Kiborult (már megint) a bili (frissítve)

Andris (nagyon helyesen) belekezdett az UTCA és a könyvtár.hu-kampányba, igazán rendes, olvasható és kielégítő írásokkal. Sajnos egyúttal olyan levesbe sikerült belecsinálnia, ami már sokszor visszafröcskölt.

Most is így lett (korábban hasonló helyzet volt a könyvkiadókkal, bár nem ilyen indítékokból): a bejegyzéssorozat ki lett kiáltva lejárató kampánynak. Ezért gondoltam csak annyit megírni, hogy Andris hajrá, és vigyázz, itt olyan asztal van, amin baromi nagy pénzek cserélnek gazdát, ráadásul jellemzően állami zsebből kerül magánba, ami mint tudjuk mindig kényes kérdés. (Bár ezt te úgyis tudod, így szinte fölösleges is mondani.)

Az e-Corvina Kft. által alkotott Corvina integrált könyvtári rendszerről (és társairól) meg továbbra is az a véleményem, hogy ennyi pénzből legalább sokszor ilyen jót kéne nyújtani (érdekes lenne visszaszámolni, hogy hány könyvtár használ milyen rendszert, mennyi volt a vételi ár, és mennyi az azóta fizetett éves követési díj, amibe mint pár éve megtudtam egy másik fejlesztő cégnél, azért nem sok minden gyakorlatilag semmi nem fér bele – ja, hogy az üzleti meg államvédelmi titok, elnézést). Ha lejárató kampány, miért tartunk ott, ahol (egy működésképtelen MOKKA-val, egy teljesen értelmetlen ODR-rel stb.), és miért igaz minden szava annak, amit Andris leírt?

A TÁMOP környékén elég sok minden kiderült, és persze ezt meg simán le lehet tagadni, mert az árajánlatokat és pontos tartalmukat úgysem fogja senki sem nyilvánosságra hozni… És ott voltam egy ún. fejlesztő-könyvtáros párbeszéden is, amin értelmes párbeszéd helyett (illetve annak elenyésző mennyisége mellett) a többség elmondta, hogy az ő rendszere miért olyan jó. Ezek után nehéz elhinni, hogy bárki bármilyen együtt működést komolyan gondolt. És azt sem árt kifelejteni a történetből, hogy ő az egyetlen a társaságból, aki nem a saját zsebére dolgozik.

És eszem ágában sincs ezt a fejlesztőkre kenni: mint már sokszor elmondtam, a könyvtárosok nemtörődömsége, fásultsága, hozzá nem értése, megalkuvása, önmagukat helyzetbe hozása ugyanúgy felelős ezért a helyzetért mint bárki más.

Eh, nagyon felhúztam magam ezen az arrogáns válaszon… (Alázat, az.)

Ui1: érdemes elolvasni ezt a levélváltást. Csak én érzem furcsának a hirtelen hangnemváltást? Hiába, a tények…

Ui2: most nem lesz komment és kész. Elfüstöltem a mérgem, egy jó ideig nem akarok újra foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Ui3: a kérdés margójára fel lehet vésni (és mindenkinek megnézni), hogy egy angol fagyigép/hókotró mire képes (azért ez elég szerencsétlen hasonlatra sikerült, főleg az abból következő eszmefuttatások miatt – ennyire nem tűnik fel, hogy hol van itt a hatalmas nagy baj?). Let me introduce the Copac, íme a statisztika és a fejlesztői blog. Ez pedig nem fagyi és hólapát ellentéte, hanem maszatolós semmitmondás és a teljes nyitottságé.

Ettől a találattól pedig annyira megnyugodtam, hogy megnyitom a hozzászólásokat (Twitteren és Readeren úgyis megoldotta az, aki akarta). Nosza.

Ui4: lehet véleményt nyilvánítani, kirakom ide is.

Loading…

Kete digitális gyűjteménykezelő

keteHadd mutassam a tisztelt hallgatóságnak a Koha vér szerinti testvérét, a Ketét. Igen, ez is Új-Zélandon készül 2006 óta, a Horowhenua Könyvtári Szövetségben. Kicsit olyan, mintha a Flickr és a Wikipédia lenne összeépítve egy bárki által telepíthető alkalmazásban. Gyakorlatilag bármilyen típusú dokumentomot el lehet benne helyezni, legyen az kép, hang, videó, szöveg vagy link. Jelenleg az 1.2-es verziónál tartanak (pár újdonság a friss verzióból: saját mezők – pl. helymegjelölés Google Maps segítségével, elemek közti relációk megadása stb. -, saját “kosár” – azaz felhasználók egyéni gyűjteményének létrehozása a már meglévő anyagból -, felhasználók könnyebb azonosítása avatár segítségével, képekkel való segítség a kapcsolódó tartalom, utolsó szerkesztő és az RSS hírcsatornában való megjelenés esetén, finomhangolható jogvédelmi beállítások, RSS hírcsatorna bekötése külső forrásokból – pl. a Koha katalógusából). Lehetővé teszi az eddig nehezen hozzáférhető gyűjtemények online elérését, a közösségi alapú tartalomfeltárást és annotálást, valamint a meglévő tudásanyag kiegészítését ezen kívül pedig virtuális kiállítások keretében lehet közzétenni a gyűjtemény részleteit. A rendszerben lehetőség van a tematikus rendezésre, a tartalom megjelenítésének egyénre szabására, tartalmak feltöltésére és tárolására, a tartalomhoz kapcsolódó linkgyűjtemény építésére, valamint a feltöltött tartalom utólagos közösségi ellenőrzésére (tartalmilag elfogadhatatlan, dupla és nem releváns informáxiók jelölésére). Ezen kívül pedig a közeljövőben integrálódik a Kohával is.

