Open Social a könyvtárban?

Peter Bihr
Peter Bihr

Azzal együtt, hogy egyre kevesebbet használom az iWiWet, egyre jobban idegesít. No nem csak a nagy versenytárs, Facebook-verseny eredményeképpen kapott kép miatt (azaz szinte semmi használható funkció, idegesítő statikussag, és még csúnya is), hanem a tartalom okán is.

Anno Ádámmal nagyon rápörögtünk a témára, hogy a könyvtáraknak ki kéne használni a közösségi hálókban rejlő lehetőségeket, aztán ezzel párhuzamosan vagy ez után tényleg el is kezdődött a wiwdömping. Ez még most is folyik, ha rákeresünk a klubbok vagy felhasználók közt a könyvtár kifejezésre, elég szép számú találatot kaphatunk. És ezzel nincs is probléma, a gond csak innentől kezdődik. Elöljáróban annyit, hogy ismerőseim közt talán van annyi könyvtár, hogy a levont következtetések általános jellegűek legyenek.

A tévedés ott követődött el, hogy a jelek szerint nem igazán lett kitalálva, hogy mit is akarnak kezdeni a könyvtárak a közösségi hálókkal. A másik pedig ott, hogy az iWiW nem is igazán alkalmas túl sok mindenre – egyelőre.

Ami most van, az nagyrészt eseményekre való meghívók küldésést jelenti, esetleg bizonyos esetekben hosszabbítani is lehet kölcsönzést – azaz a könyvtár nem igazán integrált szolgáltatása a hálón való jelenlét. Vagy személytelenül küldi a spamet, levélszemetet, ki hogyan hívja – mert sajnos erről van szó, azzal hogy bejelölöm ismerősnek az intézményt, még nem biztos, hogy kérek tőle eseménynaptárat is a postafiókomba -, vagy onnantól kezdődik a személyes kapcsolat, hogy én megkeresem a könyvtárat, és innentől már tudja, hogy kiről, miről van szó.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az IKR-fejlesztőknek lesz-e, és ha igen, mi a válasza a megnyitott Open Social platformra, vagy reagálnak-e arra, ha a Facebookon egyre több magyar könyvtár fog megjelenni. Pont azért, mert ott most már lehetőség van a személyre szabott információküldésre, kapcsolattartásra.

Szóval kérdések:

  • van-e olyan könyvtár ma Magyarországon, ahol van kialakított koncepció annak tekintetében, hogy mi az intézmény viszonya a közösségi hálókkal, mi a célja a jelenlétével?
  • van-e olyan IKR-fejlesztő cég, amelyik gondolkodik az Open Social-lel vagy a Facebook API-val való együttműködés lehetőségén? (Andris tudom, hogy gondolkozik ilyenen, most nem rá van gondolva.)

Nemmosolygós

Gica tuti nem fog szeretni ezért a bejegyzésért, de kiírom magamból, mert már nagyon kezd fájni. A szmájlikról van szó.

image by FlipSide3

Az nagyon szép dolog, hogy manapság bárki használhat olyan forradalmi dolgot, mint az SMS vagy a csirip. De ez nem azt jelenti, hogy egyébként a többi kommunikációs formánkat is ez kéne, hogy meghatározza, mert határozottan ártani tud.

Konkrétan arra gondolok, hogy mostanában elég nehezen tudom kifejezni pl. az érzelmeimet szavakkal írásban. Nagyon is rá lettem kattanva a számjlikra, röhögő arcocskákra meg a többi vacakra, csakhogy ezek már teljesen benőtték az írásbeli közléseimet is. Nagyon oda kell figyelnem, ha úgy szeretnék írni, hogy azt az érzelmet fejezze ki, amit én szeretnék, de ne rakjam tele kettőspont-zárójel-pébetű-débetű-stb. kombinációval. Egy időben (még ezen a blogon is) bőven használtam az emotikonokat bejegyzésírás közben is, de erről hálistennek leszoktam. Most még a kommentek között bukkan fel itt-ott (ezt még meg is lehetne ideologizálni, pl. hogy nem akarok nagyon hosszú szövegekkel zsúfolni a hozzászólásmezőt), de már kezdem levetkőzni ezt a szokásomat. Is.

