HUMARC létrehozása Kohában

Alapvetően nincsen HUNMARC a Kohában, de ez “egyszerűen” megoldható. A különböző MARC leírási formákat ún. framework-ökben, keretrendszerekben tárolja a Koha. Ezek közt létre kell hozni egy HUNMARC keretrendszert (alapértelmezetten kitölti angol USMARC-kal), majd kitölteni / átírni a HUMARC-ban használt mezőkkel, almezőkkel. Nem mondom, molyolós munka (egyelőre nem is fordítom azt, ami nem kell feltétlenül), de aztán finom lesz az eredmény. Ha elkészültem, és valahogy ki lehet szedni a rendszerből, közzéteszem használatra.

Koha HUNMARC framework
Most-itt-tartok-állapot

Azért meg extra pluszpont, hogy minden mező-almező névnél külön lehet címkét adni az admin- és az OPAC-felületekhez (értsd: más fog megjelenni magyarázatként, névként a mező mellett).

Tetszhalott töltőtoll újraélesztése

tollhegy áztatása ecetes vízbenMég édesapám ajándéka volt 16. születésnapomra az a rózsafa töltőtoll, amit szinte soha nem használtam, pedig megrögzött töltőtoll-mániás vagyok. Először kb. fél év után ejtettem le – természetesen heggyel – a linóleumra, aztán a hegycsere után már sosem lett az igazi, állandóan beszáradt, míg aztán végül teljesen megadta magát. Hiába minden áztatás, semmi nem használt.

8 és fél év töketlenkedés után meglett a megoldás: 10 percig ecetes vízbe kell áztatni a hegyet (az arány szerintem mindegy, én 50%-50% arányt használtam, saccra), aztán bő vízzel jól kimosni. Ennyi. Köszönöm, hogy elmondhattam.

Ui: eddig 5 év alatt kb. másfélszer annyi tollat hagytam el vagy törtem el. Kár belém, de ami a legdühítőbb, hogy a legutóbbi legfeljebb két hétig volt a tulajdonomban. Ha valakinek van tuti módszere töltőtoll-elhagyás ellen, ne tartsa vissza, ossza meg velem, mert már tényleg nagyon idegesít. Azt kikötöm, hogy nyakba nem kötöm.

Asztal pimpelése Ubuntun

conky090508Már régóta szemezek a Conky nevű alkalmazással, ami pusztán annyit tesz, hogy az asztalon szabadon konfigurálható módon mindenféle figyelő szkripteket futtathatunk (memória-, cpu-, lemezhasználat, időjárás, emailok, tennivalók, zene stb.). Eddig bevallom kicsit fáztam tőle, mert nem egyszerű a telepítése, beállítása – első blikkre. Aztán utána úgy belefeledkezik az ember, hogy ki sem lát többet belőle. Ezért is furcsa kicsit a teljesítmény- vagy hatékonyság-növelő jelző mellette (legalábbis nagyon szeretik így aposztrofálni a készítői és a rajongói) – cserébe, hogy egy nagyon helyre felületet kapsz munkád megkönnyítéséhez, elpepecselhetsz vele akár napokat is. Pár napos reszelgetés után én most a jobbra látható kis kép által mutatott ábra szerint állok (kattra nő).

Az elsőre bonyolultan kinéző műveletsor természetesen pofonegyszerű (szmájli). Ubunturól fogok beszélni: a Synaptic csomagkezelőben (a root jelszó beírása után) keressük ki a conky csomagot (és még azokat, amiket szeretnénk hasznáni – Rhythmbox, Pidgin, email, időjárás stb. figyelők), és telepítsük. Ekkor a felhasználói mappánkba fog kerülni egy rejtett, conkyrc nevű fájl, ez nálam úgy szerkeszthető, hogy

sudo gedit /home/dani/.conkyrc

Ezt bemásolva, bepötyögve kapjuk meg magát a fájlt, amit aztán kedvünkre módosítgathatunk, ehhez a változók és a beállítások leírása elérhető a Conky dokumentációjában. Ahho, hogy új funkciókat tudjunk hozzáadni, a

