt hazugság lenne, másrészt meg úgysem működne.

Tanulság meg nagyon nincs, ha esetleg mégis, akkor csak annyit, hogy bárki bármi hasonlóba fog: egy felületen tegye a többiekkel. Nem vezet sehová ez a különutas rendszer,* nem vagyunk akkora szakma és ország, hogy működjön. Marketingesből, irodalmárból, ilyenolyan szakértőből annyi van, mint a szemét – nálunk pont egy nagyon szerencsés csillagzat kellett, hogy összejöjjön az a konstelláció, aminek a lendülete elvitt minket eddig.

* Ez csak egy vélemény.

Milyen jó nekünk (frissítve)

De tényleg. Úgy érzem, a magyar webes közösség el van kényeztetve, ráadásul még csak nem is mainstream vonalon (azaz nem az inda- kezdetű és wiw-szerű szolgáltatásokra gondolok). Nem tudom, hány felhasználó tartozik az aktív táborba (max. négy számjeggyel írható le a mennyiség, ebben biztos vagyok), de arányaihoz képest nagyon rajta van a forró cuccokon. Lássuk őket sorban:

Turulcsirip: tothbenedek válasza a Twitter mikroblog szolgáltatásra. Erről már sok szó esett, röviden mégegyszer: legfeljebb 140 karakterben lehet üzenni, jelenteni, kérdezni, megmondani, mindezt közösségi keretekben, a lehető legnagyobb mobilitással (na jó, egyelőre gondolatátvitellel nem lehet csiripelni, de majd…). A Csirip ennek ugye a magyar felülete, automatikus nyelvfelismeréssel, nagyon jó közösséggel, Csiriprókával, barátkozással, egyedi témák feltöltésével, értesítő Firefox pluginnel.

[Én itt vagyok.]

Miner: Bártházi András blogkereső oldala, tematikus részekkel, így többek közt a már emlegetett Könyvtár melléklettel (mostanában a klog.hu fő támogatójaként is feltűnhetett oldalsávakban stb.). Emellett van még neki Video, Gasztro, Recept stb. rovata is úgyhogy lehet válogatni bátran, szinte magazinszerű tartalmat kaphat az ember, ha ügyesen kezeli az oldalt. Nem utolsósorban pedig kész és testreszabható widgeteket, keresőket lehet bedobálni az oldalunkba.

[Én itt vagyok.]

TurulMeme: Sera hegesztette össze Koronix ötletéből, Google Reader megosztásból és némi UTF karakterből azt az eszközt, amitől mostanában hangos a magyar web. A lényege, hogy a Reader használói folyamatosan osztják meg a tartalmakat, amelyeket az általuk olvasott oldalakról kapnak hírcsatornán, ezeket címkézik, kommentálják, aztán az ismerőseik ezt elolvasva vagy továbbadják vagy nem. Ezt a hatalmas mennyiségű, már megszűrt infót aggregálja ez az oldal, hogy még jobban lehessen követni, feldolgozni stb. És hogy még jobb legyen nekünk, lehet létrehozni további szűrőket is a szűrőgéppel, így pl. a klog.hu bejegyzéseihez adott másodlagos tartalom errefelé csordogál.

Update (11.24.): Gazsnak köszönhetően a TurulMeme hozzáadott értékei (hozzászólások, megosztások) többé nem vesznek el (így viszont elveszik a backchannel őszintesége): a Hozzáadott érték WordPress plugin segítségével vissza lehet húzni a kommentek közé a megosztásokat. Részletek túl az Óperencián.

Egyébként már tényleg csak az integráltság hiányzik, azaz megosztások és hozzászólások megjelenítése a kommentek számánál, értesítés, Dashboard, CSS stb. és kész a királyság.

[Én itt vagyok.]

És hogy mi a mese tanulsága? Hogy kezd létrejönni egy olyan platform, ami ugyan lenézendő, és nem hagyományos eszközökkel operál (web2.0, közösségi tartalomelőállítás, tudásmegosztás stb.), de mégis egy elég komplex és jól használható információs rendszert hoz létre. Eszközkészlete nem igazán nagy (Twitter, Google Reader), de hatalmas területeket képes átfogni (gyakorlatilag mindent bele lehet kötni, aminek van hírcsatornája, vagy legalább URL-je), ráadásul közvetlen és hosszabb távú kommunikációt is lehetővé tesznek a puszta megosztáson kívül – ld. Turulcsirip IM-szerű használata és a TurulMeme-n kialakuló, kommentekben zajló párbeszédek.

