Aktuális dolgok

Bár azzal nem hagytam fel, hogy könyvtáros legyek, sőt, gyakorlatilag az életem ennek a részére jut a legkevesebb időm. Annyi minden történik, hogy legfeljebb csak egy-egy momentumot lehet kiemelni belőle:

  1. Már lassan egy éve nem dolgozom könyvtárosként, hanem informatikai fejlesztéseket, projekteket vezetek a munkahelyemen. Rengeteg sok mindenben hasonlít, illetve kapcsolódik a könyvtárossághoz, de mégis alapvetően más, teljesen más tapasztalatokat szerez az ember (ásom magamat bele a scrumba és a kontextusalapú tervezésbe, de egyre jobban érdekelnek a határterületek: az ergonómia, az adatbányászat stb.), már csak azért is, mert olyan környezetben lehet dolgozni (tanácsadók, fejlesztőcsapat), amilyen korábban álmomban sem jutott az eszembe. Jelenleg egy ügykezelő rendszer mondjuk gatyába rázása az egyik fő területem, ami teljesen olyan, mintha egy IKR-ről beszélnénk: userek, dokumentumok, folyamatok kezelése. Mellette folyamatosan megmaradt tervezgetős projektnek a jogi információs környezet felépítése könyvtárakból, adatbázisokból, de sajnos ez legfeljebb csak akkor játszik, ha már végeztem minden mással.
  2. A doktori képzést elég csúnyán benéztem – ettől függetlenül élvezem, és még hasznosnak/fontosnak is tartom -, a jelek szerint valaki vagy dolgozik, vagy doktorit szerez, de a kettő együtt a mélyen tisztelt főokosságoknak, akik kitalálták ezt a rendszert az ELTE Doktori és Tudományszervezési Hivatalában, nem jutott az eszébe. Kedvencem az ügyintéző hölgy reakciója volt az ilyen helyzet hivatalos megoldási lehetőségeire vonatkozó kérdésemre: “hát nem muszáj idejárni…” Láttam rajta, hogy ő is utálja a helyzetet, de már épp eleget kínoztam a Neptunnal, nem volt szívem még jobban belemenni az egész szituba. Mindenestre az ember fizetős hallgatóként nem ezt várná a pénzéért. Viszont kitűnő kurzusok és kollégák vannak, lehet foglalkozni a diákokkal, és bárcsak lenne erre az egészre kicsit több időm. Na de majd.
  3. Mióta nem a belvárosban élek, foglalkoztat a  “vissza a természetbe” valamilyen tompított, kevésbé sokkos megoldása. Most egyenesbe ért a dolog, és életemben először a lakcímem Budapest határán kívüli helyet fog megjelölni az ősztől, nevesítve költözünk Bicskére. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az, ami működik a mondjuk nyugati társadalmakban, mint ingázás (nekem Béccsel és Sydney-vel kapcsolatban vannak ilyen irányú tapasztalataim), az hogyan néz ki itthon. Ahogy közeledik a ház átadási ideje, egyre inkább leszek fogékony az elővárosi-városi kapcsolatok problémáira (ld. M0 észak-nyugati része, HÉV-ek és metrók csatlakozása, meddig és hova megy ki a BKV, biciklis közlekedés megoldása lokálisan stb.). Plusz ami ilyenkor mindig felmerül: a ház körüli javítások, felújítások, szerelések megtanulása, otthoni intelligens rendszerek (pontosan nem tudom, mi a neve, de egészen elképesztő dolgok vannak már e téren, érdemes mondjuk a Conrad katalógusát böngészni) használata stb. Aztán ilyenkor kell észnél lenni, és kicsit visszavenni, merthát ha már  egyszer egyszerűsítünk, akkor az együtt jár egy bizonyos szintű lemondással és “megvilágosodással”, aminek az értékeléséhez nem is kell olyan sokat változtatni a gondolkodásmódon (olyan 180 fokot, nem sokat…). Ehhez viszont nagy segítséget nyújt pl. Adri blogját olvasgatni, vagy a Tapir által nemrég fácsén beajánlott Wetiko blog (nevesítve a “Gondolj bele, miért vágysz dolgokra?” című bejegyzés) – nagyon izgalmas kérdés, és nehéz is, mert nagyon kényelmes a lakás minden szögletében elérhető extra gyors wifi és a nagyképernyős TV-n nézett aktuális sorozat, de ugyanakkor legalább ennyire vonzó dolog a fával fűtendő sparhelt, a kertből frissen szedett zöldség, és a tuti finom tojás és csirke. És hát ha nem is zárja ki egymást a kettő, de nem is kifejezetten kompatibilis. Vagy ki tudja. Ki kell próbálni.
  4. Fölfedeztem a dél-afrikai zenét (Hip-Hopot) Áron jótékony közreműködésével, ami a kötelező Die Antwoord mellett jócskán tartalmaz csemegéket, kezdve a kattogós Driemenskaptól és Kanyitól kezdve az idióta sapkás Jack Parrow-on át a Bittereinderig vagy Jaakig. És akkor még nem is beszéltünk a Fekete-Afrika többi részéről, de ezt már meghagyom a reménybeli (dél-)afrikai zeneblognak. Addig meg kedvcsinálónak egy egészen friss:

Kép forrása

És még mindig

folyik a költözés, az átcsurgás lassú. (Mondják ezt valahogy fizikusul, nagy a klog viszkozitása azt hiszem, de nem mernék rá megesküdni.) Tegnap sem foglalkoztam vele, mert…

…legyalogoltam 21 kmt, ami önmagában még csak-csak (bár az utóbbi időkben túlságosan citoyen voltam ahhoz, hogy a messzibe révedve, vállrándítással térjek napirendre a dolog felett, jelezve a dolog hétköznapi voltát). Az hogy egy osztálynyi szakközepes/javítóintézetes (utóbbira csak a lányok hiánya utalt) sráccal tettük meg ezt az utat, nem könnyítette éppen meg a túrát, de a végső csapás az volt, hogy amikor negyed hétkor felszálltunk a bűzmotra (szigorúan szeparálódva a “srácoktól”), és kezdünk éppen elszundítani, beszabadult egy kb. 15 főnyi familiárisan hiperpigmentált és szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben tengődő család. Ők aztán üvöltve (ezt éneknek hívták) és ugrálva (lásd tánc címszót) elkezdték jól érezni magukat, ez pedig már kicsit sok volt. Átmenekültünk a másik kocsiba, amelynek utazóközönsége (a fiatalemberekkel együtt) egy békés nyugdíjas-otthon képét nyújtotta az előzőekhez képest.

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy a Vác-Bp vonaton azzal a társasággal sikerült egy szakaszba kerülni, amelyik már reggel is azzal tűnt fel, hogy intelligenciájuknak létét tagadták meg minden egyes fél szavukkal. Ennek köszönhetően egy rendkívül emelkedett társalgás tanúi lehettünk akaratlan is (néha visítozásokkal kísérve). Erőnk már nem volt átvonszolni magunkat másik kocsiba.

A Nyugatiban már magamban az általános fegyverviselési engedély és a halálbüntetés visszahozatalának lehetőségét fontolgattam. Higgyétek el, szükség van rá. Most meg óra van, és csend, és hó, és agyhalál (alias Dell Hymes – A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata).

Végül egy szolgálati közlemény:

A Költőnk és Kora beszélgetéssorozat következő vendége Rába György költő, műfordító, irodalomtörténész. Időpont: október 5., 15.30. Helyszín: Eötvös József Gimnázium, Reáltanoda u. 7., magyar szaktanterem. Mindenkit szeretettel várunk.

Nagyon jó szokott lenni.

Az FSZEK még nem válaszolt…