${execi 900 a-világuralom-megszerzése}

parancsot kell beírni, amiben a dollárjel ($) a parancsot jelzi, a kapcsos zárójel ({}) fogja össze a több elemű, paraméterezett parancsot (azaz nem kell mindig kitenni), az execi 900 azt mondja meg, hogy 900 másodpercenként újra végre kell hajtani a műveletet (tehát én pl. a zene figyelőjét 1 másodperces frissítésre állítottam, annak az a jó, ha gyakran frissül, és simán bírja is a gépem), a-világuralom-megszerzése meg a parancs, amivel el szeretnék érni valamit. Ez a sor tehát negyedóránként biztosítja számomra a totális hatalmat, és ez nekem jó.

Ezek után után már csak annyit kell tenni, hogy megtaláljuk a nekünk kedves hátteret, amelyhez hozzá tudjuk igazítani a Conkyt, és nem fogjuk megunni két nap múlva (ez nálam komoly veszély).  Ehhez ajánlom a Vladstudio műveit, hagyományos (nem szélesvásznú) felbontásban ingyen is le lehet tölteni a képeket, ráadásul egy csomó könyvtárosos témája van, nekem örök kedvenc (és ha nem elég, lehet laptopra, pólóra is rendelni a képekből). Már csak annyi marad,hogy válasszunk hozzáillő betűtípust (ez sem rossz móka, nem egyszerű teljes kiosztású készletet találni…), és lehet beleásni magunkat a módosításba. Eltart egy-két napig, hétig. Ha segít, van pár Conky linkem begyűjtve gyűjteménybe, így nem kell kiválogatni a kellőt.

Ha pedig készen van, érdemes betenni az automatikusan induló programok közé, de nem egyből a conky parancsot, mert ennek az lesz az eredménye, hogy elindítja, majd utána ráhúzza az asztalt, így nem fogjuk látni. Érdemes egy rövid szkriptet összedobni, ami annyit tesz csak, hogy pár másodpercig altatja a Conkyt, amíg betöltődik az asztal, és csak utána indítja el.

#!/bin/bash
sleep 60 conky;

Ezt mentsük el a /home/felhasználónév/ könyvtárba .conky_start.sh néven, és ezt indíttassuk az Rendszer > Adminisztráció > Indítópult menüben.

És hogy ez a könyvtáraknak is jó lehet, mi sem bizonyítja jobban, hogy lehet vele kiíratni információkat az adatbázisokról, legújabb könyveket a katalógusból, friss híreket a könyvtár honlapjáról stb. az asztalra, ami elé aztán leül a felhasználó…

Egyébként úgy érzem, ez messze nem elég leírás, úgyhogy érdemes kicsit körülnézni, pl. charlie-nak van egy nagyon részletes és jó leírása (bevallom, engem a Lifehacker inspirált, nem ő, de van annyira jó, sőt magyar nyelvű…), de egy miner kereséssel is biztos, hogy kifogunk egy-két hasznos linket még. Inspirációnak meg szintén a Lifehacker Featured Desktop címkéjét ajánlom sok szeretettel. Ha meg elkészült, töltéstek fel valahova, és linkeljétek be a hozzászólásokhoz!

Nemlinukszosok próbálkozhatnak Enigmával, de arról most dafkéból sem írok, használjatok Linuxot.

Az én témám részletei:

Tégy az IE ellen!

explorerA statisztikáimat nézegetve állandóan belebotlok az Internet Explorerbe. Azoknak a boldogabb embereknek, akik nem tudják: ez a Windows nevezetű, Microsoft által gyártott operációs rendszerhez szállított böngésző program. Ez pedig nagyon-nagyon csúnya dolog. Mert a szegény alkalmazott, aki otthon megszokhatta a teljesen egyénivé tett tűzrókáját, Operáját vagy a Google Chrome-ját, az alaposan meg van lőve, és kénytelen a rendszergazda által telepített izével igénybe venni az internet szolgáltatásait, többek közt az én blogomat is olvasni.