Jelenleg a könyvtárosok mindegyiken jelen vannak, de nagyon kis számban. A Csiriprókában saját kis ikonunk van már tapirnak köszönhetően, a Mineren saját mellékletünk van, és a TurulMeme harmadik legtöbbet megosztója Wildgica. Szerintem érdemes lenne azon elgondolkoznunk, hogy hogyan lehetne ezeket az eszközöket jobban felhasználni, egyik gyakorlati példa lehet Mariann megoldása a Hangtárnokon: egyszerűen közzétenni a megosztott híreket.

Az biztos, hogy a könyvtárosok közti információáramlásnak pl. nagyon nagy segítségére lehetne. Korábban már sírtam, hogy miért nem blogolnak többet, mert így nagyon esetleges és szűkös az az információ, ami kikerül az egyes kisebb körökből. Simán elképzelhetőnek tartanám, hogy saját információs halózatot hozzunk létre, amelynek alapja ugyanúgy a blog, a mikroblog és a hírcsatornák megosztása lehetne. Twitteren manapság nem kunszt belső hálózatot készíteni (vállalatoknál rendkívül népszerű belső kommunikációs csatorna), a klog mindenki előtt nyitva áll továbbra is, és ha ilyen iramban fejlődik tovább a TurulMeme, szerintem ott is pár hónapon belül lérte lehet hozni belső köröket (egyébként meg korlátozottan már így is működik ez a Google Readeren belül is, onnan jött az egész ötlet).

Akinek füle van, hallja meg!

Photo by anomalous4

Guide után Site

Az tegnap lelkesen mutogatott oldal után jöjjön egy olyan lap, ami kifejezetten a könyvtárosoknak jó: a LibSite könyvtári és könyvtárakkal kapcsolatos oldalak ajánló oldala (tavasszal már egy éves volt, erről eddig csúnyán lemaradtam…). A múltkorival ellentétben ez teljesen nyílt és ingyenes, azaz bárki tud regisztrálni a Drupal alapú oldalon, kitölteni egy formot, ezzel küldve be az általa favorizált oldalt, majd a sajátját és másokét véleményezni, csillagozni. Ennyi az egész, egyszerű és finom, mint a túrórudi. Eszköztárába pedig beletartozik a címkézes, csillagozás, galéria (az oldalakról készült képernyőképekkel), Google Maps integráció (a Norvégia-Olaszország vonal itt is elég erős választóvonal), LibSite widget, sok-sok RSS-csatorna (külön teljes lapra, címkére és keresésre is) és a wiki.

LibSite
LibSite

Kicsit olyan mint a LII.org, csak még inkább tőlünk-nekünk érzéssel.

Kiegészítés: ja igen, nemcsak a tegnapi, hanem az azt megelőző hosszabb témához, a könyvtári honlapokhoz is kapcsolódik – kincsesbánya a pozitív példák gyűjtögetéséhez. Én pl. totálbelezúgtam a Howe Library oldalába.

7 tipp könyvtárhasználóknak

Ezt a listát az USA-ban szedték össze, ott ez a hét pont egy átlagos közkönyvtár szolgáltatásai közé tartozik, és tényleg az állampolgároknak szólnak. Kifejezetten olyanoknak szedték össze, akik valamilyen (leginkább financiális) gondokkal küzdenek, nekik érdemes lehet megszívlelni ezeket.