Másik baj, hogy a gondolkodást is gyalulja rendesen, sokkal könnyebb egy hírt egy számjlival kommentálni vagy megosztani, mint azt leírni, hogy miért szmájli, és az miért örül vagy szomorú.

Két helyen látom jelenlegi életemben a létjogosultságát ezeknek az ikonoknak: SMSben és csiripen. Előbbi egyszerűen csak mert pénzbe kerül, utóbbi pedig a többit zavarja, ha 3-4 részes megnyilatkozásokat teszek. Meg kényelmetlen is.

És hogy a rövidítésekről ne is beszéljünk: jegyzetelés közben ok, de emailben, hozzászólásban minek? A billentyűzet attól még nem kopik.

Végül pedig szeretnék mindenki szíves figyelmébe ajánlani egy nagyon érdekes tanulmányt, a köszönések anatómiájáról. Nagyon találó, tényleg erősen redukálódnak a köszönések minden emailváltás alkalmával, sőt annyit még hozzátennék, hogy ezek biznyos kapcsolatok esetén (jellemzően pl. a klogos kollégáimmal, akik azért nem közeli ismerőseim) naponta újrakezdődnek. Szóval (szocio)nyelvész-csemege.

Image by FlipSide3

Milyen jó nekünk (frissítve)

De tényleg. Úgy érzem, a magyar webes közösség el van kényeztetve, ráadásul még csak nem is mainstream vonalon (azaz nem az inda- kezdetű és wiw-szerű szolgáltatásokra gondolok). Nem tudom, hány felhasználó tartozik az aktív táborba (max. négy számjeggyel írható le a mennyiség, ebben biztos vagyok), de arányaihoz képest nagyon rajta van a forró cuccokon. Lássuk őket sorban:

Turulcsirip: tothbenedek válasza a Twitter mikroblog szolgáltatásra. Erről már sok szó esett, röviden mégegyszer: legfeljebb 140 karakterben lehet üzenni, jelenteni, kérdezni, megmondani, mindezt közösségi keretekben, a lehető legnagyobb mobilitással (na jó, egyelőre gondolatátvitellel nem lehet csiripelni, de majd…). A Csirip ennek ugye a magyar felülete, automatikus nyelvfelismeréssel, nagyon jó közösséggel, Csiriprókával, barátkozással, egyedi témák feltöltésével, értesítő Firefox pluginnel.

[Én itt vagyok.]

Miner: Bártházi András blogkereső oldala, tematikus részekkel, így többek közt a már emlegetett Könyvtár melléklettel (mostanában a klog.hu fő támogatójaként is feltűnhetett oldalsávakban stb.). Emellett van még neki Video, Gasztro, Recept stb. rovata is úgyhogy lehet válogatni bátran, szinte magazinszerű tartalmat kaphat az ember, ha ügyesen kezeli az oldalt. Nem utolsósorban pedig kész és testreszabható widgeteket, keresőket lehet bedobálni az oldalunkba.

[Én itt vagyok.]

TurulMeme: Sera hegesztette össze Koronix ötletéből, Google Reader megosztásból és némi UTF karakterből azt az eszközt, amitől mostanában hangos a magyar web. A lényege, hogy a Reader használói folyamatosan osztják meg a tartalmakat, amelyeket az általuk olvasott oldalakról kapnak hírcsatornán, ezeket címkézik, kommentálják, aztán az ismerőseik ezt elolvasva vagy továbbadják vagy nem. Ezt a hatalmas mennyiségű, már megszűrt infót aggregálja ez az oldal, hogy még jobban lehessen követni, feldolgozni stb. És hogy még jobb legyen nekünk, lehet létrehozni további szűrőket is a szűrőgéppel, így pl. a klog.hu bejegyzéseihez adott másodlagos tartalom errefelé csordogál.

Update (11.24.): Gazsnak köszönhetően a TurulMeme hozzáadott értékei (hozzászólások, megosztások) többé nem vesznek el (így viszont elveszik a backchannel őszintesége): a Hozzáadott érték WordPress plugin segítségével vissza lehet húzni a kommentek közé a megosztásokat. Részletek túl az Óperencián.