Eddig 11 ismert alkalmazási helye van a rendszernek, de ez a szám állandóan növekszik.  A támogatást a könyvtáros közösségen és a teljes körű dokumentáción kívül pedig a LibLime is biztosítja, utóbbi térítéses szolgáltatás keretében.

(Sajnos demo nincs belőle.)

Pingback IKR-ben

2418283360_447c00b02c_mJust for the record: nagyon hiányzik egy nyilvános pingback-szolgáltatás az IKR-ekből (pingback-címek manuális és automatikus hozzáadása az egyes rendszerekhez, központi pingback-szerver aka aggregátor működtetése – MOKKA light, könyvtár.hu2).

Példákért lehet nézelődni Scribliot, ugyanis az WordPress lévén tud ilyet. Ha azt használnám OPAC-nak, simán meg tudnám csinálni, hogy ráküldöm az új könyvtári könyveket pl. minerre, és onnan kiszedem mondjuk RSS-ben a saját szempontjaim szerint. (Tudom, kicsit erőltetett a példa, de ilyet is lehetne csinálni.) Őszintén szólva ilyennek nyomát még az olyan sokszor istenített Kohában sem találtam, lehet, hogy ez ennyire triviális?

Végül az egésznek annyi lenne az értelme, hogy egyrészt sokkal jobban be lehetne osztani az erőforrásokat egy közös adatbázis építésénél (csak akkor kérdezi le a katalógust, ha az szól neki), nem kéne annyit szöszölni a különböző Z39.50 és környéke megoldásokkal, másrészt pedig bárki hozzá tudna férni az ily módon gyártott automata kontenthez, és csinálni belőle magának mondjuk témafigyelést. (Bigáp for masáp.)

A nap második fele a könyvtár.hu, az OPAC-ok, a Zotero és az ötletelés jegyében telt, ahelyett, hogy végre végeztem volna az átkozott Normann Hollanddal, bármilyen okosakat is írt az az úr a(z irodalmi) szövegek egységének és a befogadó én identitásának összefüggéseiről (de tényleg).

Photo by mackz

‡biblios

bibliosorg-screenshot2Újabb, Kohával is kapcsolatos könyvtári alkalmazást szeretnék ajánlani, ez pedig a ‡biblios. Egy nyílt forráskódú katalógusról van szó, amelyet természetesen ingyen le lehet tölteni és használni, de emellet ingyen kínálnak tárhelyen előre telepített rendszert is.

A programot 2007-ben kezdték el fejleszteni a Google Summer of Code-ra, és 2008-ban már be is mutatta Chris Catalfo, a fejlesztés vezetője a Code4Lib konferencián. A projektet jelenleg a LibLime futtatja és szervezi köré a közösséget.

A ‡biblios lényegében egy böngészőben futtatható katalógus. Különböző JavaScript könyvtárak mellett használ Google Gearst is, így a bibliográfiai adatokat tárolhatjuk a gépünkön. Támogatja a Z39.50 szabványt, így beépíthető bármely ilyen szabvánnyal működő adatbázis keresése is.

Jelenleg MARC21/MARCXML szabványt támogat, de pluginnel megoldható, hogy szeresse a Dublin Core-t, MODS-ot stb.

Van neki élesben működő demója, egybe lehet legózni a Kohával, szóval még csak korábbi lelkesedésemet sem fúrom meg vele. Összességében egy kicsi, egyszerű és erősen gyurmázható webkatalógus a ‡biblios. Érdemes egy kört futni vele, nekem tetszik.

Itt be akartam fejezni a posztot, de nem hagy nyugodni. Belegondoltatok, mit jelent ez a magyar piacon? Egy kattintás, egy regisztráció, és megvan a katalógus. A weben. Ingyen. És fejlesztik folyamatosan. Jó, nem egy integrált könyvtári rendszer, de sok mindenkinek nem is az kell, ráadásul pofonegyszerű integrálni abba is (már ha megvan a Koha). Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el odáig, hogy valaki úgy dönt itthon a fejlesztők között, hogy átnyergel a gyorsabb lóra. Nekünk, könyvtárosoknak és felhasználóknak nagyon jó lenne, az biztos.

Open Social a könyvtárban?

