Debrecen, finálé

A második napon nagyrészt gyakorlati alkalmazásokat mutattak be, így elsőként Ujvári Mária beszélt a Nemzeti Digitális Adattárről (NDA). A lényege a rendszernek az, hogy az elektronikus dokumentumokról állít össze adatbázist, és teszi elérhetővé azt. Az NDA mellett beszélt a Michael Plus és az Elektronikus Információszabadság projektekről. Előbbi európai szinten valósítják meg, amit az NDA nemzeti szinten, utóbbi pedig a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosítja. Ennek a háromnak pedig a fő eredményei: átjárhatóság, elérhetőség, gyűjteményesség, bővíthetőség és szabványosság.

A következő előadás az elektronikus tananyagkiadásról szólt, amelyet Markója Szilárd, a HIK könyvtárvezetője tartott. A HIK és a SuliNet e-tankönyvtárakat építenek, amely mára több százezres letöltéseket produkálnak, többnyire olyan tankönyvekből, amelyeket törvényileg csak évente max. 3500 példányban lehet kiadni.

A MIDRA (Miskolci Egyetemi Digitális raktár és adattár) egy viszonylag friss rendszer, központi e-dokumentum gyűjteménnyé fogja magát kinőni idővel. Érdességnek annyit, hogy az OSZK-ban fejlesztett ingyenes (GPL) Elemek című szoftvert használják hozzá. Hasonló rendszer a DEA, amely a Debreceni Egyetemi elektronikus Adattár rövidítése, ahová a hallgatók, oktatók és könyvtárosok töltik fel a dokumentumokat. Például az idén államvizsgázó hallgatókat akkor engedik vizsgázni, ha már előzetesen feltöltötték a szakdolgozataikat. Szintén ingyenes rendszeren fut, ez a DSpace, amely összekapcsolható az OPACkal, az Egyetemi Bibliográfiával és az LDAP szerverrel (ezen van az etr – ld. többszintű hozzáférés stb).

Az Elsevier-előadás meg igazából nagyon-nagyon rövid marketingduma volt. Sajnos-