Egyébként már tényleg csak az integráltság hiányzik, azaz megosztások és hozzászólások megjelenítése a kommentek számánál, értesítés, Dashboard, CSS stb. és kész a királyság.

[Én itt vagyok.]

És hogy mi a mese tanulsága? Hogy kezd létrejönni egy olyan platform, ami ugyan lenézendő, és nem hagyományos eszközökkel operál (web2.0, közösségi tartalomelőállítás, tudásmegosztás stb.), de mégis egy elég komplex és jól használható információs rendszert hoz létre. Eszközkészlete nem igazán nagy (Twitter, Google Reader), de hatalmas területeket képes átfogni (gyakorlatilag mindent bele lehet kötni, aminek van hírcsatornája, vagy legalább URL-je), ráadásul közvetlen és hosszabb távú kommunikációt is lehetővé tesznek a puszta megosztáson kívül – ld. Turulcsirip IM-szerű használata és a TurulMeme-n kialakuló, kommentekben zajló párbeszédek.

Jelenleg a könyvtárosok mindegyiken jelen vannak, de nagyon kis számban. A Csiriprókában saját kis ikonunk van már tapirnak köszönhetően, a Mineren saját mellékletünk van, és a TurulMeme harmadik legtöbbet megosztója Wildgica. Szerintem érdemes lenne azon elgondolkoznunk, hogy hogyan lehetne ezeket az eszközöket jobban felhasználni, egyik gyakorlati példa lehet Mariann megoldása a Hangtárnokon: egyszerűen közzétenni a megosztott híreket.

Az biztos, hogy a könyvtárosok közti információáramlásnak pl. nagyon nagy segítségére lehetne. Korábban már sírtam, hogy miért nem blogolnak többet, mert így nagyon esetleges és szűkös az az információ, ami kikerül az egyes kisebb körökből. Simán elképzelhetőnek tartanám, hogy saját információs halózatot hozzunk létre, amelynek alapja ugyanúgy a blog, a mikroblog és a hírcsatornák megosztása lehetne. Twitteren manapság nem kunszt belső hálózatot készíteni (vállalatoknál rendkívül népszerű belső kommunikációs csatorna), a klog mindenki előtt nyitva áll továbbra is, és ha ilyen iramban fejlődik tovább a TurulMeme, szerintem ott is pár hónapon belül lérte lehet hozni belső köröket (egyébként meg korlátozottan már így is működik ez a Google Readeren belül is, onnan jött az egész ötlet).

Akinek füle van, hallja meg!

Photo by anomalous4

Egymás közt

Jessamyn West összeszedte, hogy honnan értesülhet a kíváncsi könyvtáros az OCLC policy-jának változásairól.

A második számú probléma a változást követő és megelőző csönd volt. E körül forog a bejegyzés, de érdemes azt is megnézni, hogy miért van ez a nagy felhajtás: az OCLC a rekordjait Noncommercial CC licensz alá helyezte, azaz jópár könyvtári és egyéb szolgáltatástól vette el a pénzszerzési lehetőséget – gyakorlatilag amelyik szolgáltatás az OCLC rekordjain nyugszik, azt nem lehet pénzért adni (pl. a LibraryThing könyvtáraknak nyújtott szolgáltatása).

Egy idő múlva aztán kezdtek potyogni a hírek, kommentárok, riportok. Jelenleg lehet olvasni a régi és új szabályzat közti eltérések wiki-oldalát, Karen Calhoun bejegyzését az új policy védelmében, valamint meg lehet hallgatni Roy Tennant és Karen Calhoun beszélgetését a Talisnál dolgozó Richard Wallis-szal.

Persze nem mindenkinek tetszenek a módosítások, az Open Libray project-nek és a LibraryThing-nek konkrétan keresztbe tesz, születnek is egymás után a tiltakozó bejegyzések és petíciók. Ezenkívül pedig nagyban folyik a vita a MetaFilter, az Inside Higher Ed és a Slashdot fórumain, a code4lib pedig egyenesen egy egész wikit készített a történetnek. Tim Spalding a Thingology-n folyamatosan frissülő bejegyzést nyitott a történetnek, ott is lehet követni. Azt hiszem, ezt hívják kommunikációnak.

