Hast alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!

Egy kis könyvtörténeti érdkesség: biztos mindenkinek van valami “hú, ez még dédanyám korából való könyv, de jó!” típusú, szekrény mélyén talált “dokumentuma” [ez a precíz könyvtáros megfogalmazás…]. Nos, kb. egy évvel ezelőtt én is rátaláltam egy több mint száz évvel megnyitott füzetre, amelybe valamelyik ősanyám kezdte összeírni a receptjeit. Sajnos anyira rossz állapotban volt/van, hogy használni csak óvatosan lehet, így nem is nagyon nyúlkáltam hozzá, csak elraktam, hogy majd később rendbe rakom, ha lesz kedv, na meg visszatarthatatlanul feltörő könyvkötő-emlékezés:). Aztán az egészből csak annyi lett, hogy lapokra szedtem (nem nagyon kellett szedni), és szépen lefűzhető tasakokba töltöttem.

De az érdekesség nem is ez, hanem a kedvenc receptem, amelyet egy nagyon bonyolultan rokon bácsi írt bele, aki Székesfehérváron volt pék [kb. 5-6 éves lehettem, amikor meghalt, de még ettem a kenyeréből:)]. Először nem akartam hinni a szememnek (biztos elírták a mennyiségeket…), de aztán mégis. Így hangzik:

“Foszlós kalács (Lali)

645 kg liszt, 32 kg élesztő, 650 kg só, 65 kg vaj, 97.50 kg cukor, 250 lt tej 1280 drb tojás.”

Ebből összejöhetett pár kalács:)

És nem mellesleg azt is sikerült megtudnom belőle, hogy már régen is használták a “jó” jelzőt hátravetve [ennek a továbbfejlesztése a mondatvégi, jól:)] – lásd második kép: “19. Diós torta jó”.

techtionary – librerie

korábban már írtam az elfoglalt, de olvasni vágyó emberek dolgát megkönnyítendő hasznos kis mütyürről. nos, a drága olaszok nem hagyták annyiban, és az ujjra felhúzható laptartó (amely akár könyvjelzőként is funkcionálhat) mellett egy rakás hasonlóan ötletes és praktikus eszközzel rukkoltak elő.

itt van mondjuk a FAQ-nak nevezett jószág, amelyet a lapszélre csíptetve tudjuk nyomon követni a szöveget, és ha egy másik műhöz kell nyúlnunk, egyszerűen benne hagyhatjuk, ami aztán pontosan arra a sorra fog mutatni, ahol abbahagytuk.

egy másik találmány (bár ezt annyira nem nevezném eredetinek) a mag-mark, amely egy egyszerű könyvjelző. kettőbe hajtott lap, két végén mágnecsik, ami megakadályozza, hogy kiessen, lefújja a szél stb. ami jó benne, hogy van 15 fajta díszítésű belőle (bár ezek nagy része állatos, de hát ízlések és pofonok. pont ez az a dolog, amihez csak kreativitás kell, és az ember olyat csinál, amilyet csak jólesik.)

végül pedig egy egész termékcsaládot kínálnak, köztük a hagyományos bookchair-t (könyvszék, különböző “háttérszinekkel”:), a bookease-t (ami csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy nincs hátlapja), a brightnotes nevű valamit, ami olyan mint egy miniatűr spanyolfal, és – gondolom alkoholos – tollal lehet rá jegyzetelni, és a type & write fantázianevű feltámasztható lapot, ami használható mind billentyűzet (laptop), mind sima papir alá.

itt az egésznek a katalógusa.

ha másért nem is, de gondolatébresztőnek jó. jönnek a magyarok: végy egy fűrészt, némi fát, pácot, lakkot, csavarokat, és gyerünk. részemről megvan már egy nyári hetemnek a programja:)