Infobróker vizsga

Pénteken felcsörgött egy üzletkötő az ING-től, hogy nem érdekelne-e blablabla. Először kapásból vissza akartam dobni, de aztán gondoltam egyet, mert. Van egy szemináriumom, ahol információforrásokat kutatunk fel vállalkozásoknak (egyelőre folyamatban, úgyhogy többet még nem tudok mondani), és az én területem a tőzsde- és a bankszektor. Mivel az ING-ről hallottam már egyet s mást, így úgy döntöttem, hogy leülök tárgyalni:)

A Keltában folytatott beszélgetés viszont viccesen alakult. Hála a Milliók reggelire c. gazdasági műsornak (ahol sokat szerepelnek az ING-s “fiú”k is) és az eddigi tanulmányaimnak, gyakorlatilag semmi újat nem tudott mondani – az egyébként roppant kedves – fiatal hölgy, sőt. Simán fel tudtam neki sorolni az ING ágazatait, ráadásul, mint kiderült, az egész világról még én tudtam a többet. Aztán elmagyaráztam neki az egész infobrókeres dolog lényegét (ezzel kissé deheroizáltam magamat is, de üsse kő:), úgyhogy még egy névjegykártyát adott a sajátján kívül, hogyha lenne kedvem foglalkozni ilyen témákkal. Konkrétan arról lett volna szó, hogy az ING két bankot versenyeztet a céges hitelekért, a CIB-et és a Budapest Bankot, és mivel ezek a hitelek nagyon függnek a napi politikától (rendeletek, törvények stb.), ill. a gazdaságtól (árfolyamok, deviza-/valutaműveletek), ezért kell valaki, aki ezeket a paramétereket figyelné, és ez alapján mondaná meg a tutit. (Azért ennyire nem érzem magam profinak, tehát már csak ezért sem vállalnám, meg hát első a suli, utána bármi más – és ez csak levelező mellett működne.) Ettől függetlenül megmozgatta a fantáziámat, és jólesően kenegette az egómat (aminek mostanában szüksége is van rá…).

A végső poént pedig az adta meg, hogy kért általam ajánlott személyeket (sajnos nem tudtam ellenállni, de olyanokat adtam meg, akik úgysem foglalkoznak ilyenekkel – sőt, nem sok ismerősöm van, akiről tudom, hogy ilyen dolgokra vevő lenne). Aztán megkérdezte, hogy az egyik pincérnek (Zolinak) nem tudnám-e megadni a telefonszámát. Erre megkérdeztem a Zolitól, ő meg hanyatt-homlok hozta a számot. Szerintem ő másra számít, mint ami (van már párja a hölgynek), de remélem a potya kávét hamarabb fogom rajta bevasalni, mint hogy ez kiderül:)

i(degesítő)wiw és egy olvasói levél

…én nem értem. miért nem működik??? végre újra visszamentem, és alig tudom elérni…

egyre rosszabbul érzem magam a megjelent cikkem miatt. néha az az érzésem, hiba volt az egészet megírni, csak feleslegesen tapostam meg egy csomó ember lelkivilágát és önérzetét. kaptam tegnap egy levelet, amely annyira nem is esett rosszul (örülök minden reakciónak), csak felhúzott, amit kiolvasni véltem a sorok közül: ehh, kis hülye, azt sem tudja, mit beszél. erre két reakciót tudtam volna adni:

  1. fület-farkat behúz, sunyít, igenkérem, az egész csak egy álom, és ilyen nincs is, szép az élet, salala,
  2. vagy csakazértismegaztmondani.

nos, sikerült mindkettő, egy levélben, ráadásul mindkettő igen csak végletesen. tehát, eléggé faszánmegmondósra sikeredett, ami elég nagy gáz (tekintve, hogy az illető könyvtár igazgatóhelyettes asszonya írt nekem…).

