“…bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.”

Most ez amolyan reakció-féleség lesz az eddigi üzenetekre. Nem csak a mostaniakra, hanem mindre, amit kaptam eddig a kloggal kapcsolatban. Indulatos leszek, de értetek haragszom, nem rátok. Tisztelet ugyanakkor a kivételeknek, akik akarnak és tesznek is. Remélem, ők tudják, hogy róluk beszélek.

Probléma No. 1. Nem hiszem el, hogy nem lenne pénzetek arra, hogy normális, tisztességes honlapot működtessetek, vagy hozzájáruljatok ahhoz, hogy ne valami szart használjatok. Hogy ne egy freemailes emailcímmel szenvedjetek, vagy egy blog.hu-s domainnel villogjatok. Saját weblap, értem? Domain, URL, szerver stb. Van pénzetek rá, mert évente százezres/milliós tételben fizettek olyan hányásokért, amit errefelé IKR-nek hívnak. Van pénzetek, mert nem tétel egy honlap fenntartása. Évi tizenpárezer forint. Évi.

Probléma No. 2. Tanuljátok meg már végre a web használatát. A klogosokra külön vonatkozik, állítólag progresszívek vagyunk. Vagy mi. Kísérletezzetek, próbálkozzatok, olvassatok, ez még pénzbe sem kerül, ráadásul még egy előadást-órát-kurzust nem mondtam le, mert nem adtak érte pénzt. A klogot nem egy kád takonynak szántam, ami meleg is, körül is ölel, meg még ragad is, hanem egy akksinak, ami feltölt, stimulál, előre visz. De köszönöm, hogy ti úgy en bloc azon vagytok, hogy ne így legyen.

Mi leszünk a felelősek a TÁMOP/TIOP pályázatokért, a könyvtár.hu-ért, a MOKKA-ért, az ODR-ért, az MKE-ért, a KI-ért, a folyóiratokért, a szakkönyvekért, a képzésért, az egész könyvtári szakma apokalipszisáért.

Probléma No. 3. Érvényesítsetek már valami érdeket. Nem igaz, hogy ennyire nyámnyila a szakma, hogy maga alá pisil az örömétől, ha rajta folyatnak keresztül egy rongyos milliárdot, arra sem adva esélyt, hogy legalább úgy tegyünk, mintha tényleg miattunk történne a dolog. Hogy nem vagyunk képesek beleszólni a digitális tartalmak magyarországi fejlődésébe, hogy a kiadók velünk pucolják fel a minisztérium előszobáját. Hogy a “szakmai kirándulásokon” és a vidéki városnézéseken kívül képtelenek vagyunk bármi önszervezésére, hogy a legnagyobb budapesti könyvtár képes letiltani a wifit, hogy nincs egy egységes olvasói nyilvántartás, hogy a katalógusról ne is beszéljek, hogy az emailes levelezőlista még mindig a bölcsek köve, hogy képtelenek vagyunk megszerkeszteni egy online tartalmat, hogy végre elértük a honlapjainkkal a 2000-es szintet stb. Mindenhez megvan az eszköz és a lehetőség. Az ablakon kidobott csilliók töredékének a milliomod részéből már királyság lehetne. És ezért ti lesztek a felelősek (meg én is, sajnos, vékony vigasz, hogy én ezt az írás lobogtathatom).

Persze, ez nem baj, de a langymeleg lábvíz az hadd maradjon, mert az jó. Hát nem fog maradni. Vagy megváltozik minden, vagy semmi nem lesz. És ezért nem vállalom a felelősséget helyettetek. Tudom, szar meg nehéz, de ez van. Sajnálom. Ember vagyok, tele jószándékkal és hibával, őszintén szeretem a szakmámat és titeket is, nagyon (tényleg), de hülye nem vagyok.

Kérjetek, és megkaphatjátok. De kérni és dolgozni kell érte. Nekem is, de helyettetek nem tudok. Mert akkor is kapás lesz a vége, csak nem meg-. Köszönöm.

A világ legmenőbb munkája

A könyvtáros, egyértelmű. Aki nem hiszi el, próbálja ki. (De tényleg: legalábbis magamban már sikerült annyira átértékelni ezt a munkát a könyvpakolós-előítéletből olyan svájcibicska-infológussá, ami már gyöngyörű.) Ha ezt még fokozzuk, akkor a könyvtárbuszos könyvtáros. Illusztráció:

És még az ennél is sokkal-sokkal menőbb pedig a könyvtárbusz-sofőr könyvtáros. Egy 12 méter hosszú, 14 tonnás, 6000 kötetet befogadni képes, óriás Garfield-matricával ellátott járművel járni az országot, kicsik és nagyok örömére… Nincsenek rá szavak. És mindez megadatott a 27 éves Bobby Harellnek.

