Hunlap, hun nem lap [updated]

Vigyázat, ez hosszú lesz.

Tegnapelőtt Márkus Emília villájában volt szerencsém továbbképzés-szerűséget tartani, ami egyrészt a környezet miatt volt nagyon jó érzés, másrészt pedig a kollégák érdeklődése és számtalan kérdése (meg az utána tartott rövid beszélgetés) miatt volt élvezet. Sok mindenről volt szó, de most számomra az egyik legfontosabbat és legérdekesebbet emelném ki.

Sok szó esett a könyvtári honlapokról. Abban nagyrészt megegyeztünk (és a New York Public Library honlapjának segítségével bizonyítást is nyert), hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárának webes megjelenése, hát mondjuk hagy maga után némi kívánni valót. És hogy ez nem elszigetelt probléma, hanem általános.

 

Tudom, hogy volt számtalan kísérlet arra, hogy a könyvtár és honlapja viszonyát meghatározzák, és ennek megfelelően alakítsák ki az utóbbit. Mára nekem kb. az a véleményem alakult ki, hogy olyan a kettő közt a viszony, mint a könyvtár és pl. az enteriőrje között. Alapvetően meghatározza a felhasználó véleményét és képét a könyvtárról. Tehát hiába van széleskörű szolgáltatási rendszere és fantasztikus személyzete egy könyvtárnak (erre szerencsére rengeteg példa van), ha a weben oda látogató azt látja, amit.

Az derült ki a NYPL példájából (is), hogy a kevesebb az bizony több. Általános problémának érzem azt, hogy rengeteg olyan információ van a könyvtárban, amit természetesen meg kell jeleníteni, de egyáltalán nem egyszerre, és főleg nem úgy, ahogy az manapság szokás. Nagyon szeretem nézegetni az újabb és újabb dizájnokat, valamint ha találok valami usability-s vagy hasonló cikket, általában el szoktam fogyasztani (főleg ha magyar). Van hozzá egy olyan-amilyen ízlésem, és ennek eredményeképpen általában sírni valónak találom ezeket a lapokat használhatóság és úgy általában kinézet tekintetében.

Ekkor jött a jogos kérdés, ami állandóan ott lebeg amúgy is a szemem előtt: na és akkor mi van a sajátunkkal, ha már ennyire okos vagyok? Érdekes kérdés, a válasz nem túl egyszerű, ugyanis próbálok a magam szabta követelményeknek megfelelni, ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok az eredménnyel. Egyelőre ott tartok hogy…

MOMEK

Mielőtt belevágok élve a lehetőséggel, egy kicsit hadd magyarázzam a bizonyítványt, ami nagyrészt az alább felvázolt pontok után válik nagyrészt érthetővé.

Jelenleg a MOME Könyvtár honlapja blogmotoron fut. Ez így is fog maradni, míg én felelek érte, azt hiszem, a blogom ismeretében ezt nem kell részletezni. Ami a megjelenést illeti, az holtbiztos fog változni. Egyébként az utóbbi egy évben (amióta megvan ez a lap), azóta változott is, hol így, hol úgy, néha kényszerűségből (a WordPress frissítés ledobta a témát, az pedig a megtervezett előlapot, ami a blogot portálként jelenítette meg), néha kedvtelésből (sajnos/szerencsére szeretek ilyenen dolgozni), de legtöbbször igyekeztem a saját szempontrendszeremet megvalósítani.

