Használhatóság

Amikor arról beszéltem, hogy nem feltétlenül a kedvesügyfél az úr, akkor abban expliciten is benne volt, hogy mennyire, de mennyire fontos az a környezet, ahova beesik az a kedvesügyfél. Ha eleve olyan környezetbe rakjuk be, ahol nehéz finnyáskodó fogást találni, akkor sokkal kevesebb panasz, lepattanó keresés, kérés fog hozzánk eljutni, sokkal több mindent fog a felhasználó magától, jókedvűen megcsinálni.

Ennek kapcsán örültem meg Rung András előadásának, amit nagyon sajnálok, hogy nem hallgathattam végig a webbankok használhatóságáról. Nem is csak azért, mert magam is állandóan szenvedek a CIB webbankjával (szeretem, de mindig van egy de), hanem mert pont ez a szemlélet kell(ene) akár egy IKR, akár bármilyen más ügyfélszolgálati rendszer megvalósítása esetén.

Két szempontból lehetne a legjobban újragondolni ezeket az alkalmazásokat. Az egyik a tárolt adatok kinyerhetősége, magyarán eleve úgy alkotni meg az adatbázis struktúráját, hogy ne kínszenvedés legyen valami értelmes kimutatást összerakni belőle, a másik pedig ennek az adatoknak az újrahasznosíthatósága, tehát hogy a rendszerben zajló munkákat segítsék ezek a kinyert információk. Olyasmire gondolok, mint a kölcsönzések, megtekintések követése, toplisták, ajánlások készítése, előre definiált érdeklődési körök alapján történő automatikus tájékoztatás, illetve a külső adatbázisokkal való összekapcsolhatóság.

Igazából egyik sem egy nagyon új dolog, sőt, már magam is sokszor leírtam ezeket. De érdemes mégis újra és újra elmondani, mert óriási a tudatlanság ezzel kapcsolatban. Itt, a munkahelyemen most eveztünk be egy új ügyintéző rendszert, amely rengeteg sebtől vérzik, de azért valamennyire igyekszünk a sínen maradni. Ennek egyik fontos állomása az ergonómiai fejlesztés, ami igen csak gyenge pontja az egész történetnek. Mikor már túl voltunk egy pár körön, elvégeztettünk egy ergonómiai elemzést is, fél szóval említettem meg a felhasználói élményt, mire a környezetből valaki benyögött egy olyat, hogy jó, hát akkor majd figyelje a rendszer, hogy férfi vagy nő-e a bejelentkező, és majd attól függően egy virágcsokor vagy egy csinos hölgy jelenik meg a képernyőn.

És ez sajnos az átlag tudás erről, ugyanakkor pl. senki sem vonja kétségbe, hogy egy autó vagy kávéfőző tervezésekor fontos szempont a használhatóság. Éppen ezért szerintem érdemes lenne az MKE-nek egy olyasmi kampányon elgondolkodnia, hogy “Használható könyvtári honlap” vagy “Használható IKR”, ami mintegy minsőítő rendszerként is működhetne. Ehhez végső soron egy lelkes szakértő közreműködésével készített ajánlássorra, és az arra épített tesztre van szükség (persze mindkettőt folyamatosan frissítve az aktuális követelmények alapján), aztán szinte önműködővé is válhat a dolog.

Újdonságok a WordPress 3.1-ben

Mindent összevetve ezzel is közelebb került ahhoz a WordPress, hogy alkalmas legyen a teljes körű könyvtári használatra.

Tegnap este megjött az egyik kedvenc levelem, amiben Matt arról értesít, hogy megjelent a WordPress új, 3.1-es kiadása. Ez pár apró frissítést tartalmaz csak, mégis sokkal szerethetőbbé vált ezáltal is a kedvenc CMS-em.

frissitesAz egyik leglátványosabb változtatás az új admin-bar, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem (már meg is jelent az első cikk, hogy hogyan lehet eltüntetni). Ezen a sávon kapott helyet az új tartalmak létrehozása, meglévők kezelése, tehát kb. ugyanaz, mint amit a WordPress.com-on már meg lehetett szokni.

Frissítés: a legegyszerűbben a profiloldalon lehet ki- és bekapcsolni az admin-bart, ahol a megjelenést lehet korlátozni csak a front- vagy csak a back-endre (nyilvános- és adminfelületek).

A következő újdonság a belső linkelés, tehát ha egy linket szúrok be, akkor nem csak tetszőleges URL-t adhatok meg, de egyből válogathatok a régebbi tartalmaim közül is.