Peter Bihr
Peter Bihr

Azzal együtt, hogy egyre kevesebbet használom az iWiWet, egyre jobban idegesít. No nem csak a nagy versenytárs, Facebook-verseny eredményeképpen kapott kép miatt (azaz szinte semmi használható funkció, idegesítő statikussag, és még csúnya is), hanem a tartalom okán is.

Anno Ádámmal nagyon rápörögtünk a témára, hogy a könyvtáraknak ki kéne használni a közösségi hálókban rejlő lehetőségeket, aztán ezzel párhuzamosan vagy ez után tényleg el is kezdődött a wiwdömping. Ez még most is folyik, ha rákeresünk a klubbok vagy felhasználók közt a könyvtár kifejezésre, elég szép számú találatot kaphatunk. És ezzel nincs is probléma, a gond csak innentől kezdődik. Elöljáróban annyit, hogy ismerőseim közt talán van annyi könyvtár, hogy a levont következtetések általános jellegűek legyenek.

A tévedés ott követődött el, hogy a jelek szerint nem igazán lett kitalálva, hogy mit is akarnak kezdeni a könyvtárak a közösségi hálókkal. A másik pedig ott, hogy az iWiW nem is igazán alkalmas túl sok mindenre – egyelőre.

Ami most van, az nagyrészt eseményekre való meghívók küldésést jelenti, esetleg bizonyos esetekben hosszabbítani is lehet kölcsönzést – azaz a könyvtár nem igazán integrált szolgáltatása a hálón való jelenlét. Vagy személytelenül küldi a spamet, levélszemetet, ki hogyan hívja – mert sajnos erről van szó, azzal hogy bejelölöm ismerősnek az intézményt, még nem biztos, hogy kérek tőle eseménynaptárat is a postafiókomba -, vagy onnantól kezdődik a személyes kapcsolat, hogy én megkeresem a könyvtárat, és innentől már tudja, hogy kiről, miről van szó.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az IKR-fejlesztőknek lesz-e, és ha igen, mi a válasza a megnyitott Open Social platformra, vagy reagálnak-e arra, ha a Facebookon egyre több magyar könyvtár fog megjelenni. Pont azért, mert ott most már lehetőség van a személyre szabott információküldésre, kapcsolattartásra.

Szóval kérdések:

  • van-e olyan könyvtár ma Magyarországon, ahol van kialakított koncepció annak tekintetében, hogy mi az intézmény viszonya a közösségi hálókkal, mi a célja a jelenlétével?
  • van-e olyan IKR-fejlesztő cég, amelyik gondolkodik az Open Social-lel vagy a Facebook API-val való együttműködés lehetőségén? (Andris tudom, hogy gondolkozik ilyenen, most nem rá van gondolva.)

Ajánlás-terv

Ezerrel pörög az agyam a múlt hét pénteki rendezvényen, főleg, hogy egyre mélyebb betekintést nyerek ebbe a TÁMOP-nak nevezett moslékosvödörbe.

Néhány javaslat, kiindulási pontnak:

  • Legyen egy egységes, összefoglaló ajánlás, hogy milyen modulokat (és azok milyen funkciókat) tartalmazzon egy könyvtári rendszer, abból mi az, amit alapból kell tudnia (alapcsomag), és mi az opcionális.
  • A könyvtár honlapja legyen ugyanolyan modul, mint mondjuk a kölcsönzőmodul, és legyen teljesen összeépítve az OPAC-kal, nevezzük a kettőt együtt web-modulnak – ehhez pedig használjanak ingyenes és nyílt forráskódú CMS-t, amelyet a helyi könyvtáros, szakember már szabadon tud módosítani. Opcionálisan az OPAC is bátran lehetne nyílt forráskódú, erre az egész modellre gyönyörű példa a Scriblio – tökéletesen fölösleges ilyenek külön fejlesztésébe időt, energiát és pénzt ölni. Ráadásul ha teljesedik ez a feltétel, akkor a külső webes eszközök illesztése és felhasználása is sokkal egyszerűbbé válik.
  • API-ba nem folynék bele külön, Andris azzal sokkal régebb óta és sokkal magasabb szinten foglalkozik.
  • Legyen egységes jogi szabályozás fejlesztő és könyvtáros között. Legyen meghatározva a bibliográfiai adatok és a szofvterek tulajdonjoga, és ez szerződésben legyen rögzítve. Ehhez jó lenne két-háromféle szerződés-sablon kidolgozása.
  • Dolgozzunk ki sablonokat adatvédelemre és a felhaszálási feltételekhez. Utóbbi szinte mindenhol van, de csak az offline világra vonatkozóan, előbbinek viszont még nyoma sincs. Szerencsés lenne a webes jelenlét erősödésével a könyvtár-felhasználó-információ viszonyokat tisztázni.
  • Jó lenne folyamatosan szkennelni a webet új és hasznos alkalmazások felderítése céljából (pl. Twitter, Zotero stb.), illetve ennek a tevékenységnek egy kezelőfelületet kialakítani (delicious-féle központi címkézhető, véleményezhető gyűjtőoldalra gondolok). Az összegyűjtött alkalmazásokat pár szűrőn átengedni (néhányan végignéznék, véleményeznék), és az arra alkalmasakat lehetne ajánlani az integrált könyvtári rendeszerek fejlesztőinek, hogy építsék meg.
  • És végül én még valami dizájn-ajánlást is készítenék (példakódokkal), gondolva itt usability-re, CSS/XHTML alkalmazási módjaira stb., szintén inkább kollégáknak, mint a fejlesztőknek.