  1. Fontos a portálszerű megjelenés. De érdemes lenne tanulni azoktól a webhelyektől, amelyek a könyvtárral ellentétben, iszonyatos tömegű információt jelenítenek meg, akár percről percre. Sokkal fontosabb az áttekinthető, jól strukturált, letisztult megjelenés, mint az, hogy minél több információt zsúfoljunk egy helyre. Ami szerintem lényeges: a szolgáltatások, katalóguskereső, hírek, RSS. Ennyi. A többi pedig elérhető máshogy.
    És ha már iszonyatos tömegű információ: szerintem kutya kötelessége lenne a könyvtár állományának, hogy a honlapban szervesen megjelenjen. És ha már blogmotornál tartunk, akkor itt van hozzá a Scriblio. Sokkal értékesebb tartalom tud lenni, mint mondjuk az Események pont.
  2. A zöld-barna-rozsdaszín legjobb esetben is ’90-es évek közepe. Nem mondom, hogy a mostani irányzatok időtállóbbak, de egyrészt lehet válogatni az irányzatok közt (grunge, minimál, retro stb.), másrészt a mai eszközökkel (CMS témák, CSS, minták, gallériák, tervezési segédeszközök stb.) sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet vizuálisan is megvalósítani az elképzeléseinket.
  3. Ne féljünk sok-sok képet kitenni a lapra, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a képek illusztrációk, nem pedig témák, még ha a könyvtárosokról vagy az épületről/állományról is készültek. Egy-egy jól elhelyezett (és jól megcsinált – kompozíció, kivágás) kép nagyot dobhat a lapon. Ehhez mindenképpen érdemes segítséget kérni profi szakembertől, biztos, hogy előbb-utóbb talál az ember segítőkész, fotózni tudó embert a környezetében. (Én persze a MOME fotószakosaival könnyen vagyok…) És még egy fontos dolog: ne megás képeket tegyünk ki. Erre két módszer van: vagy egy Irfanview-típusú képnézegetővel megnyitjuk, és ott a Kép/Szerkesztés pontban az Átméretezés paranccsal oldjuk meg a dolgot, vagy feltöltjük egy tárhelyre (Flickr/Picasa), ott pedig már kapunk olyan linket, amelyet akár egy az egyben beilleszthetünk a kívánt helyre, és így nem fog órák hosszat töltődni a könyvtár lapja – legalábbis nem a képek miatt.
  4. A megfogalmazásnál nagyon-nagyon kerüljük a hivatalos formákat. Lehet, hogy a könyvtárunk az egyik legfontosabb közintézmény a városban/legnagyobb szakkönyvtár/legkomolyabb kutatóknak van, de ez nem számít. Tényleg. Nem kellenek a bürokratikus, hivatalos stílus kitekert körmondatai, lehetetlen megfogalmazásai, rövid, lényegretörő szövegek kellenek, közvetlen, könnyen olvasható és éretelmezhető megfogalmazásban. Lehet, hogy ez előszörre nehezen fog menni, de aztán belelendül az ember, és előbb-utóbb meg fog látszódni ez a visszajelzéseken is. Pl. kevesebb kérdés fog előfordulni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit pedig leírtunk. A másik lényeges dolog, hogy ha hosszabb szöveget írunk, akkor tagoljuk. Bekezdésekre, felsorolásokra, emeljünk ki félkövérrel és dőlttel (de soha ne aláhúzással, ezt hagyjuk meg a linkeknek).

Mount Prospect Public Library

Az én okoskodásomból kb. ennyire telt. Szerencsére van nálam egy csomó okosabb ember, akik le is írják, hogy ők erről mit gondolnak. Többek közt a Smashing Magazine, amihez egyébként is gyakran fordulok, ha valamire szükségem van webes témakörben. Így többek közt egy 10 pontos szempontrendszert is közzétettek, amit csak felsorolás szinten közölnék:

  1. Ne gondolkoztassuk a felhasználót – azaz ne azon kelljen agyalnia, hogy hogyan kell használni egy adott weblapot (hiszen az csak egy eszköz), az legyen magától értetődő, intuitív – hadd összpontosítson a látogató a feladatára.
  2. Ne játsszunk a felhasználó türelmével – minél kevesebbet kell aktívan tenni egy szolgáltatás használatához (kérdések megválaszolása, adatok szolgáltatása, ide-oda kattintgatás, olvasás stb.), annál többen fogják igénybe venni ezt a szolgáltatást. Ez leginkább azért van, mert egy szolgáltatást először általában csak ki akarnak próbálni (“játszani“), és utána használni. Ha pedig már a kipróbálása is ilyen követelményeket támaszt, nem lesz túl sok elszánt jelentkező, ebben biztosak lehetünk.
  3. A felhasználó figyelmének irányítása – vannak tiszta szabályok (szemmozgás iránya, szöveg és kép figyelemirányító szerepe és viszonya), amelyek be nem tartása “büntetve” lesz, ebben biztosak lehetünk. Az, hogy tekintet nem lineárisan fogja be a képernyőt, hogy a kiemelt dolgok előbb és hosszabban tartják fogva a figyelmet, mind szempont kell, hogy legyen a tervezésnél.
  4. Szolgáltatások bemutatása – a modern webdizájnnak hatalmas előnye a szolgáltatásokat, elérhető lehetőségeket bemutató rövid leírások megoldása. Ezek megoldásának formája igazából teljesen lényegtelen, csak annyi a fontos, hogy könnyen érthetőek legyenek és jól észrevehető helyen, hogy a felhasználó komfortérzetét növeljék.
  5. Hatékony stílus kialakítása – nagyrészt a fenti 4-es pontban már leírtam, ezt annyiban egészíteném ki, hogy érdemes az üzleti élet frappáns megoldásait átvenni. Ilyenek az egy szavas vagy rövid mondatos megfogalmazások, amelyek csak a mondanivaló lényegét közlik. A rizsa aztán jöhet, csak máshol, nem fogva el a teret az egyéb közlendőktől.
  6. Egyszerűségre való törekvés – az lenne a jó, ha az ún. “KIS-elv” (keep it simple) lenne minden közérdekű honlap alapvető tervezési szempontja. Az az általános tapasztalat, hogy egy egyszerűre tervezett lapon több információhoz jutnak hozzá a felhasználók, mint egy komplexen tervezett szájton.
  7. Ne féljünk az üres helyektől (aka white space) – nem csak az információ túláradását tudja enyhíteni (“cognitive load-ra” tud valaki jó kifejezést…?), de könnyebben észre lehet venni azt. Elsőre furcsán hangzik, de nem biztos, hogy egy összevissza zsúfolt lapon észrevesszük, hogy hol van a minket érdeklő információ. Az egyszerűséggel való összekapcsolást segítheti továbbá a megjelenő tartalom hierarchikus rendezése (dátum, kategória, cím, szerző különböző szempontú kiemelései stb.).
  8. Hatékony kommunikáció vizuális nyelv segítségével – Aaron Marcus fogalmazta meg annak a “látható nyelvnek” három alapvető összetevőjét, amely gyakorlatilag azt a módot jelenti, ahogyan a felhasználó befogadja a tartalmat a képernyőről: ez a rendezettség, a gazdaságosság (további négy oszloppal: egyszerűség, átláthatóság, elkülöníthatőség és hangsúlyosság) és a kommunikáció.
  9. Konvencionális elemek használata – minél több közismert (és akár elvárt) elemet használunk fel a tervezéskor, annál kevesebb időre van szüksége a felhasználónak, hogy elsajátítsa a honlap használatát és a navigációt. Ez ugyanakkor természetesen nem jelenti azt, hogyha van egy jó ötletünk, akkor ne újítsunk. De tényleg csak akkor, ha jó.
  10. Tesztelés bevezetés előtt, azután pedig rendszeresen – ehhez pedig néhány dolgot nem árt szem előtt tartani:
    • egy tesztelő is több mint a semmi
    • a tesztelés állandóan ismétlődő és folyamatos tevékenység
    • a usability (használhatósági) teszt mindig hasznos eredménnyel végződik
    • a fejlesztő alkalmatlan a tesztelésre – ez olyan, mint a lektorálás és a korrektúra, azt hiszem ezt nem nehéz belátni…

Hát ennyi lett volna. Remélem, tudtam némi használható alapot adni a továbbiakhoz. Ha bármi kiegészítenivalótok van, ne tartsátok vissza! Ja, és a Smashing Magazine cikkében vannak példák is, azokat nem akartam most áthúzni, átkattintás után meg lehet nézni, hogy hogyan is néz ki az, amit leírtak a 10 pontban.

A címért meg elnézést kérek, nem tudom mi jött rám, de már marad, vállalom.

