Technológiák, amik fontosak lehetnek még egyszer

Avagy válogatás egyik fő kedvencem, a Yankodesign legutóbbi pár hetes design-terméséből:

  • Kicsit régebbi, de engem nagyon megkapott az az elgondolás, ami a szabadpolcos könyvtári terek kinézetét, használatát tudná alapvetően megváltoztatni, leginkább mobil állványokkal kombinálva. Képzeljünk el egy olyan termet, szobát, amely egy gombnyomásra egy “arctalan” térré tud változni, helyszínt adva kiállításnak, vetítésnek, előadásnak. Kúl.
  • A következő kettőt együtt említeném meg. Mindkettő a – szerintem – kipusztíthatatlan papíron való reprodukciót (aka nyomtatást) közelíti meg, kicsit más szemszögből. Az első a tintát cseréli le egy jóval olcsóbb és könnyebben hozzáférhető alapanyagra, méghozzá egyszerű grafitceruzára – és radírra. Az elv egyszerű: az egyik oldalán bedugod, nyomtat, másikon, töröl (mivel nem égeti rá, ezért le is lehet radírozni a papírt). A másik nem a tintával, hanem a mérettel és az egyszerűséggel operál: vékony csík, amin áthaladva a papír megtelik tartalommal. Persze nem ezzel érdemes kinyomni a háború és békét, és a mérnöki tervekhez sem a legjobb választás, de hirtelen kinyomtatandó szerződésekkel, űrlapokkal, igazolásokkal egész jól elboldogulhat.
  • A negyedik főleg az iPad miatt vált gondolom aktuálissá és a MacView névre hallgat. Hasonlít Steve Jobs legújabb tökfölösleges vackához világmegváltó ötletéhez, azonban kicsit tovább van gondolva: a nagyméretű kijelző alól egy feleakkora touchscreent lehet kihúzni, ami tetszés szerint tudja szolgálni a kommunikációt a kütyüvel – lehet billentyűzet, tartalomjegyzék vagy akár keresőfelület.

Elitkultúra és könyvtárbajárás

Felesleges azzal áltatni magunkat, hogy az e-book reader esélytelen a hagyományos könyvvel szemben, mert külön hardver kell hozzá. Az ilyesmi sem a mobiltelefonnál, sem  pedig a VHS‑t felváltó DVD-nél nem jelentett akadályt – mint ahogy egyébként a rádiónál és a televíziónál sem. Amiből viszont azt következik, hogy a könyvnyomtatás elterjedése után az olvasók kiszolgálására létrehozott közkönyvtárak is el fogják veszíteni a mai szerepüket, bár nem zárható ki, hogy egy ideig még ugyanúgy az „elitkultúrához” fog tartozni a könyvtárba járás, mint most a színházba járás.

Az ÉS-ben jelent meg Galántai Zoltán cikke, ami az írásos kultúra átalakulásával foglalkozik, és ennek kapcsán egy félmondat erejéig kitér a könyvtárakra is. Túl azon, hogy kifelejtődik a kiadók sokszor tényleg fontos feladata (mint közvetítő intézmény segít tájékozódni a (szak)irodalomban, egyfajta előminősítést ad adott szerzőről, műről), kicsit felszínesen lett megítélve a könyvtárak helyzete is.

Nem tudom, jelenleg mennyire az “elitkultúra” része a könyvtárba járás (meg persze, mi az hogy elitkultúra), mert én ezt abszolúte nem tapasztalom, sőt. Könyvtárba jár az egyetemista, a kutató, a csóró, akinek nincs pénze gyerekkönyvre, a háziasszony, aki napi két könyvet elolvas. Hol itt az elit (Azért érezzük, mennyire vicces ez a szó ma – de tegyük fel, hogy arra gondol a szerző, akik tényleg múzeumba – haha -, koncertekre – haha – és színházba – haha – jár. Ugye mennyire valószínűen hangzik, hogy ezek az emberek elmennek a könyvtárba is?), és hol itt az elitkultúra? Véleményem szerint valami vagy kultúra, vagy nem. De szerencsére ezt a kérdést nem nekem kell megválaszolnom, úgyhogy hagyjuk.*