És hogy ez miért rossz nekik? Mert egyrészt rettenetesen ronda a blogom Internet Explorerben (sőt, megfordítom: azok, akik eddig csak abban nézték, el sem tudják képzelni, milyen szép a blogom (és a világ) egy olyan böngészőn keresztül nézve, ami támogatja a webes megjelenítési és egyéb szabványokat). Másrészt pedig ha elmennek az oldalamról, és kíváncsiak másra is (ezért nem tudok haragudni, én szoktam a leghamarabb megunni magamat), akkor bizony előfordul annak veszélye, hogy először mindenféle felugráló ablakok teremnek az orra előtt, finoman szólva hiányos öltözetű, és nem, vagy nagyon is természetes testtartásban pózoló urakkal és hölgyekkel (állítólag az igazán udvarias felsorolás sorrendje ez, de azóta is keresem ennek a kijelentésnek a forrását, amióta hallottam), aztán előbb-utóbb olyan programok is fognak futni a számítógépén, amelyekre ő nem igazán tartana igényt (ezeket hívják a gonosz hekkerek meg a hónaljszagú informatikusok vírusoknak). Az már csak a harmadik állomás, hogy az emiatt a nemkívánt vírusok miatt méltán dühös rendszergazda a szerencsétlen könyvtároson fogja levezetni dühét, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna, de mint tudjuk, ez azért keveseknek szokott menni. Úgy általában.

Na már most, mit tehet ilyenkor a mindig talpára eső könyvtáros? Hát pl. megpróbálhat beszerezni egy 512 megás pendrájvot az egyik áruházláncban, ahol nem nézik hülyének, és még csak fukarok sem járnak, majd amikor az egész áruház hangos kacajra fakad, felemeli igényeit, és végül egy 1 gigásat vásárol, kb. 2 ezer forintért. Vagy kimegy egy sörtúrára Szlovákiába (tetszés szerint helyettesíthető az országnév, csak Magyarországon ne), és azzal a lendülettel beszerez egyet majdnem fele annyiért, mert hát ugye értelmes ember nem fizet azért, amit megtehetne (én sem ülök liliomtiprásért), így megoldja okosban, az Artisjus meg megint néz majd bután, és aztán gondolom a csíkos füzetre és papírszalvétára is fognak hologrammos matricát rakni, hátha leírom a dalszöveget.

De nézzük, mi van, ha megvan a kincs. Ezt a csekély méretű dolgot bele kell helyeznie a szerencsés kiválasztottnak (ugyan már fiam, nem tudnád nekem fölrakni, amit ez a srác ír itten a blogjában?) egy otthoni/rokoni/baráti számítógépbe (előtte azért kérdezzük meg a tulajt, mit szól a dologhoz, már ha nem mi vagyunk az), majd látogasson el a PortableApps.com nevű jól álcázott földi kánaán édenkert (mint tudjuk, ezek eleve a földön voltak) paradicsomba (ez is, de most ez részletkérdés, mert már nem ott van és kész), és klikkoljon bőszen mindenfelé Download feliratokra, mindaddig, míg nem nem kérdezi, hogy na jó, akkor hova mentsem. Vigyázat: nem lesz egyszerű a feladat, útközben kell majd három csomag közül választani. Jól fontoljuk meg, sokszor egész bonyolult választani az OpenOffice és az AbiWord irodai csomagjai közül.

