Átigazolás

A délelőtti menetben (mivel van az OSZK-ban wifi), átköltöztem Bloglines-ról Google Readerbe. Most még csak kóstolgatom, de nem használhatatlanabb, mint a régi. Majd meglátjuk. A megosztott híreim ezentúl itt, hozzájuk RSS csatorna itt.

Ezzel együtt pedig agyalok valami sidebaron a blogomhoz, de még ez is a jövő zenéje, ütősre kéne megcsinálni, hogy ne nagyon rúgja fel ezt a dizájnt.

Itt a könyvtárban pedig két hete jártak a fotószakosok, csináltak 8 darab iszonyat jó képet, fejlécbe mennek majd, egyelőre szenvedek, hogy a 30 megás tifekből mit és hogyan szedjek ki. Jómóka.

Olvasnivalónak pedig ajánlom az Adam Piper: Memók (A Justin Black ügy) című blogregényt, az a legjobb benne, hogy megy etetőbe befele, és jó olvasni.

piper_memok

Vissza a munkához.

A férfi, aki munkát talált

Szombaton Lilla mesélte, hogy egy mókás könyvről kell beszámolót írnia. Azt mondta, hogy könyvtárosról szól, vicces, és még olcsó is. Persze nem bírtam ki, tegnap beszereztem.

A rövid regény egy könyvtáros belső monológját közvetíti az olvasónak, egy fantasztikus ívet írva le. A humora nagyon jó, igaz a közepe-vége táján már kicsit fárasztó kezdett lenni, de tekintve, hogy az egészet kb 3-4 óra elolvasni, talán nem is olyan nagy baj. Ráadásul ez a ráfáradás kitűnő előkészítője a végének, amit nem lövök le, de én akkor szerettem meg ezt a könyvet, amikor elolvastam az utolsó pár mondatot.

Az írója Herman Brusselmans, holland kortárs író, még életemben nem hallottam róla, de elég ijesztő feje van. 50 éves, és ez a regénye 1985-ben jelent meg (a mű 1982-ben játszódik).

A másik nagy élményem maga a könyv volt, ugyanis végre visszajönni látszik az olcsó, utazáshoz kitalált könyvek. Mérete pont olyan hogy far/belsőzsebben simán elfér, és az ára is barátságos (ezres alatt). A sorozat (Útravaló) is ez tűzte ki céljául, amelyben megjelent, a Jelenkor jóvoltából.

Kívánom, hogy sikeres legyen a célkitűzésük. Ha ilyen könyvek lesznek benne, akkor nem miattam fog meghalni (eddig Márton Lászlótól és Mircea Cărtărescu-tól jelent meg még egy-egy kötet). Reklám vége.

Széljegyzet

Vigyázat, lesz benne spoiler-gyanús rész!

A vizsgaidőszak nálam onnan ismerhető fel, hogy veszettül elkezdek egy dologgal foglalkozni. Most épp a frissen(?) kiadott 5 kötetes Asimov összes akadt a kezembe, s mivel régen szerettem a SF-t, végignyomtam az egészet (mókás volt, hogy az első két kötetben mennyi antológiából ismert novella köszöntött vissza). Kb. egy fél órája tettem le az 5. kötetet, de meg kell mondanom, kis bizonytalan rossz érzet maradt utána.

Nem is tudom, azt hiszem úgy a 3. kötet táján vált számomra adekvát kérdéssé, hogy miért csak egy galaxissal foglalkozott Asimov. Persze a végére kiderült, hogy miért, de nekem túl lapos lett így az egész. Sokkal nagyobb ívű maga a mű, minthogy az legyen a csúcspont, ami, vagy ha már ott van, akkor nem kerülhetett volna túl nagy erőfeszítésébe folytatni sem. Ezzel teljesen olyan lett mint a Gyűrűk Ura filmtrilógia első részének vége. Az ember ül a sötétben, és várja, hogy történjen valami.

Hol a folytatás?

Bevallom, ezelőtt nem foglalkoztam Asimovval, a nevét már hallottam. Most úgy érzem, hogy ha kitart a lelkesedés, akkor utánaolvasok. És ha hülyeséget írtam/kérdeztem, akkor ennek fényében kérek elnézést.

