Könyvkeresés, egészség, csillagos ég

Több mint egy éves kimaradás után újra postaládámban landolt a Google könyvtáros hírlevél. Ez alatt az egy év alatt sok minden történt Google és könyvtár viszonylatában, ezt még az is észrevehette, aki eddig a homok alá dugott fejjel élte kis világát. Ennek megfelelően dugig van a hírlevél újdonságokkal, természetesen első helyen szerepel a Google Book Search, de felvonul a két újdonság, a Google Sky és Health is, emellett pedig szemezgetést lehet olvasni az Inside Google Search Blog legjobb bejegyzéseiből, amelyek az elmúlt fél év során születtek.

Google datacenter

Elsőként, a Google könyvkeresőjének fejlesztői azt szeretnék tudatosítani, hogy a rendszer messze többre képes azon kívül, hogy a könyveket online elérhetővé teszi. Természetesen ez az alap, de ezen túllépve fontosnak tartják, hogy a felhasználó az őt érdeklő adathoz, információhoz juthasson hozzá minél hatékonyabban.

Ennek érdekében a könyvkereső még jobban integrálódott a Goolge webkeresőjébe. Azt talán már sokan észrevették, hogy bizonyos kereséseket futtatva a Google könyvekeresője által feldolgozott adatokba botlik, nos ezt jelenti az integráció, és azért tartják fontosnak a cégnél, mert így egyszerre több típusú információ tud összekapcsolódni, így (a jövőből kiragadott példával) Szabó Magda könyvek mellett az írónővel foglalkozó blogokat, műveiből készült filmeket is találhatunk. Egyelőre azonban ez csak az angol nyelvű domainek alól érhető el, a többin szokás szerint szépen lassan, fokozatosan vezetik be.

Elindult egy lap olvashatatlanságának jelentése szolgáltatás is, aminek segítségével a hibásan, rosszul szkennelt dokumentumlapokat lehet jelezni a működtetőknek.

A fejlesztők számára volt jó hír az API megnyitása (erről hírt adtunk mi is, ahogy az ezt követő jogi malőrről is), amivel a könyv egyedi adatai alapján (ISBN, OCLC szám  vagy LCCN) ad hozzáférést a dokumentumok adataihoz. Ez persze nem csak a műkedvelőknek lehet hasznos, hanem a könyvtáraknak is, akik ennek segítségével plusz adatokat tudnak megjeleníteni a katalógusukban (borító, kiegészítő adatok). Sőt, ki is terjesztheti a katalógusunkat, hiszen ennek segítségével az állományban nem szereplő könyveket is tudunk keresni benne, így az olvasó meggyőződhet arról, hogy valóban arra a dokumentumra van-e szüksége, a számára szükséges információk szerepelnek-e benne, és hogy ha igen, akkor melyik könyvtárban vagy milyen más módon férhet hozzá. (És így épül Bábel tornya a közös világkatalógus.)

A hozzáférés jogszerűségét segíti az, hogy a Google könyvkeresőn keresztül hozzáférhetővé váltak a U.S. Copyright Office Record-ok, így könnyen megállapítható, hogy egy letölteni kívánt könyvet véd-e szerzői jog, avagy sem. (Egy könyvről elég nehezen állapítható meg az USA-ban a kiadási idő és hely alapján, hogy védi-e még a jog, csak a fent említett hivatal szerzői jogi frissítési feljegyzései segíthetnek, na ezekhez lehet most már hozzáférni többé-kevésbé jól, ráadásul le is lehet őket tölteni egy XML-fájlban.)

A Google Sky csapata a letölthető Google Earth alkalmazással érkező kiegészítést, illetve a Google Moon és Mars térképeket mutatta be. A Sky már 100 millió csillagot ismer, 200 millió galaxisban, olyan forrásokból szerezve a képeket hozzá, mint a Hubble űrtávcső. A csillagászat és földrajz órákat segítheti az Earth & Sky oldalon található kiegészítő ismertető információk (még podcastek is tölthetőek le). KML fájlokkal egészíthetjük ki a Sky tudását, amik többek közt egy csillag felrobbanását bemutató animációt is tartalmaznak. A webes verzió március óta érhető el.

A Google Health az egészségügyi információkat kívánja gyűjteni és rendszerezetten elérhetővé tenni. Az inspirációt az adta, hogy az emberek eddig is a keresőt használták, ha valamilyen betegégre, egészségügyi információra voltak kíváncsiak. Ezek után már ezeket az információikat is rendezetten tudják tárolni, így jobban át tudják látni a betegségek, fertőzések stb. miértjeit és hogyanjait. Ezzel együtt pedig kombatibilissé válnak az adatok, így létre tud jönni egy világméretű egészségügyi információs rendszer.