Ha megvan, még nem dőlhetünk hátra, most jön a java. Vegyük az ideális megoldást: letöltődött minden gond nélkül, a kölyök, a cica, a takarítónéni nem húzta ki a falból a zsinórt, és nem is raktuk véletlenül körbe ólomlemezekkel a wifiantennánkat. Ekkor keressük meg, hova töltődött le a fájl. Ez sokszor nem kis fáradtságot igenyel, de minden esetben megéri az árát, ugyanis jutalomból ráklikkelhetünk az .exe kiterjesztésű fájlra, és most az egyszer attól sem kell félnünk, hogy a fentebb emlegetett szörnyű vírusok megtámadják gépünket (úgyis rajta vannak már rossz esetben).

Ekkor meg fogja kérdezni a gép, hogy hova telepítődjön a csomag. Ekkor, ha még nem illesztettük hordozható háttértárunkat az univerzális soros busz csatlakozóhoz, sürgősen tegyük meg, különben hiába olvastuk el (illetve írtuk meg) az eddigieket. Érdemes megtenni, ugyanis páratlan élményt kapunk cserébe: ha kiadjuk az utasítást, hogy oda települjön a csomag, akkor egy hordozható programcsomagot fogunk kapni, amelyet már nem kell telepíteni a munkahelyi gépünkre. Azaz elég abba (vagy bármelyik másik) gépbe bedugni, amit éppen vagy állandóan használunk, és máris mienk a kedvenc böngészőnk anélkül, hogy szigorú, megrovó pillantásokat kapnánk rendszergazdánktól.

Köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna mondani.

De most komolyan: egy olyan országban, ahol elsőként előzte be a Firefox az Explorert, egy olyan blogon, amit elvileg az ország információtudománnyal foglalkozó elitje (értsd: könyvtáros) látogat és olvas, elképzelhető, hogy a látogatások 50.7%-a IE6-ról jön, ehhez még az IE 7 és 5 összesen 15%, de még olyan is előfordul, hogy valaki IE 4-gyel vagy 3-mal internetezik? Gyászos… Igaz, annak sem örülök, hogy 95+% Windows felhasználó, az Ubuntu csak az XP, a 2000(!), a Vista és az NT után jön, de ez ügyben még messze sokat van fejlődnünk.

Útmutató kezdő szabadúszó könyvtárosoknak

137576411_256e69172e_mSzabadúszó könyvtáros ugyebár itthon nincsen. Ha mégis, azt információbrókernek hívják, de személyes tapasztalatok alapján az ilyen vagy működik, vagy nem, de az biztos hogy nem életbiztosítás (eddig még nem találkoztam olyan vállalatvezetővel – egészen kicsitől kezdve egészen nagyig -, aki ebben sok fantáziát látott volna). De ha az ember fia van olyan szerencsés, hogy elegendő mozgásteret kap a munkahelyén, akkor bizonyos esetekben jól jöhet, ha nem csak szimplán kicsit lúzer közalkalmazott, hanem számlaképes is, szép magyarul nagyon lúzer (egyéni) vállalkozó (kicsit és nagyon tetszés szerint felcserélhető, hirtelen nem tudom eldönteni, melyik az igazán nagy szívás).

Ehhez azonban elég rögös út vezet. Én leírom az enyémet, hátha segítséget jelent másnak is. Természetesen kihagyom a zsákutcákat és a nagyobb égéseket, hogy ne vonják el a felesleges vidámkodások a lényegről a figyelmet.