Van rá még kicsit több, mint két évem.

Debrecenbe kéne menni?

Tegnapelőtt lett vége a Networkshop konferenciának Debrecenben, aminek lett volna egy annyira érdekes része is, amiért megérte volna odautazni egy délutánra Pestről. Király Péter szervezett volna egy workshop-jellegű programozós összejövetelt, ahol konkrét kérdésekre konkrét válaszokat lehetett volna adni (kérdésekre példa itt és itt, Andris pedig külön erre az alkalomra hegesztett XML API-t a konyvtar.hu-ra).

Ehelyett azonban a könyvtáros-fejlesztő párbeszéd folytatása történt meg, leginkább könyvtárosok nélkül. Volt szó autentikációról, könyvtárközi kölcsönzésről, felelősségről, jogosultságokról. Mindez pedig nagyon szép, de mégis van egy nagyon nagy hiba. Az, hogy leginkább olyan kérdéseket boncolgattak, amiket nem nekik, hanem a Könyvtári Intézetnek kell feltennie és megválaszolnia. Persze, ha a könyvtárosok nem határozzák meg, hogy mi kell nekik, akkor a fejlesztőknek kell kitalálniuk, de ugye nem csak nekem fura, hogy a befőtt teszi el a nagymamát.

Ahogy én elképzelem azt, hogy jobb helyeken (Dánia, Svédország, Németország, USA stb.) hogyan működik ez: egy központi szerv, szervezet meghozza az általános stratégiát, amelynek viszont konkrét utasításai vannak a megvalósítási formákra (tehát megmondja pl., hogy központilag kell tárolni a felhasználókat, mégpedig tegyük fel LDAP-val; vagy azt hogy 5 éven belül minden könyvtárnak rendelkeznie kell katalógussal – amely azonban nem feltétlenül saját! -, és ezeknek a katalógusoknak kell tudniuk az OAI-PMH-t), amely formákat a fejlesztők megcsinálnak. Mindemellett pedig megteremtik a jogszabályi, szakmai hátterét ezeknek a fejlesztéseknek (lobbik, képzések).

Az, ami most benne van a könyvtári stratégiában szép dolog, de kicsit nesze semmi, fogd meg jól. 5 évvel ezelőtt buzzwordök, semmi lényeges konkrétum (de, az ODR és a MOKKA bibliográfiai adatainak egyesítése, na most ehhez képest azért elég erősen sulykolják a külön fenntartás szükségességét…).

Valami ilyesmit kéne szerintem csinálni. De megint ott tartunk, hogy semmilyen szakmai párbeszéd nem zajlik nyilvánosság előtt, a tömegek hallgatnak, nem mernek/akarnak beleszólni, részt venni. És ha ez nincs, akkor nincsen használható központi stratégia, és… Önfarkába harapó kígyó ez itt uraim.

Dokumentum-jellegű entitás

Az a helyzet, hogy bizonyos szempontból a könyvtárt használó ember ugyanolyan dokumentum-jellegű entitás, mint egy könyv vagy egy adatbázis-előfizetés. Mihelyt rájövünk erre, a CRM életünk részévé válik.

Az meg a következő lépés lesz, hogy bizonyos szempontból a többi könyvtár, sőt mi magunk is dokumentum-jellegű entitások vagyunk, amik relációban állnak a többi dokumentum-jellegű entitással. És ez mind leírható egy nagy rendszerben. Mint pl. az iGlue.

Pálcikaemberkék és neonzöld villogások.

A MOKKA-hangulat felmérésének eredménye

Az előzményeket nem taglalom, ebben a bejegyzésben és a hozzá kapcsolódó linkekből lehet pótolni, ha valaki kimaradt volna.

Az űrlapot kb. 5 perc alatt készítettem el Google Docs-szal, de azért érdemes a percre kitérni rá.

Gyorsan a kérdés és a lehetséges válaszok:

Kérdés: Meg van Ön elégedve a MOKKA jelenlegi működésével?