  1. Nem kell megvenned a könyvet – még az antikvár könyveknél is jobban megéri könyvtárba járni olvasni
  2. Olcsóbb a film, mint a kölcsönzőben – egy-két dollár kölcsönzési díjért viheted haza a legújabb DVD-ket, sok helyen pedig a régieket teljesen ingyen lehet kölcsönözni
  3. Nyári gyerekprogramok – ingyen vagy minimális díjért a legtöbb könyvtár egész nyáron át tartó programokkal, foglalkozásokkal, játékokkal foglalják el a gyerekeket
  4. Könyvtárak által nyújtott képzések – a könyvtárakban életvezetési, háztartási kurzusokon lehet részt venni, amelyek hasznosak lehetnek akár a mindennapi életben is, de a munkában, gyereknevelésben is jól jöhetnek, sőt sok helyen van pl. ingyenes vérnyomásmérés és fogyókúrás program is
  5. Ismerkedés – a helyik könyvtári közösség, olvasókör sokaknak nyújt kiváló ismerkedési lehetőséget, és az általános tendencia itthon is, hogy a könyvtáros egyfajta patrónusa, összekötő kapcsa az embereknek
  6. Munkakeresés – általában a könyvtárakban ki van rakva a helyi munkalehetőségek listája, de maga az intézmény is segíthet önéletrajzíró-, számítógépkezelési kurzusokkal
  7. A felhasználók meghallgatása – ha valaki szeretne a kölyköknek meseolvasó délutánokat szervezni, szeretne jobban tájékozódni a pénzügyi dolgokban, csupán kérdeznie és kérnie kell, a könyvtárak deklaráltan az olvasókért vannak, így nagy örömmel elégítenek ki mindenfajta igényt, sőt az igények rendszeres és gyakori közlésével a könyvtár dolgozóinak kerül le a válláról a teher, mert így nem nekik kell kitalálni, hogy vajon éppen mit szeretnének az olvasók – így lesz mindkét fél érdeke a nyitott kommunikáció

via Stephen’s Lighthouse

foto by bies

Public Software Foundation

Tux olvas ;)Mindig óriási lelkesedéssel tölt el, ha egy ilyen hírbe botlom (Linux.com, fordítás).

Új támogató szervezet alakult, a Public Software Foundation, amely azt tűzte ki magának célul, hogy hasznos és jó minőségű szoftvereket gyűjtsenek össze köz- és oktatási könyvtáraknak, valamint nonprofit szervezeteknek (a közgyűjteményhez közelállóknak persze). Ezeket pedig ugyanúgy lehet használni, mint az egyéb könyvtári egységeket (könyveket, CD-ket stb.), azaz bemegy az ember a könyvtárban, és elkérheti CD-n, pendrive-on stb. Kvázi offline Google-ként (Synaptic-ként stb.) működik.

Todd és Karlie Robinson egy hónapja különböző Linux disztribúciókkal és OpenOffice-szal nyitották a sort, amivel egyelőre csak jelezni akarják, hogy van alternatíva. Még az önkéntesek gyűjtése folyik – eddig van egy könyvtár Indianából, Coloradóból, és még egy kérés (persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesz még több).

A szolgáltatott szoftverek körét még szeretnék bővíteni, jelenleg három és fél disztribúciót (Ubuntu, Edubuntu, Knoppix és Fedora) és az OpenOffice-t kínálják. Minden csomag tartalmazza a szoftvereket, egy egyszerű leírást (angolul persze), linkeket a dokumentációkhoz és a wikikhez, infókat a PSF-ről és a licenszek leírását. A Donation csomag (pénzért) már nyomtatott CD-vel és csomagolással jár (nem egy húha, de). Tervezik bevenni a továbbiakban a Debian Multi-Arch-ot, a Linux Mint-et és a PCLinuxOS-t is.

Ami a fontosabb lehet, hogy a szervezet követi is ezeket a szoftvereket, ellenőrzi, hogy fejlődnek-e, frissíti a dokumentációk elérési útvonalait, szemmel tartja a segélyvonalakat és méri a közösségi támogatás erősségét (érdekes gondolat, kíváncsi vagyok, hogy valaki végzett-e már ilyen jellegű felmérést FOSS esetében).

Minden rajtuk keresztül elérhető szoftvert Open Source License alatt tesznek közzé, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az használja az adott szoftvert és arra, aki és amire csak akarja, valamint úgy és annak adja tovább, ahogy és akinek szeretné.

A szép cél ellenére elég sok buktatója van a dolognak. Robinson szerint a legnagyobb ellenségük az idő, gyakorlatilag szinte lehetetlen egy bizonyos számú könyvtárnál többel egyszerre kapcsolatban lenni, ami sajnos azért hátrány, mert a f2f szituáció sokkal inkább kedvez az ötletek születéséhez, vagy ezeknek az ötleteknek a kidolgozásához. A helyzetet önkéntes összekötőkkel próbálják megoldani, aki helyi szinten tartja a kapcsolatot a könyvtárakkal, ez pedig lehet akár Linux felhasználói csoport, önkéntes szervezet vagy egyszerűen egy ember. “A szerevezet keretéhez a Fedora Ambassador, az Ubuntu LoCo és a Freecycle Local moderátori modelleket olvasztottuk össze, mivel mind a három bizonyos függetlenséget ad helyi szinten, de mégis megtartja a közösségi támogatást, mint egészt. Az én szerepem olyasmi, mint Greg DeK-é vagy Max Spevack-é a Fedoránál: általános irányokat jelölök ki, de a döntések nagy részét a résztvevők hozzák meg” mondta Robinson.

