Facebook chat Pidginben

Van egy kis aranyos Pidgin plugin, amivel a Facebook-kontaktokat is be lehet húzni a többi mellé. Ehhez csak kell szedni egy .deb csomagot (Windows alatt értelemszerűen az .exe-t) a projekt lapjáról, kétszer rákattintani, újraindítani a Pidgint, hozzáadni a Fb accountot, majd örülni, hogy milyen jó is ez. (Bár eddig szerintem életemben nem használtam a Facebook chatjét, de itt az idő azt is kipróbálni lassan…)

Forrás: Ubuntu Geek

Twitterer

Az iWiW üzenőfalát mindenki ismeri, a Twitter hasonló dolog, csak mérföldekkel jobb és használhatóbb. Félúton az IM (tudom, hogy mindenki tudja, de: pl. MSN, Skype, GTalk) és az e-mail között. Abban igaza van Andrisnak, hogy ha nincs rá szüksége az embernek, akkor teljesen fölösleges. Viszont függőséget okoz. Segít szétválasztani a munkát, a gyors megbeszélést, és a cetliragasztós üzenethagyást. Úgy is mondják, hogy mikroblog. Amiről az ember nem akar posztot írni, viszont említésre méltó, azt twitteli, és az már csak a saját belátásán múlik, hogy a blogjának az oldalsávján megjelenik-e ez a max. 140 karakteres üzenet (nekem speciel nem, de van, akinek igen). Hogy miért jó? Hírbehozó írt még a Webisztánra nagyon rég (március környékén) egy csomó bejegyzést csak a Twitterről. Az egyik elsőben felsorolta egypár +/- tulajdonságát, ezek közül pár pont:

8. Miért jobb mint a cset? A csetet nem használjuk arra, hogy folyton megírjuk ismerőseinknek, hogy mit csinálunk éppen most. Hülyének néznének. Blogba megírni meg túl rövid és érdektelen. (“A blogpost szóljon valamiről.”) A Twitter tehát létező piaci rés.

9. Kis, aktuális postmorzsák írására való, ráadásul a barátaink twittereit is nézhetjük közben (vagyis: hogy mit csinálunk éppen most mi mindannyian).

10. Kiváltja-e a blogolást? Azoknál biztosan, akik eddig is így (röviden, aktuálisan, személyesen, rendszeresen) írták a blogjukat. A Twitter amúgy inkább egy nagy népi activity reportolás. Úgyhogy máshol van egy kicsit a hangsúly, mint a blogolásnál. Nekem tökre megfér a kettő egymás mellett.

11. Mi értelme? Persze hogy semmi. De attól még jó, és addiktív.

12. Miért sikeres? Mert rövid és gyors aktivitást vár a felhasználótól. Ez sok oldalletöltést, és rendszeres visszatérő látogatókat eredményez a Twitternek. Bár persze feedből is lehet olvasni, de a twitterezésben mégis az a jó, hogy írja is az ember, nem csak olvassa másokét. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt csinálni mondjuk egy napnál tovább. Ha értesítőt kérek a többiek postjairól, akkor talán visszanézek holnap is. (Van auto-nudge funkció, ami automatikusan figyelmeztetést küld, ha 24 órája inaktív vagyok. Addikciót serkentő eszköz, na.) Meg itt ez a post, ami majd segít felidézni, hogy a mai napot twitterezve szomorkodtam végig.

Elég egyszerű a képlet: regisztrálsz, kapsz egy egyszerű felületet. Feltölthetsz magadról képet (ezzel együtt beállíthatod a profilodat), meghatározhatod, hogy milyen módon értesítsen téged a rendszer az új üzenetekről (weben, IM-en keresztül, SMS-ben stb.), kereshetsz embereket, akiket követni szeretnél és megnézheted, téged kik követnek. Ráadásul ha sok időd van, át is szabhatod a lapod megjelenését. Ezek után elmesélheted az ismerőseidnek, hogy mi a helyzet – 140 karakterben. De sokszor linkajánlás folyik, lehet telepíteni olyan plugint a WordPresshez, ami automatikuson kilövi Twitterre az új bejegyzéseket, így aki épp nem olvassa az RSS-t, az is megkaphatja, hogy jött új szöveg a blogra – akár SMS-ben is.