Válaszok:

  • igen
  • inkább igen
  • nem tudom eldönteni
  • nem érdekel
  • inkább nem
  • nem
  • nem használom
  • érintett vagyok, nem nyilatkozom

Egyetlen szempontom volt: minél többen válaszoljanak. Mivel a KATALIST döntő többsége kimondhatatlanul passzív (és ez legyen kritikai észrevétel is), olyan módon kellett feltenni a kérdést, hogy nehogy valami energiába vagy fáradtságba kerüljön a válasz.

Ezt egyrészt úgy értem el, hogy a felhívó emailbe rögtön ment az űrlap is. Nem kellett ide-oda kattintani, bejelentkezni, regisztrálni stb., egy katt és kész. Másrészt senkit nem terheltem le azzal, hogy egy igen/nem válasz elé állítom (nagyon kevés dologról tudnék ilyen egyszerűen véleményt alkotni, és amiről mégis, az biztos nem egy perc gondolkodás eredménye). A megadott válaszok mennyisége és skálázottsága lehetővé tette, hogy röptében szinte bárki megtalálja a neki megfelelőt. Először eszembe jutott, hogy szöveges válaszadási lehetőséget is adok, de elvetettem, mert egyrészt nekem nem lenne energiám a kiértékelésre, másrészt az újra a témától való eltérésre, súlyosabb esetben annak elmaszatolására adna lehetőséget.

Tisztában voltam azzal is, hogy ez a módszer lehetőséget ad bizonyos ferdítésekre, az eredmény meghamisítására. Nem volt ellenőrzés, hogy valaki szavazott-e már, így bárki tudta bármelyik válasz arányát növelni, tetszőleges mértékben. A válaszok kiértékelésénél mindenesetre ezt figyelembe kell venni. Hogy miért vállaltam ezt így, arra nincs jó válasz, talán a naív bizalom, amit sokszor érzek a könyvtárosok mint szakma iránt.

A válaszokat én három csoportba osztottam: lehessen negatív, pozitív és semleges véleményt nyilvánítani, és természetesen ezen belül is kellett árnyalni. A semlegeseket azért tartottam fontosnak, hogy minél szélesebb réteg érezze megszólítottnak magát, illetve azokat is be akartam vonni, akik valamilyen szempontból túlságosan érdekeltek a témában (fejlesztők, forgalmazók stb.).

Az eredményeket, sajnos mint mindent, lehet így is, meg úgy is magyarázni. Én részemről nem kívánom itt és most értelmezni (pedig mocorog bennem a kisördög), csak a puszta számokat teszem közzé:

igen 47 11%
inkább igen 140 32%
nem tudom eldönteni 38 9%
nem érdekel 4 1%
inkább nem 72 16%
nem 49 11%
nem használom 76 17%
érintett vagyok, nem nyilatkozom 7 2%
összesen 438

Ennyi. Ezek után már szerencsére nem az én dolgom a tanulságokat levonni. Köszönöm azoknak, akik szavaztak, akik pedig nem, azokat arra buzdítani, hogy a jövőben érezzék annyira fontosnak magukat és a szakmájukat, hogy kattintsanak egyet. Hogy a felelősségről, ami terheli őket az olvasók, a társadalom és az utánuk jövő szakemberek generációja (nem, nem az én korosztályom, hanem azok, akik most mennek egyetemre) felé, ne is beszéljek.

Az eredményt holnap reggel küldöm ki KATALIST-re. Addig ez itt egy prémium tartalomnak számító dolog :)

A felmérés letölthető táblázata (PDF).

Hasznos dolgok könyvtárosoknak

Rengeteg gyűjtőoldal van, ami listázza a weben található hasznos dolgokat, aztán újabb gyűjtőoldalak pedig kiszemezgetik azokat a tartalmakat, amik a gyűjtőoldalakon érdekesek. Most is egy ilyen, nem túl eredeti lista következzék:

  • A picapp egy ingyenesen magazin minőségű képeket szolgáltató oldal. Az oldal érdekessége, hogy WordPress-t használók számára eleve ad embedd linket, így az ilyen motorral működő honlapok, blogok illusztrálása a gyerekjáték szintjét üti (kérdés, meddig marad a helyén az embeddelt kép…).
  • A Google új szolgáltatást fejleszt, amelynek neve Clueboard lesz. Nem egészen értem, miért lesz rá szükség a Wave mellett, ugyanis a különböző G-szolgálatások közt fog működni vágólapként, a legkülönbözőbb tartalmakat szállítva ide-oda. Na majd meglátjuk, mindenesetre jó lett volna ilyen már két éve is.
  • Honlapok csinosításához lehet jó az az 1000 ingyen ikon, amit a FatCow (dagadt tehén, mondjuk ki nyugodtan) kínál.
  • Egy nagyon jó tizes lista készült a The TechEssence.info-n arról, hogy mi  azok a dolgok, amiket a könyvtárvezetőnek kell tudnia a technológiáról, mint olyanról.