Valami olyasmi az egész, hogy a jövő a kezünkben van, csak észre kéne venni, és ki kéne nyitni a szánkat.

LTR – Nyílt Forráskódú Integrált Könyvtári Rendszerek

A Library Technology Reports új, 44/9 száma a nyílt forráskódú IKR-alternatívákkal foglalkozik. Idézet az összefoglalóból:

“In the past, our options were differentiated on the basis of features, functionality, price, and performance of the software and the perceived ability for a given company to develop its products into the future and provide adequate support. Do these factors differ with open source ILS products?”

Azaz (elég szabadon):

Régebben a szoftver lehetőségei, funkciói, ára és megjelenése alapján választhattunk, valamint annak alapján, hogy mennyire látszott életerősnek az adott cég (mennyire fogják fejleszteni és adnak a termékhez kielégítő támogatást). És különböznek ezek a tényezők egy nyílt forráskódú IKR-nél?

Ezt a kérdést válaszolják meg, többek közt részletesen bemutatva az Evegreent és a Kohát is. Főbb pontok:

  • A nyílt forráskód meghatározása, valamint a hagyományos és nyílt forráskódú licensz összehasonlítása.
  • “A kereskedelmi szempont,” beleértve a tulajdonlás teljes költségét, szállítótól/terméktől való függőséget, és a közös, valamint szponzorált fejlesztést.
  • Áttekintés, beleértve a nagyobb IKR-ek történetét és hátterét, információkkal a Koharól, Evergreenről, OPALS-ról és a NewGenLib-ről.
  • Trendek a nyílt forráskódú IKR-ek befogadásában, földrajzi, licensz és szolgáltatási tényezőkkel kiegészítve.
  • A kereskedelmi célú, de nyílt forráskódú IKR-eket támogató szervezetek áttekintése (pl. LibLime, Equinox Software, Media Flex, Versus Solutions, és Index Data).
  • Egy ilyen rendszer technológiai összetevőinek specifikációi, kezdve a szerveren futó operációs rendszertől az adatbázis motorokon át a programozói és kliens környezetekig.
  • A nyílt forráskódú rendszerek szabványai, lehetőségei és funkciói, beleértve alkalmazási területét, a konzorciumok támogatását (!!!négy!4!!), az online katalógusát, és a kölcsönzések és folyóirat-kezelését.

Ha végre eljutok a munkahelyemre, megszerzem, elolvasom, és ha úgy jönnek a dolgok, akkor írok róla összefoglalót, mert érdekel engem nagyon.

Első 10 oldal szokás szerint letölthető, a többi adatbázisban vagy megvásárolható.

Portátlanul

Az Európai Unió kiírt egy Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) és egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) nevű vastag pénzforrást. Az elsőről nem igazán tudok nyilatkozni, mivel csak vidéki könyvtárak vehettek részt benne, de ha csak kicsit is hasonlít a TÁMOP-hoz, akkor semmi jót nem várok attól sem.

A hiba ott lett elkövetve, hogy az egyes országokra lett rábízva a pénz szórása az országban. Kecskére a káposztát, ráadásul ez egy nagyon balfék kecske lett, mert még a látszatát sem sikerült megőrizni a kertészeti kultúrának, csak a csámcsogás zaja és a szerteszét szálló levélfoszlányok töltik be a képernyőt.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy van a csillió forintnak jelentős hányada, amit lenyel keresztbe kedvenc nemzeti könyvtárunk (mondhatni, fél fogára sem elég). A maradékot pedig feldobjuk a levegőbe, és megmondjuk a játékosoknak, hogy 10-en kapaszkodjanak össze (az tök mindegy, hogy melyik tíz, minél kevesebb közük van egymáshoz, annál mókásabb lesz az összkép), és úgy ugráljanak, hátha jut nekik is valami. Egy feltétele van még a részvételnek: azt a varázsszót kell közben kiabálni, hogy póóóóóóóórtááááál, így nem csak a játékos érzi magát jól, de az is aki csak nézőként téved be.

Komolyra fordítva a szót: az, hogy ez a történet igazából kinek nem jó, az eléggé egyértelmű. Nekünk, könyvtárosoknak. És kinek jó? A szoftverfejlesztőknek (általánosan mindegyiknek, nem szeretnék neveket mondani, úgy érzem, hogy aki már egyszer is kimondta a portál szót könyvtári kontextusban, az benne van már a buliban) természetesen. Újra lehet csinálni egy rendszert, azt sokért eladni, ami pénzt ráadásul az EU adja.

