Hogyan számold a LED-lámpák megtérülését

Csütörtökön megrendeltem, hétfőn pedig már vígan fogom becsavarni a LED-izzókat az eddigi halogének helyére. Azon kívül, hogy menthetetlenül meg vagyok veszve mindenért, ami technológiailag előre mutat és nem utolsó sorban ahhoz is hozzásegít talán, hogy ne csak a gyerekeim, hanem az unokáim is megússzák a MadMaxet, vannak nagyon kézzelfogható, reális és rövidtávú indokai is, amiket szerencsére jobban el lehet adni a fenntartónak, mint holmi apokaliptikus víziót. Lássuk tehát a számokat.

Jelenleg 22 darab, GU10-es foglalatú, 35 W fogyasztású halogénizzó működik az olvasótérben, mind egy-egy polcot világít meg, napi 8 órában (minimum). Ilyen igénybevétel mellett (255 munkanapos munkaévvel számolva) évi 2040 órát égnek, ami tekintve az 1000 órás élettartamot, legalább két cserét jelent évente minden egyes polcon. Kb. 500 forintos árral számolva (Ikea: 900 forint / 4 darab, Praktiker: 1800 forint / 3 darab) ez 44 * 500 forintot, azaz 22 000 forintot jelent évente. Ehhez jön a 35 W fogyasztás, ami évente 71.4 kW, ami egy kilowattonként kb. 50 forintos közelítő árral számítva 3 570 forint évente (tudom, hogy nem ennyi, de ez a legkisebb tétel, és csak összegében fog változni az összehasonlítás, arányaiban nem). Ez összesen 25 750 forint, ami 10 évre kivetítve 257 500 forint költséget jelent (és azért számoltam ennyi idővel, mert…).

A rendelt LED-izzók (Life Light 48 SMD LED spot, GU10 foglalat, 120 fok, melegfehér – kb. ilyen, 12 darabbal kevesebb diódával) élettartama 10 évre van ígérve (8 órás igénybevétel mellett). Ez azt jelenti, hogy az egy évre eső költség számolásakor a 22 darab, akciósan 2 050 forintos izzók árát tízzel leosztom, magyarán az izzók beszerzésére fordított 45 100 forintos számla egy évben 4 510 forintot jelent, szemben a halogének évi 22 500 forintjával. Ez azt is jelenti, hogy ami pénzt két év alatt elköltök halogénre, azt egyszer kell csak kiadni, hogy aztán ötször annyi ideig ne. Ezek után a fogyasztása már csak hab a tortán, ugyanis a 35 wattos halogénekkel szemben ezek pont tizedannyit, 3.5 wattot fogyasztanak, tehát a 3 570 forintos villanyszámla is 357 lesz. Tíz évre a fentiek alapján a számla így 48 670 forint lesz, és most akkor még egyszer a halogénes megoldás: 257 500 forint. 22 darab izzó esetén.

Még egyszer, vázlatban:

Jelenlegi éves költség: 25 750 forint

  • 22 (foglalat) * 2 (izzó) * 500 (forint/db) = 22 200 forint
  • 8 (óra) * 255 (2010-ben a munkanapok száma) * 35 Watt * 50 forint (kb. a kisfogyasztói ár) = 71.4 KW = 3 570 forint

Tervezett éves költség: 4 867 forint

  • 22 (foglalat) * 0,1 (izzó) * 2050 (forint/db) = 4 510 forint
  • 8 (óra) * 255 (2010-ben a munkanapok száma) * 3.5 Watt * 50 forint (kb. a kisfogyasztói ár) = 7.14 KW = 357 forint

Ha bejön, a következő állomás a teljes könyvtári, majd (remélhetőleg) a teljes kamarai izzókészlet lecserélése lesz. Egy ekkora intézmény esetén ez pedig nem 3 500 forintos villanyszámlát jelent, arról nem is beszélve, hogy többségében még csak nem is energiatakarékos, hanem sima gyertyaégők vannak, ezeknek élettartamát meg mindenki ismeri.

Mit bizonyít mindez? Hogy megéri. Ahova nem fér hagyományos energiatakarékos (aminek fogyasztása még mindig többszöröse a LED-nek), vagy gyakran kell kapcsolgatni, vagy egyszerűen csak esztétikus körte kell, végül pedig, de nem utolsó sorban fontos, hogy mennyi áram fogy egy intézményben, akkor megéri. Most már abszolút elérhető áron és gyakorlatilag bármilyen formában, színhőmérsékleten, fogyasztással kapható ez a technológia, és mint jellemzően nagyobb intézményeknek, kötelességünk ezeket a számolásokat végigcsinálni.

Az egész pedig, úgy érzem, megérdemel annyi reklámot, hogy Koós Miklós blogjának köszönöm a figyelemfelhívást, a LED-lámpa boltnak pedig azt, terjesztik a fényt izzókat.

Update (2013.03.22.): az Indexen egy hosszú összefoglaló, hogy mit érdemes most tudni a LED lámpákról.