  1. Első körben döntsük el, milyen formában szeretnénk feltűnni az APEH-nyilvántartásban. Egyéni vállalkozóként (továbbiakban EV), vagy bété, káefté stb. formában. Én hosszasabb hezitálás után döntöttem az EV mellett, ugyanis annyira nem szándékozom sok-sok alkalmazottat tartani, és tuti, hogy munka mellett annyi (és főleg olyan volumenű) külső melót nem fogok végezni, hogy kelljen.
  2. Másodsorra döntsük el, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Ehhez keressünk egy tetszőleges TEÁOR-szám adatbázist (pl. a meglepően kreatív című teaorszamok.hu oldalt), ahonnan írjuk össze a tervezett tevékenységi körökhöz tartozó számokat, hat számjegyig. (Ez fontos. De tényleg.) Ha összeszedtük (minél több, annál jobb lesz nekünk aztán majd, mert a későbbi bővítés már plusz pénzbe fog kerülni), akkor ellenőrizzük le, hogy nincs-e olyan feltétele a tevékenységnek, ami minket kizár a körből (elég ciki, ha az ügyfélszolgálatos fogja kihúzogatni szépen sorban…). Ehhez van egy nagyon jó és nehezen megtalálható adatbázis, úgyhogy be is linkelem: Hatósági engedélyhez kötött gazdasági tevékenységek katalógusa, 2008.
  3. Zarándokoljunk el a lakhely (tervezett székhely) szerinti önkormányzat okmányirodájába. Itt fognak adni egy stóc kitöltendő papírt, ezeket jól őrizzük meg, mert csodák csodája, később még szükségünk lesz rá. Sőt, őrizgetés közben tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a szükségleteinknek megfelelően ki is legyen töltve. Ehhez nagyon hasznos tud lenni a kettővel lejjebb szereplő könyvelő is.
  4. Szerezzük be a többi papírt. Ezek jellemzően: erkölcsi bizonyítvány (ehhez bármelyik postán tudunk igénylőpakkot kérni), munkáltatói igazolás, iskolalátogatási (ha még valahol hallgatói jogviszonyban vagyunk), ha nem a mienk az ingatlan, ahol székelni szeretnénk, akkor egy befogadó nyilatkozat (ezt is adják elvileg az okmányirodában), viszont a Földhivataltól mindenképpen kell egy tulajdoni lap a helyről, akárkié is.
  5. Ezzel párhuzamosan indítsunk el egy ügyfélkapu-regisztrációt a magyarorszag.hu-n és keressünk egy könyvelőt (ha mákunk van, akkor kifogunk egy nagyon jót, és egy csomó gondot levesz a vállunkról – nem csak az adóbevallásnál, hanem ezeknek a lépéseknek a kipipálásánál is).
  6. A kitöltött és beszerzett beszerzett és kitöltött papírokkal és a megindított regsztrációval menjünk vissza az okmányirodába, ahol a megfelelő összeg lepengetése mellett elveszik tőlünk a papírokat, és azt mondják (helytől függően), hogy majd telefonálnak, levelet írnak, füstjeleznek. Ugyanakkor élesítsük az ügyfélkapunkat is.
  7. Ha kész a papír, akkor fáradjunk el érte, majd az igazolvánnyal és a velekapott APEH- és önkormányzati reglapokkal mennyünk vissza a könyvelőhöz, akivel elintézhetjük a maradék kitölteni- és megbeszélnivalót.
  8. Útközben benézhetünk akár egy papírboltba is, ahol a friss igazolványunk birtokában megvehetjük életünk első számlatömbjét és sokadik pecsétjét (már ha volt gyerekszobánk). Előtte vagy utána azért nézzünk be egy számunkra rokonszenves bankba is, ahol nyissünk valami alap üzleti számlát (nekem a könyvelőm külön kérte, nem szeret turkálni az ügyfél folyószámlájában, és ezt meg is értem – ráadásul kedvenc bankomban most a számlanyitás és az első éves kártyadíj 0 forint volt, úgyhogy elég simán úsztam meg).
  9. És ennyi.

