Mikuláscsomag (frissítve)

Tegnap részt vettem a Corvina “Mikulás-buliján” (a különböző pályázati határidők miatt volt a csúszás, de nem ez a lényeg). Úgy érzem, megint olyan félreértések derültek ki, amiket nem árt, ha tisztázunk, bár őszintén szólva most már lassan két év után kezd unalmas lenni, de hát ismétlés a tudás anyja. Ráadásul el is kellett mennem, úgyhogy a beszélgetős részén már nem tudtam ott lenni, meg bár én már nem úgy szocializálódtam, de az Omertá-faktor volt annyira erős, hogy ne nagyon merjem kinyitni a szám. (És arról nem is beszélek, hogy már megint én voltam a legfiatalabb.)

Nem szokták kiírni, de nagyon nagy a dilemma, hogy hogyan ne legyek beszólós, kioktatós és túl finom sem. Baromi nehéz ebben a kultúrkörben nálam kétszer idősebb embereknek elmondani valamit bármit, ami nyomja a lelkem. Megpróbálom.

Annyit elöljáróban, hogy én úgy vettem észre, az egész dolog leginkább a fenntartók és néhány könyvtáros számára lett kitalálva. Az ott eltöltött három óra alatt gyakorlatilag egy kezem meg tudnám számolni, hányszor hangzott el a felhasználó olvasó szó (sarkítok). Lehet, hogy hitbeli kérdés, de szerintem bármiről van szó, akkor először a felhasználóról, utána a könyvtárosról, és legeslegvégül a fenntartóról kell, hogy szó legyen. Persze mit ugrálok, fiatal beosztottként – erre csak annyit tudok mondani, hogy a szent statisztika szinte magától pattanna elő, ha végre nem az lenne az elsődleges szempont. De tényleg. Kismillió statisztikakészítő cucc van, ingyen és fizetősen, ennek igazán nem kéne főszerepelnie.

Legelőször akkor döbbentem meg, amikor ki lett jelentve, hogy egy országos közös katalógus felesleges dolog, legalábbis öncélú minden dokumentum lelőhelyének egy rendszerben való nyilvántartása. Miért? Mégis, mekkora ország vagyunk, mennyi dokumentummal? Szerintem nem lehet valami egetverő mennyiség, ha azt nézzük, hogy az OSZK teljes könyvállománya 2 millió – és ugye ez a legnagyobb magyar könyvtár. Még ha tízszer ennyi könyv van még ezen kívül a többi könyvtárban (és szerintem már ez is elég erős túlzás), még akkor is, messze nem érjük el a Library of Congress 32 milliós állományát. Szóval szerintem egyáltalán nem lenne túlzás akár az összes könyvtárnak egyetlen egy darab rendszert használnia. Ehelyett meg van ugye minimum 19 23 (köszönöm) integrált könyvtári rendszer kereskedelmi forgalomban. És mindezt adófizetők pénzéből. És különben is: ha 50 milliós állomány lenne az országban, akkor is kell ilyen, mert meg lehet(ne) csinálni. Ez nem vitakérdés, hanem tény. Tessék lemenni az utcára (vagy be egy könyvtárba), és megkérdezni az embereket.

De nem csak pénzügyi szempontból szerencsétlen ez a rendszer. A TIOP és TÁMOP miatt alakulnak egymás után a konzorciumok (nem csak meg, hanem át is). Azt most hagyjuk, hogy a minden mindegy, csak nyerjünk valamit szemlélet uralja a csatateret, mert erről nem is feltétlenül maguk a könyvtárvezetők tehetnek, hanem a (bocsánat) idióta pályázatkiírás, amely olyan torzszülöttek létrehozását hagyja, mint egy MOME – Országgyűlési Könyvtár – ZMNE – stb. egyesülés. Ennek mi értelme van? Már persze azon kívül, hogy így lesz valami pénz. De a többi is kb. ennyit ér.

Így az lesz az eredménye, hogy leosztják a pénzt egyenként, de közös dolog, amiből a felhasználók sokszorosan többet profitálhatnának, nem. És nem csak a különböző könyvtárprofilok miatt (mert van olyan, ahol annyit azért rá lehet húzni a dolgora, hogy felsőoktatási könyvtárak – na de onnan meg hiányzik egy csomó mindenki): gyakorlatilag mindenki másféle IKR-t használ, így még ha eszébe is jutna valakinek, akkor sem működne egy egységes valami szolgáltatása. (Az ugye még mindig él, hogy köszönő viszonyban sincs a könyvtár állománya és a webes megjelenés, illetve webes szolgáltatói felület, így bőven elég lenne egyelőre, ha csak az OPAC-ok tudnának egy felületen összedolgozni.)

Mindegy, ha ebből le tud valaki valamilyen következtetést vonni, és ez vagy mint elhivatott könyvtárost, vagy mint adófizető állampolgárt zavarja, akkor átment amit mondani akartam.

A következő kérdőjel akkor jelent meg bennem, amikor az ODR-ről és a MOKKA-ról volt szó. Két külön rendszerként működik most is, és úgy is van a jövőben elképzelve. Nem vagyok informatikus, nem értek hozzá, de nekem ez furcsa. Egymást kiegészítő adatokról van szó (MOKKA: szolgáltatói lelőhely-adatbázis, ODR: szolgáltatás közvetítése), miért kell őket szétbontani?