Az illusztráció a LED-lampa.bolt.hu oldalról származik.

Kis hírek a nagyvilágból

Ádám szúrta ki az év könyvtári honlapját.

A Google-profil egyre szebb és használhatóbb lesz, lassan tényleg online névjegykártyaként lehet használni. Az enyém itt van.

Magyar fejlesztésű Kindle-gyűjteménykezelő, tesztelni muszáj (aka Kindle Koll3ctions).

A Macen népszerű Scrivener kijött Windowsra, március 21-ig ingyen lehet kipróbálni. Annak, aki nem ismeri: olyan szövegszerkesztő, amit kifejezetten íróknak készítettek. Lehet próbálkozni vele.

Dworkyll az elektronikus kiadványok 40 évét bemutató infografikát talált, egészen meglepő dolgok vannak benne. Kötelező olvasmány.

Megjelent a Catalyst WordPress téma (nem, nem az a katalist), ami 600 különböző beállítási lehetőséget kínál – kódolás, programozás nélkül, pusztán számok beírogatásával és kattintgatásokkal. Az egyetlen gond az árával van, ami 180 dodó, dehát mit nekünk pár tízes, amikor milliókat dobálunk kifelé az ablakokon/befelé a zsebekbe ugye.

Ex Libris mánia

Az jó dolog, ha az embernek esküvője van, na meg olyan elborult barátja, aki Ex Librist terveztet neki nászajándékba. Az egész történet annyira hirtelen jött (na nem az esküvő), hogy nagyon lövésünk sem volt, hogy milyet is szeretnénk, de egy nagyjából két napos gondolkodás, és kb. 20 csípőből megküldött minta után jött az isteni szikra.

Az alap koncepció egy szecessziós minta négyzetekbe foglalt betűkből, amik közé el vannak “bújtatva” az infók, úgy mint az “Ex Libris”, az “AD” (az már csak spontán jött, hogy az Anno Domini kezdőbetűiből úgyanúgy ki lehet hozni az Alinka és Dani neveket is), a beszerzés évszáma, valamint a vezetéknevek. Végül a slusszpoén az egészben az, hogy mintha szándékosan így tervezte volna a grafikus, a jobb alsó sarokba nem betű került, hanem csak egy szimpla négyzetekből álló díszítés, amiből következett az egészen a hab: a helyére rá lett szerkesztve az adott kötet LibraryThing-es URL-je QR-kódban. Ez nem dobja szét az egész egységét, ráadásul überkúl, és még előtanulmány is lehet a kamarai könyvtárban bevezetendő rendszerhez.

Miért is jó ez? Persze azon kívül, hogy az Ex Libris, ráadásul a szép Ex Libris alapvető dolog az ember életében – ennek felismerése csupán idő kérdése szerintem (aztán van, akinek egy élet nem elég hozzá, de nem csunyálkodok). De az, hogy olyan plusz információk kerüljenek a könyvespolcomra, amit több száz ember hordott össze az adott műről (kivonatok, összefoglalók, kritikák, kapcsolódó tanulmányok, jegyzetek stb.), az fantasztikus dolog. És itt jön a képbe az, hogy miért is kéne a könyvtáraknak a katalógusaikat kinyitni a közösségek felé: elsőként össze kéne gyűjteni egy LT-formájú adatbázist, feldobni egy moly-jellegű szolgáltatáscsomaggal, majd pedig felkínálni az azonosítókat a felhasználóknak az otthoni állomány felturbózására. Na majd egyszer…

A QR- (kétdimenziós) vonalkódról röviden: a hagyományos, egy dimenziós (“csíkos”) vonalkódhoz képest sokkal több, akár 7089 numerikus, illetve 4296 alfanumerikus karaktert tud tárolni (tehát kis túlzással akár az egész könyvet bele lehet rakni). Olvasásához nem kell speciális eszköz, elég egy szimpla web- vagy mobilkamera, amelynek a végén egy ingyenesen letölthető szoftver van, ami aztán vissza alakítja a négyzeteket betűkké-számokká. Készítése pofonegyszerű, ráadásul külön jó benne, hogy elég rugalmasan lehet méretezni, így még viszonylag apró méretben is olvasható marad az információ (persze megfelelő felbontással nyomtatva – akik nem RSS-ben, hanem a blogon közvetlenül olvasnak, azok látják a bal felső sarokban a kis képet, na azt a monitorom felbontása mellett már nem olvassa a telefonom, de a nagy kép gond nélkül megy).

