Arról, hogy hol is lett elrontva

Azt hiszem, rájöttem, hogy ez az egész FITT- és klog-dolog hol lett elrontva, illetve hogy mit is rontottam el pontosan. Marha egyszerű, és valószínűleg ugyanannyira írható a rövidlátás számlájára, mint a hűbelebalázs módjára megvalósított dolgokéra.

Egyszerűen az volt a hiba, hogy amikor elkezdtük a klogot, akkor külön-külön blogokat indítottunk. Persze ez adottság is volt, mert ugye ott volt az Egyetemi Könyvtár, Ádám Olvasónaplója, meg hát a saját blogom, ami így nem igazán illett hirtelen össze – de be kell vallanom, nem is jutott az eszembe, hogy egy platformot alkossunk meg, legalábbis nem emlékszem már ilyesmire. De mégis, ha valaki ilyesmibe vágná a legközelebb a fejszéjét, azt mondom, csakis közösen – óriási lehetőségeket hagytunk ki így.

Először is, a közösség. Egyébként ez az, ami talán a leginkább megmaradt, de még így sem az igazi. Egy erős csapat lazán megugrotta volna az MKE-s zsákutcát, a KI-s feladatokat és egy független munkacsoport megalakítása sem lett volna ekkora probléma. Az eltelt majd’ 6 évben számtalan olyan írás született meg a klogokon, amik csapatmunkával simán lehettek volna egy kiadványsorozat alapjai.

Ezzel összefüggésben hagytuk ki annak az online folyóiratnak a megteremtését is, amelynek létrejöttében egyre kevésbé hiszek. Elég sokszor fogalmazódott meg az igény (legutóbb Ádámtól, de én is írtam ilyet), és be kell látnom, pont az a bizonyos gerenda vs. szálka történet játszódott le.

Egy ilyen rendszer mellé lehetett volna megcsinálni rendesen a klogot is, mint szolgáltatást – persze itt is rengeteg technikai hiányosság volt, többek közt óriási hiba volt lemondani a 990.hu kedvéért a MU-ról, de hát bármennyire is utálom a kifejezést, kis pénz, kis foci, nem futotta másra.

És ami a legfájóbb – ezt már nem lehet visszacsinálni, sőt nulláról sem lehet ezt már újrakezdeni. Ehhez úgy kéne tenni, mintha az egész nem történt volna meg, ami egyrészt hazugság lenne, másrészt meg úgysem működne.

Tanulság meg nagyon nincs, ha esetleg mégis, akkor csak annyit, hogy bárki bármi hasonlóba fog: egy felületen tegye a többiekkel. Nem vezet sehová ez a különutas rendszer,* nem vagyunk akkora szakma és ország, hogy működjön. Marketingesből, irodalmárból, ilyenolyan szakértőből annyi van, mint a szemét – nálunk pont egy nagyon szerencsés csillagzat kellett, hogy összejöjjön az a konstelláció, aminek a lendülete elvitt minket eddig.

* Ez csak egy vélemény.

A nagy visszatérés

Hát úgy néz ki, sikerült végre rászánnom magamat a majdnem lehetetlenre, és mégis seggbe rúgtam magamat és a klogot. Egyelőre még messze vagyunk a tökéletestől, de továbbra is megvannak az irányok és a célok, így mind projekt biztos fennmarad a víz színén. Ugyanakkor nagyon szépen köszönöm a sok bíztatást és drukkolást, sokat segítettek tényleg.

Pár szóval, hogy mi történik és merre:

  1. Az abszolút győztes az események sorában, hogy leadtam a szakdolgozatomat. Mind a kettőt. Nincs mit hozzáfűzni, végre. Lesz bővebb beszámoló, de azzal várok, mert…
  2. Csütörtökön és jövő kedden lesznek a szakzáróvizsgák, az izgulósabbak drukkolhatnak, az mindig jól jön.
  3. Úgy néz ki, hogy talán összejön egy pótfelvételi a könyvtáros doktori képzésre (mert lekéstem a jelentkezési határidőt, de ezen gondolom már senki nem lepődik meg), ugyanakkor felvetették, hogy ugyan magyar irodalomból ha esetleg, de azért az durva lenne. Mindenesetre Enyedi Györggyel a továbbiakban is nagyon szívesen fogok foglalkozni.
  4. Megyünk Vándorgyűlésre, nekem rögtön két szempontból is fontos lett. A Jogi Szekcióban a jogtudomány és a könyvtárak kapcsolatáról (és remélem, még egy kicsit többről is) lesz szó, a FITT kocsmában pedig kitaláljuk a kiadók és a könyvtárak közös jövőjét. Mindkettő olyan lesz, hogy érdemes. (Személyes kudarc, hogy nem sikerült összehozni dr. Zlinszky János előadását, de azért a körülményekre elég nyugodt szívvel rá lehetne kenni – csak ez nem így megy. Viszont ezt ellensúlyozza a Bodó Balázzsal kötött megismerkedés, a nagyon szuper könyve ürügyén.)
  5. Van két világmegváltó magánprojekt is, de azokról csak akkor, ha lesz belőlük valami. Mindenesetre mindkettőből nagyon jól el lehetne élni, így megint egy fokkal nyugodtabban várom a könyvtári világvégét.
  6. Hamarosan kész a zsírúj gép, szép lesz nagyon. Majd lesz róla fotó is.
  7. Végül pedig rájöttem, mennyire jó dolog a tumbli.

Hát egyelőre ennyi. Folytköv.

Holnap megyek MeetOFFni

Röviden (lehet, hogy Lilla kimoderál, vagy már nem veszi észre, hogy küldtem neki levelet, amit két hete kellett volna stb.):

Könyvtárosok meg a nagy izé

Sokan gondoják úgy, hogy könyvtárosnak menni nem jó ötlet, mert könnyen lehet belefutni olyan munkahelyi balesetekbe, mint egy túlsúlyos enciklopédia fejhez való csapódása 3 méteres magasságból. Ezenkívül rondák vagyunk és szexik, rövidlátók, hiperműveltek és csőben lakunk világképileg. Szerencsére ebből legfeljebb 50% igaz, persze egyénfüggő, hogy melyik 50. A szerencsésebbik felét pedig viszonylag könnyen meg lehetett győzni arról, hogy az internet nem a Világháló, nagybetűvel, hanem kommunikációs eszköz, többek közt, a maradéknak pedig egy idő múlva nem volt más választása. Erről az “egy idő múlva” alatt eltelt eseményeket foglalnám össze tíz percben, a nagyérdemű okulására. De ugye eljöttök azért?

Klog plusz könyvtár.hu

Azt hiszem, a legnagyobb lépésre szántam el magam azóta, hogy 2006 nyarán kitaláltam a klog.hu-t. Azóta rengeteg minden történt, első sorban az, hogy hatalmas társasággá nőttünk, legalábbis az én elvárásaimhoz és elképzeléseimhez képest. Fantasztikus dolog ez, hát még ami most fog történni.

Az van, hogy a mostani hely sajnos csak ideiglenes (illetve pénzbe kerülne, így is ég a pofámról a bőr), viszont az eddigi modell nem működik tovább. Éppen ezért virtuálisan háromfelé robbantom az eddigi társaságot, ami természetesen nem jelenti azt, hogy bárkit is kirúgnék vagy nehéz helyzetbe hoznék.

