Egységben az erő

Amikor tavaly júniusban Székesfehérváron jártam az Egyházi Könyvtárak Egyesületének éves gyűlésén, még csak szó volt arról a portálról, amely egy egységes webes platformot kíván létrehozni az egyházi könyvtárak részéről. Emlékszünk a leckére? Közös katalógus, információs felület, bemutatás, interakció stb. TÁMOP, hány millió is volt? Sok, ugye. Ilyen modul, olyan kiegészítő, ilyen egyeztetés, olyan program.

Van egy rossz hírem: az egy dolog, hogy egy kvázi külsős hőbörög arról, hogy mekkora hülyeség az egész úgy, ahogy van, de amikor egy “szimpla” NKA-támogatásból csinálnak egy olyan csilivili portált, amilyenről általában csak azért nem álmodoznak a könyvtárosok, mert nem tudják, hogy lehet ilyet, akkor az gáz. No nem nekem, hanem azoknak, akik majd be akarják bizonyítani, hogy jól költötték el azt a pénzt. És ennyivel nem lesz egyszerű elszámolni.

Szóval az Unitas a hat magyar történelmi egyház 20+ könyvtárának Drupal alapú információs portálja (figyeljétek meg a polkorrekt fejlécet, ahol az egyházak logói folyamatosan rotálódnak randomban), ahol Bodza-alapú közös katalógus (lehet, hogy mégis miből lesz a cserebogár? – nagyon jól néz ki a katalógus) és mindenféle egyéb csemege várja a tisztelt olvasót és könyvtárost.

Amit én nagyon hiányolok, azok az RSS hírcsatorna a hírekre és a katalógusra (amit pedig nem lehet már bonyolult aktiválni), az erre alapuló hírlevelet, a református és az unitárius híreket, egy rendes fórumot, egy YouVersion-hoz hasonló Biblia-(fel/át/meg)olvasó appot (vannak alapok hozzá), integrációt a már létező eszközökkel (Firefox kereső kiterjesztés, Zotero, Delicious, Wikipédia stb.) meg egy fejlesztői blogot. Ja, meg persze hogy költöztessék át az egész egyesületi oldalt az új portálra. Sokkal jobb lenne.

Tanulság: néha éppen a legkonzervatívabbnak tartott társaság tudja a legjobban lelépni a többit, továbbá, hogy meglátjuk, hogy még mi lesz ebből. Remélem, valami nagyon jó dolog. Bigup.

Könyv vs. könyv

Őszintén megmondom: nem tudom megszokni a molyt. Pedig szeretném, tetszik meg minden, de túlságosan könyvtáros vagyok. Éppen ezért maradok a LibraryThing-nél.

Takács Dániel, 25 éves (webkönyvtáros, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtára)

Fenti három mondat az a kiindulópont, amiről el szoktam indulni mostanában, ha a könyvtári katalógusokról gondolkozom. Ennek végén mindig oda lyukadok ki, hogy mi is a mi nagy bajunk ezzel az egész szeretem-az-olvasót kérdéskörrel.

A könyvtár a dokumentumokat tárolja és szolgáltatja (szigorlaton nehogy így mondjátok, de lényegében ennyiről van szó, nem többről). Megveszi, leltárkönyvbe (szerencsésebb esetben leltáradatbázisba) felveszi, katalogizálja, címkézi, matricázza, mágnesezi-vonlakódozza (jobb helyeken RFID-t kap, ugye), aztán megy a polcra (raktár, olvasóterem, ki melyiket preferálja – igen, lehet kötekedni, de ez szerintem akkor is szubjektív). Aztán a kedves olvasó felhasználó felhasználja a katalógust, és vagy boldog lesz, vagy nem. De a történetnek itt van a vége. Egy virtuális rendszerben fizikai állományok metaadatait lehet szűrni. Ez a mai OPAC Magyarországon.

És mit tud a moly? Nem érdekli különösebben a művek metaadatai, leírási szabványai. Legyen meg a rendszerben az adott könyv, ennyi, amit elvárhatunk – kell egy szerző meg egy cím, címkék, esetleg egy borító. OMG, gondolja az egyszeri könyvtáros, hát rendszer ez? Igen. Az olvasónak pont ennyi kell ahhoz, hogy egy könyvvel valamit tudjon kezdeni az intereneten, polcot csináljon belőlük, review-t írjon róla, számontartsa mit olvasott és mit nem, megossza ismerőseivel, a saját kis gyűjteményét nyilvántartsa (ez utóbbi már megszorításokkal érvényes, de még ide tartozik szerintem), Zoteroval vagy más bibliográfiai eszközzel jegyzeteket és bibliográfiát készítsen. Sőt, továbbmegyek: ennyi kell ahhoz neki, hogy megtalálja a számára szükséges információkat. Könyvtárhasználó is vagyok, tudom. Beírok egy szerzőt vagy egy címet, és kiválasztom a címkék és a borító alapján, hogy nekem abból mi kell.