Technológiák, amik fontosak lehetnek még egyszer

Avagy válogatás egyik fő kedvencem, a Yankodesign legutóbbi pár hetes design-terméséből:

  • Kicsit régebbi, de engem nagyon megkapott az az elgondolás, ami a szabadpolcos könyvtári terek kinézetét, használatát tudná alapvetően megváltoztatni, leginkább mobil állványokkal kombinálva. Képzeljünk el egy olyan termet, szobát, amely egy gombnyomásra egy “arctalan” térré tud változni, helyszínt adva kiállításnak, vetítésnek, előadásnak. Kúl.
  • A következő kettőt együtt említeném meg. Mindkettő a – szerintem – kipusztíthatatlan papíron való reprodukciót (aka nyomtatást) közelíti meg, kicsit más szemszögből. Az első a tintát cseréli le egy jóval olcsóbb és könnyebben hozzáférhető alapanyagra, méghozzá egyszerű grafitceruzára – és radírra. Az elv egyszerű: az egyik oldalán bedugod, nyomtat, másikon, töröl (mivel nem égeti rá, ezért le is lehet radírozni a papírt). A másik nem a tintával, hanem a mérettel és az egyszerűséggel operál: vékony csík, amin áthaladva a papír megtelik tartalommal. Persze nem ezzel érdemes kinyomni a háború és békét, és a mérnöki tervekhez sem a legjobb választás, de hirtelen kinyomtatandó szerződésekkel, űrlapokkal, igazolásokkal egész jól elboldogulhat.
  • A negyedik főleg az iPad miatt vált gondolom aktuálissá és a MacView névre hallgat. Hasonlít Steve Jobs legújabb tökfölösleges vackához világmegváltó ötletéhez, azonban kicsit tovább van gondolva: a nagyméretű kijelző alól egy feleakkora touchscreent lehet kihúzni, ami tetszés szerint tudja szolgálni a kommunikációt a kütyüvel – lehet billentyűzet, tartalomjegyzék vagy akár keresőfelület.

Kérdezz! Felelek (újra).

logo_smallGicának hála, én is rákattantam a forspring.me című (nekem) új szolgáltatásra, aminek segítségével két mozdulattal kreálhatunk házi LibInfo-t. A képlet egyszerű: regisztráció, profil megadása, aztán jöhetnek a kérdések. Természetesen van Tumblr, Twitter, Blogger és Facebook integráció, sablont rakhatunk a felületünkre, és a róla kreált widget pedig mehet bele a lapunkba. Mint a karikacsapás. (Aztán persze jönnek a spamek, ha regisztráció nélkül is engedjük a kérdezést, dehát ilyen világban élünk.)

Gyorsan csináltam is egyet magamnak. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz népszerű…

Rendhagyó kereső

A Magnify névre keresztelt eszköz nem kisebb dologra lett hivatva, mint hogy teljesen megváltoztassa a könyvtári keresést – már ha konkrét kötetre vagyunk kíváncsiak.

LibraryProcess1-32

Első lépésben egy térképen látjuk a könyv elhelyezkedését a könyvtárban, majd ha megvan a polc, szemünk elé emelve kiemeli, hogy melyik is az a sok közül. Az egész belefér a zsebbe, könnyű, és egyszerűen használható.

libraryprocess1-11

Kár, hogy mire esetleg valóság válik belőle, nem lesz egy papír alapú dokumentum sem egy átlag “könyvtárban”…

LibraryProcess1-31

A tervező Ben Peters, a kütyüt (mint szinte mindig) a Yanko Design-on keresztül találtam.

Lassan pedig nagyon érik egy felhasználói (és/vagy kommunikációs stb.) interfészek a könyvtárban című hosszú valami…

“Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop…”

Mai Best of Katalist:

Tisztelt Kollégák!

Lopni nem szabad!

A könyvtárak által jogtalanul továbbadott anyagokat valakinek korábban el kellett készíteni.

Értsék meg kedves kollégák, ha ez így halad, nagyon rövid időn belül eljön az az idő, hogy nem lesz aki elkészítse ezeket az anyagokat. Akkor aztán
nem lesz mit ellopni.

A megélhetési bűnözés alól sincs felmentés! Hova jutunk! Sose lesz itt már rend?

Tessék felelős vezetőinket kényszeríteni, hogy itt normális élet legyen.

Üdvözlettel: Kiss Gábor, TINTA Könyvkiadó, (nyelvészeti szak- és szótárkiadó)

Idézett Úr korábbi levelében egyszer már felszólította a kollégákat, hogy gyakoroljanak nyomást a fenntartóra (OKM), hogy adjon több pénzt könyvbeszerzésre. Akkor azt hittem, hogy ez csak vicc a rosszabbik fajtából, de a jelek szerint nem, van olyan kiadó, amely explicite az állami megrendelésekre apellálva akar fennmaradni (ez a témához méltó mondat volt).

Pedig mekkora lehetőség van egy működő tankönyvkiadó vezetőjének kezében… Fáj, nagyon fáj.

A refrén befejezését pedig mindenki tudja, énekeljük hát kispajtások teli torokból.

Ui: az csak hab a tortán, hogy az MKE Vándorgyűlésen hatalmas feneket kerítve jelentette be az NKA, hogy évi 1 milliárdot fognak adni dokumentum-beszerzésre. Mit mondjak, nagyon nem tudott fellelkesíteni (jelek szerint Kiss Gábort se, vagy legalábbis nem hiszi el).