És még mindig

folyik a költözés, az átcsurgás lassú. (Mondják ezt valahogy fizikusul, nagy a klog viszkozitása azt hiszem, de nem mernék rá megesküdni.) Tegnap sem foglalkoztam vele, mert…

…legyalogoltam 21 kmt, ami önmagában még csak-csak (bár az utóbbi időkben túlságosan citoyen voltam ahhoz, hogy a messzibe révedve, vállrándítással térjek napirendre a dolog felett, jelezve a dolog hétköznapi voltát). Az hogy egy osztálynyi szakközepes/javítóintézetes (utóbbira csak a lányok hiánya utalt) sráccal tettük meg ezt az utat, nem könnyítette éppen meg a túrát, de a végső csapás az volt, hogy amikor negyed hétkor felszálltunk a bűzmotra (szigorúan szeparálódva a “srácoktól”), és kezdünk éppen elszundítani, beszabadult egy kb. 15 főnyi familiárisan hiperpigmentált és szociálisan súlyosan hátrányos helyzetben tengődő család. Ők aztán üvöltve (ezt éneknek hívták) és ugrálva (lásd tánc címszót) elkezdték jól érezni magukat, ez pedig már kicsit sok volt. Átmenekültünk a másik kocsiba, amelynek utazóközönsége (a fiatalemberekkel együtt) egy békés nyugdíjas-otthon képét nyújtotta az előzőekhez képest.

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy a Vác-Bp vonaton azzal a társasággal sikerült egy szakaszba kerülni, amelyik már reggel is azzal tűnt fel, hogy intelligenciájuknak létét tagadták meg minden egyes fél szavukkal. Ennek köszönhetően egy rendkívül emelkedett társalgás tanúi lehettünk akaratlan is (néha visítozásokkal kísérve). Erőnk már nem volt átvonszolni magunkat másik kocsiba.

A Nyugatiban már magamban az általános fegyverviselési engedély és a halálbüntetés visszahozatalának lehetőségét fontolgattam. Higgyétek el, szükség van rá. Most meg óra van, és csend, és hó, és agyhalál (alias Dell Hymes – A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata).

Végül egy szolgálati közlemény:

A Költőnk és Kora beszélgetéssorozat következő vendége Rába György költő, műfordító, irodalomtörténész. Időpont: október 5., 15.30. Helyszín: Eötvös József Gimnázium, Reáltanoda u. 7., magyar szaktanterem. Mindenkit szeretettel várunk.

Nagyon jó szokott lenni.

Az FSZEK még nem válaszolt…

Szerelmes vers egy könyvtároslányhoz

Nem, nem kezdtem verselgetni, van énnekem jódolgom anélkül is : ) Pusztán hétvégén rábukkantam Sarkady Sándor versére, amit aztán jól postolni akartam, hogy aztán mire netközelbe jussak, el is felejtsem. De most itt van, küldöm mindenkinek, aki szereti. Nem is feltétlen az irodalmi értéke miatt, hanem csak úgy.

Szerelmes vers egy könyvtároslányhoz

Árnyékos, csöndes, nagy könyvtárszobában,
Betű-bozótos könyvek vadonában
Te erdeitündér –
Csupasz-fehéren világít a vállad
Bozontos faun, téged csodállak,
Csak el ne repülnél!

Sorszámot írsz egy kartotékra, könnyed
Szép mozdulattal nyújtod át a könyvet,
Kezemhez ér kezed –
Nádszálkisasszony, megigézve nézlek:
Honnan tud ilyen égszínkék meséket
Mosolygó két szemed?

Oh, osztogass csak halk derűt a jóknak,
Hitet, tudást a lelkes szomjazóknak,
A gyermeknek mesét;
Lankadt lelkeknek bátor bizodalmat –
(Kitárulnak a csodás birodalmak,
Csak halld a lap neszét!)