Mi a bajom a mostani OPACokkal? (Katalógus, persze, de ilyen kicsiségre már nem is adunk.) Hogy pont a felhasználót zárja ki az egész történetből. Magasról tesz arra, hogy mi a jó az egyszeri olvasónak. Mit nekünk borító és folkszonómia? ETO, na az kell ide. Meg sorozati szerzőség. Meg kiskutyafüle.

Félre ne értsen senki: nem a részletes és alapos leírás ellen vagyok, hanem az ellen a rendszer ellen, ami a felhasználó igényeit teljesen félreteszi. Hasonlítsuk össze mondjuk a molyt és az egyik (tetszőleges) könyvtári online katalógust. Nem kicsi a különbség ugye? Pedig csupán annyi, hogy az előbbiben a dokumentum egy eszköz különböző műveletek elvégzéséhez a felhasználó kezében, addig a könyvtári katalógusban cél. Ez pedig elég nagy baj. Mert ezen az alapon fognak minket lelépni a sokkal dinamikusabb közösségi alapon szerveződő oldalak. Nem utolsó sorban pedig ez veszi el minden hitelét harcos kollégáim érvelésének, miszerint a web nem cél, hanem eszköz. Persze, eszköz, ezt ki tagadná, senki nem mondta hogy nem. Na de ha megcseréljük a web és a könyv (internet, ahogy teteszik) szót, máris inog az építmény.

Szerencsére más, boldogabb országokban erre már testületileg rájöttek a szakemberek. Születnek a Koha– és Evergreen-szerű rendszerek, de akinek csak az a problémája, ami nekem, az felcsaphat egy Scribliot, nem tart tovább egy WordPress telepítésénél, az meg a 10 percet súrolja – alulról -, estleg választhatja a ‡biblios rendszerét. Kezd a könyv (könyvtári dokumentum) beilleszkedni az őt megillető helyre – ugyanolyan információhordozó, mint mondjuk egy videó a YouTube-on.

Megkockáztatok egy olyan felvetést, miszerint tökéletesen mindegy, milyen IKR-t használ egy adott könyvtár. A felhasználó részéről csak és kizárólag a front-end számít. Ha nagyon radikális akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a rendszerek fejlesztői hagyjanak fel az OPAC-modulok csiszolásával. Tegyék helyette azt lehetővé, hogy bármilyen, akár külső modult rá lehessen húzni a katalógus helyére, így nem csak fejfájástól mentik meg mindhárom oldalt (fejlesztőt, könyvtárost és felhasználót egyaránt), hanem utat nyitnak afelé, hogy a könyvtári dokumentumállomány helyett a teljes könyvtári információállomány (aka repozitórium, de az is csak a fele a teljes képnek, mert az OPAC-on és a repozitóriumokon kívül is van egy csomó, a katalógusban szerepelendő információ) bekerülhessen a katalógusba, valamint hogy ezekből a helyi katalógusokból normális aggregált katalógusok születhessenek (ez már lassan ugye nem álom – ld. alant, de még messze van az ideálistól).

Még egy zárójeles megjegyzés: szokott kifogásként szerepelni, hogy az IKR-ek (és ezen belül az OPAC-ok) azért nehezen átjárhatók, mert teljesen különböző rendszerekről van szó. Nem nagyon szoktam pattogni, mert minek, de azt azért ne felejtsük el, hogy itt voltaképpen dokumentumok metaadatainak kezeléséről van szó, nem sokkal többről (a kölcsönzési információk is voltaképpen azok), arra meg elvileg egy csomó, büszkén hivatkozott szabványunk van. Most akkor hogy is van ez?

A végére azért legyen egy pozitív ellenpélda: a Kardos Andris-féle Könyvtárportál pont ezen a problémán kíván javítani. Hogy mennyire fog tudni elszakadni a konvencióktól, és az eredmény mennyire tud begyűrűzni a könyvtárakba, azt ma még nehéz megmondani. (A TÁMOP kapcsán bebizonyosodott: ez is csupán a szimpla szakmai és emberi jó- illetve rosszindulaton múlik. Van annak felelőse, hogy tízmilliók fognak megint ugrani azért, mert nem vállalták ezt a projektet hivatalos szinten.)