Mi lesz az eredmény? Megint lesz egy rakat portál (azért kevesebb, ahány IKR), újabb szekértáborokat felépítve. És mi lesz a portálokon? Semmi. De tényleg. Még ha a könyvtári tartalmakat húznák be, talán-talán. De úgy, hogy a portálnak magának gyakorlatilag csak annyi köze lesz a könyvtárhoz, hogy az OPAC-jának információit átrántja, a többit pedig lesz szíves a könyvtáros felrakni – na ebből nem lesz semmi. Fogadhatunk is nyugodtan, van rá egy túrórudim. A másik baj, hogy ha még könyvtári tartalmakat is húznának át, még akkor is elég gyér lenne a tartalom, igaz egyre több könyvtár állít elő tartalmat, de az még mindig nulla egy indexhez képest.

Szekértáborhoz apró csavar: minden portált egy fejlesztőcsapat fog kiadni. És melyik OPAC-kal fog az a portál jóban lenni? Csak nem az általa forgalmazottal? Csak de. És nem hiszem el, hogy meg fogják tökéletesen oldani a többi rendszerrel a párbeszédet, mert eddig sem tudták.

Alapvetően két helyen látom elhibázva a koncepciót: az egyik (de nem az első!!!) a kiírás maga. Azt hiszem nincsen olyan kollégám, akivel ne értenék egyet, hogy a kulturális kormányzat újabb idióta és teljességgel értelmezhetetlen döntését kaptuk a nyakunkba, bármit fognak mondani erről holnap, két hónap vagy egy év múlva. Ezt a sarat nyalogathatják, de lemosni nem fogják magukról soha. A könyvtárigazgatói szint fölött eléggé terheli a felelősség az összes minisztériumi … ööö … embert.

A másik pedig a kiindulási helyzet a könyvtárakban. Jelenleg egy könyvtári rendszer (és arra ma jöttem rá úgy istenigazából, hogy az “integrált” jelző a legnagyobb vicc ebben a szakmában) annyi integrálatlan részből áll, amennyit csak szeretnénk. Most van egy OPAC, egy honlap, és ha szerencsések leszünk, sok-sok millióért lesz egy portálunk (megjegyzem, az első kettőt sem ingyen vágták hozzánk). És a három köszönőviszonyban sem lesz egymással. Mert az nem truváj, ha egy adott rendszer fejlesztői csinálnak egy másik, közös OPAC felületet a felhasználóiknak, így nem számolom ezt a lehetőséget. És hogy mi lenne a jó? Ha lenne egy tényleg integrált könyvtári rendszer, amely egyben kezel mindent (honlap, OPAC, egyéb tartalmak, hírek, anyagok stb.) egy ún. portálban (de akkor már nevezzük CMS-nek, mert hárombetűs, és még van hitele, legfőképpen pedig tartalom mögötte), és az egyes portálokból épülne fel a nagy közös, így valami alapra húzhatnánk rá az épületet.

Ami most van, lesz, az össze fog esni, mint egy kártyavár, ha jön egy szellő. Mondjuk egy választás. Vagy egy újabb válság. Esetleg felgyújtják az OSZK-t, mert úgy beálltak a focidrukkerek, hogy nem tudják megkülönböztetni a Dísz teret a Szabadság tértől, meg különben is, a papír jobban ég, mint a film. Vagy mit tudom én.

És a legjobb: mindezt, amiért most úgy ácsingózunk, már rég csinálják. Úgy hívják, hogy Könyvtárportál, van neki demója, fejlesztik, ráadásul pont a Könyvtári Intézetben. Csak hát amikor tavalyelőtt az első apró jelek, bemutatók készültek, mindenki gúnyosan húzta a száját, hogy ugyan Andriskám… Most meg nem tud elaludni a nép, ha nem matrázza el ötvenszer, hogy “mindennapi portálunkat add meg nekünk ma.”

Igazán tökös lépés az lenne, ha a teljes szakma tüntetően távol tartaná magát az egésztől.

Könyvtáros-fejlesztő párbeszéd

Hétvégén az egyik levelezőlistán az előző, a Corvinás előadással foglalkozó bejegyzésem utóéletét vitatva került elő spontánul az ötlet, hogy mi lenne, ha végre leülnének a könyvtárosok és az integrált könyvtári fejlesztők, és elmesélnék, mi a helyzet, mit szeretnénk a jövőben ésatöbbi. A jelenlegi helyzettől sokat nem várok, de a távlatilag rengeteg lehetőség van a rendszerben.