A másik problémám a könyvtárak szerepének totális félreértésével van, ráadásul ez a tévedés egy, az “elitkultúra” képviselőjétől származik (ismét). Ugyanis (jobb helyeken) nem az olvasókat szolgálják már ki tudva vagy akaratlanul, hanem a felhasználókat, akik a könyvek mellett millió más dolgot is használnak a könyvtár terében: internetet használnak, programokon és oktatásban vesznek részt, közösségi életet élnek, (szak)tanácsadást kapnak, szociális és lelki gondoskodásban van részük stb. És természetesen könyvet is kölcsönöznek.

És ez utóbbi megszűnése sem jelenti feltétlenül a könyvtárak halálát, mert millió és egy lehetőség van a továbblépésre az új eszközök segítségével. Át lehet lépni a digitális könyvkiadás világába (mivel pl. az FSZEK elég nagy hálózatot képvisel, lehetősége lenne mondjuk helyi, nem ismert és nem kiadott szerzők műveinek szakszerű publikálására és menedzselésére), forgalmazni és kölcsönözni e-olvasókat (logózott, olcsóbb áron kínált eszközöket), és nem utolsó sorban a már meglévő, és a szerzői jog által már nem védett műveket újraközölni és hozzáférhetővé tenni.

Persze mindehhez elhatározás, munka és befektetés kellene, amire remek lehetőség lett volna az egész TÁMOP-TIOP történet, de hát a pályázatot kiírók szerint fontosabb újabb csillió portál létrehozása, mint a fejlődés. (Még mindig megkeseredik a szám íze, amikor eszembe jut ez a tavaly téli történet.)

* Minél tovább gondolkodom ezen a fogalmon, annál zavarosabb lesz.

Egy éven belüli célok

Volt már arról szó, hogy a klog elérte célját, a magyar könyvtárosok és a könyvtárak (jellemzően iskolai könyvtárak, ennek érdekes lenne utánanézni, hogy hogy’s’mint, szerintem a KTE – meg az idei fiatal könyvtárosunk – keze könyékig benne van, hogy ilyen gyönyörű képpel élhessek) most már nem idegenkednek a web2.0-tól és attól a szótól, hogy Ni! blog. Sőt, egyre többen vannak, akik megosztják tudásukat, tapasztalataikat. És ez így jó.

Viszont: az iskolai, intézményi könyvtáraknak úgy vélem, lassan helyet kell harcolniuk maguknak az iskola, egyetem stb. szerverén belül. Ez kicsit olyan, mintha a könyvtár az épülettől 3 saroknyira lenne található, kicsit nem kitáblázva, kicsit eldugva, hogy azért aki nagyon keresi, megtalálja, de ne olyan könnyedén.

Egy könyvtár jellemzően nem önálló, így ahogy szervezetileg, fizikailag és pénzügyileg csatlakozik az anyaintézményhez, ugyanúgy kell virtuálisan is – nem hinném, hogy ezt sokat kéne ragoznom, pedig nyilván érdemes lenne.

Mindennek pedig az a vége, hogy egy év múlva, a klog 5. 4. születésnapját többek közt valószínűleg azzal fogom ünnepelni, hogy “kirúgom” az összes ilyen jellegű blogot – ha már addig nem teszem meg.

Félre ne értsen senki: nem azt akarom, hogy a könyvtárak ezentúl elessenek ettől a lehetőségtől. De harcoljanak meg a rendszergazdával, igazgatóval, rektorral, dékánnal, IT-managementtel azért, hogy virtuálisan is megkapják azt a helyet, amit fizikailag stb.

