Bibliocommon

A The Shifted Library-n* csíptem a hírt, miszerint a Bibliocommons, amely gyakorlatilag a könyvtári gyűjteményekre épít szósöl netvörköt éles rendszerként működik a kanadai Ontario állambeli Oakville könyvtárának OPAC-jában. (A hír eredetileg a LibraryJournal-ban szerepelt.)

bibliocommons

A kezdőlapon virító Play Wii for Fwii in the Librawii-dologra szeretném felhívni külön a figyelmet, nem tudom eldönteni, hogy ez most borzalmas vagy inkább gyönyörű.

A rendszer lényege, hogy a könyvtári tartalmakhoz gyűjti a közösségi információkat, tudást, tehát az idea nagyon nem új, de a megvalósítása már annál inkább, ugyanis nekem úgy tűnik, végre megvalósult a katalógus és a könyvtári honlap tökéletes integrációja – ami el volt választva, újra egyesítetett.

Az egyik nagy újdonság, hogy az olvasójegy vonalkódja helyett felhasználónévvel lehet belépni – furán hangzik, de ilyen még szinte sehol sincsen, pedig annyira egyszerű lenne… Továbbá azt sem érdemes kihagyni, hogy az oldal terminológiája egyre inkább hasonlít a Facebookéra (ld. connect, network stb.). A lehetősésket listája is alaposan meghízott: lehet értékelni, hozzászólni, címkézni, listázni, ajánlani, tematikusan bögészni, kontextuális segítséget kapni, természetes nyelven kommunikálni (nem pedig könyvtáros szaknyelven), barátokkal megosztani, hasonló műveket böngészni, polcokon keresni borító alapján, sőt: a katalógusba saját vagy egyéb releváns adatokat, tartalmakat feltölteni. És ami a legszebb, hogy ezek a felhasználó által generált tartalmak nincsenek annyira eldugva, mint sok más helyen, hanem egyből a címlapon kapjuk őket.

opl opac

Mivel még csak béta, ezért nagyon várják a felhasználói visszajelzéseket, ezt elősegítendő pedig egy versenyt is meghirdettek, aminek a végén nyeremények várják a t. olvasót, az első például két szabadon választott kanadai könyvtár meglátogatása a családdal (és ez nem olyan hajnali vonattal odautazós, könyvtár megnézős, este visszajövős, hanem három napos, mindent kifizetős utazás). Pontokat pedig címkézéssel, korajánlással, hasonló címek keresésével stb. lehet gyűjteni, tehát nem igazán megerőltető a dolog.

A blog fotógyűjteményében még van egy csomó képernyőkép, ezenkívül pedig el lehet szórakozni a tesztkatalógussal is.

Én sajnos nem tudtam teljes mélységében bejárni az oldalt (nem vagyok sem kanadai, sem kanadai könyvtári olvasó), de amit láttam belőle, az is bőven elég volt arra, hogy vérezzen a szívem. Nekünk miért nincs ilyen…? Kicsit úgy érzem magam, mint azok, akiknek a szemét Trabival szúrják ki, de tudják, hogy Audi R8-at is kaphatnának, ha elismernék az aurókereskedőik, hogy az Audi is közlekedésre alkalmas autó (van neki kereke, a betöltött üzemanyagot mozgási energiává tudják átalakítani stb.).

Audi R8

Megjegyzés a 2008-2013-as könyvtárügyi stratégiához

A hozzászólások változatlanul le vannak tiltva, a Katalisten csönd van, szinte visszhangzik MG kérdése, pusztán a klogon született pár vélemény HSD-nél, Animánál és házi sajtófigyelőnkön, DTP jóvoltából.

Egyszer már átfutottam ezt a stratégiai tervet, valahol mintha még örültem is volna neki, de már nem találom. Akartam írni a fórumba, de végül is itt jobban össze tudom szedni a dolgokat, és ezt még véletlenül sem fogják “archiválni”. (És csak most tűnt fel, hogy MG azt írta, hozzászólt a vendégkönyvben. Ennek most semmi nyoma. Mi van itt???)