Most ennyit, megyek vissza könyvet pakolni. Lesznek arról is érdekességek.

Update: közvetlenül posztolás után jött egy link, amit be akarok még rakni – egy nagyon hosszú és részletes bejegyzés arról, hogyan csináljunk facebook kimenetet a WordPress-alapú lapunknak.

Gondolatok a könyvtárosok kompetenciáiról

Az alábbi szöveg szabad, néhol bővebb, néhol szűkebb verziója tegnapelőtt Székesfehérváron, a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában (PDF!) hangzott el a Megújítás és megőrzés konferencián.

Nehéz dolog megmondani, hogy mik az új és szükséges kompetenciák, sőt még nehezebb azt, hogy mi az a kompetencia. Mert sok olyan dolgot sorolnék ide, ami nem annyira tanulással elsajátítható képzettség, sokkal inkább egy már meglévő tehetségre, adottságra állandó és szorgalmas gyakorlással ráépülő képesség. Más kérdés, hogy elképzelhető, hogy ezek a szükséges adottságok vajon mindenkinek rendelkezésére állnak-e, avagy nem, valószínűleg igen, de ezek aktivizálásra meglehetősen nagy erőfeszítésre van szükség az idősebb korosztály részéről.

Ha egy hasonlattal élhetek, valahogy úgy érzem, hogy a szakma kitűnően megtanulta a lovaskocsi és a lovak kezelését, és ebben tényleg egyedülálló tudásra és tapasztalatra tett szert. Ezen tudás alapján pedig a benzinmotoros, sőt az elektromos gépjárművek kezelése pedig már nem mindig zökkenőmentes. Valami hasonló dolgot jelent az a váltás, amit a web jelent a könyvtárak számára: hatványozott sebesség, nagyobb erőforrások, gyorsabb irányváltások stb.

Ezen feltételezésen alapul az a lista, amelyet előadásomra gyűjtöttem össze. Mint olyan könyvtáros, aki még tulajdonképpen ki sem került az iskolapadból, és olyan, aki már több mint két éve dolgozik egy felsőoktatási könyvtárban, amely ezzel együtt országos szakkönyvtári feladatokat is ellát, úgy, hogy mindössze 8 kolléga van összesen alkalmazva a munkahelyemen. Ennek eredményeképpen alakult ki az a helyzet, hogy mindannyian egyfajta könyvtáros svájci bicskaként működünk, ha úgy hozza a helyzet, mindenkinek mindenhez kell értenie.

Annyit még mindenképpen előre kell bocsátanom, hogy nem hiszem, hogy a spanyolviaszt találtam ki most. Ez a lista így vagy úgy, részeiben vagy egészében már felbukkant sokszor már a klogokon is, de valószínűleg amióta könyvtáros képzés van, azóta ezek a kérdések folyamatosan fel vannak téve – még ha nem is feltétlenül ebben a formában. A másik fontos dolog, hogy ez egy kivonás eredménye, amely a képzésem és a munkahelyi követelményeim, tapasztalataim alapján végeztem el. Tehát egyrészt speciális és egyedi, mert csak arról tudok nyilatkozni, amit kaptam az egyetemen és amit tapasztalok a saját könyvtáram speciális igényei alapján, másrészt pedig nagyon is általános, mindaz alapján, amit látok kollégáim körében, amikor járom az országot, amikor együtt dolgozom velük, vagy amikor olvasom írásaikat, leveleiket.

Az első pont az idegen nyelv. Tudom, ez nem új igény, de főleg amióta szinte csak az angollal már képben lehetünk a könyvtárügy legfrissebb eseményeiről, azóta abszolút kötelezőnek tartom, hogy aki könyvtárban dolgozik, az minimum olvasni tudjon folyékonyan angolul. Természetesen minél több nyelven megy neki, annál jobb, hiszen nem lehet hosszú távon figyelmen kívül hagyni a német, francia, spanyol, olasz stb. nyelvterületet, hogy a balti államokról ne is beszéljek.

