Mit kíván a magyar felhasználó? (Azaz most én.)

Mit szeretnének a felhasználók? Tóth Petitől kaptam a kérdéseket, megpróbáltam rájuk valami választ adni. Íme:

  1. Ingyenes könyvtárakat

    Az első ponttal nem teljesen értek egyet. Szerintem az állami központi támogatás mellett igenis lenne szükség a helyi közösség aktív támogatására, hozzájárulására. Természetesen ezt a könyvtárnak ki kell érdemelnie, nem alanyi jogon jár! Én, mint helyi lakos érezzem úgy, hogy kötelességem támogatni egy fontos intézményt, ami hozzájárul az én, a családom vagy a tágabb környezetem jólétéhez. Az árak meghatározásakor persze figyelembe kell venni a helyi közösség gazdasági erejét is, de a kettő nem feltétlenül független egymástól, tehát egy jól működő könyvtár erre igenis tudna hatni. Szóval, ki a piaci környezetre! (Közben olvasom a többi pontot, és igen, a szolgáltatások terén nagyon sok olyanról írsz, ami piaci környezetben tök jól működik – mindegyik alapvetően, ahogy látom, első sorban finanszírozási kérdés.)

    Tehát nem teljesen egyértelmű nekem ez az ingyen/nem ingyen kérdés.

  2. A kölcsönzési díj és a pénzbüntetés eltörlését

    A kölcsönzési díj azért lenne jó modell szerintem, mert ez valódi használat-alapú díj, nem pedig egy átalány, amit így is, úgyis beszednek tőlem. Persze önmagában nem elég, illetve ez beépülhet valamilyen formában az általános könyvtári díjba, kompenzálva azt. Az már döntés kérdése, hogy “jutalmazzuk” vagy “büntetjük” a kölcsönzést, de jobban követhetővé és mérhetővé teszi mindenki számára a használatot (a felhasználónak is!). Ilyen szempontból kicsit a prepaid/előfizetős mobilszolgáltatást tudom párhuzamnak hozni.

    A késedelmi díj meg sajnos kell. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy büntetés nagyban segíti a bármilyen fizetési stb. fegyelmet, és ha nem akarjuk évente újra megvenni a teljes állományt akkor bizony kell. Egészen addig, amíg be nem jön a full digitális dokumentumszolgáltatás, de ez már másik történet. Egy viszont nagyon fontos, ami nem feltétlenül, de akár még többe is kerülhet a könyvtárnak (azaz a létre nem jövő bírságbevétel mellett további anyagi/szellemi ráfordítást kíván): olyan hátteret (SMS/online értesítési rendszert, dokumentumszállító szolgálatot, nyitva tartást) kell kiépíteni, ami a felhasználóknak a lehető legkönnyebbé teszi a dokumentumok időbeni visszaszolgáltatását, mert szilárd a meggyőződésem, hogy a késedelmek többsége nem puszta gonoszságból történik (persze van olyan is…).

  3. Bármelyik könyvtárban leadható és visszahozható könyveket

    +1

  4. Előjegyzett, kölcsönzendő könyvek házhozszállítását

    Nem rossz, de nem feltétlenül a királyi postára bíznám, illetve ez tuti, hogy térítéses szolgáltatás kell legyen.

  5. Éjfélig nyitva tartó egyetemi könyvtárakat a vizsgaidőszakban

    +1, de itt akkor az egyetemeknek/karoknak/kollégiumoknak, mint megrendelőknek kell finanszírozniuk a dolgot (éjszakai műszak, szolgáltatási infrastruktúra stb.).

  6. Közös keresővel ellátott magyar nyelvű digitális könyvtárat

    Nagyon nagy +1, és ez végre nem feltétlenül és elsősorban a finanszírozás kérdése.

  7. Egységes kulturális kártyát, ingyenes belépőjegyet az összes közgyűjteménybe

    Rendben, de azért ne mossuk megint össze az államnak fizetett adómat az önkormányzati/egyéb fenntartású könyvtáraknak fizetendő díjjal. A közös mikrochipes/qr-vonalkódos/mágnescsíkos kártya és az egy azonosító meg alap, arra nagy +1.

  8. Elektronikus olvasójegyet

    Teljesen jó, a fenti gondolatmenetből kiindulva az NFC-s mobil, illetve a képernyőn a QR-kód. Bár emellett azért még nézzük meg a központi állami igazolványt, ami elvileg ki fogja váltani az összes személyi kártyát.