Az egy jó kérdés, hogy tulajdonképpen hogyan is gondoltam ezt az egészet. Ennek tisztázására összeszedtem pár pontban, hogy pontosan mi is motivált a hétfői meghívó megírásában, és hogy aztán milyen parák törtek rám az elküldése után:

  • Nem érzem, hogy a könyvtárosok nagyon tudnák, hogy hosszú távon mit akarnak egy könyvtári szoftvertől. Aktuális igényeket persze mindenki meg tud fogalmazni, de ez kevés, ebből nem lehet építeni.
  • A következő gondom a csönd, a nyilvános kommunikáció teljes hiánya, azaz nekem gőzöm sincs arról, hogy pl. a szomszéd könyvtárban mit gondolnak szükségesnek. Nem tudom, miért, talán mert nem merik mondani, talán mert tényleg kínai nekik az internet mai formája. Én utóbbit veszem alapértelmezettnek, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője.
  • Nem látom, hogy az integrált könyvtári rendszerek fejlesztői nagyon noszogatnák a szakmát a helyes irányba, pedig nekik minimum tudni illik arról, hogy mi folyik manapság ezen a téren.
  • Ami párbeszéd eddig zajlott, az nagyrészt marketing bullshittel volt megtömve, és ez érthető, hiszen vastag állami pénzeket lehet megszerezni, ki az a hülye, aki nem vetíteni fog. A kommunikáció másik része pedig “zárt ajtók mögött”, emailben, telefonon zajlik, aminek legfeljeb az eredménye fog megmutatkozni. Eddig ahány közös bemutatón, megbeszélésen voltam, valahogy a beszélgetős részére mindig elfogyott a levegő. Katalisten pedig elvétve találkozni ilyen témájú levelekkel, legfeljebb egy-két folyóiratcikk az üdítő kivétel, de hát az meg minden, csak nem párbeszéd.

Hát valahogy így látom én a szituációt. Persze ez sarkítva van és elég könnyen bele is lehet kötni, de azt hiszem, hogy az az újabb érzelmi vihar, ami kitört a levelem után (ahogy én hallottam), eléggé árulkodó.

Azért van egy-két félelmem is:

  • A szakma nem veszi komolyan az egészet. (Igazából így sem számítok arra, hogy “komoly”, nagy könyvtárak fontos döntéshozói eljönnek, mint pl. FSZEK, OSZK stb. Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, de remélem érthető, amit akartam ezzel írni.) Vagy nem fogja érteni, hogy miről van szó, és mindenféle rendszer- és könyvtárspecifikus problémákkal fognak jönni (nekem jobban tetszene a barna szín, az a gomb rossz helyen van, nem tudok folyóiratot hosszabbítani).
  • A szoftverfejlesztők sem veszik komolyan a felhívást. Eddig egyetlen egy cég képviselője keresett meg csak, ő is azért, mert viszonylag szorosabb kapcsolatban vagyunk (nagyon viszonylag). A többiről nem hallottam még semmit, és az sem bíztató, hogy a nemrég a velük való kommunikációra létrehozott levlistára rá sem bagóztak, illetve Andris levelére egy, azaz 1 ember válaszolt. (Jelzem, ma itthon 23 rendszer van üzemben.) Annyi kényszerhatás talán lehet, hogy nyilvános volt a felhívás, és az esetleges távolmaradás, hallgatás jelentősen tud egy cég renoméján rontani.
  • A szoftverfejlesztők megijednek egymástól. Akárhogy is bizonygatják, pici piac vagyunk, állati erős a konkurenciaharc, gondolom alapjáraton megy a para, hát még mi lesz akkor, ha nyílt lapokkal kell játszani… Itt is az előző pontban felhozott érvemet tudnám csak említeni.
  • El fog menni megint a marketing irányába. Sajnos elég rossz időpontot sikerült kiválasztani (nem kellett volna elfogadnom az ilyen irányú tanácsot…), pont a nagy EU-s pályázati pénzek utolsó pályázási köre előtt. Bármennyire is hangsúlyoztam ennek a szempontnak a kizárását, nagyon tartok attól, hogy sokan ezt egy utolsó lehetőségnek fogják tartani, és rájuk jön a “kapuzárási pánik”.

Remélem, ezek a félelmek nem fognak bejönni, és hasznos beszélgetés lesz a vége. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hányan fognak jelentkezni beszédre a könyvtárosok közül. Az is állatira érdekel, hány fejlesztő veszi magának a fáradtságot, és állít össze dokumentációt.

Jövő hét pénteken meglátjuk. Addig viszont már nincs sok hátra, csak pl. ennek a wiki-oldalnak az átrágása és szerkesztése (mindenki hozzászólhat, ez szinte elvárás – csak regisztrálni kell, és máris mehet), valamint az eseményre való feliratkozás Facebookon vagy Google Calendarban:

Photo by The Tardigrade

Mikuláscsomag (frissítve)

Tegnap részt vettem a Corvina “Mikulás-buliján” (a különböző pályázati határidők miatt volt a csúszás, de nem ez a lényeg). Úgy érzem, megint olyan félreértések derültek ki, amiket nem árt, ha tisztázunk, bár őszintén szólva most már lassan két év után kezd unalmas lenni, de hát ismétlés a tudás anyja. Ráadásul el is kellett mennem, úgyhogy a beszélgetős részén már nem tudtam ott lenni, meg bár én már nem úgy szocializálódtam, de az Omertá-faktor volt annyira erős, hogy ne nagyon merjem kinyitni a szám. (És arról nem is beszélek, hogy már megint én voltam a legfiatalabb.)