A következő nagyobb kérdés a pénz kérdése. Nem kell sokat dolgozni könyvtárban ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire kikerülhetetlen kérdés nekünk a külső források megszerzése. Ennek két olyan területét látom, aminek oktatása mindenképpen jót tenne a könyvtáraknak. Az egyik a pályázatírás, amelyet tanítanak is, de a Könyvtári Intézetben. Az, hogy ezt nem lehetetlen beépíteni egy oktatási rendbe, bizonyítja, hogy három hónap alatt meg lehet szerezni a bizonyítványt erről a képesítésről.

Fontosnak tartom, hogy ha nagy pályázatokról van szó (pl. az EU-s TÁMOP, TIOP pályázatok), akkor ne külső pályázatíró cégek nyeljék le sikerdíjként a nagy hányadukat, hanem maradjon meg az is a könyvtárak számára. Másrészt ha volumenében kisebb, de ugyanolyan fontos hazai pénzekre pályázunk (pl. NKA, NCA), akkor azok a pályázatok tényleg színvonalas dolgok legyenek (annak fenntartásával, hogy ehhez természetesen elengedhetetlen egy megfelelően kidolgozott program is hozzá, a levegőt el lehet adni, de annak később nagyon megisszuk a levét).

A másik oldala a pénzszerzésnek a marketing, bármennyire nem szeretjük ezt a szót. Egyrészt a saját olvasóinknak (ezentúl: felhasználó) el kell  magyaráznunk valahogy, hogy miért van gondban a könyvtár, miért kell megint több pénzt fizetnie, vagy ha van valami szolgáltatása a könyvtárnak, akkor azt miért fontos naki használnia. Másrészt azokat is meg kell szólítani, akik még nem felhasználóink, és ezt elavult eszközzel, retorikával és módszerrel nem lehet megtenni, legfeljebb magunkat járatjuk le vele. Harmadrészt a fenntartónak is sokkal könnyebb elmagyarázni a könyvtár szükségleteit hatékony marketingeszközökkel.

A harmadik nagy kérdéskör mindennapos kérdés a klogon és a kloggal kapcsolatosan. Ez pedig a webes kompetenciák, az „új generáció” kompetenciái. Digitális írástudásnak nevezem legszívesebben, de végül is bárminek lehetne hívni. Három fő területét különítettük el ennek Paszternák Ádámmal egy oktatási anyagon dolgozva. Ez a három pedig a szorosabban vett digitális írástudás, a webes technológiák alkalmazása és a gyorsaság. Fontos azt is hozzátenni, hogy ez az egész első sorban szemléletbeli kérdés, azaz annak elismerése, hogy a felhasználónak is van tudása és jártassága a maga szakterületén, lehet neki olyan látásmódja, ami nagy segítségünkre lehet, sőt, ha engedjük, olyan tudást tehet hozzá a könyvtáréhoz, amire nem is gondolnánk. De ehhez meg kell nyitni számára azokat a felületeket (katalógus, honlap, wiki), ahol ő önállóan, mindenféle atyai vagy anyai gondoskodás nélkül ezt megteheti, legfeljebb egy szerkesztői, lektori munkát téve hozzá az övéhez.

A digitális írástudás szűken vett értelmezésébe mi a publikálást, a megosztást és a kommunikáció egyéb csatornáit soroltuk. A tartalom létrehozása és közzététele alapvető követelmény a könyvtárak számára, és ezt a mai eszközökkel olyan formában tehetjük meg, ami nem csak a felhasználóknak könnyíti meg a befogadást és követést, de a tartalom létrehozójának munkáját is könnyíti és gyorsítja. Ezen kívül újabb lehetőségek nyílnak meg a felhasználókkal  való párbeszédre, mint hozzászólások, vendégbejegyzések, fórumbeszélgetések stb.

Ugyanilyen fontosnak érzik a felhasználók (vagy a kollégák), hogy a könyvtár élete, eseményei megjelenjenek a weben, fotók, videók, beszámolók formájában, vagy oktatóanyagok kerüljenek fel nem csak szöveges, hanem képi és hangformában is. Akkor sem elhanyagolható ez a kérdés, ha egy rendezvényt, konferenciát szervezünk, s ennek eseményeit, tartalmait kéne megosztani szélesebb (szakmai vagy más) körrel.