Csak én érzek ki némi parás felhangot ebből az utolsó mondatból?

A páciensek rendszerbe tudják gyűjteni információikat magukról és az őket érdeklő betegségekről, ezeket meg tudják osztani azokkal, akikben bíznak. Az egészségügyi információk megoszthatók biztosítók, magánpraxisok, kórházak, rendelők közt, az új orvosunk vagy csak a mentő, ami egy baleset után elvisz minket, kapásból át tudja látni az eddigi kórképünket (ha ezt így mondják).

Lehetőségünk van a rendszerben online egészségügyi profil létrehozására, gyógyszerinformációk letöltésére orvosoktól és gyógyszertáraktól, hasznos információforrások gyűjtésére és megosztására, online eszközöket és szolgáltatásokat vehetünk igénybe, valamint orvost és kórházat kereshetünk.

Végül pedig a szemezgetés az Inside Google Search Blog legjobbjaiból:

  • Februártól a My Library (saját hír) tartalmát meg lehet másokkal is osztani. Ráadásul, ha egy könyvről leírást adunk, akkor annak esélye van megjelenni a könyv találati oldalán az “About this book” részben. Természetesen a közösségiesség jegyében lehetőségünk van mások leírásait is elolvasni, azokat elmenteni kedvencként. A teljes bejegyzés angolul »
  • Decemberben egy csomó iGoogle gadgetet adtak ki a Google könyvekeresőjéhez, ezek a Nap könyve, Könyvkereső, Szabadalomkereső és a Scholar. A teljes bejegyzés angolul és a gadgetek »
  • Novemberben Yana Ivey, a Google Book Search Support Team tagja osztotta meg, hogyan lehet utazást tervezni a Google könyvekeresőjével. Német- és oroszországi útjához itt talált útikalauzt és a helyi kultúráról szóló hasznos olvasmányokat. A teljes bejegyzés angolul »
  • A University of Virginia könyvtárában kiállítás segítségével tanították meg a hallgatóknak és tanárainknak a Google könyvkeresőjének használatát. A teljes cikk angolul » (Ó, és pont Faulkner kiállítás van, messze van a fenébe is…)
  • Az iskolaidő kezdetekor Agnes Eymery (Google Book Search Support Team) azt mutatta be, hogy hogyan tudja segíteni a Goole könyvkeresője az iskolásokat és szüleiket a tanávre való felkészülésben. A teljes cikk angolul »

És két ráadás:

  • Márciusban ismét megrendezték a Google 4 Doodle logótervező versenyt. (Nem hiszem, hogy ez túl mélyen érintene minket, mindenesetre megvan a május 22-i fura logó forrása.)
  • Legvégül kis érdekesség: Dr. Joshua Schwimmer lelkendezett a Youtube-on, hogy milyen jól jött neki a Google könyvkeresője orvosi téren is. Hasonló felhasználói élményeket természetesen bárki beküldhet a Google-nak írásban vagy videón.

A bejegyzéshez a képet az Vladstudio-tól vettem. Kattra nagyobb, egyik kedvenc háttérképem, mint az a fejlécben is lehet látni kis alakok nélkül.

Image by Vladstudio.com

Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

Elmélkedés

Engem is behálózott a Facebook. Az igaz, hogy már sikeresen lepattantam a Netvibes-ról és az iGoogle-ról, a WiW-et gyakorlatilag semmire (a Subba segítségével röhögésre), a Barátikört pedig smsezésre használom. Viszont sikeresen rászoktam a TwitterreTurulcsiripre (Benedek még mindig nem csinálta meg, vagy mittomén). Nem vagyok az a közösségi fajta…(?)

Viszont ami a Facebook rendezgetése közben az eszemben járt (közben a Bloglines béta verziójával is szórakoztam, nem bírom elfogadni, hogy a MyLibrary-t nem tudom testreszabni), hogy lassan állati mindegy lesz, hogy hogyan néz ki egy honlap/blog/portál. Mindenhez valamilyen interfészen férek hozzá, ha máshogy nem, akkor a feedetetőmben. Azaz rengeteg erőforrást, időt lehetne spórolni olyan oldalak esetében, ahol az olvasótábor szinte kizárólag ilyen módon fogyaszt, azzal hogy gyakorlatilag nincs “grafikus” felület, pusztán az adminnak (se, ha emailben küldi a tartalmat), ezenkívül pedig csak egy XML-fájl van. Már csak a feeden keresztüli kommentelést kéne megoldani, és kész is.

De persze most is ez van nagyrészt, a CMS-ek ezen az elven működnek, annyi különbséggel, hogy egy sablon segítségével megjelenítik “szemmel fogyaszthatóan” is a tartalmat. Meghát akkor mivel lehetne szórakozni, ha nem sablonhekkelgetéssel?