Könyv vs. könyv

Őszintén megmondom: nem tudom megszokni a molyt. Pedig szeretném, tetszik meg minden, de túlságosan könyvtáros vagyok. Éppen ezért maradok a LibraryThing-nél.

Takács Dániel, 25 éves (webkönyvtáros, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtára)

Fenti három mondat az a kiindulópont, amiről el szoktam indulni mostanában, ha a könyvtári katalógusokról gondolkozom. Ennek végén mindig oda lyukadok ki, hogy mi is a mi nagy bajunk ezzel az egész szeretem-az-olvasót kérdéskörrel.

A könyvtár a dokumentumokat tárolja és szolgáltatja (szigorlaton nehogy így mondjátok, de lényegében ennyiről van szó, nem többről). Megveszi, leltárkönyvbe (szerencsésebb esetben leltáradatbázisba) felveszi, katalogizálja, címkézi, matricázza, mágnesezi-vonlakódozza (jobb helyeken RFID-t kap, ugye), aztán megy a polcra (raktár, olvasóterem, ki melyiket preferálja – igen, lehet kötekedni, de ez szerintem akkor is szubjektív). Aztán a kedves olvasó felhasználó felhasználja a katalógust, és vagy boldog lesz, vagy nem. De a történetnek itt van a vége. Egy virtuális rendszerben fizikai állományok metaadatait lehet szűrni. Ez a mai OPAC Magyarországon.

És mit tud a moly? Nem érdekli különösebben a művek metaadatai, leírási szabványai. Legyen meg a rendszerben az adott könyv, ennyi, amit elvárhatunk – kell egy szerző meg egy cím, címkék, esetleg egy borító. OMG, gondolja az egyszeri könyvtáros, hát rendszer ez? Igen. Az olvasónak pont ennyi kell ahhoz, hogy egy könyvvel valamit tudjon kezdeni az intereneten, polcot csináljon belőlük, review-t írjon róla, számontartsa mit olvasott és mit nem, megossza ismerőseivel, a saját kis gyűjteményét nyilvántartsa (ez utóbbi már megszorításokkal érvényes, de még ide tartozik szerintem), Zoteroval vagy más bibliográfiai eszközzel jegyzeteket és bibliográfiát készítsen. Sőt, továbbmegyek: ennyi kell ahhoz neki, hogy megtalálja a számára szükséges információkat. Könyvtárhasználó is vagyok, tudom. Beírok egy szerzőt vagy egy címet, és kiválasztom a címkék és a borító alapján, hogy nekem abból mi kell.

Mi a bajom a mostani OPACokkal? (Katalógus, persze, de ilyen kicsiségre már nem is adunk.) Hogy pont a felhasználót zárja ki az egész történetből. Magasról tesz arra, hogy mi a jó az egyszeri olvasónak. Mit nekünk borító és folkszonómia? ETO, na az kell ide. Meg sorozati szerzőség. Meg kiskutyafüle.

Félre ne értsen senki: nem a részletes és alapos leírás ellen vagyok, hanem az ellen a rendszer ellen, ami a felhasználó igényeit teljesen félreteszi. Hasonlítsuk össze mondjuk a molyt és az egyik (tetszőleges) könyvtári online katalógust. Nem kicsi a különbség ugye? Pedig csupán annyi, hogy az előbbiben a dokumentum egy eszköz különböző műveletek elvégzéséhez a felhasználó kezében, addig a könyvtári katalógusban cél. Ez pedig elég nagy baj. Mert ezen az alapon fognak minket lelépni a sokkal dinamikusabb közösségi alapon szerveződő oldalak. Nem utolsó sorban pedig ez veszi el minden hitelét harcos kollégáim érvelésének, miszerint a web nem cél, hanem eszköz. Persze, eszköz, ezt ki tagadná, senki nem mondta hogy nem. Na de ha megcseréljük a web és a könyv (internet, ahogy teteszik) szót, máris inog az építmény.