  9. Szerzői jogos dokumentumok kölcsönzését otthonról

    Erre könnyű mondani, hogy oldják meg, de annyit már foglalkoztam szerzői joggal, hogy még az említésétől is rosszul legyek, másrészt meg van egy technológiai ötletem, amit még nem tudtam beárazni. Mindenesetre ez nem egy pikk-pakk teljesíthető kívánság, az biztos.

  10. Mobilos, tabletes alkalmazásokat az elérhető, előjegyezhető könyvtári könyvekről

    Ez abszolút vallási, illetve funkcionális kérdés. Én meg lettem győzve, hogy a natív app nem feltétlenül szerencsés minden esetben. Ezt döntsék el a fejlesztők, ha már odaértünk, hogy tervezzünk.

A kép forrása: dezeen

Egy katalán könyvtár sarkában

La biblioteca angular
La biblioteca angular

Daniel Gil neve azoknak ismerősen csenghet, akik a Könyvtárépítészet blogot figyelemmel követik, ő ugyanis annak a katalán könyvtárépítészeti blognak a szerkesztője, ahol rövid ideig én is vendégszerepeltem (illetve ez még lezáratlan téma, hiszen nem befejeztem, hanem abbahagytam az egész könyvtárépítészettel foglalkozó részemet). Az ő munkája jelent meg nemrég a katalán Petrópolis kiadónál, amely “La biblioteca angular“, azaz A könyvtár sarka vagy Könyvtári sarok címet viseli. A könyvben három nagyon aktuális területet boncolgat:

  1. A nyilvános könyvtár, mint a fizikai hely és az épület fejlődése, története
  2. A könyvtár, mint hely, vagyis az az összetett fizikai tér, amely hosszas fejlődés után vált komplex közösségi hellyé, és kötheti össze a digitális és az analóg világot
  3. A könyvek nélküli könyvtár, ami olyan jövőt jelent, amihez teljesen át kell gondolnunk az eddigi hozzáállásunkat a könyvtárak fizikai megjelenéséhez és működéséhez

Annak, aki hallgatni is szereti, egy katalán nyelvű bemutató videó is van hozzá.

Eddig még nem rágtam át magamat rajta, de mihelyt kitalálom a legfájdalommentesebb megoldást a katalán-angol konverzióra, azonnal nekilátok. Bár, ami azt illeti, egy szótárral szerintem egészen jól elboldogulnék – nem önfényezésként, de a latin az jó ötlet volt suliban, akárki is mondta.

Letölthető Kindle-barát PDF-ben, olvasható a neten, de a Luluról meg is lehet rendelni 8.50 euróért papírban (szállítással inkáb 15, úgyhogy ha valaki be szeretné szerezni, kiabáljon alább a kommentekben, és összeszervezzük).

Adatok:

  • ISBN: 978-84-614-0961-7
  • 52 oldal
  • CC BY-NC-ND

A jövőről

Az idei vándorgyűlésre a FITT igyekszik megint kicsit kimozdulni az eddigi keretekből, és egy olyan rendezvényt szervezünk, ami remélhetőleg továbbra is kifelé mutat a szarból. A témát tulajdonképpen csak az utcáról kellett felvenni, azaz olyan, a weben túl- könyvtároséknál meg igencsak alulhájpolt témáról van szó, ami bár megjelent pár helyen, de még mindig hipster-téma, legalábbis MKE-szinten. Persze mindig van néhány szó arról, hogy ki mit gondol erről, de konkrét témák kifejtése, végigrágása a K2 szakmai műhelyen kívül nem igazán történik.

A FITT idei témája a könyvkiadók és a könyvtárak kapcsolata lesz. Ez a téma első látásra eléggé lerágott csont már, de ha aktuális kontextusba tesszük, akkor azért lehet még mi újat mondani róla. Az új típusú problémák mondjuk idén év elején kezdődtek (ha a Kiss Gábor-féle minősíthetetlen megnyilvánulásokat nem számoljuk), méghozzá a Harper-Collins üggyel, amelyben egyébként pont hétfőn nyilatkozott az ALA: egyelőre különösebb sikerek nélkül, de perspektivikusan folynak a tárgyalások. (Megyek államtitkárnak, látom, a szókincsem megvan már hozzá…)

A második lökést Bodó Balázs A szerzői jog kalózai című műve adta, és rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, amely a jövő tervezésekor nélkülözhetetlenek lesznek, mindenképpen kötelező olvasmánnyá tenném legalább könyvtár szakon, de inkább még középsuliban, valami társadalomismeret jellegű órán.