Nekem pont ez a funkciója nem tetszik annyira, mert nem úgy van, mint pl. a Google Calendars, hogy küldenek egy SMS-t az érvényesítő kóddal, hanem nekem kell küldeni a kódot a megadott (külföldi) számra. Ez így annyira nem jó.

Mivel nyitott API-val rendelkezik (Application Programming Interface – ennek segítségével lehet külső – harmadik fél – alkalmazásokat írni egy programhoz, szolgáltatáshoz stb.), ezért rengeteg hasznos kiegészítő, mashup van hozzá – magyar fejlesztés (a fentemlített tothbenedek úr készítménye) a Turulcsirip, amely a Twitter magyar felhasználóinak készült, és szintén tartozik hozzá Firefox oldalsáv, olyan mint az általam használt Twitbin.

Pár alapvető tipp:

  • válaszolni valakinek a @felhasznalonev, direkt üzenetet küldeni (csak a címzett látja) a d felhasznalonev formával lehet
  • helyünk meghatározására az L:varosnev formulát lehet használni, így aktuális tartózkodási helyünk megjelenik egy térképen, a minket kereső ismerőseink legnagyobb örömére/bánatára
  • (jó)pár Twitter-kiterjesztés Firefoxhoz

Kérdések – válaszok

Ez a bejegyzés voltaképpen válaszféle akar lenni a Könyvtárosháza kérdéseire. Tegnap este ugyan valamit írtam, de nem voltam túl beszámítható a fáradtságtól (szerencsére talán annyira nem lett gáz, mint azt reggel először gondoltam). Most igyekszem összeszedni magam, és általánosságban megfogalmazni, az eddigi, nem csak és kifejezetten könyvtári tapasztalataim alapján (ld. web2 stb.).

  • Ki foglalkozzon IM-tájékoztatással?

Ki veszi fel a telefont? Ki válaszol az e-mailekre? Ki beszél az olvasóval? Szerintem, azért, mert a technika új, még a feladat nem változik. (Egyébként mivel lehetőség van a hangos beszélgetésekre az IM-eken keresztül, ezért még inkább hasonlít a telefonhoz.)

  • Mikor?

A nyitvatartási idő eléggé evidens szerintem…

  • Ki adjon választ?

Aki tud… : ) Több szem többet lát. A diplomás könyvtáros azt tudja, hogy hogyan kell válaszolni, és mi alapján. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne tudja akár egy olvasó is a választ rá (ld. információáramlás szabadsága ésatöbbi). Előbb-utóbb pedig szerintem érdemes a leggyakoribb kérdésekből összeállítani egy GyIK-ot vagy wikit, akár belső ill könyvtárközi használatra, közös tudásbázisnak, akár nyilvános hozzáférésű szolgáltatásra. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor egyből nincs válasz. Szerintem az teljesen elfogadható, ha a tájékoztató időt kér, és akár e-mailben, akár x idővel később az IM-ben ad választ.

  • Statisztika

Mind az Live Messenger, mind a Skype (és a többi IM is…) naplózza a beszélgetéseket, úgyhogy még jobban lehet ezeket regisztrálni, mint a szóbeli / telefonos tájékoztatást. Azonban, mint ezt már a kommentemben említettem, érdemes átgondolni, hogy milyen paraméterek alapján készítünk erről statisztikát. Valami nagyobb fórumon (Katalist / konferencia stb.) le kéne ülni, és ezt megbeszélni az eddigi tapasztalatok alapján. Nem ártana szerintem felvenni a kapcsolatot olyan külföldi könyvtárakkal, ahol ez a rendszer már beváltan működik.