  1. Az egyesületi, szervezeti és iskolai könyvtárak blogjai átkerülnek a könyvtár.hu-ra. A környezet hasonló lesz, viszont a könyvtár.hu olyan márkanév, amely sokkal inkább illik ezekhez a blogokhoz, mint hozzám. A másik aspektusa a dolognak, hogy maga az intézményi blog, honlap kinőtte azt gyerekcipőt, ami esetükben a klogot jelenti. Arról van szó, hogy egy Országos Idegennyelvű Könyvtárnak, egy ELTE Egyetemi Könyvtárnak stb. (és a döntéshozóiknak) nem túl nagy dicsőség, hogy még mindig itt vannak. Tudom, kicsit partizánakcióként indultak, de úgy látom, már minden helyen bekerültek a mainstream csatornák közé, így tulajdonképpen semmi akadálya nem lenne, hogy saját domain név alatt fussanak. A kisebb könyvtárak honlapjainak ügye pedig pont abba a hivatásba illenek bele, amit a könyvtár.hu vállalt, hogy egy központi felületet adjon minden magyar könyvtárnak, akár ilyen típusú szolgáltatással támogatva. Remélem, hogy ezek a jól bejáratott, aktív helyek mindkét fél számára bizonyítás értékűek lesznek, egyrészről, hogy a könyvtár.hu valóban értékes, rendkívül fontos és jól használható eszköze a könyvtáraknak, másrészről, hogy a könyvtárakban igenis megvan az igény végre egy tisztességes központi szolgáltatás felé, mert eddig amit ezen a címen próbáltak eladni, azt inkább hagyjuk.
    Ezt a felületet mindazoknak ajánlom, aki szeretne végre egy egyszerűen kezelhető, dinamikus és kompakt online felületet létrehozni könyvtáruknak, szervezetüknek.
  2. Az olyan típusú blogok, amelyek inkább közösségi alapon, több szerzővel állítottak elő olyan tartalmat, amely inkább adott szakterületet fogtak át, átkerülnek a vadiúj klog+ felületére. Ez egy olyan hely lesz reményeim szerint, ahol összegyűlhet mindaz a tartalom (külön blogok formájában, mint a klogon), aminek összessége egy hasznos ÉS érdekes magazin-jellegű képződmény lesz. Eddigi szereplői a Konferencia, a Konyha, az ETO és a Könyvtárépítészet, de remélem ezek a blogok-rovatok száma és minősége ugyanolyan töretlenül fog nőni és szinten maradni, mint a klogon.
    Erre a felületre mindenkit szeretettel hívok, aki szeretne valamilyen megadott témáról írni, akár többekkel együtt.
  3. Végül pedig, az előző két pontban felsoroltak mellett a klogon fognak maradni azok a blogok, amelyek kifejezetten személyhez köthetőek, magyarán a szakmai énblogok – pl. az élet és könyvtár is ilyen.
    Ide továbbra is várok mindenkit, aki magának szeretne blogot, írni mindarról írni, ami érdekli, legyen szó könyvtári vagy azon kívüli dolgokról.

Remélem, hogy mindez a változás nem rettent vissza senkit a további munkától. Mostanában elég sokat olvastam vissza az egyes blogokon, és fantasztikus mennyiségű energia és tudás van belefektetve ezekbe a helyekbe. Szerintem nagyon megérte mindez, úgyhogy szeretném mindenkinek megköszönni ezt a munkát, de elköszönni nem fogok, hiszen egy ember akár mindhárom helyen is jelen lehet – és remélem sokan lesznek ilyenek.

Elnézést kérek azért, hogy ennyire ultimátum-szerű lett – ez a döntés kb. egy éve érlelődik bennem, nem csináltam titkot a problémáimból eddig sem. A költözések alatt lehet, hogy lesz egy-két technikai jellegű döccenő, de azon fogunk dolgozni, hogy ne érezzen sokat belőle se szerző, se olvasó.

Ui: azt hiszem, ez annyira gyönyörű így, hogy nem is kell magyaráznom.

Photo credit: freefotouk

Támogasd a klog.hu-t!

Újra lehet egy kattintás fáradtság árán adományokkal támogatni a klog.hu működését, amelyet vagy a támogatás című oldalon (ahol további információk is találhatóak az átutalással kapcsolatban – mielőtt valaki kérdez, kattintson oda, és olvassa el a tájékoztatót!), vagy lent az “oldalsávban”, a keresőmező alatt lehet megtenni.

A hozzájárulásokat mindenki nevében köszönöm.

Featured picture by czbalazs.

Egy éven belüli célok

Volt már arról szó, hogy a klog elérte célját, a magyar könyvtárosok és a könyvtárak (jellemzően iskolai könyvtárak, ennek érdekes lenne utánanézni, hogy hogy’s’mint, szerintem a KTE – meg az idei fiatal könyvtárosunk – keze könyékig benne van, hogy ilyen gyönyörű képpel élhessek) most már nem idegenkednek a web2.0-tól és attól a szótól, hogy Ni! blog. Sőt, egyre többen vannak, akik megosztják tudásukat, tapasztalataikat. És ez így jó.

Viszont: az iskolai, intézményi könyvtáraknak úgy vélem, lassan helyet kell harcolniuk maguknak az iskola, egyetem stb. szerverén belül. Ez kicsit olyan, mintha a könyvtár az épülettől 3 saroknyira lenne található, kicsit nem kitáblázva, kicsit eldugva, hogy azért aki nagyon keresi, megtalálja, de ne olyan könnyedén.

Egy könyvtár jellemzően nem önálló, így ahogy szervezetileg, fizikailag és pénzügyileg csatlakozik az anyaintézményhez, ugyanúgy kell virtuálisan is – nem hinném, hogy ezt sokat kéne ragoznom, pedig nyilván érdemes lenne.