Szerencsére más, boldogabb országokban erre már testületileg rájöttek a szakemberek. Születnek a Koha– és Evergreen-szerű rendszerek, de akinek csak az a problémája, ami nekem, az felcsaphat egy Scribliot, nem tart tovább egy WordPress telepítésénél, az meg a 10 percet súrolja – alulról -, estleg választhatja a ‡biblios rendszerét. Kezd a könyv (könyvtári dokumentum) beilleszkedni az őt megillető helyre – ugyanolyan információhordozó, mint mondjuk egy videó a YouTube-on.

Megkockáztatok egy olyan felvetést, miszerint tökéletesen mindegy, milyen IKR-t használ egy adott könyvtár. A felhasználó részéről csak és kizárólag a front-end számít. Ha nagyon radikális akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rendszerek fejlesztői hagyjanak fel az OPAC-modulok csiszolásával. Tegyék helyette azt lehetővé, hogy bármilyen, akár külső modult rá lehessen húzni a katalógus helyére, így nem csak fejfájástól mentik meg mindhárom oldalt (fejlesztőt, könyvtárost és felhasználót egyaránt), hanem utat nyitnak afelé, hogy a könyvtári dokumentumállomány helyett a teljes könyvtári információállomány (aka repozitórium, de az is csak a fele a teljes képnek, mert az OPAC-on és a repozitóriumokon kívül is van egy csomó, a katalógusban szerepelendő információ) bekerülhessen a katalógusba, valamint hogy ezekből a helyi katalógusokból normális aggregált katalógusok születhessenek (ez már lassan ugye nem álom – ld. alant, de még messze van az ideálistól).

Még egy zárójeles megjegyzés: szokott kifogásként szerepelni, hogy az IKR-ek (és ezen belül az OPAC-ok) azért nehezen átjárhatók, mert teljesen különböző rendszerekről van szó. Nem nagyon szoktam pattogni, mert minek, de azt azért ne felejtsük el, hogy itt voltaképpen dokumentumok metaadatainak kezeléséről van szó, nem sokkal többről (a kölcsönzési információk is voltaképpen azok), arra meg elvileg egy csomó, büszkén hivatkozott szabványunk van. Most akkor hogy is van ez?

A végére azért legyen egy pozitív ellenpélda: a Kardos Andris-féle Könyvtárportál pont ezen a problémán kíván javítani. Hogy mennyire fog tudni elszakadni a konvencióktól, és az eredmény mennyire tud begyűrűzni a könyvtárakba, azt ma még nehéz megmondani. (A TÁMOP kapcsán bebizonyosodott: ez is csupán a szimpla szakmai és emberi jó- illetve rosszindulaton múlik. Van annak felelőse, hogy tízmilliók fognak megint ugrani azért, mert nem vállalták ezt a projektet hivatalos szinten.)

Kete digitális gyűjteménykezelő

keteHadd mutassam a tisztelt hallgatóságnak a Koha vér szerinti testvérét, a Ketét. Igen, ez is Új-Zélandon készül 2006 óta, a Horowhenua Könyvtári Szövetségben. Kicsit olyan, mintha a Flickr és a Wikipédia lenne összeépítve egy bárki által telepíthető alkalmazásban. Gyakorlatilag bármilyen típusú dokumentomot el lehet benne helyezni, legyen az kép, hang, videó, szöveg vagy link. Jelenleg az 1.2-es verziónál tartanak (pár újdonság a friss verzióból: saját mezők – pl. helymegjelölés Google Maps segítségével, elemek közti relációk megadása stb. -, saját “kosár” – azaz felhasználók egyéni gyűjteményének létrehozása a már meglévő anyagból -, felhasználók könnyebb azonosítása avatár segítségével, képekkel való segítség a kapcsolódó tartalom, utolsó szerkesztő és az RSS hírcsatornában való megjelenés esetén, finomhangolható jogvédelmi beállítások, RSS hírcsatorna bekötése külső forrásokból – pl. a Koha katalógusából). Lehetővé teszi az eddig nehezen hozzáférhető gyűjtemények online elérését, a közösségi alapú tartalomfeltárást és annotálást, valamint a meglévő tudásanyag kiegészítését ezen kívül pedig virtuális kiállítások keretében lehet közzétenni a gyűjtemény részleteit. A rendszerben lehetőség van a tematikus rendezésre, a tartalom megjelenítésének egyénre szabására, tartalmak feltöltésére és tárolására, a tartalomhoz kapcsolódó linkgyűjtemény építésére, valamint a feltöltött tartalom utólagos közösségi ellenőrzésére (tartalmilag elfogadhatatlan, dupla és nem releváns informáxiók jelölésére). Ezen kívül pedig a közeljövőben integrálódik a Kohával is.