Nem szokták kiírni, de nagyon nagy a dilemma, hogy hogyan ne legyek beszólós, kioktatós és túl finom sem. Baromi nehéz ebben a kultúrkörben nálam kétszer idősebb embereknek elmondani valamit bármit, ami nyomja a lelkem. Megpróbálom.

Annyit elöljáróban, hogy én úgy vettem észre, az egész dolog leginkább a fenntartók és néhány könyvtáros számára lett kitalálva. Az ott eltöltött három óra alatt gyakorlatilag egy kezem meg tudnám számolni, hányszor hangzott el a felhasználó olvasó szó (sarkítok). Lehet, hogy hitbeli kérdés, de szerintem bármiről van szó, akkor először a felhasználóról, utána a könyvtárosról, és legeslegvégül a fenntartóról kell, hogy szó legyen. Persze mit ugrálok, fiatal beosztottként – erre csak annyit tudok mondani, hogy a szent statisztika szinte magától pattanna elő, ha végre nem az lenne az elsődleges szempont. De tényleg. Kismillió statisztikakészítő cucc van, ingyen és fizetősen, ennek igazán nem kéne főszerepelnie.

Legelőször akkor döbbentem meg, amikor ki lett jelentve, hogy egy országos közös katalógus felesleges dolog, legalábbis öncélú minden dokumentum lelőhelyének egy rendszerben való nyilvántartása. Miért? Mégis, mekkora ország vagyunk, mennyi dokumentummal? Szerintem nem lehet valami egetverő mennyiség, ha azt nézzük, hogy az OSZK teljes könyvállománya 2 millió – és ugye ez a legnagyobb magyar könyvtár. Még ha tízszer ennyi könyv van még ezen kívül a többi könyvtárban (és szerintem már ez is elég erős túlzás), még akkor is, messze nem érjük el a Library of Congress 32 milliós állományát. Szóval szerintem egyáltalán nem lenne túlzás akár az összes könyvtárnak egyetlen egy darab rendszert használnia. Ehelyett meg van ugye minimum 19 23 (köszönöm) integrált könyvtári rendszer kereskedelmi forgalomban. És mindezt adófizetők pénzéből. És különben is: ha 50 milliós állomány lenne az országban, akkor is kell ilyen, mert meg lehet(ne) csinálni. Ez nem vitakérdés, hanem tény. Tessék lemenni az utcára (vagy be egy könyvtárba), és megkérdezni az embereket.

De nem csak pénzügyi szempontból szerencsétlen ez a rendszer. A TIOP és TÁMOP miatt alakulnak egymás után a konzorciumok (nem csak meg, hanem át is). Azt most hagyjuk, hogy a minden mindegy, csak nyerjünk valamit szemlélet uralja a csatateret, mert erről nem is feltétlenül maguk a könyvtárvezetők tehetnek, hanem a (bocsánat) idióta pályázatkiírás, amely olyan torzszülöttek létrehozását hagyja, mint egy MOME – Országgyűlési Könyvtár – ZMNE – stb. egyesülés. Ennek mi értelme van? Már persze azon kívül, hogy így lesz valami pénz. De a többi is kb. ennyit ér.

Így az lesz az eredménye, hogy leosztják a pénzt egyenként, de közös dolog, amiből a felhasználók sokszorosan többet profitálhatnának, nem. És nem csak a különböző könyvtárprofilok miatt (mert van olyan, ahol annyit azért rá lehet húzni a dolgora, hogy felsőoktatási könyvtárak – na de onnan meg hiányzik egy csomó mindenki): gyakorlatilag mindenki másféle IKR-t használ, így még ha eszébe is jutna valakinek, akkor sem működne egy egységes valami szolgáltatása. (Az ugye még mindig él, hogy köszönő viszonyban sincs a könyvtár állománya és a webes megjelenés, illetve webes szolgáltatói felület, így bőven elég lenne egyelőre, ha csak az OPAC-ok tudnának egy felületen összedolgozni.)

Mindegy, ha ebből le tud valaki valamilyen következtetést vonni, és ez vagy mint elhivatott könyvtárost, vagy mint adófizető állampolgárt zavarja, akkor átment amit mondani akartam.

A következő kérdőjel akkor jelent meg bennem, amikor az ODR-ről és a MOKKA-ról volt szó. Két külön rendszerként működik most is, és úgy is van a jövőben elképzelve. Nem vagyok informatikus, nem értek hozzá, de nekem ez furcsa. Egymást kiegészítő adatokról van szó (MOKKA: szolgáltatói lelőhely-adatbázis, ODR: szolgáltatás közvetítése), miért kell őket szétbontani?