  • Pénz

Hát igen, ez mindig necces kérdés. A konkrét példára válaszolva: nem tudom, hogy köteles-e (akár csak erkölcsileg) elküldeni a kérdéses oldalt az olvasónak. Elvileg ott van a könyvtárközi kölcsönzés. De ha már mindenképpen el kell küldeni, akkor szerintem érdemesebb befényképezni, sokkal gyorsabb, könnyebb és könyvbarátabb. Esetleg ha a könyvtár kiadványa (vagy városi vagy bármi), akkor szerintem érdemes elgondolkozni egy digitális helytörténeti könyvtár létrehozásán. Nagy munka (és nyilván sok buktató és ellenségeskedés van benne / fakad belőle), de megéri. Szerintem.

  • Marketing

Lehet, hogy naív vagyok, de egyszer ezt írtam. Tartom magam hozzá.

Szóval én erre juttottam. Nem tudom, mennyire használható, de ha csak egy hasznos / értelmes dolgot írtam, annak már örülök : ) Egyébként kíváncsi vagyok nem könyvtáros olvasóim véleményére is… Ti hogy látjátok?

Kommunikáció

Néha kicsit kiakadok, hogy nem bírják úgy megoldani a könyvtárakban a telefonokat, hogy ne lehessen hallani azokat az épület másik végében.

Itthon még nem nagyon olvastam olyan cikket, ami a belső kommunikációval foglalkozna, ezért egy olyan felvetés következik, ami nagyon nem új és eredeti (és valószínűleg Magyarországon is nagyon sok helyen használják nagyobb vállalatoknál), de szerintem ilyeneről sok helyen nem is hallottak. Ez pedig a hálózatba kötött számítógépeken keresztül való kommunikáció, amit elvileg pont könyvtárakban nagyon jól meg lehetne oldani. ICQ, MSN, GoogleTalk (ez ráadásul be is épült már a Gmail fiókba, tehát egyszerre lehet levelezni és chatelni), Skype, IRC és még vég nélkül lehetne sorolni a megoldásokat. Ezek jó része már megoldotta a telefonálási lehetőséget, tehát egy headset, és lehet szövegelni, de szerintem jobb lenne a gépelés, mert az csöndesebb, és ha fontos adatok (dokumentumok adatai stb.) mennek, sokkal egyértelműbb, mint esetleg legépelni. Így a kommunikáció is felgyorsulhatna esetleg a raktár és az olvasói pult között (nem kéne összegyűjteni kismillió cédulát, hanem egyből lehetne leküldeni), meg hasonlók. Ja, és persze ingyen van (nem tudom, hogy a belső telefon ingyen van-e, de most az mindegy is).

BTW: nem igazán értem, hogy a könyvtári integrált rendszerek miért nem tartalmaznak egy olyan opciót, hogy ha bejelentkezik az olvasó (és esetleg – mondjuk az OSZK-ban – megadja hozzá a helyszámát stb.), akkor a katalógusban ha megtalálta az őt érdeklő dokumentumot, miért nem tudja a gépen keresztül kikérni? Hatalmas mennységű papír maradna meg fának (mert nem úgy vettem észre, hogy recikling papírból lennének a kikérő lapok, ráadásul egyes helyeken fél A/5-ös méretűek, jó vastag, legalább 120-150 g/m2-es papírból), és tinta meg tintának, mert pl. az OSZK-ban tele van nyomtatva az eleje is meg a hátulja is (szerintem csak azért, mert régen előszeretettel használták fel ezeket a cetliket a leleményes kutatók, diákok jegyzetelésre… : ). Ráadásul újabb időt lehetne ezzel megtakarítani.

Pedig ezeken nem is kellett gondolkodni, spontán jut az eszébe az embernek, csak azt nem értem, hogy másnak (illetékesnek) hogyhogy nem? Nem olyan bonyolult dolog… főleg pedig ha illetékes, tájékozódnia kéne az új lehetőségekről, ez pedig a lehető legegyszerűbb. Mindegy, leültem csókolom, nagy a szám. Nem oktatás.