És hogy miért tartottam fontosnak ezt összeszedni? Nekem a tavalyi menet jutott rögtön eszembe, ami a könyvtári stratégia körül ment. Hatalmas, néma csönd, és ha volt is hang, azt gyorsan elhallgattatták. Ráadásul kicsit máshogy, de egyre inkább ugyanezt érzem egyrészt az IKR-fejlesztők részéről, valamint a TÁMOP-TIOP körül a valódi kérdésekkel kapcsolatban.

Utálom a konferenciákon és sajtótájékoztatókon közzétett vagy kiszivárogtatott híreket. Utálom a Katalistre nagy ritkán felrakott rövid összefoglalókat. Kötelezővé tenném minden vezető beosztásban dolgozó könyvtárosnak, hogy naponta vagy legalább hetente egy bejegyzést írjon a munkájáról. Van, aki erre képes. Nem lehetetlen.

Image by DailyPic

Twitter könyvtáraknak

turulMár egyszerkétszer írtam a Twitterről és az azon belüli magyar világról, a Turulcsiripről, de most tapir jóvoltából következzék egy teljesség igényével készült összeállítás könyvtárak számára. A Mi is az a Csirip? részt kihagynám, azt már magyaráztam sokat.

Mire lehet használni a Csiripet egy könyvtárban?

  • Kapcsolat fenntartása könyvtáros barátokkal és a kollégákkal. Sokkal könnyebbé teszi a közös munkát, és az eredmények a megosztását. Jelenleg én a következő, Csiripen is élő (magyar) könyvtárosokról tudok: wildgica, habosvilla, nagynikker, lilos, manfreed, psztrnk (és külön is a fiksz), bcsbcs, jattila – ja igen, és jómagam. De erősen dolgozunk azon, hogy mindenkiből kihozzuk a látens könyvtárost…
  • A legújabb technológiák követése. Még ha úgy is gondolod, hogy nem hasznos az, amit olvasol a Csiripen, még az lehet később. Ha folyamatosan követed a változásokat és figyeled az újdonságokat, sokkal könnyebb lesz egyszer alkalmazni őket.
  • Hírolvasás. (Igaz külföldön, de) a nagyobb híroldalaknak van Twitter-felhasználójuk. Ezek segítségével mindig a legfrissebb információk birtokában lehetünk. Ugyan az itthoni szájtok ilyet nem adnak, de ha valaki szeretne, két mozdulattal készíthet [origo], index, zoom stb. csiripet (vagy bármi mást, aminek van RSS-kimenete) a twitterfeed segítségével.
  • Konferenciák követése. Mostanában már azért illik csiripelni egy konferenciáról, és külföldről már könyvtáros eseményekről is értesülhetünk (mint legutóbb a BibCampről, magyarul nem könyvtáros van a meetup, valamint a webszimpóziumok). De ugyanígy lehet értesülni a jelentkezési határidőkről, előadókról és az ellátásról, anélkül, hogy állandóan vissza kéne járni a honlapra.
  • Kérdés-felelet rész. Ha el akarsz követni valamilyen változtatást (pl. honlap, felhasználási feltételek), akkor nem árt megkérdezni a felhasználókat is. Ehhez egy gyors felmérő eszközként is működhet a csirip.
  • Ismerd meg a kollégáidat! Ha bizonytalan vagy egy kollégádat illetően, hogy ki is lehet pontosan, nézd meg, hogy csiripel-e, és ha igen, olvasgass kicsit róla. Ki tudja, lehet hogy több közös érdeklődési körötök is van. Ugyanígy tudsz írókról, művészekről és más (ún. fontos) emberekről tájékozódni (már ha csiripel).
  • Használd jegyzetfüzetként. Bárhol vagy, a mobiltelefonoddal Twitteren keresztül le tudod jegyezni és meg tudod osztani a korszakalkotó/világmegváltó ötleteidet, élményeidet, benyomásaidat. (Műhelytitok: az ötleteim legalább negyede zuhany közben szokott az eszembe jutni. Na, ez a szopás.)
  • Hivatkozások megosztása. A könyvtárhasználók a Twitteren keresztül is kaphatnak választ kérdéseikre (a mobilos lehetőséggel konkrétan bárhonnan), de a kollégákkal, barátokkal is oszthatunk meg forrásokat.
  • Könyvtári programok hirdetése. Az egész könyvtárhasználó közösség ilyen módon azonnal és egyszerűen értesülhet új programjainkról vagy szolgáltatásunkról.
  • Értesítés új dokumentumokról. Főleg kisebb könyvtáraknál működhet használhatóan ez a lehetőség.
  • Értesítés küldése előre meghatározott témájú anyagokról. Ha van rá igény, küldjünk személyre szabott értesítést adott témában új dokumentumainkról.