A harmadik probléma, hogy még mindig nem igazán lehet tudni, hogy mit is akar a könyvtáros szakma magával csinálni 10 év múlva, és ennek érdekében mit is óhajt tenni. Az MKE-nél ugye nyilvánosan semmi nem jelenik meg, a Könyvtári Intézet és az OSZK hallgat, és úgy általában csönd van.

Ezt a hármat, ha összerakjuk, akkor pont kijön belőle egy (remélhetőleg) kellemes sörözős beszélgetés a pécsi Minaret étterem kerthelyiségében (ez nem reklám, hanem információ) a vándorgyűlés első estéjén, csütörtökön. A cél, hogy a kiadók és a könyvtárosok legalább meglássák egymás platformját a digitális kultúra területén, még ha közös nézőpontot nem is találnak majd. (Sajnos, erős a félelmem, hogy semmi nem lesz, mert az aggresszív hajtépés vagy a kedélyes mellébeszélgetés fog menni, de adjunk egy esélyt a gyereknek.)

A beszélgetéshez viszont nem árt egy kis előzetes gondolkodás, ami alapján el lehet indulni. Mivel elég kevés az együtt töltött idő, ezért nagyon jó lenne, ha nem az alapvetésekkel menne el az este (ki mit csinált eddig, mit csinál most – ezt azért kb. tudjuk), hanem érdemi problémákról beszélnénk – a jövőt illetően.

Mint minden (jövőbeni) résztvevő, én is igyekeztem végiggondolni, hogy mit is tartok erről, és a következő dolgokra jutottam (elnézést kérek, ha ismétlem a korábbi bejegyzéseim bizonyos részeit):

  1. A könyvtár alapvető feladata volt és lesz a felhasználó és az információ, a tudás közötti távolság lerövidítése és ha lehet, megszüntetése (ergo, nem mi vagyunk a Szent Grál őrzői). Minden, ami ezen túl van (adatkezelés, informatikai és információelméleti megoldások, kiegészítő szolgáltatások, infrastruktúra, fizikai környezet, szervezeti felépítés, jogszabályi környezet), ennek a szempontnak a szolgálatában kell, hogy álljon.
  2. Amikor megjelent az internet és a digitális kultúra, ez a lecsökkentendő távolság potenciálisan nullára csökkent. Azaz, az esetek – most már – döntő hányadában nem kell könyvtár, hogy valaki megfelelő minőségű tartalomhoz, tudáshoz jusson. A maradék eseteket pedig a művek, információk jogi tulajdonosai – jellemzően a kiadók – nehezítik meg, tiltva a másolatkészítést, a digitális tartalomszolgáltatást etc. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy ha a tartalomszolgáltatás en bloc átáll a digitális pályára – és ez nem hogy reális veszély, hanem maga a valóság -, akkor egy szereplő biztos potyog a történetből, és az a könyvtár lesz, ha nem tudja megtalálni az új szerepét az új világban.

Tehát a jövőben olyan típusú átalakításokat kell elvégezni, hogy:

  1. Csatlakozási felületet nyújtsunk a tartalomelőállítóknak (szerzők, kiadók) – ehhez egy LibraryThing-féle központi rendszer nagyon is alkalmas lenne.
  2. Digitalizáljuk a teljes magyar nyomtatott kultúrátez, szerény számítások szerint is kisebb összeget igényelne, mint a TÁMOP/TIOP pályázatra szánt éves összeg.
  3. Erős összefogásokat kell elindítani, ne adj’ Isten, központosítani, méghozzá egyetlen szempont szerint: a szolgáltatási hatékonyság növelése érdekében. Valami eszementen jó válságmenedzser kéne, akinek teljhatalma van a szakma felett, és bár véres kézzel, de átsegíti a szakmát ezen a holtponton. (Ez a legesélytelenebb része a történetnek, és mielőtt bárki belémkötne, igen, vállalnám, hogy esetleg én is potyogok – miért ne, ha 10 év múlva egy prosperáló szakmába térhetek vissza?)

Érdekesség: 2006-ban (majdnem pont 5 éve) ment körbe egy kérdés, hogy milyen lesz a kultúra 2015-ben. Izgalmas visszaolvasni.