Akkor a vélemény:

Nagyon örülök annak, hogy belevették a könyvtár 2.0-t (valamint a web 2.0 technológiáit, mint alapvető kellékeit az olvasószolgálatnak, és egyáltalán a könyvtári munkának). Azonban úgy vélem, hogy ez az eszköz nem csak a második (“A könyvtári épülettől és a nyitvatartási időtől függetlenül hozzáférést biztosít ezen információkhoz és adatokhoz, másrészt a könyvtári szolgáltatások jelentős részéhez”), hanem mind a négy kiemelt cél elérésében hasznos lehet. Sőt, ezeket össze is kapcsolhatja. Például az első cél (minden adat hozzáférhetővé tétele) és a negyedik (közösségek létrehozása) nagyszerűen összeillik, ha megtaláljuk azokat a csoportokat, amelyek tevékenyen részt tudnak venni az ilyen közösségi adatbázisok létrehozásában. Az olvasáskultúra fejlesztéséhez tartozó programok is működhetnek ilyen platformon stb stb.

Ami viszont szerintem nagyon-nagyon hiányzott, és kiemelt helyen kéne szerepelnie, az az ingyenes megoldások keresése (igen, Open Source). Az egész stratégia a helyzetelemzéssel és azon belül is a politikai és gazdasági jellemzőkkel kezdődik. A gazdasági tényezők három pontjából három a megszorításokról szól, és a politikai jellemzők sem vádolhatóak hurráoptimizmussal. Ehhez képest egy fél szó sincsen költséghatékonyságról, ingyenes alkalmazások használatáról, ne adj isten ilyenek koprodukciós fejlesztéséről. Sőt, kritikus sikertényezőként szerepel a finanszírozás megléte. Nem azt mondom, hogy nem fontos a pénz, sőt nagyon is kell. De az a szilárd meggyőződésem, hogy nem lehet pénztelenségre fogni egy projekt bukását (ez persze így nem biztos, hogy igaz… meg lehet győzni ; ), ennek így kicsit kiskapu jellege van, amire később majd még lehet hivatkozni.

Kíváncsi lennék egy alternatív stratégiára, ami abból indul ki, hogy nincs pénz (ennél ugye már csak jobb lehet). Állítólag a magyarok ebben nagyon jók.

És mindemellett egy ötödik pontot is készítenék, ha már pontokba szedném, ami valami olyasmiről szólna, hogy hogyan állítsák maguk mögé a könyvtárak a széles társadalmi rétegeket, promócióval, direkt programokkal, kiemelten színvonalas és korszerű szolgáltatásokkal. Nem vagyok túl nagy politikus, de van egy olyan gyanúm, hogyha sikerülne a könyvtáraknak egy kritikus támogatói tömeget elérni, akkor elég sok minden simábban gördülne.

Kb. ennyi volt, ami eszembe jutott a startégiai tervről. Most pedig itt lehet kommentelni, hozzászólni, belémkötni, nagyon köszönöm őket és nem fogom archiválni, ez tuti.

TOPAC

Felbuzdulva a WPopac-on már egy hete azon agyazok, hogy milyen jóság lenne csinálni egy valami hasonlót, mondjuk hívjuk TOPAC-nak (jaja, T-Com, T-Online, T-Mobile… szóval Tagged Online Public Access Catalog). Például a Scuttle nyílt forráskódú tagelőt lehetne integrálni egy OPAC-ba (bár, ha már esetleg több könyvtár használ/na ilyen rendszert, akkor célszerű függetleníteni tőle), így egy rakat új fícsör jelenne meg egy csapásra:

  1. munkánk során a felhasznált irodalmat lehetne tagelni, így a bibliográfia előállítása csak egy gombnyomásba kerülne
  2. tegyük fel, hogy egy szeminárium (tanóra, szakkör) vezetője a kiadott kötelező olvasmánylistát letageli a legközelebbi (iskolai/kari/egyetemi) könyvár OPAC-jában, így a diákok esetleg elég sok időt spórolhatnak meg a kereséssel, és talán a tisztelt oktatók is jobban rá lennének szorítva arra, hogy lehetőleg elérhető olvasmányt adjanak fel…
  3. munkacsoportok is használhatnák, gyűjtve a rekordokat, egymás okulására, segítésére
  4. stb.

És szvsz azért nem lenne szerencsés használni mondjuk del.icio.us-t, mert egy kicsit át is kéne pofozni, teszem azt nyomtatható/exportálható listák létrehozása, hozzáfaragni az egyes könyvtárak OPAC-jához (ami szintén lehetne nyílt forráskódú, így az esetleges lelkes könyvtárhasználó geek-ek bővíthetnék további kiterjesztésekkel).

Nincs kedvem igazából sírni (de megteszem) azon, hogy eddig az információszolgáltató szakemberek mennyire nem hallottak még ilyenekről (egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire leszakadtak az alapot képező technológiáról), és hogy mennyire szeretném (de nincs időm) ezt megcsinálni. Fákk.