Eddig 11 ismert alkalmazási helye van a rendszernek, de ez a szám állandóan növekszik.  A támogatást a könyvtáros közösségen és a teljes körű dokumentáción kívül pedig a LibLime is biztosítja, utóbbi térítéses szolgáltatás keretében.

(Sajnos demo nincs belőle.)

‡biblios

bibliosorg-screenshot2Újabb, Kohával is kapcsolatos könyvtári alkalmazást szeretnék ajánlani, ez pedig a ‡biblios. Egy nyílt forráskódú katalógusról van szó, amelyet természetesen ingyen le lehet tölteni és használni, de emellet ingyen kínálnak tárhelyen előre telepített rendszert is.

A programot 2007-ben kezdték el fejleszteni a Google Summer of Code-ra, és 2008-ban már be is mutatta Chris Catalfo, a fejlesztés vezetője a Code4Lib konferencián. A projektet jelenleg a LibLime futtatja és szervezi köré a közösséget.

A ‡biblios lényegében egy böngészőben futtatható katalógus. Különböző JavaScript könyvtárak mellett használ Google Gearst is, így a bibliográfiai adatokat tárolhatjuk a gépünkön. Támogatja a Z39.50 szabványt, így beépíthető bármely ilyen szabvánnyal működő adatbázis keresése is.

Jelenleg MARC21/MARCXML szabványt támogat, de pluginnel megoldható, hogy szeresse a Dublin Core-t, MODS-ot stb.

Van neki élesben működő demója, egybe lehet legózni a Kohával, szóval még csak korábbi lelkesedésemet sem fúrom meg vele. Összességében egy kicsi, egyszerű és erősen gyurmázható webkatalógus a ‡biblios. Érdemes egy kört futni vele, nekem tetszik.

Itt be akartam fejezni a posztot, de nem hagy nyugodni. Belegondoltatok, mit jelent ez a magyar piacon? Egy kattintás, egy regisztráció, és megvan a katalógus. A weben. Ingyen. És fejlesztik folyamatosan. Jó, nem egy integrált könyvtári rendszer, de sok mindenkinek nem is az kell, ráadásul pofonegyszerű integrálni abba is (már ha megvan a Koha). Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el odáig, hogy valaki úgy dönt itthon a fejlesztők között, hogy átnyergel a gyorsabb lóra. Nekünk, könyvtárosoknak és felhasználóknak nagyon jó lenne, az biztos.

Open Social a könyvtárban?

Peter Bihr
Peter Bihr

Azzal együtt, hogy egyre kevesebbet használom az iWiWet, egyre jobban idegesít. No nem csak a nagy versenytárs, Facebook-verseny eredményeképpen kapott kép miatt (azaz szinte semmi használható funkció, idegesítő statikussag, és még csúnya is), hanem a tartalom okán is.

Anno Ádámmal nagyon rápörögtünk a témára, hogy a könyvtáraknak ki kéne használni a közösségi hálókban rejlő lehetőségeket, aztán ezzel párhuzamosan vagy ez után tényleg el is kezdődött a wiwdömping. Ez még most is folyik, ha rákeresünk a klubbok vagy felhasználók közt a könyvtár kifejezésre, elég szép számú találatot kaphatunk. És ezzel nincs is probléma, a gond csak innentől kezdődik. Elöljáróban annyit, hogy ismerőseim közt talán van annyi könyvtár, hogy a levont következtetések általános jellegűek legyenek.