Aztán én nagyon kívánics lettem volna a nyílt forráskódú API-eszközökre, amik voltak emlegetve, valamint a Corvina fejlesztési elveire, még ha nem is érdekesek. Naná, hogy érdekesek, azért az fontos, hogy mi lesz ebből 5-10 év múlva, nem?

És a végére hagytam a másik dolgot, amin ott helyben kicsit kiakadtam. Ez a Corvina Lib2.0 modulja volt (mint elhangzott: ez egy divatos dolog mostanában, szeretik a fiatalok). Amikor megláttam, nem hittem a szememnek, mi az hogy modul? Itt valami nagyon félre lett értve, ezt már az elején éreztem, aztán amikor el lett magyarázva, hogy mit is tartalmas, akkor fogtam padlót úgy igazából: gyakorlatilag könyvespolcok összeállítását jelenti, annyi plusszal, hogy akár azt is jelezhetem vele, hogy ez nekem megvan (ez nem tudom, hogy lesz, nyilván létrehozok egy “Dani tankönyvei” polcot vagy mit, ami aztán megjelenik a keresésekben, hogy ez a könyv pl. Dani tankönyvei között szerepel), és bejelölhetem, ha el akarom adni. Hát, ha ez a Lib2.0 a könyvtárasoknak és a fejlesztőknek úgy általában, akkor azt hiszem elpasszolom a klogot, bezárom az éket, és elmegyek utcaseprőnek Norvégiába.

Megpróbálok nyugodt maradni: nem ez a könyvtár 2.0. Megjelent tavaly nyáron egy hosszabb írás a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban, amit Ádámmal és Gáborral hoztunk össze, ott elolvasható hosszabban is, de a lényege az, hogy a könyvtár 2.0 szemléletmód, technológia és rendszer együttesen. És nem pár fiatalnak tetszik, meg divatos dolog, hanem ennek (illetve az alapját jelentő web 2.0-nak) köszönhetően is nyert amerikai elnök választást.

Szóval eléggé elkeserítő a kép egy 23 éves könyvtáros számára: egyrészt a könyvtárpolitikai teszetoszaság és pénzhajhászás miatt, másrészt pedig amiatt a nemtörődöm lesajnálás miatt, ami egy potenciális menekülőutat illet. Nem mondom, csak gondolom, hogy ez így szánalmas. Nincs rá jobb szó.

Photo by neilalderney123

Kiegészítés: tegnap volt egy jó hangulatú telefonbeszélgetésem Czoboly Miklóssal, amivel tisztáztunk egyet s mást. Abban tökéletesen igazat adok neki, hogy sajnos sokszor a fejlesztőknek nincs túl sok választásuk, ők azt készítik, amire igény van. Ilyen szempontból a szakma és a szakmai vezetés a sáros. Másodsorban pedig egy kicsit sikerült összemosni az IKR-szolgáltatókat és az aktuális TÁMOP-TIOP őrületet. Előbbiek nem nagyon tehetnek arról, hogy a minisztérium és az EU milyen kondíciókkal ír ki pályázatokat, bár azért fent tartom továbbra is, hogy egy egészséges légkörben én még azt is el tudnám képzelni, hogy akár a fejlesztők összefognak (persze megfelelő szakmai-könyvtárosi támogatással), és úgy próbálnak hatni a szakmai életre – lehet, hogy még azt sem bánnám, hogy ennek esetleg egy teljes monopólium az ára… (Viszont jelenleg egyik IKR-t sem tartom alkalmasnak arra, hogy egy egész országot lefedő hálózat jöjjön létre belőle – ez a saját véleményem, lehet vele vitatkozni.) Meg lett beszélve a MOKKA vs. ODR probléma is, azzal sajnos nehéz mit kezdeni, ha két országos intézmény marakodik két szolgáltatáson. Ezen remélem az idő segít.

Sikerült tisztázni azt is, hogy a Lib2.0 csak marketing-fogás volt (meg azt is, hogy ez nem feltétlenül szerencsés húzás ma Magyarországon). Szerencsére a Corvinánál sem csak ennyit jelent a közösségi tartalomelőállítás és tudásmegosztás, hát kíváncsian várom a következő lépéseket. Végül pedig még annyit, úgy érzem, sikeresen érveltem egy országos katalógus és egy központi és teljes lelőhely-adatbázis létrehozása mellett. Nagyon remélem, nem hatástalanul :)

Ezek voltak a fő szempontok, és úgy érzem, hogy érdemes lenne folytatni ezt a beszélgetést, akár FITT-szinten is. Kéne szervezni egy könyvtáros – IKR-fejlesztők randit, randisorozatot – ötletbörze-szerűen (mármint a FITT részéről). Na majd meglátjuk.

Viszont. Ugyanúgy ki van a tö mindenem az egész szituból, és igazából örülök, hogy sikerült indulatokat gerjesztenem (most nem a Corvinára gondoltam, könyvtárosokra). Gáz van, fel kéne ébredni.

Jaj, ez az egész most jólmegmondós lett, ugye? Mindegy, nem baj…