Viszont tegnap meglepődve hallottam, hogy a RadioCafé 98.6-on már MSN-en is lehet kérni a kívánságműsorban. Jóság.

Kiegészítés: erről lesz szó nagyjából a következő KIT-ben is, de lelőttem a poént, mert nem bírtam már : )

Könyvtár 2.0 – Tényleg a használóért van: együtt alakítják a könyvtárat (2)

Megjegyzés: mivel a KIT-hírlevélben fut a téma, és végül nem az alább írt cikk lett az első rész, ezért a számozás itt másképp fut, mint a hírlevélben. Ez a rész Mikulás Gábor billentyűzetén született meg.

Elsőre talán riasztónak hangzik, hogy a használók (is) aktívan alakítják a könyvtárat. Ám így sokkal inkább biztosítható, hogy az megmarad az olvasók érdekkörében – vagy éppen visszatér oda. Néhány jellemzője:

  • Használóközpontú, ugyanis a használók részt vesznek a tartalom-előállításban. Pl. (a könyvtárosokkal együtt) kommentárokkal látják el a katalógusrekordokat, melyeket a későbbi olvasó figyelembe vehet (ha akar), részt vesznek a wikik szerkesztésében, a blogok írásában, melyek a könyvtár katalógusából is elérhetők lehetnek.
  • Multimédiás – a gyűjtemény és a szolgáltatás egyaránt szöveges, videó és audio-összetevőket tartalmaz. Pl. a katalógus változatos formátumú elektronikus dokumentumokra mutat, mondjuk Babits esetében a digitalizált Nyugat-számokra, a költő eredeti hangfelvételére, tv-beli irodalmi műsor anyagára stb., melyek ‘fizikailag’ a könyvtár falain kívül találhatók, akár maga a könyvári szerver is.
  • Közösségi – a könyvtár webes jelenléte magába foglalja a használók jelenlétét is (szinkron és aszinkron). Pl. az azonos témakör iránt érdeklődők virtuális közösséget alkotnak (megfelelő adatvédelmi gyakorlat mellett) egymás által keresett, vagy előállított dokumentumokba is betekinthetnek, és nincs akadálya a közös munkának sem – akár a könyvtáros bevonásával az erre specializálódott könyvtári elektronikus felületen, vagy fizikai térben.

Ha a könyvtár ebben nem lép, a lehetséges célcsoport könyvtáron kívül alakítja meg hasonló köreit (pl. wiw). A 2.0-ás könyvtár tehát radikálisan innovatív: a közösség alakulásával a könyvtár is változik; hagyja, sőt: szorgalmazza, hogy a használók változtassák. Az állomány interaktívabbá és hozzáférhetőbbé válik (vö.: lebegő könyvtár), a szolgáltatás: az információátadásra és információs írástudásra összpontosít, mintsem a kontrollált hozzáférésre.

A 2.0-s könyvtár a fentiek értelmében paradigmaváltást vár el a könyvtárosoktól, nemcsak abban, hogy megnyissák katalógusukat és állományukat, hanem hogy a szabályozást is lehetővé tegyék a használók számára. A 2.0-ás könyvtárban a figyelem a teljes leltári kontroll helyett a közös felfedező rendszer felé fordul. Így a 2.0-s könyvtár forradalmasítja a szakmát. Ahelyett, hogy a könyvtárosok rendszereket állítanak elő ügyfeleik számára, lehetővé teszik számukra, hogy mindezt megteremtsék saját maguk számára. Egy évtizedeken át szabályozással és kiszámíthatóság kultúrájával átitatott szakmának magába kell fogadnia a lazítást és a többféle felfogás együttélésének lehetőségét. A könyvtártörténelemben ehhez hasonló fordulópontok voltak a raktárak megnyitása vagy a népszerű irodalom befogadása a könyvtárba a huszadik század elején [az USA-ban].