Zotero 2.0

Mindenki örömére pár napja megjelent a Zotero 2.0 beta 3, egy csomó olyan funkcióval, ami már nem csak az egyéni, de a közös munkát is tudja nagymértékben segíteni. Ezek közül az első a Csoportok kezelése, amelyeken keresztül jegyzeteket, bibliográfiákat lehet megosztani kollégáinkkal, évfolyamtársainkkal. Csoport létrehozásához regisztrálni kell, majd ezután lehet létrehozni a sajátunkat, ami lehet publikus, nyitott, esetleg publikus de zárt, vagy privát. Később pedig a csoportunkat a saját URL-en lehet elérni.

Csináltam egy klog csoportot is, aki hivatást érez arra, hogy segítsen egy frankó cikkadatbázist létrehozni, az csatlakozzon, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. (De ha FITT lenne a jobb ötlet, az elől sem zárkózom el…) Engem meg itt lehet megtalálni.

Kedvcsinálónak pedig szerpeljen 10 ok, amiért érdemes használni a Zoterot:

  1. Tényleg egyszerű a használata. Van egy rövid videó, amit ha megnéz az ember (és megvan a kellő angol nyelvtudása hozzá), akkor semmi problémát nem jelenthet a kezelés.
  2. Ingyenes. Van erre a kérdésre (bibliográfiagyártás) fizetős válasz is, de elég erős versenyt csinál a Zotero. Bármi gondunk, bajunk van, ott van a teljes körű dokumentáció, és ha valakinek olyan viszketése van, hogy meg akarja bütykölni, hát nem áll semmi az útjába.
  3. Már intézmények százai ajánlják ezt az alkalmazást a hallgatóiknak (köztük olyanok, mint az MIT, a Standford vagy a Yale), tehát már jelentős tudás van benne és áll mögötte.
  4. Bárkinek, bármikor könnyen használható. Bármilyen operációs rendszeren elfut (természetesen – és sajnos – csak Firefox kell hozzá), ráadásul köszönhetően a központi szerveren tárolódó és szinkronizálódó adatoknak, még csak a saját gépünkhöz sem vagyunk kötve. A Portable Apps segítségével pedig még csak az sem kell, hogy a használt gépen telepítve legyen a böngésző, erről pár bekezdéssel korábban már írtam egyet. És hát ugye ott van a webes hozzáférés a gyűjteményhez, ez már csak hab a tortán.
  5. Még díjat is nyert. Van, akinek számít, hogy megnyert egy csomó címet. 2007: Best Instructional Softwar, PC Magzine – “Best Free Software”; 2008:  PC Magzine – “Best Free Software”, CiteFest 2008 – legjobb hivatkozáskezelő eszköz.
  6. Lehetőség az intézmény számára, hogy kihasználja a Zoterot. Mivel nyitott az egész projekt, semmi az ég egy adta világon nem gátolja meg az intézményeket, hogy kiaknázzák a lehetőségeit, és a maguk céljaira átalakítsák, továbbfejlesszék. Többek közt így indult a University of Michigan’s School of Information játéka, a Bibliobouts, Zotero-alapokon. De ugyanígy meg lehet említeni a Concordia University Digital History Lab-jét, amely egy videó-annotáló (figyelem!) plugint (Vertov) készített a Zoterohoz.*
  7. A Zotero semmi adatot nem tart meg magának. Cél a nyitottság és a felhasználókiszolgálása, így semmilyen apróbetűs rész nem köti magához a felhasználó által gyártott hivatkozásokat és jegyzeteket.
  8. A suli végével nem zár be a szolgálatás. Sok hasonló, zárt alkalmazás licensze (vagy licenszkedvezménye) véget ér a diploma készhez kapásával, így az általuk kínált szolgáltatások (sőt, néha a bennük tárolt adatok) is.
  9. Következetes szabványhasználat, ennek köszönhetően pedig rugalmasság. A létező nyitott szabványok között pofonegyszerűen tudjuk ide-oda szállítgatni a gyűjteményünket (és nem vagyunk bezárva egy senkimás által nem használt formátumba), akár a többi alkalmazásból vagy alkalmazásba.
  10. A felhasználók a saját nyelvükön használhatják. Mivel a Zotero már 30 nyelven elérhető (köztük magyarul is), ezért szinte nemzetiségtől és nyelvtől függetlenül bárki használhatja. És ha mégis sikerül kifogni egy nem támogatott nyelvű olvasót, hallgatót vagy felhasználót, egyszerűen lehet fordítani a BabelZilla segítségével.