Éppen ezért, azzal párhuzamosan, hogy leépítem az intézményi blogokat, ígérem, létre fogok hozni egy tudástár-jellegű dolgot, amiben az önálló munkához szükséges információkat fogom gyűjteni, közzétenni (wiki, blog, ki tudja). És így emellett létrejöhet a klogon az általam már olyannyira és oly rég áhított szellemi műhely (amihez a tagok már réges-rég megvannak, olyannyira is, hogy kezdenek elszivárogni, de közben azért hálistennek jönnek az újabb kollégák is), mert egy virtuális, de valódi személlyel azért könnyebb közösen gondolkodni, mint egy könyvtárral – akár még ha csak egy fő alkotja az egészet (most éppen eléggé testközelinek mondható ez a helyzet részemről).

Library 101 – az esszencia

A Library 101 videó szűk 8 percben elmond mindent, méghozzá frankó libpunk stílusban, David Lee King és Michael Porter (alias Libraryman) tolmácsolásában – plusz az a kb. 500 könyvtáros az egész világról, aki küldött be ötleteket, hozzászólásokat a projekthez. Először a videó, aztán a többi:

És a szöveg:

“Library 101! (The basics have changed)
Library 101! (They are not the same)
Library 101! (Your lib can remain with)
Library 101!!

When libraries first started out, we weren’t quite the dream.
See we were useful, but private clubs played host to a scene,
Intellectuals, rich men, lawyers and deans.
But you can’t keep the good people down, that’s what 101 means.
Now for generations libraries have been at freedom’s core.
But now technology is making huge leaps and we must do more.
There’s a cry for emerging tools that help us evolve.
And without that we might die, man this must be solved!

Chorus
101 our parts make a sum that will be the key to what is to come.
101’s how we get the job done! Evolve and make your Library 101!

As technology marches on, change is a must.
It’s a basic 101 for us, we have to adjust.
Improve digital content and access, or our dreams die.
Become InfoGoogleDonalds? “No way!” We’ll tell you why!

Chorus
101 new basics have come, our role can’t succumb to evolution
101 we’re beating the drum! Librarians, learn your Library 101!

Bridge 1 (punk rock style)
LIBRARIES! YOU ARE GREAT!
NOW CHANGE, MATE! NOT TOO LATE!
NOW! NOW! NOW! DON’T HESITATE
101’s YOUR *beep* GATE
THERE’S STILL TIME TO EXTRICATE
ALL YOUR WEIGHT CAN’T CULMINATE IN FAILURE
COMMUNICATE!!!
NOW! NOW! NOW! ITS NOT TOO LATE!
101! 101! LI-BRAR-Y 101!
101! 101! LI-BRAR-Y 101!!

See your library needs to evolve, get an expanded brand.
Sure books and meeting rooms and storytimes, are still in our plans.
But social tools are here to stay, so are media streams.
And if you can’t that from your library, it should make your ears steam (for real)!

Chorus
101 new basics have come, our role can’t succumb to evolution
101 is how we get the job done, evolve and make your Library 101!

Bridge 2 (“boy band” style)
Library 101, you need to come get some.
Follow tradition but go new directions and make course corrections and make it come.
Library 101, you need to come get some.
Reference and reading and classes and research
with digital content, check chat on the net,
and though our budgets hurt, we’ve got your wireless,
internet, SMS, gaming, you can bet, on:
Library 101, now we must move along.
whoooooooo whoooooh whoo whooooo

Chorus, Chorus, Chorus, Chorus
101’s challenge can be won, we’ll get the job done while having some fun.
101! We’re beating the drum, Librarians, learn your Library 101!
101! Libraries are some of democracy’s most favorite sons.
101’s how we get the job done, ch-ch-change and make your l-l-l-library 101
101! We can’t be outdone by companies who have profits that stun.
101, and in the long run, it’s what you get done with Library 101!
101! Libraries aren’t done, but if we don’t change people will move on.
101! We’re beating the drum, Librarians, learn your Library 101!
101! We hope this was fun, we want to talk ideas as they come.
101! This song is now done, please go now and make your Library 101!
101!
101!
10, 10, 10, 10, 10, 101!!!!!!!!”