A tévedés ott követődött el, hogy a jelek szerint nem igazán lett kitalálva, hogy mit is akarnak kezdeni a könyvtárak a közösségi hálókkal. A másik pedig ott, hogy az iWiW nem is igazán alkalmas túl sok mindenre – egyelőre.

Ami most van, az nagyrészt eseményekre való meghívók küldésést jelenti, esetleg bizonyos esetekben hosszabbítani is lehet kölcsönzést – azaz a könyvtár nem igazán integrált szolgáltatása a hálón való jelenlét. Vagy személytelenül küldi a spamet, levélszemetet, ki hogyan hívja – mert sajnos erről van szó, azzal hogy bejelölöm ismerősnek az intézményt, még nem biztos, hogy kérek tőle eseménynaptárat is a postafiókomba -, vagy onnantól kezdődik a személyes kapcsolat, hogy én megkeresem a könyvtárat, és innentől már tudja, hogy kiről, miről van szó.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az IKR-fejlesztőknek lesz-e, és ha igen, mi a válasza a megnyitott Open Social platformra, vagy reagálnak-e arra, ha a Facebookon egyre több magyar könyvtár fog megjelenni. Pont azért, mert ott most már lehetőség van a személyre szabott információküldésre, kapcsolattartásra.

Szóval kérdések:

  • van-e olyan könyvtár ma Magyarországon, ahol van kialakított koncepció annak tekintetében, hogy mi az intézmény viszonya a közösségi hálókkal, mi a célja a jelenlétével?
  • van-e olyan IKR-fejlesztő cég, amelyik gondolkodik az Open Social-lel vagy a Facebook API-val való együttműködés lehetőségén? (Andris tudom, hogy gondolkozik ilyenen, most nem rá van gondolva.)

WP MU @ MOME Könyvtár

Nagy fába vágtam a fejszém: az eddigi WordPress single motort le akarom cserélni WordPress MU-ra a MOME Könyvtár lapja alatt, mégpedig azért, mert rengeteg féle tartalmat kéne szolgáltatni, viszont ezeket azért szeretném többé-kevésbé külön kezelni. Ehhez viszont a WordPress kategóriakezelése nekem nem elég, legalábbis eléggé kitekert megoldások léteznek a kategóriaspecifikus téma- és tartalommegjelenítésekre. Viszont ha már megvannak ezek külön-külön blogokban, akkor a MU-n belül gyerekjáték egy központi felületre aggregálni a “kiszervezett” tartalmakat – de ha nem, akkor is konszolidált áron meg lehet oldani a dolgot. És amilyen tartalmakat én mostanában el tudok képzelni:

  • Először is, kéne a tanároknak és diákoknak egy portfólió felület.
  • Másodszor is, belső kommunikációhoz is jó lenne egy Turulcsirip-szerű felület, amit aztán secperc alatt lehet titkosítani.
  • Harmadszor szeretnénk csinálni elektronikus gyűjteményt. Amíg viszont nincs Koha, addit megteszi a WordPress + iPaper kombináció is.
  • Negyedszer hiszek abban, hogy egyszer lesz nekünk is Scriblio-alapú katalógusunk, és ehhez is jó lesz.

A frissítés egyébként eléggé fájdalommentesen megoldható, nekem legalábbis gyorsan ment (egy blog mozgatása igazából nem truváj – 50-é már igen, l. klogos bénázások). Két szempont, amire viszont érdemes figyelni:

  1. Mivel hosszú távon nem terveztem eddig ilyen váltást, a belső hivatkozásoknál nem a permalinket használtam, hanem a hivatkozott lap/bejegyzés ID-jéra mutattam, tehát a GyIK-ra való hivatkozás nem http://konyvtart.mome.hu/informaciok/gyik volt, hanem http://konyvtar.mome.hu/&page_id=12. Ez azért szerencsésebb, mert ha valamilyen világnézeti válságból kifolyólag meg akarom változtatni a permalink struktúrát, akkor nem vesznek el a hivatkozásaim. A szívás viszont az, hogy export/importnál sajnos módosulnak az ID-k (nálam pl. a 12-es ID-t a Munkatársaink lap kapta), így pont ez a forma jelenti a csődöt. Ezen csak bogarászással lehet segíteni, nem tudok hirtelen jobbat – vagy pedig lehet emberbarát permalinkeket használni (itt viszont egy permalinkstruktúra-módosítás rúgja fel a rendet).
  2. A feltöltött tartalmak elérési útvonala megváltozik. A WordPress a /wp-content/uploads/ mappába menti el a képeket, doksikat, zenéket stb., a WordPress MU viszont már a /wp-content/blogs.dir/(blog sorszáma)/files/ helyen keresi azokat. Ezen egy szimpla SQL-paranccsal lehet segíteni, de mivel nem vagyok semmilyen szinten adatbázis-mágus, ezért nem tudom megfogalmazni ezen a nyelven (még jó, hogy ezzel a kéréssel a rendszergazdánkhoz tudok fordulni). Ha valaki ezt leírná nekem, azt nagyon megköszönném.
  3. És kicsit más a WordPress MU téma- és pluginkezelése is. Úgyhogy achtung.

És hogy ne maradjon el a filozófia sem: úgy gondolom, hogy a MU a blog-portál kérdés túllépése lehet egy könyvtár számára. Ezelőtt két évvel állandóan azt nyomattam, hogy blogolni kell. Mostanra egy csomó könyvtár, könyvtáros eljutott addig, hogy nem csak hogy nem utasítja el élből az egészet, de használja is a blogot.

Most viszont ezt szeretném, hogy tudatosuljon, amit már egy ideje mondogatok: a blog, mint olyan (amit annyira szerettek – és néha még most is szeretnek – utálni), valójában nem létezik. Pusztán egy tartalommegjelenítő platform, ami időrendben visszafelé rendezi a tartalmakat. De egyébként ugyanolyan, mint a portál, fórum, wiki, honlap, mikroblog (sőt, megkockázatatom: levelezőlista) stb. – ezek közt csak a tartalom létrehozásában és megjelenítésben (azaz technikai téren) van különbség.

Ilyen szempontból a WordPress MU sem feltétlenül “blogközpont”, hanem egy, még a WordPress-nél is rugalmasabb és sokoldalúbb tartalomelőállító felület. A klognál inkább az előbbi szempont állt a középpontban, de a MOME Könyvtárnál sokkal fontosabb az utóbbi. Na, ezért döntöttem úgy, hogy csere lesz.

Utóirat a geekeknek: tudom, hogy még a WordPressnél is nagyobb szopás a WordPress MU. Viszont azon a szinten, ahol jelenleg én használom, jó döntésnek tűnik. A maximalizmust egyszerűen meg nem engedhetem meg magamnak, egyrészt mert nincs meg hozzá a technikai tudásom (a WordPressben most már azért kiismerem magam elég jól, de nem biztos, hogy egy másik, egyébként hasonlóan egyszerű rendszerrel is ilyen jól kijönnék, az ok pedig baromi egyszerű: ennyire bölcsész vagyok), másrészt pedig akkor soha nem lenne döntés egy rendszer mellett, ami egy intézmény webes megjelenésénél már annyira nem jó ötlet.

Mobil és könyvtár

Feltettem a WordPress 2.7 RC1-et, ennek eredményeképpen nincs admin oldalsávom, azaz menüm. Ez így nem helyes, downgrade lesz, mihelyt rábeszéltem magam lúúúúúúúúúúúzer vagyok, Ozh admin menüje volt a felelős, erre korábban is rájöhettem volna… Viszont újra felraktam Gazs pluginjét, így ismét látszanak a Google Readeres megosztások és hozzáadott értékek.