tudom, hogy lett volna harmadik lehetőség is, de arra képtelen lettem volna…

elég a picsogásból, lássuk a medvét. az egyik fő kifogási pont a honlap minősítése volt (ezt más könyvtár is jelezte…). idézem: “ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük”. nekem úgy tűnik, hogy nem csak ebben az esetben, de a magyar internet egéz világán különböző okok miatt (nyelv, elszigeteltség stb.) a szakemberek és a “műkedvelők” körén kívül eléggé kevéssé ismertek a különböző szabványok. valahogy ez is úgy nézhet ki szerintem, mint maga az internet is: a könyvtárosok csak mosolyogva legyintenek, ha azt hallják valakitől, hogy nekem nincs szükség információs szakemberre, mert majd a jucika leszedi a zinternetről, és kész. nem róható föl általában ezeknek az embereknek a számlájára ez a hozzáállás, mert nem tudják, hogy valójában micsoda elképesztő méretű az web világa. a gond ott kezdődik, amikor semmit nem tesznek azért, hogy elkezdjék megismerni ezt a világot (a könyvtárosok szempontjából ez dupla haszon, egyrészt rájönnek, hogy jucika ezt nem fogja tudni megcsinálni, kell a szakember, és ezért rögtön nagyobb lesz a becsülete a szakmának…). nekem (nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel a nézettel) nem nehéz párhuzamot vonni az ilyen emberek között, és azok között, akik a legnagyobb jószándékkal valami teljesen hibás dolgot hoznak létre, egyszerűen azért mert még nem ismerik az ajánlásokat, szabványokat. más dolog egy programozási vagy leíró nyelv szintaktikáját megtanulni és szemantikáját megismerni. példákat sajnos azért nem tudok írni, mert abból egyértelmű lenne, melyik könyvtárról is van szó, és az egész személyeskedő lenne így már szerintem. azt mindenesetre megemlíthetem (mert ez eléggé általános, nem csak ez esetben), hogy a frame-ek (keretek) használata például kifejezetten nem ajánlott (gondoljunk csak a gyengénlátókat és vakokat segítő felolvasóprogramokra: volt alkalmam végighallgatni ismerőseimnél egy-két keret forráskódját…).

befejezésül csak egy-két link:

végszó: az egészben az bánt a legjobban, hogy – a jelek szerint – nagyon kevesen tekintenek erre az egészre akként, aminek én ezt szántam: segítség ennek a szolgáltatási ágnak a felülvizsgálásában, megszervezésésben, hibáinak kijavításában.

Képregény #2

tényleg vacak az angol humor… (egyszer véletlenül modtam valamit egy ausztrál embernek, amin fél óráig röhögött. mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy mi volt a vicces benne, magyarázta, de nekem nem esett le a poén, pedig semmi mögöttes tartalmat nem értett bele.)

szóval képregényt – legalábbis ezt – mégsem fogok fordítani. olvasni jó, de magyarra átültetni…

1914 – ugyanaz a kérdés

Elfelejtettem egy fontos dolgot: a kérdésem forrását feltüntetni. Nos hát: Braun József: Információk. Bevezető állandó rovatunkhoz. In: Könyvtári Szemle (szerk. Kőhalmi Béla), 1914, 26-30. (Egy kicsit összemosódnak a fejemben az irodalmi, irodalomtörténeti, nyelvészeti és könyvtári hivatkozási szabványok…)

A cikket kötelező olvasmánnyá tenném proszemináriumon:) (Péter, ha olvasod…:) Kis bemelegítő tréning. Nagyon-nagyon kitűnő cikk. Szerintem.

A Fővárosi Könyvtárban elhangzott kérdésekből szemezgetett a példák keresésekor. Rögtön belecsap a közepébe (kedvenc kérdésem):

“Egy peres esetből kifolyólag egy ügyvédjelölt fölvilágositást kér aziránt, hogy mint állapítható meg egy kazal szalma súlya.”

– Fantasztikus. És hogyan lehet megválaszolni?

“Telefonon megkérdeztük a technika könyvtárát, honnan azonban az a válasz érkezett, hogy ez az időjárástól (víztartalom) stb.-től függ, ugy hogy a súly csak esetről esetre állapítható meg. A Mezőgazdasági Lexikon azonban, melyet ezután néztünk meg, megadta egy köbméter szalma átlagos sulyát, ami az olvasónak teljesen kielégitő fölvilágositás lévén, elégedetten távozott.”

És így tovább. Nem is kommentelném tovább. Hasonmásban is kiadták (1979-ben), ősszel ingyen vágták az ember után a KSZK-ban (amiért megfelelő mód hálás is vagyok:)