Mindennek pedig az a vége, hogy egy év múlva, a klog 5. 4. születésnapját többek közt valószínűleg azzal fogom ünnepelni, hogy “kirúgom” az összes ilyen jellegű blogot – ha már addig nem teszem meg.

Félre ne értsen senki: nem azt akarom, hogy a könyvtárak ezentúl elessenek ettől a lehetőségtől. De harcoljanak meg a rendszergazdával, igazgatóval, rektorral, dékánnal, IT-managementtel azért, hogy virtuálisan is megkapják azt a helyet, amit fizikailag stb.

Éppen ezért, azzal párhuzamosan, hogy leépítem az intézményi blogokat, ígérem, létre fogok hozni egy tudástár-jellegű dolgot, amiben az önálló munkához szükséges információkat fogom gyűjteni, közzétenni (wiki, blog, ki tudja). És így emellett létrejöhet a klogon az általam már olyannyira és oly rég áhított szellemi műhely (amihez a tagok már réges-rég megvannak, olyannyira is, hogy kezdenek elszivárogni, de közben azért hálistennek jönnek az újabb kollégák is), mert egy virtuális, de valódi személlyel azért könnyebb közösen gondolkodni, mint egy könyvtárral – akár még ha csak egy fő alkotja az egészet (most éppen eléggé testközelinek mondható ez a helyzet részemről).

Quo vadis, klog.hu?

A klog kérdés állandóan elő és előbukkan, írok és beszélek róla, néha örömmel, sokszor fáradtan, de azt hiszem sosem lehet elégszer. Kb. tavaly ősz óta kezd világos lenni a számomra, hogy részemről ennyi volt az, amit bele tudtam tenni, ha nem is pénzben, de időben mindenképp. Teljesen más volt egy egyetemi bölcsészhallgató hobbiprojektjeként (még ha az a bölcsész posztmodern [copyright Doransky] is – köszönet Gazsnak a linkért, nekem tetszik, jönnek a címkék, libpunk, klogger, posztmodern bölcsész) működtetni ezt a vállalkozást – noname kis senki, örömből, pacsiból, és más kismillió munka mellett, “nagyban”, külső és belső elvárásoktól hajtva (és már az sem teljesen mindegy, hogy mit hallok vissza a szakmából – néha jót, de van negatívum is, és őszintén szólva annyira nem vagyok punk, hogy ekkora közönség előtt olyan lazán anyázzak, mint régebben). Közben az is látszik, hogy kezdünk belefáradni, a kezdeti lendület eltűnik, na nem feltétlenül mert rossz a közösség, vagy szívat a szerver és/vagy a WordPress, hanem inkább a szakmai közeg az, ami megfojtja szépen lassan egymás után a legjobb blogokat (és most kb. el is árultam, melyek a kedvencek). Ennek az egyik megoldása a vérfrissítés lehetne, azaz új arcokat, ötleteket, gondolatokat behozni a közösségbe, valamint valami plusz motiváció (verseny, jutalom, elismerés) nyújtása – sajnos a külső okokat megszüntetni nem tudom, bár tudnám! Nagyon rossz látni, hogy teszi tönkre a könyvtárosszakma azokat az embereket, akik 5-10-20 év múlva méltón tudnák folytatni a rájuk hagyott örökséget. (Ezek nagyon nagy és szép szavak, de tényleg valami ilyesmiről van szó – és tisztelet a kivételnek.)

Vacilláltam, hogy ezt a bejegyzést közzé tegyem-e, mert a hitelemből (nem tudom, erre van-e speciális szakszó, de valami olyasmi, hogyha az ember sokat kér, akkor egy idő múlva megunják, és becsukják az ajtót) már úgy érzem, így is sokat vesztettem (szervervásárlás, kezdőlap dizájnja stb.). Viszont egy pár nappal korábban lefolytatott hosszú beszélgetés után mostanra jutottam el oda, hogy mégis. Nem mostaniak sem a kérdések, sem a válaszok, úgyhogy kérem a t. olvasót, ezt vegye figyelembe majd a véleményalkotásnál és a hozzászólásnál. Na meg azt is, hogy honnan jöttünk, ki vagyunk, mert önmagában elég nevetséges kérdések és problémák ezek, főleg ha valami nagyobb rendszerhez hasonlítjuk a képet.