Tettem oldalsávba Google Friend Connectet, kíváncsi vagyok milyen, de azért annyira nem bízom benne (telepítési leírás itt). Nem azért mert hogy annyira evil lenne a Google (de az), hanem mert még pucsítok is neki, és ez már kellemetlenebb érzés. Főleg az, hogy még örömmel is teszem ezt. Van benne egy újabb tartalombecsatornázási lehetőség, ez a Wall illetve Review gadgetek, ezt nem raktam ki, tessék kommentelni, levelet küldeni vagy SWN-ezni. Igazából amiért érdekel ez a cucc, az az, hogy a MOME Könyvtár lapjára hogyan lenne érdemes betenni.

Egyébként nekem kezd ez egy kicsit sok lenni. Persze inkább legyen változatos, mint ne, de azért fárasztó egyszerre sok helyen rohangálni a felhasználók után (min. Facebook, Google, iWiW – bár ez utóbbival felhagytam, semmire nem jó).

a képet Casey Bissontól loptam

Ha már MOME Könyvtár: nemrég realizálódott bennem,* hogy a felhasználóinknak nagy része rendelkezik iPhone-nal/iTouch-csal, ezért gyorsan fel is raktam egy wpTouch plugint, már csak az fáj, hogy pont én nem látom az eredményt.

* Múltkor ebéd közben, az iPhone-ját nyomkodva kérdezte meg tőlem az egyik tanárunk, hogy megvan-e egy adott könyv a könyvtárunkban. Meglepődött, amikor elkértem tőle a készülékét, és azon kerestem ki neki a katalógusból a tételt (az egész egyetemen, így a menza-kávézóban is van wifi). Annyira fellelkesült, hogy kijelentette, ezentúl csak így fogja kikeresni. Amikor azonban meglátta, hogy néz ki a Corvina a szifonon, kicsit elkeseredett…

Szóval, ha valaki tud valamilyen iPhone-szimulátorról a weben, az szóljon… És ismét nekifutottam, hogy ne szikszalaggal legyen rátekerve a nyitólap az egészre, de valahogy csak nem akar menni ez a híres Satic Front Page. Hogy a K2-höz tartozó (egyébként régebben állati jól működő) Drop Down-ról ne is beszéljek, az RC7 egyszerűen nem bírja a kiegészítést. Vagy mittudomén, elhagytam a varázspálcám. Ja igen, természetesen a K2 wiki sem megy.

Mobil tartalomhoz még: a New York Public Library Labs pár napja tette közzé a mobil elérések statisztikáját, aminek fő konkúziója (természetesen) a gyors ütemű növekedés. Jelenleg 0.9% az összeshez képest, de ez napi kb. 1300 egyedi látogatót jelent (fél éve még csak napi kb. 500 volt ez a szám, ez 160%-os növekedés, ami azért nem kicsi, lássuk be). Ha nem is ilyen mértékben, de itthon is terjednek az okostelefonok, kis kijelzők stb., ami sürgős lépést kíván a webes megjelenés területén. És itt hadd legyek kicsit kárörvendő: egy WordPress esetén ez csak annyit jelent, hogy felrakok egy tetszőlegeset a sok plugin közül, és ez azért elég fájdalommentes egy teljes újrahegesztéshez képest.

Egyébként most gyorsan megnéztem: sajnos még nincs értékelhető statisztika iKészülék használatáról, persze ez azt is jelenti, hogy sajnos az OPAC használati statisztikáit egyáltalán nem tudom összekötni a weblapéval, mert miért is…

Ha van Twitter

A Todd Library használja a Twittert. Nem is kicsit. Az az egyik, hogy a stuff oldalára mindenki csiripcsatornája be van kötve.

Az a másik, hogy a katalógusban tetszőleges rekordot meg lehet osztani Twitteren keresztül. És ha egyszer megosztottad, rögtön rád is cuppan a könyvtár madara.

Na, ez már valami. Közben meg megy az iszonyatos szőrszálhasogatás, de tényleg durván. Őrjítő az, ami itt most megy… Kartell, hazudozás, mosolygás. Vigyorogva tapicskolunk egy vödör szarban. A vérnyomásom kb. 230, érzem. Ha most nem publikálom ezt a bejegyzést most, akkor anyázás is lesz. Úgyhogy háj.

A bejegyzést Michael Stephensnek köszönöm.