Óriási királyság a Post Formats (bejegyzés formátumok), aminek segítségével a saját tartalomtípusok definiálása és használata jóval egyszerűbbé válik. Az, aki a 3.0 megjelenése óta küszködik a millió megoldással, az biztos nagyon fogja tudni értékelni. Ugyancsak ennek jegyében módosították a lekérdezések függvényeit is, így nem kell fejen állni ahhoz, hogy a saját bejegyzéstípusokat valahogy megjelenítsük az oldalunkon.

A legeslegkiválóbb dolog a hálózati adminisztráció tisztességes megoldása. Eddig mintha nem tudtak volna ezzel mit csinálni, de végre megoldották, átlátható felületek, önálló dashboard, végre nem egy vegytiszta szívás, miközben abban sem lehetett biztos az ember, hogy az egész hálózatot, vagy csak a saját oldalát teszi tönkre. Végre.

Lehet végre rendezni a lista-jellegű oldalakat is (bejegyzések, oldalak, linkek), a bejegyzéseket pl. cím, szerző, közzététel dátuma szerint, növekvően és csökkenően is. Szűrni sajnos továbbra is csak dátum és kategória szerint lehet, de ez talán egyelőre elég is. A bulk edit (csoportos szerkesztés talán?) is javult, szebb lett.

Mindent összevetve ezzel is közelebb került ahhoz a WordPress, hogy alkalmas legyen a teljes körű könyvtári használatra. Az OPAC-ot eddig is ki tudta váltani, de nem kéne sok munka hozzá, hogy ennek segítségével valaki végre egy tisztességes IKR-t faragjon belőle. A Drupal már a spájzban van, jön fel a WordPress is, én meg örülök.

Az infografikának nevezett poszter pedig a wpmu.org-ról tölthető le különböző felbontásokban és formátumokban.

Könyvtárprogram?

HSD bejegyzését olvasva esett le, hogy tényleg, igazából semmiféle programról nem lehet tudni könyvtárisztránban, hacsak nem arra a szerencsétlen stratégiai tervre vagy MOKKA-programra gondolok, hogy a Márai-programot ne is említsem (azoknak a kedves kötekedőknek, akik arra kíváncsiak, hogy ezek miért nem számítanak programnak, nos, mert csak – tökéletesen hamis kiindulópontokból készített, félhomályos dolgok ezek, sok-sok kormányzati- és EU-s pénzzel megnyomorítva, amiből jó dolog így még nem nagyon született).

Na de ha valaki végre összeszedné magát, akkor grátisz egy pontot szívesen felajánlok a programjába, ami igazából szerintem semmi újdonságot vagy meglepő dolgot nem tartalmaz: tegyük meg azt a szívességet a világnak (és magunknak is), hogy megreformáljuk ezt az egész IKR- és könyvtári adatbázis-témát.

Az ideális kép az valami olyasmi lenne, hogy egyetlen egy integrált könyvtári rendszer lenne (olyan kapcsolókkal, amik adott könyvtár igényeihez butítják a rendszert – kölcsönzés, folyóirat, honlap stb.), egyetlen egy adatbázissal, ami akár a kormányzati portállal és annak felhasználó-adatbázisával lenne összekötve. Ennek az egyetlen egy rendszernek lenne egy gazdája és sok-sok ezer felhasználója, akik a könyvtárak, akiknek alanyi jogon jár a hozzáférés – mondjuk egy teljesen saját backenddel, ami a közös adatbázisból működik (ld. Koha, WordPress 3.0+ stb.). A központi, nyílt forráskódú rendszerhez pedig számtalan, plusz modul csatlakozhatna (aka plugin, téma) az API-kon keresztül, aminek fejlesztését pedig ki lehetne adni a fejlesztőcégeknek, akik viszont kénytelenek lennének a mezei júzerekkel is megversenyezni, ugyanis végső soron bárki készíthet plugint. Csak a fejlesztők annyival vannak előbbre, hogy ők kapják a feladatot és érte a pénzt, de ha a felhasználó képes előbb és/vagy jobban megcsinálni, akkor sajnos kibújik a szög a zsákból.

Piac? Igen, de nem egészen olyan anyánk-meleg-ölében-összebújunk-mindahányan jellegű, mint ami jelenleg van. Verseny? Naná, itt aztán tényleg a jobbik győzhet.

