Kézműves könyvek

Miközben teljes gőzzel menetel az e-könyvészet előre, azért vannak, akik tesznek azért, hogy ne csak egy vállrándítással dobjuk el a papírkönyveket.

tumblr_nj9rh46Ejq1un6qweo1_1280 Charles Daniels tumblerén osztotta meg, hogyan készülnek az egyébként az Etsy-n megvásárolható “kézműves” könyvek (Hobbit, Gyűrű. A nagyipari kiadványok helyett megpróbálja élménnyé formálni a könyvet, amelyhez egyedi betűtípusokat, igényes és művészi grafikákat használ, ráadásul a kötését is teljesen kézzel, nagyon színvonalasan és igényesen készíti el.

tumblr_nj9rh46Ejq1un6qweo7_1280

Engem megvett kilóra, de sajnos az ára természetesen hűen tükrözi a kézműves előállítást, így egy jó ideig nem lesz Hobbitom tőle…

The Libray. A World History

Valahol szembe jött az interneten, és természetesen azonnal lecsaptam rá: a világ könyvtárainak építészeti története, gyönyörű fotókkal illusztrálva. Kicsit feleslegesnek érzem így a doktori disszertációm megírásáért tett fáradozásaimat, ugyanakkor fel is villanyoz.

The Library. A World History

(A minőségért elnézést, ennyit tud a mobilom.)

Ajánlom, ha van rá alkalom, vegyétek meg. Nekem az Amazonról 10 nap alatt jött meg, de a Bookdepository-n is meg van, igaz, hangyányit drágább, de az ingyenes szállítással már jobban jöttök ki összességében.

Hosszabb review az ft.com-on.

E-könyvgyár otthonra

Pont tegnap vettem meg majdnem egy Ion dia- és negatívszkennert – csak aztán mégsem -, hogy aztán rögtön ma reggel jöjjön szembe a következő CES egyik újdonsága (forrás: LisNews), az Ion Book Saver. Ebből már simán kinézem, hogy megveszi valaki otthonra, és ha olyan könyvet akar olvasni, amit éppen sehol nem talál meg a neten, de ott figyel a polcon, akkor negyed óra alatt berántja. (Persze az olyan dolgoktól most tekintsünk el, hogy régi, törékeny könyv, 1500 oldal stb., vegyünk egy teljesen átlagos otthoni környzetet, áltagos olvasási igényekkel.) Szóval, kedves ügyeletes rettegők, lehet továbbra is rettegni, a félelmetes e-könyvszörny már az ágy alatt van.

És ha már itt tartunk: Amazon Kindle 3 vagy Sony PRS-950SC? (Bár a Sonyt éppen annyira nem szeretjük, de ez most mindegy is.) Az ár most nem lényeges annyira. Köszönöm a javaslatokat.

Ex Libris mánia

Az jó dolog, ha az embernek esküvője van, na meg olyan elborult barátja, aki Ex Librist terveztet neki nászajándékba. Az egész történet annyira hirtelen jött (na nem az esküvő), hogy nagyon lövésünk sem volt, hogy milyet is szeretnénk, de egy nagyjából két napos gondolkodás, és kb. 20 csípőből megküldött minta után jött az isteni szikra.

Az alap koncepció egy szecessziós minta négyzetekbe foglalt betűkből, amik közé el vannak “bújtatva” az infók, úgy mint az “Ex Libris”, az “AD” (az már csak spontán jött, hogy az Anno Domini kezdőbetűiből úgyanúgy ki lehet hozni az Alinka és Dani neveket is), a beszerzés évszáma, valamint a vezetéknevek. Végül a slusszpoén az egészben az, hogy mintha szándékosan így tervezte volna a grafikus, a jobb alsó sarokba nem betű került, hanem csak egy szimpla négyzetekből álló díszítés, amiből következett az egészen a hab: a helyére rá lett szerkesztve az adott kötet LibraryThing-es URL-je QR-kódban. Ez nem dobja szét az egész egységét, ráadásul überkúl, és még előtanulmány is lehet a kamarai könyvtárban bevezetendő rendszerhez.

Miért is jó ez? Persze azon kívül, hogy az Ex Libris, ráadásul a szép Ex Libris alapvető dolog az ember életében – ennek felismerése csupán idő kérdése szerintem (aztán van, akinek egy élet nem elég hozzá, de nem csunyálkodok). De az, hogy olyan plusz információk kerüljenek a könyvespolcomra, amit több száz ember hordott össze az adott műről (kivonatok, összefoglalók, kritikák, kapcsolódó tanulmányok, jegyzetek stb.), az fantasztikus dolog. És itt jön a képbe az, hogy miért is kéne a könyvtáraknak a katalógusaikat kinyitni a közösségek felé: elsőként össze kéne gyűjteni egy LT-formájú adatbázist, feldobni egy moly-jellegű szolgáltatáscsomaggal, majd pedig felkínálni az azonosítókat a felhasználóknak az otthoni állomány felturbózására. Na majd egyszer…

A QR- (kétdimenziós) vonalkódról röviden: a hagyományos, egy dimenziós (“csíkos”) vonalkódhoz képest sokkal több, akár 7089 numerikus, illetve 4296 alfanumerikus karaktert tud tárolni (tehát kis túlzással akár az egész könyvet bele lehet rakni). Olvasásához nem kell speciális eszköz, elég egy szimpla web- vagy mobilkamera, amelynek a végén egy ingyenesen letölthető szoftver van, ami aztán vissza alakítja a négyzeteket betűkké-számokká. Készítése pofonegyszerű, ráadásul külön jó benne, hogy elég rugalmasan lehet méretezni, így még viszonylag apró méretben is olvasható marad az információ (persze megfelelő felbontással nyomtatva – akik nem RSS-ben, hanem a blogon közvetlenül olvasnak, azok látják a bal felső sarokban a kis képet, na azt a monitorom felbontása mellett már nem olvassa a telefonom, de a nagy kép gond nélkül megy).