Update: az építészeknél is aktuális a kérdés, tegnap jelent meg a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? bejegyzéssorozat első része a Koós Miklós blogján. Ezenkívül Gica kérdésfelvetésére (Miért nem becsülik a [könyvtár]szakot?) is merült fel ilyen válasz (nem tőlem)…

Ubuntus jóságok

Az Ubuntu Story simán elmenne bármelyik nagymenő promós oldalának, csak pislogtam, hogy ilyen szép nincs, pedig kifejezetten rühellem a sötét alap/világos betű felállást. A koncepció egyébként az, hogy bárki megoszthatja Ubis élményeit, benyomásait a flexibility, speed, simplicity, appearance, stability, freedom, security, community témakörökben.

ubuntu

A másik dolog, amiről mindenképpen akartam írni, az a SZTAKKER, a Sztaki szótár kereső. Simán beül a panelbe, onnan egy kattal pedig a teljes Sztaki szótár állományt (magyar, angol, német, francia, holland, olasz, lengyel) el lehet érni. Amióta fent van, szinte minden nap használom.

Pár funkciót, módosítást azért még kibírnék: jobbklikkes kontextmenübe való beépülés, offline mód (bár érthető, hogy nem engedik letölteni a szótárakat), kicsit intelligensebb interfész (nagyon jó a tabozás, de kezelhetne gyorsgombokat – pl. a Firefoxos navigációs billentyűparancsokat: Ctrl+…), és ez is olyan mint szinte az összes Gnome panelos cucc: ha kétszer nyomsz az indítóikonra, akkor kétszer indul (csak ha a futáskor az értesítési területen megjelenő ikonra kattintasz, nyílik ki – csukódik be a helyzetnek megfelelően).

A program Zakál Zsolt munkája.

GUI

Kikerült “béta”(?) verzióban az új könyvtári honlap, ami önmagában öröm. Az viszont nem, hogy rohadtul nem úgy sikerült, ahogy akartam, és úgy néz ki, nem is lesz olyan még egy ideig. Hogy miért? Nem tudom. Valószínűleg a GUI (Graphical User Interface) a gond. Pont az előbb emlegetett program tudatosította bennem, mert az Apple ebben az egyben biztos jó, ahogy Lipilee fogalmazta:

Közben kicsit vidámabb lesz, mert a Nokia/Sony-Ericsson/Siemens börtönből átszállították az Apple börtönbe, ahol fehérek a gumibotok és lekerekítettek, és ettől elkezi élvezni az anális szexet.

(Jó, éppen nagyon másról volt szó, de tetszik a mondat. Kész.)

Szóval: úgy érzem, nagyon nincs kiforrva az interfész, amin a kedves felhasználók elektronikusan érintkeznek a könyvtárukkal. Mert ugyan elkezdődött a blogok, portálok (aka CMS-ek) használata, de csak mint CMS-eké, nem pedig mint a könyvtár arculatáé, megjelenéséé. Elég sok füzetet telefirkáltam már vázlatokkal, de nem igazán sikerült még megnyugtató megoldást találni – ld. MOME Könyvtár.

(Ja, jó vicc: szeptember vége felé a vezetőség kijelentette, hogy nem jó név a MOMEK – ezt akartam kirakni a honlapra, mint a név -, maradjon Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtára, majd két hétre rá kitalálták, hogy építsen a könyvtár brandet. De a név, az nem jó. Tessék valamit kitalálni.)

Sajnos a firkálmányok eddig kb. 5 különböző füzetben vannak, így nem tudom őket mind előásni. Majd este meglesznek, és akkor rendszerezem őket. Addig meg megy a csiszolgatás.

A nap vége

Az olvasók utóhada (had? haha, este inkább buli és pia van, mint könyvtár…) is eltűnt már (végre, mondatja bennem a kisördög), a Scissor Sisters bizonygatja nekem, hogy Everybody Wants The Same Thing (tökéletesen egyetértek vele), lassan lehet készülődni haza… (Röpke óra buszozás és metrózás, esetleg mindkettő kiváltása villamossal, örök dilemma.)

