Webes apróságok

Két gyors ajánló:

A WordPress csapata kiadta a Jetpack-et, ami a WordPress.com 8 alapvető szolgáltatását tartalmazó plugint ad egyben. Ezek: statisztika, Twitter widget, Gravatar felbukkanó ablakok, WP.me linkrövidítő szolgáltatás, Sharedaddy-integráció, LaTeX-szerkesztés, szöveghelyesség-ellenőrző (stílus, helyesírás), embed-shortcode-ok. Aki nem érti, járjon utána. Azt meg, hogy ezek mennyire jók vagy nem, mindenki maga ítélheti meg, mindenesetre ha valaki most kezdi a pályát, annak hasznos. Mehet a WordPress első 10 lépése után.

A másik jó hír, hogy a Google összerakta az API-jait egy felületre, az APIs Explorerre (illetve még nem az összeset), egyelőre a Buzz, a Custom Search, a Diacritize, a Moderator, a Shopping, a Translate és az URL-shortener került ki. Személy szerint várom a Docs és a Chart API-kat is, de egyelőre nem vagyok telhetetlen, így is izgalmas a dolog. Játékra fel, itt már nem lehet kifogás a “nem értek hozzá” sem, mert nem kell érteni, csak legózni. A lényege, hogy vizuálisan lehet összepakolni az API-ra épülő kérést, utána pedig meg kell nyomni a gombot, és örülni az eredménynek, ami aztán mehet bele szépen a könyvtár webes felületébe.

WordPress, mint CRM

Anno Niki írt egy hosszú és alapos szakdolgozatot a CRM-ről, amit szerintem egyébként azóta úgy, ahogy van, ki is kukáztak, legalábbis nem olvastam még szaklapban, hogy mennyire sikeresen futtatták fel az ügyfélkapcsolatokat a könyvtárak ennek a módszernek a segítségével. Nyilván a pénz, meg az idő, meg a kifogás.

Erről a listáról lehet ezennel legalább kettőt kihúzni, ugyanis egy Bill Erickson nevű srác kicsit megdolgozta a TwentyTen témát, amely jelenleg minden #WordPress telepítés alapértelmezettje, és készített belőle egy ügyfél-kezelő rendszert. Ugye volt egyszer arról szó, hogy mennyi mindenre lehet használni ezt a tartalomkezelő rendszert, nos azóta kb. hatványozódott a lista, de mostantól ez is rajta van stabilan.

A telepítése kicsit meg van csavarva, de nem bonyolult…

Kezdésnek annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy mivel rengetegen készítettek saját elképzelést az eredeti témából, ezért kitalálták a Child Theme-rendszert, ami kb. azt jelenti, hogy van egy sablon, ami mellé kerül egy másolat (ez lesz a gyerek, a child), amely csak a változtatott fájlokat tartalmazza, és a rendszer az alap témából a módosított elemekkel építi fel a megjelenést. Ez pedig azért zseniális, mert egy rendszer/téma frissítésekor, amikor felülíródnak az eredeti fájlok, a módosítások megmaradnak, és működnek tovább.

…ugyanis a téma letöltése után fel kell másolni a témák mappájába (wp-content/themes/), de közben arra kell figyelni, hogy ne legyen letörölve a #TwentyTen téma, mivel anélkül nem fog működni. És hát nagyjából ennyi is.

Kedves könyvtárosok, irány egy évi pár ezer forintos tárhely, a WordPress magyar oldala, végül a TwentyTen #CRM, és lehet élvezni az új rendszert.

forrás: WP Candy

Firefox mint svájcibicska

Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, kicsit el volt szállva a blog adminja, ezért sem voltam annyira aktív mostanában.

zotero részletKét újdonságot ajánlok mindenki szíves figyelmébe: az egyik a Zotero 2.0, ami most már képes

  • a központi szerverrel szinkronizálni (így nem vagyunk a saját gépünkhöz és böngészőnkhöz kötve már),
  • tud fájlokat is tárolni,
  • PDF-ből metaadatokat kinyerni,
  • felhasználói adatokat tárolni és megjeleníteni,
  • csoportmunkát kezelni és koordinálni,
  • proxy szervereket felismerni és támogatni,
  • a jegyzeteket rendes szövegszerkesztő-ablakkal támogatni
  • és a beépített hivatkozási stílus szerkesztővel megkönnyíteni a kívánt formátum összeállítását.

contacts részletA másik a Contacts, amely a Mozilla Labs fejlesztése, amelynek segítségével a Firefox képes behúzni a kontaktlistánkat Gmailból, Twitterből (és majd helyi fájlokból is, pl. Outlookból, Thunderbirdből), és azt szépen megjeleníteni. Majd az lesz a jó, ha szerkeszteni, visszatölteni is lehet, de az elsődleges célja az, hogy alkalmazásokat támogasson vele, így más programok, webalkalmazások, weblapok is le tudják kérdezni az API-n keresztül (pl. emailcím-mező automatikus kitöltése). Erre rögtön az integrált könyvtári rendszerek ugranak be így hirtelen, példának okáért ha van egy kis könyvtár, aminek nincs saját levelezőszervere, a Gmailt használja saját domainnel, van egy csomó kontaktja (értesítések, hírlevelek stb.), abból kihúzza a Firefox, abból meg az IKR (bár egyből Gmailból is tudná, de erre gondolni sem merek…). Szóval lehetőség lenne egy pár…