Aztán én nagyon kívánics lettem volna a nyílt forráskódú API-eszközökre, amik voltak emlegetve, valamint a Corvina fejlesztési elveire, még ha nem is érdekesek. Naná, hogy érdekesek, azért az fontos, hogy mi lesz ebből 5-10 év múlva, nem?

És a végére hagytam a másik dolgot, amin ott helyben kicsit kiakadtam. Ez a Corvina Lib2.0 modulja volt (mint elhangzott: ez egy divatos dolog mostanában, szeretik a fiatalok). Amikor megláttam, nem hittem a szememnek, mi az hogy modul? Itt valami nagyon félre lett értve, ezt már az elején éreztem, aztán amikor el lett magyarázva, hogy mit is tartalmas, akkor fogtam padlót úgy igazából: gyakorlatilag könyvespolcok összeállítását jelenti, annyi plusszal, hogy akár azt is jelezhetem vele, hogy ez nekem megvan (ez nem tudom, hogy lesz, nyilván létrehozok egy “Dani tankönyvei” polcot vagy mit, ami aztán megjelenik a keresésekben, hogy ez a könyv pl. Dani tankönyvei között szerepel), és bejelölhetem, ha el akarom adni. Hát, ha ez a Lib2.0 a könyvtárasoknak és a fejlesztőknek úgy általában, akkor azt hiszem elpasszolom a klogot, bezárom az éket, és elmegyek utcaseprőnek Norvégiába.

Megpróbálok nyugodt maradni: nem ez a könyvtár 2.0. Megjelent tavaly nyáron egy hosszabb írás a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban, amit Ádámmal és Gáborral hoztunk össze, ott elolvasható hosszabban is, de a lényege az, hogy a könyvtár 2.0 szemléletmód, technológia és rendszer együttesen. És nem pár fiatalnak tetszik, meg divatos dolog, hanem ennek (illetve az alapját jelentő web 2.0-nak) köszönhetően is nyert amerikai elnök választást.

Szóval eléggé elkeserítő a kép egy 23 éves könyvtáros számára: egyrészt a könyvtárpolitikai teszetoszaság és pénzhajhászás miatt, másrészt pedig amiatt a nemtörődöm lesajnálás miatt, ami egy potenciális menekülőutat illet. Nem mondom, csak gondolom, hogy ez így szánalmas. Nincs rá jobb szó.

Photo by neilalderney123

Kiegészítés: tegnap volt egy jó hangulatú telefonbeszélgetésem Czoboly Miklóssal, amivel tisztáztunk egyet s mást. Abban tökéletesen igazat adok neki, hogy sajnos sokszor a fejlesztőknek nincs túl sok választásuk, ők azt készítik, amire igény van. Ilyen szempontból a szakma és a szakmai vezetés a sáros. Másodsorban pedig egy kicsit sikerült összemosni az IKR-szolgáltatókat és az aktuális TÁMOP-TIOP őrületet. Előbbiek nem nagyon tehetnek arról, hogy a minisztérium és az EU milyen kondíciókkal ír ki pályázatokat, bár azért fent tartom továbbra is, hogy egy egészséges légkörben én még azt is el tudnám képzelni, hogy akár a fejlesztők összefognak (persze megfelelő szakmai-könyvtárosi támogatással), és úgy próbálnak hatni a szakmai életre – lehet, hogy még azt sem bánnám, hogy ennek esetleg egy teljes monopólium az ára… (Viszont jelenleg egyik IKR-t sem tartom alkalmasnak arra, hogy egy egész országot lefedő hálózat jöjjön létre belőle – ez a saját véleményem, lehet vele vitatkozni.) Meg lett beszélve a MOKKA vs. ODR probléma is, azzal sajnos nehéz mit kezdeni, ha két országos intézmény marakodik két szolgáltatáson. Ezen remélem az idő segít.

Sikerült tisztázni azt is, hogy a Lib2.0 csak marketing-fogás volt (meg azt is, hogy ez nem feltétlenül szerencsés húzás ma Magyarországon). Szerencsére a Corvinánál sem csak ennyit jelent a közösségi tartalomelőállítás és tudásmegosztás, hát kíváncsian várom a következő lépéseket. Végül pedig még annyit, úgy érzem, sikeresen érveltem egy országos katalógus és egy központi és teljes lelőhely-adatbázis létrehozása mellett. Nagyon remélem, nem hatástalanul :)

Ezek voltak a fő szempontok, és úgy érzem, hogy érdemes lenne folytatni ezt a beszélgetést, akár FITT-szinten is. Kéne szervezni egy könyvtáros – IKR-fejlesztők randit, randisorozatot – ötletbörze-szerűen (mármint a FITT részéről). Na majd meglátjuk.

Viszont. Ugyanúgy ki van a tö mindenem az egész szituból, és igazából örülök, hogy sikerült indulatokat gerjesztenem (most nem a Corvinára gondoltam, könyvtárosokra). Gáz van, fel kéne ébredni.

Jaj, ez az egész most jólmegmondós lett, ugye? Mindegy, nem baj…