A következő nehézség valami ésszerű és gazdaságos módszert találni ahhoz, hogy adathordozón (CD, DVD) juthassanak el ezek a szoftverek a könyvtárakba. Erre megoldást kínálhat a WebPath Technologies, ami az on-disk.com lapon alacsony áron kínálja ezeket az előre összeállított csomagokat, vagy a közvetlen letöltés a PSF lapjáról. Mivel azonban a könyvtárosok nem nagyon szoktak szoftverek letöltésével és CD-re írásával foglalkozni, ezért ezt a helyi önkéntesek teszik – már amennyire engedi a pénztárájuk. Ezzel a letöltős módszerrel viszont az önkéntesek könnyedén állíthatják össze a csomagot, amit aztán odaadnak a könyvtárnak.

A következő lényeges pont a könyvtárosok képzése (az eredeti cikk library collection managers-t emleget, de mivel itthon ilyen nincs, ezért simán könyvtárosnak fordítom – egyébként meg az általános, állománykezelő pozíciót jelöli): az alapítók tudták, hogy ez mind a könyvtárosoknak, mind a felhasználóknak nagyrészt újdonság lesz. A megelőző felmérésekből az is kiderült, hogy nagyobb lesz a népszerűsége a dolognak, ha megbízható helyre tudják küldeni az olvasót technikai támogatásért. Éppen ezért elég sokat dolgoztak egy egyszerű és szabványos segítség létrehozásán. Lesz ugyan pár könyvtár, ahol lesz helyi PSF önkéntes, de a többségnek nem fog rendelkezésére állni, csak a közösségi támogatás. Bármi segíthet: wiki, fórum, LUG (Linux User Group – Linux Felhasználói Csoport), vagy bármilyen más információforrás.

Közösségi törekvések

A PSF még újszülött, és segítő önkéntesekre van szüksége, akik eljuttatják a programot a könyvtárakba. Az alapítvány azt javasolja, hogy ha van egy ilyen érdeklődésű csoport, akkor jelöljenek ki egy crew chief-et (kúl), aki aztán majd áttekinti és koordinálja a munkát helyi szinten, valamint kapcsolatot tart a központtal, a helyi önkéntesekkel és a könyvtárakkal. Ő vezetheti is a csoportot, de ha van rá kapacitása, dolgozhat mellette önkéntesként is természetesen. Ez a pozíció lehetőséget ad helyi akciók szervezésére, de csak olyan szoftvert szolgáltathat, amelyet a PSF is elfogadott. Bárki lehet ilyen chief, aki kicsit is ért a Linuxhoz és a nyílt forráskódú szoftverekhez.

Cookie Wolfrom (a Delta County Public Library District in Colorado rendszeradminisztrátora és az Automation System Colorado Consortium technikai segítő kapcsolata) több könyvtárral is egyeztetett nyílt forráskódú integrált könyvtári rendszerek bevezetéséről a régiójában (költséghatékonyság, vendor lock-in stb.). Meggyőződése, hogy a könyvtárak ezzel a módszerrel tudnak annyi pénzt megtakarítani, amit az állomány bővítésére lehet fordítani, és örömmel látta, hogy mennyire népszerűek és hasznosak ezek a szoftverek a könyvtárakban. Amikor tudomást szerzett erről a programról, azonnal jelentkezett. (Ezután jön még egy ömlengés, ezt a részt csupán a hölgy neve miatt vettem be.)

A jövőbeli terveiről Robinson annyit mondott, hogy elég egyszerűek. Amíg a nyílt forráskódú szoftverek ennyire ismeretlenek, addig nem számíthatnak robbanásszerű növekedésre és sikerre. 2009-ben szeretnének 12 tagkönyvtárat az Egyesült Államokból, és kettőt a tengerentúlról.

Eddig a cikk. Nekem végig az járt az olvasása (és fordítása) közben, hogy igen, megvan, ezt akartam. Részemről megtaláltam a FITT értelmét. Reálisnak látom, hogy a 2009-es két tengerentúli könyvtárból legalább az egyik Magyarországon legyen.