De legalább a mai nap sem ment hiába el. Az Ádám által megénekelt Wufoo-val barátkoztam, nagyon baba, de ez is fizetős egy idő múlva, hogy rohadna meg. Aztán az új honlapon pofozgattam még kicsit, a Lamson Library honlapja alapján támadt az az ötletem, hogy a heading bold nélkül is lehet szép… és az is. Valamint egy nagyon egyszerű WP függvénnyel (? – de olyan szép szó, és pont ez a fele nem szokott menni sohase) sikerült megoldanom egy oldal csak júzerek általi láthatóságát (ezért a mondatszerkezetért megérdemlem a bitófát), amin pedig mennyit filóztam anno, elég ciki. (De jó a pap, és messze még a vég.) Kóstolgattam egy Book Review írós plugint, de messze nem az igazi… Már régi kérdés bennem, hogy ha ennyi könyvtár használja a WP-t, miért nincsen kifejezetten könyvtári plugin/téma, de valószínűleg a pluginek bőven kielégítik az amerikaiakat, mert arrafelé nagyrészt mindent elvégez az IKR (na jó, a gép részét), így csak elég ritkán jut olyasmi az eszükbe, mint a szerencsétlen magyar kollégájuknak. Na de majd. Lesz nemulass. De atyaég, hogy hány ember fogja rámondani az arculatára, hogy jó, azt még csak nem is sejtem… A MOMEK nevet már megtorpedózták, pedig szerintem (kis gyökér vagyok, tudom, de akkor is) nem lenne rossz brand. A kollégáknak is tetszett, de hát felsőbb érdekek… Végül a Netvibes-szal szórakoztam egy jót, most ott van 1000+ hír, tizedannyi feedben, mint pár órával előbb gondoltam volna. Aktuális feladat, hogy ezt akkor most hogy is lehetne hasznosítani könyvtárilag. Biztos állati triviális, és az e-ngine (meg a gazdája) is kapásból vágná a választ. De most kicsit gondolokodom is (mármint a hogyanon – hova, mennyit, ilyenek – már ha valakinek van ötlete, tapasztalata).

(SzélAljegyzet: pár éve, az indulás környékén magam is buzgón használtam a Netvibes-ot, aztán kikoptam belőle, de most nagyon tetszik ez a cucc, az iGoogle vagy mihalál eléggé le van maradva hozzá képest… ja, a Picasát nem csekkoltam le rajta, de nem csodálkoznék, ha nem lenne.)

A nap sokkja a Street magazin “új” száma volt, a lényege, hogy egy metropoliszban (London) mászkálnak, és aki nem farmer-póló kombinációt hord, lekapják. Úristen, állati beteg emberek vannak, de őrült nagy az egész. Sajnos jövőre nem fog már járni.

A klog vonalon ma nem sikerült (eddig) nagyot alakítanom, most már azon dolgozom, hogy az egyes témákat felismerjem név alapján, hogy mi kihez tartozik (azaz írja ki a könyvtárnevet minden esetben, ne csak akkor ha két azonos nevű téma van, de különböző könyvtárban – úgy sejtem az egész pár [del] nyomogatásba fog kerülni, de meg kéne keresni…). Gondolom, senki sem lenne boldog tőle, ha a témáját bárki használhatná a klogon (bár nem olyan a társaság, de jobb a békesség).

És hogy szóljak egy olyan dologról is, amiről beszámolni kötelesség-szerű (én annak érzem): a Pataky István Szakközép könyvtárosai összeszedték a hazánkban található integrált könyvtári rendszereket és azok jellemzőit. 6 részben, mind a 11et (1, 2, 3, 4, 5, 6). Ugye milyen jó nekünk, hogy ennyi van? Ja, és heti idézetük most így telitalálat: “ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megérthetnénk, akkor olyan egyszerűek lennénk, hogy nem tudnánk megérteni” (E. Pugh) Gyász.