Arra alkalmas időben lesz fordítása is, ígérem.

A lényege az, hogy ha nem váltunk, elmennek melletünk az emberek, mert szép-szép a hagyomány, de a tisztelet fenttartása mellett itt az idő a cserére. Ehhez nyújt segítséget a Library 101, többek közt egy 101 elemes listával (RTK – Resources and Things to Know), amelynek segítségével szépen fel lehet építeni a jövő könyvtárát. Most ennyi, később lesz több.

Nagy riszpekt a készítőknek.

Quo vadis, klog.hu?

A klog kérdés állandóan elő és előbukkan, írok és beszélek róla, néha örömmel, sokszor fáradtan, de azt hiszem sosem lehet elégszer. Kb. tavaly ősz óta kezd világos lenni a számomra, hogy részemről ennyi volt az, amit bele tudtam tenni, ha nem is pénzben, de időben mindenképp. Teljesen más volt egy egyetemi bölcsészhallgató hobbiprojektjeként (még ha az a bölcsész posztmodern [copyright Doransky] is – köszönet Gazsnak a linkért, nekem tetszik, jönnek a címkék, libpunk, klogger, posztmodern bölcsész) működtetni ezt a vállalkozást – noname kis senki, örömből, pacsiból, és más kismillió munka mellett, “nagyban”, külső és belső elvárásoktól hajtva (és már az sem teljesen mindegy, hogy mit hallok vissza a szakmából – néha jót, de van negatívum is, és őszintén szólva annyira nem vagyok punk, hogy ekkora közönség előtt olyan lazán anyázzak, mint régebben). Közben az is látszik, hogy kezdünk belefáradni, a kezdeti lendület eltűnik, na nem feltétlenül mert rossz a közösség, vagy szívat a szerver és/vagy a WordPress, hanem inkább a szakmai közeg az, ami megfojtja szépen lassan egymás után a legjobb blogokat (és most kb. el is árultam, melyek a kedvencek). Ennek az egyik megoldása a vérfrissítés lehetne, azaz új arcokat, ötleteket, gondolatokat behozni a közösségbe, valamint valami plusz motiváció (verseny, jutalom, elismerés) nyújtása – sajnos a külső okokat megszüntetni nem tudom, bár tudnám! Nagyon rossz látni, hogy teszi tönkre a könyvtárosszakma azokat az embereket, akik 5-10-20 év múlva méltón tudnák folytatni a rájuk hagyott örökséget. (Ezek nagyon nagy és szép szavak, de tényleg valami ilyesmiről van szó – és tisztelet a kivételnek.)

Vacilláltam, hogy ezt a bejegyzést közzé tegyem-e, mert a hitelemből (nem tudom, erre van-e speciális szakszó, de valami olyasmi, hogyha az ember sokat kér, akkor egy idő múlva megunják, és becsukják az ajtót) már úgy érzem, így is sokat vesztettem (szervervásárlás, kezdőlap dizájnja stb.). Viszont egy pár nappal korábban lefolytatott hosszú beszélgetés után mostanra jutottam el oda, hogy mégis. Nem mostaniak sem a kérdések, sem a válaszok, úgyhogy kérem a t. olvasót, ezt vegye figyelembe majd a véleményalkotásnál és a hozzászólásnál. Na meg azt is, hogy honnan jöttünk, ki vagyunk, mert önmagában elég nevetséges kérdések és problémák ezek, főleg ha valami nagyobb rendszerhez hasonlítjuk a képet.