Partnerként én személy szerint az Ubuntu közösségét preferálnám (felhasználóként, és ezt ismerem úgy általában), de nagyon jó lenne, ha mondjuk a HUP-ról lehetne beszipkázni embereket. (NapiLOL egy FITT levlistás levél: “A legutóbbi UBUNTU-s találkozón felállt egy könyvtáros (nem tudom, családtagjaim voltak jelen, leírás alapján Dani?) és megkérdezte, hogy lenne-e valaki, aki szivesen beszélne róla a könyvtárosoknak.” – jelentem, én voltam és még nincs kapcsolat).

Nincsenek illúzióim, nem egyszerű itthon a feladat, de a helyzet javul, amint a mai OSZK-s megbeszélés is mutatta (erről külön bejegyzése születik). De egy ilyen feladat és küldetés csupa öröm, úgyhogy azt hiszem nem kérdés, hogy belevágunk.

Azért kérdéseim is vannak rendesen, mielőtt valaki olt, hogy elszálltam, de ezek valószínűleg szépen lassan meg fognak válaszolódni. Összegyűjtöttem őket, és alkalomadtán tálalom.

Könyvtárvilág német módra

Az Infobib lassan egy éve tolja a LibWorld sorozatot, amelyen a második szerző lehettem, ez roppant megtisztelő rám nézve, mivel az egész országot kellett prezentálni.

De nem állt meg itt az élet, az idők folyamán tekintélyesen megdagadt a létszám, eddig a világ 28 országából írtak, amit egy szépen pirosodó térkép szemléltet:

Ekkora közösséget már érdemes megmozgatni, mert kevés dolgot nem lát ennyi szem (bár mint látható, pont az USÁ-ból nincs, de ennek szerintem inkább a bőség zavara az oka, mintsem fordítva.) Úgy döntöttek a blog vezetői, hogy felhívást tesznek közzé, hogy közösségi hírszolgáltatást csináljon mindenki. Részletek alább:

  • Kézi hírszolgáltatás: ha valaki ír hírt a liblogoszférában, címkézze a bejegyzését. Ehhez inkább a BibSonomy-t ajánlják, mint a del.icio.us-t, a gyorsaság miatt, de nekem valahogy nincs kedvem még egy accot regelni csak ezért, de majd meglátjuk. Ha ez valakinek sok lenne, Christian Hauschke vállalta a címkézést, de csak max napi 20 postig. Ő tudja.
  • Automata: mindenki magának címkéz, és a Technocrati meg a többiek jól összegyűjtik. Itthon meg van a Miner, meg egy ötletem is, psszt, ennek nekimegyek, jön majd bejegyzés is hozzá. Ez meg a spamek miatt lenne rossz. Én mégis ez utóbbira buzdítanék mindenkit.

És hogy milyen legyen ez a címkézés? Az egységes forma így nézne ki:

libnews_XY, ahol az XY az ország domainját jelenti, tehát:

  • libnews_be: Belgium
  • libnews_fi: Finnország
  • libnews_de: Németország
  • libnews_hu: Magyarország
  • stb.

Plusz mindegyikhez egy libnews általános címke.

Ez az egész pl. BibSonomy-ban így nézne ki:

német címke, német feed, globális címke, globális feed

A Technocratiban pedig így látszik a német címke így néz ki. Persze itt kell némi átfutási idő is. És hogy ez könyvtároséknál kezd aktuális téma lenni, legyen erre bizonyíték Jeromy és a Netbib. Valamint én is bevallom, hogy valami ilyesmit szeretnék csinálni, majd ha WordPress MU lesz nekünk jól. Addig is viszont mindenkit kérek, hogy terjesszétek, csináljátok, mert ez jó!

Emberek!

A LibraryThing nekem is küldött (ahogy szerintem mind a 114 magyar felhasználónak) egy kommentet, amiben arra hívja fel a figyelmet, hogy eddig csak két magyar forrás szerepel a rendszerben, valamint hogy eléggé satnya a felhasználótábor is – legalábbis méretre. Ezért beindult a magyar tábor toborzása (ennek résztvevője vagyok én is). Az első 20 .hu-s domainről író tag pedig ingyen kap prémium accountot, ha elküldi a felhasználónevét és ír egy bejegyzést (igen, engem megvettek kilóra – de Ádámot is, így annyira nem szégyellem magam ;).

További LibraryThing-es bejegyzések.