Most pedig gyűlölni fogom a világot hazafelé, mert már napok óta képtelen vagyok elemet venni az mp3 lejátszómba, így nem szól állandóan a fülembe zene. Szörnyű… És most viszek magammal papírt, tollat, rajzolok új blogot…

Screenshot

A portálépítgetés megy. Legutoljára azt magyaráztam, hogy hogyan lehet a Corvinás keresőfelületet belepakolni gyorsan a lapunkba, azóta pedig a kezdőlapot csiszolgattam. Szétosztottam négy nagyobb körbe az egyes lehetőségeket, azt szépen elneveztem, és egy oszlpoba rendeztem, majd az egészet táblázat-szerűen elhelyztem a statikus kezdőlapon, amire a WP 2.2 már nagyon alkalmas, a Beállítások > Olvasás oldalon lehet szórakozni. A legegyszerűbb létrehozni egy home.php nevű lap-sablont (emlékszünk? előző bejegyzés…), majd ezt alakítgatni.

A szerűt azért emeltem ki, mert jómunkásember nem használt táblázatot tartalomigazításhoz (bár erről vannak más vélemények is…), csak dobozokat (alias <div>). Nos, ez nekem mindig munka, hogy újra és újra rájöjjek, hogyan lehet 2x2es felületet létrehozni. Az egyszerűség kedvéért itt most rögzítem.

Tehát, először csináljuk meg a Nagy divet, aztán a két sornak is egyet-egyet, aztán, ha több elemet (listát, bekezdést, blokkot stb.) akarunk rakni egy hasábba, akkor azoknak is egyet. Ez azt jelenti hogy 7 darabot kell megcsinálni, valahogy így:

<div id="kezdolap">
<div id="felso">
<div class="felso_bal"></div>
<div class="felso_jobb"></div>
</div>
<div id="also">
<div class="also_bal"></div>
<div class="also_jobb"></div>
</div>
</div>

Ezt pedig formázzuk be most. A bal oldaliak ellebegnak balra, a jobb oldaliak pedig jobbra, valamint, ha különböző mennyiségű tartalmat teszünk bele, akkor érdemes megadni egy fix magasságot is, mondjuk 200 pixel. Ez CSS-ben így néz ki:

.felso_bal, .also_bal { float: left; height: 200px; }
.felso_jobb, .also_jobb { float: right; height: 200px; }

Gyakorlatilag ennyi. Én még annyit bolondítottam rajta, hogy az egyes blokkok címe mellé raktam egy ikont, amit úgy értem el, hogy <h2> címsor taggel emeltem ki a címet (pl. Hírek), majd a CSS-ben beállítottam, hogy a háttérben jelenjen meg az ikon, balra csúsztatva. Érdemes átlátszó hátterű ikonokat használni (ezt tudja a PNG és a GIF kiterjesztés is), mert így szép hatást lehet elérni színes háttérrel is, ennek “pusztán” annyi a hátulütőja, hogy az Explorer nem tudja kezelni, hanem szürke hátteret pakol be. Állítólag van rá megoldás, én működővel még nem találkoztam. És akkor ez így néz ki:

.felso_bal h2 {background: url(http://a_kep_urlje/kep_cime.png) no-repeat left; padding: 10px 0px 0px 35px;}

momek printscreenÉs így a másik hárommal is. A background állítja be a háttér tulajdonságait, amelyben megadjuk a kép helyét, azt hogy ne ismétlődjék (ezt meg tudja tenni függőleges – x-repeat – és vízszintes – y-repeat – irányban is, amíg ki nem tölti az adott blokk hátterét), valamint hogy a tartalomhoz képest balra lebegtesse (azaz jobbra fussa körül a szöveg), végül pedig a felső és a jobboldali szegélyét állítottuk olyan vastagra, hogy ne folyjon egymásra kép és szöveg.

Az meg már csak egy kósza ötlet volt, hogy az olvasót előre tájékoztassuk, hogy mit talál adott oldalon. Erre ugye van a title="link címe" megoldás, amit elegánsabb megoldással ki is vetíthetünk a linkek mellé egy JavaScript segítségével.

Legközelebb itt folytatom, addig is egy printscreen a kezdőlapról.