Leírások, útmutatók magyarul (saját magamat nem linkelem többet):

Természetesen a cikk végén érdeklődőeknek egy csomó további forrás (útmutatók, tanulmányok, eszközök és mashupok) és twitterelő könyvtárak listája van. Örömmel jelenthetem, hogy itthon a Justh Zsigmond Városi Könyvtár és a MOME Könyvtár is csiripel.

Update (05.30.): van már az indexnek is csiripfeedje.

Kommunikáció

Néha kicsit kiakadok, hogy nem bírják úgy megoldani a könyvtárakban a telefonokat, hogy ne lehessen hallani azokat az épület másik végében.

Itthon még nem nagyon olvastam olyan cikket, ami a belső kommunikációval foglalkozna, ezért egy olyan felvetés következik, ami nagyon nem új és eredeti (és valószínűleg Magyarországon is nagyon sok helyen használják nagyobb vállalatoknál), de szerintem ilyeneről sok helyen nem is hallottak. Ez pedig a hálózatba kötött számítógépeken keresztül való kommunikáció, amit elvileg pont könyvtárakban nagyon jól meg lehetne oldani. ICQ, MSN, GoogleTalk (ez ráadásul be is épült már a Gmail fiókba, tehát egyszerre lehet levelezni és chatelni), Skype, IRC és még vég nélkül lehetne sorolni a megoldásokat. Ezek jó része már megoldotta a telefonálási lehetőséget, tehát egy headset, és lehet szövegelni, de szerintem jobb lenne a gépelés, mert az csöndesebb, és ha fontos adatok (dokumentumok adatai stb.) mennek, sokkal egyértelműbb, mint esetleg legépelni. Így a kommunikáció is felgyorsulhatna esetleg a raktár és az olvasói pult között (nem kéne összegyűjteni kismillió cédulát, hanem egyből lehetne leküldeni), meg hasonlók. Ja, és persze ingyen van (nem tudom, hogy a belső telefon ingyen van-e, de most az mindegy is).

BTW: nem igazán értem, hogy a könyvtári integrált rendszerek miért nem tartalmaznak egy olyan opciót, hogy ha bejelentkezik az olvasó (és esetleg – mondjuk az OSZK-ban – megadja hozzá a helyszámát stb.), akkor a katalógusban ha megtalálta az őt érdeklő dokumentumot, miért nem tudja a gépen keresztül kikérni? Hatalmas mennységű papír maradna meg fának (mert nem úgy vettem észre, hogy recikling papírból lennének a kikérő lapok, ráadásul egyes helyeken fél A/5-ös méretűek, jó vastag, legalább 120-150 g/m2-es papírból), és tinta meg tintának, mert pl. az OSZK-ban tele van nyomtatva az eleje is meg a hátulja is (szerintem csak azért, mert régen előszeretettel használták fel ezeket a cetliket a leleményes kutatók, diákok jegyzetelésre… : ). Ráadásul újabb időt lehetne ezzel megtakarítani.

Pedig ezeken nem is kellett gondolkodni, spontán jut az eszébe az embernek, csak azt nem értem, hogy másnak (illetékesnek) hogyhogy nem? Nem olyan bonyolult dolog… főleg pedig ha illetékes, tájékozódnia kéne az új lehetőségekről, ez pedig a lehető legegyszerűbb. Mindegy, leültem csókolom, nagy a szám. Nem oktatás.