Tessék figyelembe venni, hogy ez egy (végtelenül szubjektív) vélemény, úgyhogy vitatkozni lehet, bunkózni nem. Mindenki, aki érdeklődik a téma iránt, és szeretne jönni, meg van hívva egy közös virtuális beszélgetésre. Ennek keretében lehet kommentelni vagy saját bejegyzést írni, a kérés csupán annyi, hogy linkeljetek vissza erre a bejegyzésre, hogy lehessen egy helyen követni a párbeszédet.

(Kép: Safegrowth)

Ütős érv

“Amikor egy másik elemző rákérdezett erre a trendre Jeff Bezosnál, az Amazon alapítójánál és vezérénél, akkor a következő választ kapta egy mosoly kíséretében: “Oh, tehát észrevetted!””

Kicsit én is bizonytalan voltam a korábbi bejegyzéseimmel kapcsolatban, mennyire jogosak, mennyi bennük az igazság, de Merras olyan összefüggésre hívja fel a figyelmet, ami nem hogy alátámasztja az elgondolásomat, de szinte ledózerolja az összes ellenvetést.

Ez pedig az ingyen Kindle.

Még egyszer:

Ingyen.

Kindle.

Ha a Kindle áralakulásának trendjét nézzük, akkor kb. novemberre vagy az év végére lesz 0 dollárnál az ára, de a közeljövőben kell kijönnie a 100 dollár alatti készüléknek is. És hogy honnan ez a bizonyosság? Mert mondták.

Tetszik tudni, mivel fog ez járni ha megyünk tovább a győzedelmes úton? A könyvtárak elsorvadásával, azzal például. Mihelyt befejezzük a digitalizációt, vége. Nem kell közösségi tér, arra ott a kávézó. Nem kell kultúra, arra ott a színház. Nem kell könyvesbolt vagy könyvtár, arra ott az Amazon. Nem kell tanulóhely, arra ott az iskola.

Itt most nem arról van szó, hogy borsodi vagy afrikai gyerekek kapnak szakadt vagy gyenge teljesítményű laptopokat és számítógépeket. Itt olyan lesz, mint most van a mobilpiacokon: a készüléket utánad vágják, ha veszel hozzá előfizetést (l. az Amazon Prime 79 dolláros ára). Ehhez pedig jár korlátlan film- és sorozatnézés, ingyenes, két napos határidejű szállítás stb.

Számoljunk reálisan: mi az, amit mi szembe tudunk ezzel állítani mondjuk öt év múlva? Hol van az a stratégiai terv, ami ezt a lehetőséget egyáltalán számba veszi? Mi az a szolgáltatás, ami eredményesen tudna versenyezni egy ilyen konstrukcióval?

Nem tudom, mit kéne tenni ahhoz, hogy itt történjen valami. Illetve van egy ötletem, amiből vagy lesz valami, vagy nem, meglátjuk. De a dinoszauruszoknak üzenem, hogy már látszik az a meteor, és egy bazi nagy Amazon logó van ráütve (mögötte meg a Google-, Apple- stb. logósok jönnek). Szar érzés alattuk állni.

Kép forrása: SF Portál

(A bejegyzés nyomokban túlzó állításokat tartalmaz, amelyeknek a célja a figyelemfelkeltés és a vitagenerálás. Mindamellett cseppet sincs a valóságtól elrugaszkodva.)

Előre menekülve (frissítve)

Olvasom, hogy Amerikában azt találták ki a kiadók, hogy az elektronikus könyvet kölcsönző könyvtár kapjon egy izmos tiltást X számú 26 kölcsönzés után. Hagyományos könyvekre lefordítva ez azt jelenti, hogy a Harry Pottert vegye meg újra a könyvtár, ha mondjuk ötvenen kikölcsönözték azt – és ugye egy elektronikus könyvet egyszerre többen is el tudnak vinni, ergo egy jobban menő orvosi tankönyvnél ez azt is jelentheti, hogy vizsgaidőszakban 5-10 percenként kb. 18 000 forintot fizethetünk a kiadónak. Nem rossz, ugye? Ugyanakkor kérik szépen az olvasók adatait is, hogy nehogy véletlenül átléphessék a földrajzi határokat szerzői jogilag, megtudhassák az olvasó viszonyát a könyvtárhoz stb.

Agyrém, bár a Kiss Gábor-féle, valóságtól elrugaszkodott alakok nyilván örömmel fogják üdvözölni ezt a gyakorlatot.