Forrás: az alábbi irodalom alapján: Library 2.0 theory – Web 2.0 and its implications for libraries / Jack M. Maness. In: Webology 3 (2006) 2 June

WPopac – OPAC 2.0

Wow: megszületett az első blog-alapú OPAC, a WordPress motorra épített WPopac. Casey Bisson a Plymouth State University Lamson Library-nak készítette ezt az alkalmazást, amely átvette a blogok minden hasznos tulajdonságát: permalinkek, kommentek és tackback-ek. De nem csak ez az előnye, hanem mivel a WP-nek hatalmas tábora van (jelenleg 350000 blog van bejegyezve csak a WordPress.com-on, és akkor még nem is beszéltünk az önálló blogokról), ezért könyvtáron kívüli emberek is fejlesztik a különböző API-kal és stíluslapokkal. Ez a rendszer nem kívánja leváltani az integrált könyvtári rendszereket (azok számtalan olyan feladatot látnak el, amelyeket kifejleszteni az új rendszerben eléggé nehéz feladat lenne), a régiekkel párhuzamosan haladva azonban kiválóan használható. Egyik hatalmas előnye az ingyenesség és a nyílt forráskód, így nem kell drágán megvásárolni, illetve a fejlesztéseket külön-külön beszerezni, ill. nem kell egyeztetnia fejlesztőkkel, ha az embernek egy jó ötlete támad. A WP-t programozni nem túl nehéz feladat (bevallom, én még nem láttam neki, tekintve, hogy egyelőre nincs saját “lakhelyem”, így kénytelen vagyok beérni az instant szolgáltatásokkal), így bárki néhány hét-hónap alatt beletudja magát annyira ásni a rendszerbe, hogy ne okozzon problémát egy-egy kisebb (később aztán nagyobb) módosítás kivitelezése. És ami szintén nem hátrány: valószínűleg rá fog annyira cuppani a nép (úgy általában, tehát az USA-tól Japánig a WP- és könyvtár-felhasználók), hogy özönleni fognak a plugin-ek.

Állítólag lehet szidni meg dícsérni is, nekem az ötlet tetszik, és valahol szerintem erre felé kéne keresni a jövő útját (ahh, de szép volt… ; )

Forrás: ALA TechSource

A könyvtárak és a közösségi szoftverel

Egyik kedvenc témám (dr. Fodor János foglalkozik vele egyébként jól ;) a (netes) közösségek, és ezek esetleges kapcsolata a könyvtárakkal. Nos, az ALA TechSource blogján Web 2.0 and Libraries: Best Practices for Social Software címen kikerült egy írás, amely újabb lehetőségeket sorakoztat fel ezen a téren: blog, RSS, podcast, IM, wiki, flickr stb. (és Magyarországon mondjuk rakjuk ide a wiw-et is, mert tuti van benne valami lehetőség, csak meg kéne keresni – de nekem ezt a listát nézve határozottan deja vu érzetem van… ja persze, szájtépés). És ezek mind ingyenesek.

Michael Stephens tanulmánya a michigani Ann Arbor kerületi könyvtár vizsgálatából indult ki, ahol mindenki buzgón blogol. Ez azon kívül, hogy a kétirányú kommunikációt nagyban segíti (sarkítok: lehetővé teszi), nagyban hozzájárult, hogy a Library Administration and Management Association (LAMA) által évente meghirdetett versenyen bekerüljenek a legfelső, 6 millás kategóriába (dollárban, persze), ami egy ilyen nagyságrendű könyvtárnak nem is jöhetett rosszul ; ) A statisztikájuk mindenesetre meggyőző:

Feb 05 Feb 06 % Change
Stat Visits 77277 108601 +40%
Unique Visitors 28206 33518 +18%
Ave. Visits per Visitor 2.74 3.24 +18%
Average Visits per Day 2760 3878 +40%
Pages Per Visit 5.6 17.7 +216%
Registered Users unknown 22272 (over 50% of patrons)

Mindez pedig a fent elsorolt dolgok miatt történhetett meg. Ami szép eredmény, lássuk be. Csókolom, lehet gondolkozni a dolgon…

Ja, igen. Közben a Katalisten meg megy a hőbörgés, hogy ne használjunk Unicode-ot, mert az szarság. Idézek (leszarom a személyiségi jogokat, mert felbaszta az agyam):

Nagyon terjed, hogy egyesek a leveleiket UTF-8 kódban küldik. Rossz szokás. A unicode-ot nem levelezésre találták ki, az UTF-8 kódban írt leveleket pedig a levelezõprogramok nem tudják kapásból olvasni. Van, amelyik kódátállítással olvassa, van, amelyik sehogy. Ha meg az ember ezt állítja be alapértelmezésnek, akkor a kutya közönséges, karakterenként egy bájtos kódok nem olvashatók szimplán.
Le kéne szokni róla.
Aláírás

Gratulálunk. Gyönyörű. A hangnem főleg. Ez volt egy teljes levél. Ehh, már bazmegolni sincs kedve az embernek.