Azt írtam múltkor, hogy az egyik kivezető út a fejlesztés lenne (a másik véglet a bezárás, illetve a kettő közt a status quo fenttartása – egyik sem túl vonzó jövőkép). Ennek egy nagyon nagy akadálya van (illetve kettő, ha szétbontom): a pénz és amit meg lehet venni belőle, a szakértelem. Ötletem lenne, de a megvalósításhoz kicsi vagyok, ez a két évnyi próbálkozás- és kudarcsorozat után egyértelmű. A gondolkodás eredménye két választás lett, de először megpróbálom gyorsan felvázolni, hogy milyen az a klog, amiről én álmodom.

Egy közösségi-hálószerű rendszer, amely azon kívül, hogy blogok és bloggerek összefüggő hálózata belül (ezáltal erősödhetne a szakmai kommunikáció, a szolgáltatások és a munkalehetőségek könnyebben célba találhatnának stb.), kifelé egy nagy magazin-szerűség, rovatokkal, wikiszerű tartalomjegyzékkel (tudásbázissal), fizetős és ingyenes hír- és cikkszolgáltatásokkal, integrált megoldásokkal, együttműködésekkel más szolgáltatásokkal (keresők, könyves közösségi terek, wikik, videó- és könyvjelzőmegosztók stb.), “külső” (külső domainen futó) helyek, lapok hosztolásával stb. Sőt, régi vágyam kiterjeszteni a közösséget határainkon kívülre is (természetesen itt nem a magyarokra gondolok, előttük állandóan nyitva áll a hely, sok szeretettel vannak várva), bevonva a szomszédainkat is, mert hiszek abban, hogy a helyi politikai homokvárépítéseken túl (közép)európai szinten kellene szembenézni az új kor kihívásaival.

És akkor a választások. Az egyik az, hogy ezentúl fizetős lesz a szolgáltatás, nem drágán, de sok kicsi sokra megy. Persze nem rögtön, hanem bizonyos átfutás után, ami alatt lenne ingyenes és fizetős verzió is. Ez sok szempontból lehet veszélyes. Az egyik, hogy amíg van ingyenes verzió, addig az megöli a fizetőset. Ez tök egyértelmű, nincs mit ragozni, nem tudom, tudnék-e olyan pluszt nyújtani, ami egyértelműen megérne még egy kisebb összeget is. A másik, hogy lehetne bármilyen kis összegű a szolgáltatás ára, az intézmények 99%-a elvesztené az érdeklődését, mert nem fogják tudni elmagyarázni a fenttartónak, miért kell fizetniük egy ilyenért, ennyire már ismerem a rendszert. És ez valószínűleg nem azt fogja eredményezni, hogy integrálják a “blogot” (lásd pl. az Egyetemi Könyvtárat, amely 2 és fél év alatt nem volt képes erre), hanem el fognak menni ingyenes helyre, freeblogra, bloghura, blogterre, ez pedig az egész eddigi munkát fogja zárójelbe tenni. A harmadik, hogy nekem meg nincs annyi időm, hogy egy rendes szerződés keretében pénzért adjak megfelelő színvonalú támogatást, és csapatot sem tudnék összeszedni, ez a FITT “tunyaságán” pontosan mérhető.

A másik lehetőség ha lehet, még gyengébb. Ez pedig egy támogatási rendszer bevezetése, azaz ha valaki akar, adhat hozzájárulást, mellette pedig lehet, hogy mégis engedélyezni kéne a reklámokat (ezzel az a probléma, hogy központilag nem tudom biztosítani az elhelyezésüket, az meg hosszú távon szerintem a jó kapcsolatok megromlását eredményezné, ha önbevallással kérnék százalékot). Ennek az a veszélye, hogy lassan gyűlik össze annyi pénz, hogy érdemleges változások történjenek, inkább kisebb-nagyobb reszelgetéseket tudok belőle rövid távon elképzelni. A radikális újítások megtörténtét nem látom biztosítottnak ezzel a módszerrel, de aztán ki tudja. Az biztos, hogy ez inkább tűnik megvalósítható verziónak.

Kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, mind a klogon belülről, mind kívülről. Jó lenne ha erre a kérdésre közösen tudnánk választ találni, mert úgy érzem, hogy ez az egész már nem csak az enyém, hanem legalább annyira a tiétek és a szakmáé is. (Könnycseppet szemsarokból kitörli, fátyolos tekintettel mered a lenyugvó napba, miközben átöleli a szakadék szélén álló évszázados fenyő törzsét, melynek lombját szelíd esti szellő hullámoztatja.)

9 év múlva, avagy kultúra 2015-ben

Alap:

  • Magánhasználatra minden digitális alkotás jogdíjmentes, szabadon terjeszthető, másolható (könyv, zene, stb), akkor is, ha tegnap jött ki a gyárból.
  • A programokkal még nem tudom, mi legyen, ott szabad a gazda (gondolom úgyis SOA lesz egyébként, de akkor mi fut majd a desktopomon?)
  • Az alkotóknak (írók, zenészek, színészek, rendezők stb.) továbbra is képesnek kell lenniük megélniük abból, amit igazán szeretnek csinálni (írás, zenélés stb…), nem feltétlenül kell körülajnározott milliomosoknak lenniük (ház a Karib-tengeren, 8 millió egy évadért… mire?).

Megvalósítható lenne. Szerintem. Csak nem 2015-ben, hanem megkeverem a számokat, mondjuk legyen 2510. Reális.

Először is az olyan dolgokat kéne kiiktatni a folyamatból, mint a kiadók. Persze ez rengeteg problémát is jelent, mert (most ide könyveket hozok példaként, de a zenére is ugyanezt tessék érteni)

  • a kiadók egyfajta érdekképviseletet is jelentenek, amelyek amellett, hogy saját magukat védik, az általuk megvásárolt szellemi termékeket, és ez által a szerzőjüket is védi,
  • így elesnének a szerzők olyan előnyöktől, mint pl. egy-egy nagyobb kiadó többé-kevésbé stabil vásárlói köre (érdekes lenne megnézni, vajon ilyen területen is létezik-e márkahűség… én személy szerint pl. az osiris kiadót preferálom), kapcsolati tőkéje, logisztikája stb.,
  • az ismeretlenségből könnyen ki tud emelni egy szerzőt egy jobb kiadó (ld. Osváth, Nyugat stb.),
  • a “fogyasztókat” (nem szeretem ezt a szót, főleg a kultúra területén) is védi a kiadó, ugyanis garanciát jelenthet már maga a kiadó neve is (hagyomány, megbízhatóság stb.), vagy ha nem is, mindenképpen alapszinten meghatározza a könyvet – akár minőségileg, akár tartalmilag (pl. Szt. István, Akadémiai, Helikon stb.).

Előny:

  • az a hihetetlen mennyiségű pénz, amit a kiadók lenyelnek, az megmaradhatna a “fogyasztók” zsebében, még úgy is, hogy több jut a szerzőnek is (és – lássuk be – ebben a játékban a pénzen van a hangsúly).

Ez valami olyasmi lenne szerintem, mint amikor a reformátorok ki akarták iktatni a papokat a hívők és Isten között (ott is csúsztak rendesen a pénzek). Tetszés szerint lehet helyettesíteni a feleket. Hatalmas lesz (már az – Silent Library Project, Google stb.) az ellenállás. És ott a pénz. Itt meg az ember. Hát…

Abban viszont nem hiszek, hogy valamikor is tökéletesen ingyen lesz mindenfajta jóság. (“Ingyen ebéd márpedig nincs!”) Akár reklámmal (bár ebben annyira nem hiszek, ill. nem venném meg azt a verseskötetet, aminek tele van a hátulja reklámmal…), akár paypal-lel (ez ha működne itthon is, egyenesen nyomdából/stúdióból stb. rendelve, simán én is bevállalnám már most), akármivel.

Meg hát még mindig szól a “Lopni, megyünk lopni…” (Én is teszem.)