Mit tehetünk mi, mielőtt még beüt itthon is teljes erejével a digitális könyvkiadás? Hát pl. kezünkbe vesszük a könyvkiadás-üzletágat. Óriási potenciál van a könyvtári hálózatban, gyakorlatilag mindenkit elérhetünk az országban, aki terjesztésre érdemes tartalmat állít elő. Többségében közintézményekből áll ez a hálózat, tehát kevésbé vagyunk kitéve a piaci viszonyoknak, mint egy hagyományos könyvkiadó- és terjesztő. Jórészt bölcsész beállítottságú, az előítéletek alapján magas műveltséggel rendelkező szakemberek vagyunk, akik képesek a könyvkiadás mesterségére is, azaz képesek összeszervezni egy írót, egy tördelőt (ha ugyan nem tudnánk ezt mi is megtanulni, kedves Könyvtári Intézet, ugye indítasz megint ilyen tanfolyamot? megérné…), végül összelegózni egy ePub vagy akármilyen fájlt. A terjesztési hálózat ugye adott (ha egyáltalán kéne elektronikus könyvek esetén), a felhasználói tábor adott, a szakember-gárda adott. Egy srác nemrég nekiugrott egy ilyen projektnek, és működik. És higyjétek el a két szép szememnek, hogy ő nem ezerötszázan volt.

És ezzel nagyon sok legyet üthetnénk egy csapásra:

  • Bizonyíthatjuk a fenntartóknak, hogy igenis, van értelme és haszna könyvtárat működtetni.
  • Hozzá tudunk a saját erőnkből tenni a működésünkhöz, végre először a történelem folyamán. (Persze ha teljesen átlátszó a pénzek kezelése, mert ilyet nem gondolunk, de hátha ragad valakinek a keze, és nem egészen becsületes módon szeretne túlélni. Ugye. De hát mi ilyenekről nem tudunk, nem-nem, nekünk van etikai kódexünk (PDF) is, nyilván betartjuk, ugye.)
  • Nem lenne gondunk a digitális kiadványok jogaival, kezelhetné azt egy központi szerv, MKE, KI, nem fontos.
  • A technológiai fejlődésbe erősen beleszólhatnánk, olyan másolásvédelemet, szerzői jogi rendszert, eszközparkot alakíthatnánk ki, ami megfelel a könyvtári rendszernek (ráépülve a hálózatra, kihasználva a könyvtáros szakemberek mindenhol jelenlevőségét).
  • Csúnya szó a népművelés, de még azt is meg lehetne oldani vele, sokkal egyszerűbben, mint könyvtárbusszal (pedig az a menő, ugye).
  • Sokkal aktuálisabb, használhatóbb lehetne a könyvtár állománya, hiszen nem csak azt ússzuk meg, hogy kínkeservvel válasszuk ki azt a pár kötetet, amire fussa, hanem eleve tudjuk befolyásolni, hogy mi jelenjék meg (ld. népművelés, porosodás).
  • Olyan brandet lehetne fölépíteni, hogy három nyelven zenélne, ezt nem is részletezném, színvakoknak minek mesélni a pirosról.

Nincs még késő, de nagyon éppen hogy. Kedves Sajó Andrea, Fodor Péter, Bakos Klára, Bartos Éva (a teljesség igénye nélkül, itt jöhetne még az összes könyvtárigazgató és könyvtári/könyvtáros szervezet vezetője), meddig kell még várni egy előre mutató döntésre? Miért nem valósítjuk meg az ingyenes, de sok munkát igénylő ötleteket, amiknek még értelmük is lenne?

Az egész bejegyzés meg főleg azért is kapta az aktualitását, mert (egyébként rendkívül jellemző módon) egyszerre rendeltem egy Kindle-t (végre) és egy (teljesen hagyományos, papír) könyvtári szakkönyvet a kedvenc webkönyvesboltomból. És az a szomorú, hogy egyiknek sincs túl sok köze a magyar valósághoz: se a könyvolvasónak, se a digitális könyveknek úgy általában, se a használható webes könyvesboltnak, ami egész Európában ingyen küld, se a korszerű tudást tartalmazó libtech-könyvnek. Ennyi.

Frissítés:

Forró a téma nagyon, születnek az újabb és újabb bejegyzések, szerintem nem lesz olyan szereplője az amerikai liblogoszférának, aki ne mondaná el a véleményét. Akit érdekel, Sarah feltette a Librarian In Blackre, PDF-ben lehet tölteni. Figyeljük a különbségeket: van véleményük, le is írják nyilvánosan, és felhívnak mindenkit, a kiadókat is beleértve, hogy nem fogadják el ezt a megoldást.

További írások