Ha valaki ezen felbuzdult, akkor sok szeretettel ajánlom a még régebben készült magyar nyelvű leírást az első pár lépésről, esetleg korábbi bejegyzéseimet, vagy Gazs lelkendezését. Ésha végképp elakadt vele valaki (ez azért már nehéz), akkor dobjon egy kommentet vagy mélt, megnézzük, mit tudok segíteni.

*Egy nagyon csúnya hibája még van a Vertovnak: nem szereti a Linuxot, illetve mindenképpen kell hozzá QuickTime és Java Runtime Enviroment.

‡biblios

bibliosorg-screenshot2Újabb, Kohával is kapcsolatos könyvtári alkalmazást szeretnék ajánlani, ez pedig a ‡biblios. Egy nyílt forráskódú katalógusról van szó, amelyet természetesen ingyen le lehet tölteni és használni, de emellet ingyen kínálnak tárhelyen előre telepített rendszert is.

A programot 2007-ben kezdték el fejleszteni a Google Summer of Code-ra, és 2008-ban már be is mutatta Chris Catalfo, a fejlesztés vezetője a Code4Lib konferencián. A projektet jelenleg a LibLime futtatja és szervezi köré a közösséget.

A ‡biblios lényegében egy böngészőben futtatható katalógus. Különböző JavaScript könyvtárak mellett használ Google Gearst is, így a bibliográfiai adatokat tárolhatjuk a gépünkön. Támogatja a Z39.50 szabványt, így beépíthető bármely ilyen szabvánnyal működő adatbázis keresése is.

Jelenleg MARC21/MARCXML szabványt támogat, de pluginnel megoldható, hogy szeresse a Dublin Core-t, MODS-ot stb.

Van neki élesben működő demója, egybe lehet legózni a Kohával, szóval még csak korábbi lelkesedésemet sem fúrom meg vele. Összességében egy kicsi, egyszerű és erősen gyurmázható webkatalógus a ‡biblios. Érdemes egy kört futni vele, nekem tetszik.

Itt be akartam fejezni a posztot, de nem hagy nyugodni. Belegondoltatok, mit jelent ez a magyar piacon? Egy kattintás, egy regisztráció, és megvan a katalógus. A weben. Ingyen. És fejlesztik folyamatosan. Jó, nem egy integrált könyvtári rendszer, de sok mindenkinek nem is az kell, ráadásul pofonegyszerű integrálni abba is (már ha megvan a Koha). Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el odáig, hogy valaki úgy dönt itthon a fejlesztők között, hogy átnyergel a gyorsabb lóra. Nekünk, könyvtárosoknak és felhasználóknak nagyon jó lenne, az biztos.

Saját katalógus készítése Zoteroval

Figyelem!!! Az itt következő leírás jelenleg – az OSZK-n kívül – Magyarországon nem működik. További részletekért keresse könyvtárosát vagy integrált könyvtári rendszer-forgalmazóját!

Trevor Owens nevét mint a Zoterot fejlesztő csapat főnökét ismertem meg, és a most is egy ilyen témájú írást szeretnék ajánlani minden csináldmagad-lelkületű könyvtárosnak.

A megoldandó küldetés a meglévő könyveinek a Library of Congress osztályozási rendszerének megfelelő katalogizálása volt. Ezt a LibraryThing is tudja, de pénzes felállásban, ami érthető módon nem vonzó, mikor ott van a Zotero.

  1. Könyvek begyűjtése a Library of Congress katalógusából.
  2. LC szám és cím kimentése (ehhez magunknak kell reszelni a hivatkozási sablont, de ez nem nagy ügy…).
  3. Egy tetszetős sablonban a katalógus kinyomtatása.

Ennyi. És hogy mindez miért jó? Mert a Zotero segítségével olyan dolgokat lehetett megjeleníteni (és úgy), amiket egyébként nehezen, pl. súlyozott címkefelhő, de ezen kívül is sokkal szebb megoldást szállít a Zotero, mint egy szimpla szövegszerkesztő.

Nemsokára én is kipróbálom, és akkor megmondom az őszintét.