Széljegyzetek a paradigmaváltáshoz

Azonban egy metafora megkövülése és állandósulása még a legkevésbé szavatolja az illető metafora szükségszerű és egyedül jogosult voltát.

Friedrich Nietzsche – A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról

(Athenaeum, 1992. 3. füzet, 10.)

Márpedig az etnológia – mint minden tudomány – a diszkurzus közegében alakul ki. És mindenekelőtt olyan európai tudománnyá lesz, mely, még ha vonakodva is, a hagyomány fogalmait használja. Következésképpen akár akarja, akár nem, s ez nem saját döntésén múlik, az etnológus diszkurzusába fogadja az etnocentrizmus premisszáit ugyanabban a pillanatban, amikor le is leplezi azokat. Ez a szükségszerűség megingathatatlan, nem történelmi esetlegesség; el kellene gondolkodni ennek minden lehetséges következményén. Ám ha ez elől senki sem térhet ki, ha tehát senki sem felelős azért, hogy enged neki, akármilyen keveset is, az nem jelenti azt, hogy azok a módok, ahogy engedünk, maga a megfelelés lenne. Lehetséges, hogy egy diszkurzus minőségét és termelékenységét az a kritikai szigorúság méri, ahogyan a metafizika történetéhez és az örökölt fogalmakhoz fűződő kapcsolatot gondoljuk el. Az embertudományok nyelvéhez fűződő kritikai kapcsolatról és a diszkurzus kritikai felelősségéről van szó. Arról, hogy határozottan és rendszeresen kell felvetni azon diszkurzus státuszának a problémáját, amely egy adott örökségből azokat az eszközöket veszi kölcsön, melyek ugyanennek az örökségnek a de-konstrukciójához szükségesek.

Jacques Derrida – A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diskurzusában

(Helikon, 1994/1-2, 21-35.)

Volt haszna is az irodalomelméletnek. Van némi anyagom egy hosszabb gondolkodáshoz, és ez jó.

Termelt regény

Kávé Csokiszünet címén volt alkalmunk Amorkival háborogni egyet Esterházy ma már ősrégi művén, a Termelési-regényen. Abban egyetértettem, hogy Esterházy, nekünk, huszonvalahányéveseknek nem igazán tud mondani semmit, az a világ, amely ellen küzdött (s amely aztán őt magát is hogy befonta és elkapta… valamit valamiért, szokták mondani, sok fehér könyv egy nagy fekete pacáért), elmúlt. Ahhoz, hogy értsük, külön történeti tanulmányokat kell folytatni, míg teszem azt Hajnóczy Péter iszonyatos alkohol-poklának, és ennek társadalmi ábrázolásának megértéséhez jóval egyértelműbb az út.

Az én kifogásom pusztán annyi volt, hogy tökélesen értelmetlen a könyvből két oldalnál többet olvasni. Egy felesleges könyv. A nyelv létrehozásáért volt leginkább írva, az írásmód a lényeg, nem pedig, hogy mit ír. Azt hiszem Esterházy életművének nagy részét ki lehetne adni 20 oldalon.

Szegedy-Maszák professzorúrnak meg még ettől lehet igaza, de csakis a saját asztala mögül:

…Elbeszélő szépprózán, s főként regényirodalmunk csakis kezdeményező erejű új vállalkozásokkal tarthatja fenn több évszázados hagyományát. Esterházy Péter harmadik könyve ilyen kivételes teljesítmény, hiszen bátran eltávolítja magától a történetmondásnak irodalmunkban intézményesült megszokásait…

Szegedy-Maszák Mihály: “A regény, amint írja önmagát”. Esterházy Péter: Termelési-regény. In: Szegedy-Maszák Mihály: “A regény, amint írja önmagát”. Elbeszélő művek vizsgálata, Tankönykiadó, Bp., 1980, 226. o.

De akkor most mi regény? Heh, max szabadpróza. Szerintem inkább itt jogos elsütni, mint Tandorinál (nem linkelek, házifeladat), hogy csak a név. Mindegy, nem folytatom, csak húzom magam, vizsga meg úgyis lesz.

Persze, olvastam már jót is tőle. De az sosem volt 5 oldalnál hosszabb… Én ezért nem adnék irodalmi díjat. Sem. Leültem, kussolva játszódom továbbá.

(De miért nem verset írt inkább? Úgy sokkal nehezebb lenne szidni…)

“magyar” irodalomelmélet

én nem értem… ha jól számolok, már több mint 100 éve többé-kevésbé magyar a felsőoktatási nyelv, mondjuk 100%-osan. (ergo nem kell latin disszertációkat és hasonló vadságokat csinálni, mint ezt bárki megtudhatja margócsy professzor úr előadásán…:) de ez alatt a röpke idő alatt miért nem lehetett kitalálni 40-50 magyar szót irodalomelmélet terén is? igaz, ennek annyi haszna van, hogy csak egyszer kell megírni a művet, utána fordítás nélkül mehet amerikától kezdve oroszországig bárhova, de szerencsétlen a diák, aki csak belerévedni tud, de recepcióról nem igazán beszélhetünk.

idéznék:

“ez csak úgy mehet végbe, ha a szöveg homofónia-rendjébe is becsatlakozik a kiüresedett szociolektus (és nem marad meg szintagmatikus kapcsolatai, a perspektivitás és fókuszálás, illetve a tematikus és formális ekvivalenciák által teremtett narratív hierarchia alárendelt egységének).” [kovács árpád: diszkurzív poétika. veszprém 2004, 81.]

hát igen. tökéletesen igaza van.

ha ezt valaki nekem le tudja fordítani, kap egy túrórudit mélben. és ha 3-400 oldal ugyanilyet, 1.5 nap alatt, egy egész raklappal. szintén mélben. ígérem.