A megosztás kérdése is kicsit összetettebb, mint pusztán információk cseréje. Itt egyrészt arról van szó, hogy sokkal nagyobb mennyiségű információt kell befogadni, mint valaha, annak az időnek a töredéke alatt, ami régebben rendelkezésre állt. Ehhez megvannak az eszközök (hírfolyamok, ehhez való olvasók, könyvjelzők, közösségi hálók). Viszont nem csak olvasni, hanem a tartalmat megosztani is kell, így az információ áramlása is sokkal inkább felgyorsul – ez pl. szakirodalmi tájékoztatás esetében mutatkozhat meg erősen. Ki lehet alakítani nem csak a felhasználók, de a kollégák webes jelenléteiből olyan köröket, amelyek érdekeltek lehetnek egy-egy tartalomban, és azoknak célzottan továbbadni a tudást.

A harmadik fő terület a kommunikáció egyéb csatornái. Itt első sorban arra gondolok, hogy a felhasználó elé kell menni, s azt elérni, hogy ne tudjon olyan csatornán kopogtatni a könyvtárban, amin a könyvtár nem tud neki ajtót nyitni. Ha a harmincadik azonnali üzenetküldő (Instant Messenger, azaz IM) alkalmazással, akkor azzal, ha egy sose látott közösségi hálón, akkor ott. Persze az irreális elvárás, hogy mindig mindenhol jelen legyen, de ha folyamatos a párbeszéd a felhasználókkal, és követjük a szokásaikat, akkor nem érhet nagy meglepetés. Ha most meg kell határoznom, hogy mik azok a területek, ahol egy könyvtárosnak otthonosan kell mozognia a felhasználókkal való közvetlen kapcsolattartás érdekében, akkor az a mikroblog (pl. Twitter, Plurk stb.), az IM (Skype, MSN, GTalk, Yahoo! Messenger stb.) és a közösségi háló (Facebook, iWiW stb.) lesz. Ez a három semmiképp nem maradhat a számításból, de természetesen a lista szabadon bővíthető.

A digitális írástudás mellett nagy hangsúlyt fektetnék a gyorsaság fejlesztésére is. Ez nem csak a felhasználási sebességet jelenti (azért sokan vannak, akiknek még a gépelés is kihívást jelent, pedig annak már igazán vannak hagyományai), de azt is, hogy egy adott alkalmazásra, felületre pillantva nagyjából fel tudom mérni, hogy mit tudok vele kezdeni, és azt hogyan tudom megtenni. Céltudatosan kell használni az eszközöket, de ha lehetőség van egy kis tanulásra (pl. egy új gyorsbillentyű-kombináció), akkor azt rögtön magamévá teszem, felírom stb. A tanulási, felhasználási folyamat mellett pedig mindenképpen meg szeretném említeni az multitaskingot is, azt a tevékenységi formát, amikor egyszerre több mindent csinálok párhuzamosan. Bár az idősebb generáció idegenkedni szokott ettől (tegyük hozzá: joggal), úgy néz ki, hogy a jelenlegi eszközök ezt a fajta munkát mégis lehetővé teszik, minőségi szinten is. Akárhogy is, de működik, és elsajátítható mindenki számára, és jelentősen felgyorsíthatja az egyes munkafolyamatokat.

Végül, de nem utolsó sorban kiemelném a technológiai jártasságot. Ez nem csak az egyes alkalmazások integrálását és használatát jelenti, hanem azt is, hogy ezekbe az alkalmazásokba, programokba szükség esetén bele is tud nyúlni, a saját igényeihez tudja igazítani a könyvtáros. Ehhez szükség lenne nem csak valamilyen szintű programozói tudásra is, de egy olyan nyitott személetre, amely mindig felteszi a kérdést, hogy van-e másik megoldás, és ha van, akkor az hogyan tud jobb lenni a jelenleginél. Legvégül pedig legyen bátorsága kipróbálni új dolgokat, merjen belevágni olyan alkalmazások használatába, amelyekért nem mindig kell fizetni, cserébe viszont nekünk kell telepíteni és testre szabni, on-line kézikönyveket és közösségi fórumokat, támogatást felhasználva.

Update: elnézést kérek, nem vettem észre, hogy nem lehetett hozzászólni. Engedélyeztem.

Update (2011. október 20.): Ez a bejegyzés valamilyen rejtélyes oknál fogva elmerült az internet süllyesztőjében. Hála egy előadás-felkérésnek illetve az Internet Archive-nak, megmenekült. Az eredeti kommenteket is megpróbálom visszacsempészni.