Ha ügyesen csinálja az ember, akkor nem tart túl sokáig. Megfelelően rá kell gyúrni (papírokat előre beszerezni, könyvelőt keresni, lelkileg rákészülni), és akár egy hét alatt meglehet úszni a történetet. Még pár szót a költségekről:

  • erkölcsi igazolvány: 2.200 forint
  • tulajdoni lap: 2.000 forint (nem kell hitelesíteni)
  • EV: 10.000 forint
  • számlatömb: 3-400 forint
  • bélyegző (aka pecsét): kb. 5.000 forint
  • összesen: kb. 20.000 forint

Ezen kívül pedig a könyvelő havonta alaphangon cirka ötösbe fog fájni, de ha sok számlát viszünk, lesz az több is (adja az ég). Remélem, nektek ezek alapján már gyorsabb és könnyebb dolgotok lesz…

A bejegyzéshez készítettem egy nyomtatható checklistet is (PDF, 44 KB), töltsd le nyugodtan, használd fel belátásod szerint, és ha szerinted érdemes valamit módosítani rajta, jelezd nekem!

ev

Szemezgetés az ALA-hírlevélből (01.14.)

Sajnos tegnap nem volt már energiám nekiállni/ülni, de most akkor jöjjön egy rövid válogatás az ALA hírlevélből. Persze ennél sokkal több újdonság, érdekesség van benne, úgyhogy érdemes átkattintani az eredetire (is).

Letartóztatták a New York állambeli Salemben könyvtári wifin pornót nézegető bácsit, aki zárás után, a könyvtár épületén kívülről csatlakozott a hálózatra, hogy ott tiltott tartalmakat érjen el.

Aztán született egy kitűnő bejegyzés a ReadWriteWeben arról, hogyan állítsunk magunak össze villámgyorsan, 13 lépésben cheatsheet-et (talán a puska a legjobb szó rá, a legjobb magyar példa szerintem Rabbit nemrég készített instant-helpje) adott témában egy raklap social média eszközzel. Röviden külön is össze fogom foglalni.

Rövid átvezetőként ajánlom az internet történetének 8:10-es videó-összefoglalóját, és egy puskát arról, hogyan lehet gyakorlatilag bármit (na jó, Túrórudit azt nem) embeddelni egy weboldalba.

Érdekes fordulat a szerzői jogi háborúban, hogy a YouTube az olyan klippekben, amelyekbe jogvédett hanganyag szerepelhet, nem engedi meg a hang bekapcsolását, azaz kép van, hang nincs. Számomra ez egyelőre inkább vicces, mint szomorú, de nyilván megvan erről az arra hivatott embereknek a különvéleménye.

Aztán egy tök fölösleges, de jó hangzik kategóriás hír: megszületett a szöveget a hanggal szinkronban tartó Apple alkalmazás, azaz ahogy megy a hangoskönyv szövege, úgy lapoz az e-olvasó (esetünkben iPhone/iTouch) képernyője. A cucc neve az iClassix, és a Librivox közösség ötlete alapján jött létre. Egyelőre alkalmazás még nincs, csak hír.

Ennél nagyságrendekkel fontosabb, hogy a nagy felháborodást kiváltó OCLC korlátozás kijavítására, megvitatására fórumot hoztak létre, így a könyvtárosok és könyvtárak bevonásával át fogják nézni és ajánlásokat fognak írni a WorldCat rekordjainak szolgáltatásához. Ez a hír is meg fog szerintem még érni egy misét.

A Google tovább terjeszkedik: a Google Earth-ön ezentúl nem csak utazgatni lehet, hanem múzeumot is látogatni. Elsőként a madridi Prado 14 festményéből (többek közt Boschtól, Goya-tól és Velázquez-től) álló kollekcióját lehet megnézni – 14.000 megapixeles felbontásban. A képek a Google Earth-ön fognak megjelenni, külön layerként. A szerződést tegnapelőtt írták alá, és egyelőre a Google nem tervezi, hogy további múzeumokat fog bevonni a programba (egyelőre). Azért annyi szkepszis engedtessék meg nekem, hogy ez kicsit olyan, mint az e-könyv: soha életben nem fogja pótolni semmi az érzést, ahogy az ember a Prado előtt áll.

A végén pedig levezető mókának ajánlom a baconnel töltött könyv legendáját és társait.

Update: persze erről lekéstem, Csabáék már régen kitették.

Photo credit: lusi