Azt írtam múltkor, hogy az egyik kivezető út a fejlesztés lenne (a másik véglet a bezárás, illetve a kettő közt a status quo fenttartása – egyik sem túl vonzó jövőkép). Ennek egy nagyon nagy akadálya van (illetve kettő, ha szétbontom): a pénz és amit meg lehet venni belőle, a szakértelem. Ötletem lenne, de a megvalósításhoz kicsi vagyok, ez a két évnyi próbálkozás- és kudarcsorozat után egyértelmű. A gondolkodás eredménye két választás lett, de először megpróbálom gyorsan felvázolni, hogy milyen az a klog, amiről én álmodom.

Egy közösségi-hálószerű rendszer, amely azon kívül, hogy blogok és bloggerek összefüggő hálózata belül (ezáltal erősödhetne a szakmai kommunikáció, a szolgáltatások és a munkalehetőségek könnyebben célba találhatnának stb.), kifelé egy nagy magazin-szerűség, rovatokkal, wikiszerű tartalomjegyzékkel (tudásbázissal), fizetős és ingyenes hír- és cikkszolgáltatásokkal, integrált megoldásokkal, együttműködésekkel más szolgáltatásokkal (keresők, könyves közösségi terek, wikik, videó- és könyvjelzőmegosztók stb.), “külső” (külső domainen futó) helyek, lapok hosztolásával stb. Sőt, régi vágyam kiterjeszteni a közösséget határainkon kívülre is (természetesen itt nem a magyarokra gondolok, előttük állandóan nyitva áll a hely, sok szeretettel vannak várva), bevonva a szomszédainkat is, mert hiszek abban, hogy a helyi politikai homokvárépítéseken túl (közép)európai szinten kellene szembenézni az új kor kihívásaival.

És akkor a választások. Az egyik az, hogy ezentúl fizetős lesz a szolgáltatás, nem drágán, de sok kicsi sokra megy. Persze nem rögtön, hanem bizonyos átfutás után, ami alatt lenne ingyenes és fizetős verzió is. Ez sok szempontból lehet veszélyes. Az egyik, hogy amíg van ingyenes verzió, addig az megöli a fizetőset. Ez tök egyértelmű, nincs mit ragozni, nem tudom, tudnék-e olyan pluszt nyújtani, ami egyértelműen megérne még egy kisebb összeget is. A másik, hogy lehetne bármilyen kis összegű a szolgáltatás ára, az intézmények 99%-a elvesztené az érdeklődését, mert nem fogják tudni elmagyarázni a fenttartónak, miért kell fizetniük egy ilyenért, ennyire már ismerem a rendszert. És ez valószínűleg nem azt fogja eredményezni, hogy integrálják a “blogot” (lásd pl. az Egyetemi Könyvtárat, amely 2 és fél év alatt nem volt képes erre), hanem el fognak menni ingyenes helyre, freeblogra, bloghura, blogterre, ez pedig az egész eddigi munkát fogja zárójelbe tenni. A harmadik, hogy nekem meg nincs annyi időm, hogy egy rendes szerződés keretében pénzért adjak megfelelő színvonalú támogatást, és csapatot sem tudnék összeszedni, ez a FITT “tunyaságán” pontosan mérhető.

A másik lehetőség ha lehet, még gyengébb. Ez pedig egy támogatási rendszer bevezetése, azaz ha valaki akar, adhat hozzájárulást, mellette pedig lehet, hogy mégis engedélyezni kéne a reklámokat (ezzel az a probléma, hogy központilag nem tudom biztosítani az elhelyezésüket, az meg hosszú távon szerintem a jó kapcsolatok megromlását eredményezné, ha önbevallással kérnék százalékot). Ennek az a veszélye, hogy lassan gyűlik össze annyi pénz, hogy érdemleges változások történjenek, inkább kisebb-nagyobb reszelgetéseket tudok belőle rövid távon elképzelni. A radikális újítások megtörténtét nem látom biztosítottnak ezzel a módszerrel, de aztán ki tudja. Az biztos, hogy ez inkább tűnik megvalósítható verziónak.

Kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, mind a klogon belülről, mind kívülről. Jó lenne ha erre a kérdésre közösen tudnánk választ találni, mert úgy érzem, hogy ez az egész már nem csak az enyém, hanem legalább annyira a tiétek és a szakmáé is. (Könnycseppet szemsarokból kitörli, fátyolos tekintettel mered a lenyugvó napba, miközben átöleli a szakadék szélén álló évszázados fenyő törzsét, melynek lombját szelíd esti szellő hullámoztatja.)