Állok sután. Szólnék, de mégse szólok…
Sokan vannak, s azt mégse mondhatom, hogy
Szívembe repültél,
Árnyékos, csöndes, nagy könyvtárszobában,
Betű-bozótos könyvek vadonában
Te erdeitündér.

Sarkady Sándor: Írom korom. Versek és fordítások. Sopron, Edutech Kiadó 2005, 213.

Benedek Elek

147 éve született, pont ma. Ennek emlékére ma a mese napja van. A megemlékezéshez bárki tud csatalkozni, ha rászán arra egy fél órát, hogy (f)elolvasson egy mesét. Ajánlom mondjuk Varró Dánielt (van hangoskönyve is). Kedvcsinálónak pedig versváltozatok a dokk-ról.

Varró Dániel
Változatok egy gyerekdalra

A GYEREKDAL

Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

BALASSI BÁLINT

Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek
tarkaságban.

Olyan lehetetlen élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Minthogy az borjúcska legyeket elhajtsa
farka nélkül.

Cupido vad lángja, szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem,
minek nékem?

Immár csak vergődöm, idegen erdőkön
bujdosnom kell,
Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm,
hol foly sok tej.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, mért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?

Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról leugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.

Ám miolta nyögdegélnek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Fülevesztett szerelem?

BERZSENYI DÁNIEL

Hol kószáltanak el hajdani borjaink?
Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.

Eltűnt szép fülük, és könnyü Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!

Oh, így korcsosul el régi, nemes fajunk,
Tündér myrtusi mind sorra lehullanak,
Oh, a farkahagyott, foltosodó idő
Minden díszt lelegel hamar.

Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű
Szomjú szánkba talán már sosem ömledez,
Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd
Éltünk égi pohárnoka.

ARANY JÁNOS

Pettyes bikaborjú, két fajta szülötte
Legel a pataknál, szél zúg körülötte,
Hej, biz fület imhol elhullata farkat,
Öntözi a mezőt piros szinü harmat.

Elbődül a jószág, vérben szeme fordul,
Csóválna: hiába, nem kél köd a porbul;
Tudna csak beszélni rogyván szive, lába,
Ilyesféle szókat forgatna magába:

Ó! mennybeli Isten, mi végre születtem,
Mit ér a pataknál legelni fületlen,
Bőgvén haza sorsát mit ér ma ha dallom,
Ha ő sose hallja, ha én sose hallom?

Így jutna borongván mélyebbre a gondban,
Arrébb cica árnya iramlik azonban,
Ez volt! hiszen ez volt: bosszú tava nyelj el!…
Bajsza feketéjén megcsillan a tejfel.

ADY ENDRE

Álltam a Pusztán, álltam állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.

Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fajta,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammon volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem.

És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behuzta,
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Ti csak nevettek rajtam, kis bolondon.

Röhögve durván és kuncogva halkan,
gonosz mosollyal gúnyolódva rajtam,
hogy zümmögő neszekre semmi gondom,
mert nincs fülem se farkam,
s úgy állok itt e harmateste dombon,
mint régi hősök vérező porondon.
De gőgöm rég a semmiségbe varrtam,
s arany-szelíden, mint egy árva pálca,
dac nélkül én a képetekbe mondom,
hogy messze Párizs, s jaj, oly messze London,
s hogy minden játszi tarkaság csak álca.

Bármerre tartunk, úgyis ugyanarra.
Oda hol kancsal éltem elfelejtem,
s búját mindenki elbocsájtja helyben,
hol ép farokkal bőg a méla marha,
s csak fürdőzünk az édes, égi tejben.

25 éve halt meg Pilinszky János

pilinszkyA 20. század egyik legnagyobb költője ma negyedszázada húnyt el. Irodalmi munkásságát alapvetően határozta meg vallásos világképe, a német koncentrációs tábor emléke, ahol őrként teljesített szolgálatot és nővérének 1975-ben elkövetett öngyilkossága. 1938-tól 1976-ig publikált verseket, ezután már csak szépprózával foglalkozott. Rendszeresen írt az Új Ember c. katolikus hetilapba.

DIA: Művei, kapcsolódó szakirodalom.

MEK: Összegyűjtött versei.