Aztán lehet fokozni, egy ilyen rendszer kiválóan képes fenntartani önmagát egyéb, fizetős szolgáltatásokkal, aminek a díja viszont már a rendszer üzemeltetőjéhez folyik be, így abból tudja finanszírozni a fejlesztéseket (amikből egyébként messze kevesebb lesz szükséges, ld. ánlájn kommjúnití és tsai.), valamint a fenntartást, ami – főleg ha könyvtárra lebontjuk – gyakorlatilag az elhanyagolható töredéke sem lesz az eddigieknek.

Kicsit könyvtár.hu, de nem egészen, vagy legalábbis nem egészen olyan, mint amilyennek én látom ezt most.

Kéne hozzá egy államtitkár vagy főosztályvezetőatyaúristen, egy tökös könyvtáros szervezet, meg természetesen némi virgács, hogy Deák Ferenc bátyám meglehetős vastag állományát ne is hagyjam ki (én pl. az eddigi magánnyugdíj-pénztári befizetéseimet egy-az-egyben felajánlom), aztán rock it on!

Tessék, itt van, lehet vinni, még licenszt sem rakok rá, hogy ne kelljen ráírni a nevemet.

HUMARC létrehozása Kohában

Alapvetően nincsen HUNMARC a Kohában, de ez “egyszerűen” megoldható. A különböző MARC leírási formákat ún. framework-ökben, keretrendszerekben tárolja a Koha. Ezek közt létre kell hozni egy HUNMARC keretrendszert (alapértelmezetten kitölti angol USMARC-kal), majd kitölteni / átírni a HUMARC-ban használt mezőkkel, almezőkkel. Nem mondom, molyolós munka (egyelőre nem is fordítom azt, ami nem kell feltétlenül), de aztán finom lesz az eredmény. Ha elkészültem, és valahogy ki lehet szedni a rendszerből, közzéteszem használatra.

Koha HUNMARC framework
Most-itt-tartok-állapot

Azért meg extra pluszpont, hogy minden mező-almező névnél külön lehet címkét adni az admin- és az OPAC-felületekhez (értsd: más fog megjelenni magyarázatként, névként a mező mellett).

Könyvtárközi kér(d)ések

A könyvtárközi kölcsönzés és a LibInfo problémája között félúton van egy olyan kérdés is, amiről ritkábban lehet hallani, ez pedig a könyvtárközi kérdések megválaszolása. Illetve van egy ilyen fórum, a Katalist, ami gyakorlatilag mindenre használható, csak az eredeti céljára nem.

Igazából a könyvtár.hu oldalára kívánkozik egy olyan, LibInfo-szerű valami, amibe beírom a kérdést, és beikszelem, hogy honnan szeretnék első sorban választ kapni, milyen formában, és ez mennyire sürgős. A rendszer pedig elküldi emailban a kérdést a kijelölt könyvtárak kijelölt munkatársainak, vagy ha ők visszautasítják valamilyen okból, akkor továbbküldi mindenkinek (és ha közben megválaszolják – és a kérdező el is fogadja a választ -, akkor ennek tényét is). Azon kívül, hogy így nagyon pontos célzással lehetne feltenni a kérdéseket és jelentősen felgyorsulhatnának a válaszadások , egy csomó statisztikát lehet ebből is kinyerni:

  • hány kérdés,
  • hány válasz,
  • ki válaszol / ki nem válaszol,
  • mennyi idő alatt válaszol,
  • milyen minőségű válasz (ezt egy sima rate-megoldással lehetne mérni),
  • hány / miért lett továbbküldve (természetesen ha valaki visszautasítja a kérdést, akkor meg kell indokolnia, hogy miért)

Mindezt pedig lehetne szép felületen, statisztika-kimenetekkel (hogy az egyes intézmények hozzácsaphassák a sajátjukéhoz), email, RSS és SMS-értesítésekkel, beépíthető ablakokkal, amit a könyvtárak a saját intranetjükön, IKR-ben kitehetnek, hogy a kollégák egyből onnan kérdezhessenek, nyilvános kérdés- és válasz-adatbázissal stb.

Koha és a BÜK Könyvtár

Adásunkat megszakítjuk: kb. dél óta boldog tulajdonosa lettem egy Koha 3.0.2 típusú, nyílt forráskódú, integrált könyvtári rendszernek, Kardos Andris jóvoltából. Egyelőre intranet meg ismerkedés, aztán majd lesznek részletek.

Az viszont biztos, hogy a MarcEdit egy fontos, jó és hasznos eszköz (via).

Lui, I think this is a beginning of a beautiful friendship.