Lusta könyvtáros statisztikája (rajzzal)

Ha valaki egy személyben olvasószolgálatos, gyarapító, kezeli a rendeléseket, leltároz és katalogizál, akkor egy idő múlva eléggé bele tud fáradni az állandó írogatásba. Ki-ki marad egy olvasó, telefonhívás regisztrálása, könnyen szét folynak a megrendelések, a beérkezett dokumentumok. Természetesen bizonyos szintig segíthet egy integrált könyvtári rendszer, de komplex statisztika gyors és röptiben való előállítására egyik sem alkalmas (legalábbis ilyent még nem láttam és nem is hallottam róla).

Egy olyan felület jutott eszembe, amely tetszés szerint tud adatot rögzíteni, leginkább számszerűen. Az alapvető elemek (ezek jutottak először az eszembe, de ha valaki tudna kiegészítést, azt megköszönöm) – annyit azért megjegyzek, hogy nálam nincs kölcsönzés.

Bejövő:

  • látogató szám
  • telefonhívások száma (tárgya)
  • fénymásolások oldalszáma
  • nyomtatások oldalszáma
  • szkennelések oldalszáma
  • beérkezett dokumentumok – folyóirat, könyv, CD/DVD

Kimenő:

  • rendelések – folyóirat, könyv, CD/DVD, adatbázis
  • könyvtárközi – kölcsönzés, másolatkérés
firkálás - vigyázat, nagy!
firkálás - vigyázat, nagy!

Nem tudom, hogyan lehetne ezt rendesen megcsinálni. Nyilván leggyorsabb lenne egy PHP/MySQL-alapú valamit összedobni rá, némi dizájnnal nyakon öntve, de pl. lehetne valami WordPress-alapú magic is… Valami ötlet, ilyesmi alkalmazást tud valaki?

Frissítve: töltöttem fel egy vázlatot, hogy én hogyan képzeltem el – kiindulásképpen.

Rajzolok: Gliffy

Tegnap nagyon meg kellett akartam rajzolni egy folyamatábrát, amihez hirtelen nem találtam semmi elfogadható szinten használható és kinéző eszközt. Fél óra gúglizás és keresgélés után viszont ölembe pottyant a megoldás: a neve Gliffy. Ingyenesen használható webes alkalmazás, amivel tudunk rajzolni alaprajzot, folyamatábrát, BPMN-t (Business Processing Modelling Notation), UML-t, entitások kapcsolati rendszerét, (számítógépes) hálózati rajzot, felhasználói interfészt – akár egyetlen ábrán belül is.

Mindemellé bele van építve egy elég ügyes Yahoo! képkereső is, úgyhogy nem kell szemléltető ábrák után messzire menni, de a saját képeinket is fel lehet tölteni. Természetesen alkalmas a csoportmunkára is, egy accounthoz akár ezer felhasználót is hozzá lehet rendelni, így egy OSZK-méretű intézmény is kényelmesen el tud lenni vele.

Gombnyomással lehet a kész ábrát publikálni az interneten, de van hozzá külön WordPress plugin is. A kész ábrát ezen kívül le lehet menteni JPG, PNG vagy a Microsoft (fizetős) alkalmazásához, a Visio-hoz SVG formátumban is. Rendszeres backuphoz külön alkalmazás is van.

A kipróbáláshoz még regisztrálni sem kell, nyugodtan lehet nézelődni, próbálgatni. Sajnos Flash kell hozzá, de talán ez nem fog kizáró tényezőt jelenteni a nagy többségnél.

Kérdezz! Felelek (újra).

logo_smallGicának hála, én is rákattantam a forspring.me című (nekem) új szolgáltatásra, aminek segítségével két mozdulattal kreálhatunk házi LibInfo-t. A képlet egyszerű: regisztráció, profil megadása, aztán jöhetnek a kérdések. Természetesen van Tumblr, Twitter, Blogger és Facebook integráció, sablont rakhatunk a felületünkre, és a róla kreált widget pedig mehet bele a lapunkba. Mint a karikacsapás. (Aztán persze jönnek a spamek, ha regisztráció nélkül is engedjük a kérdezést, dehát ilyen világban élünk.)

Gyorsan csináltam is egyet magamnak. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz népszerű…

Tégy az IE ellen!

explorerA statisztikáimat nézegetve állandóan belebotlok az Internet Explorerbe. Azoknak a boldogabb embereknek, akik nem tudják: ez a Windows nevezetű, Microsoft által gyártott operációs rendszerhez szállított böngésző program. Ez pedig nagyon-nagyon csúnya dolog. Mert a szegény alkalmazott, aki otthon megszokhatta a teljesen egyénivé tett tűzrókáját, Operáját vagy a Google Chrome-ját, az alaposan meg van lőve, és kénytelen a rendszergazda által telepített izével igénybe venni az internet szolgáltatásait, többek közt az én blogomat is olvasni.

És hogy ez miért rossz nekik? Mert egyrészt rettenetesen ronda a blogom Internet Explorerben (sőt, megfordítom: azok, akik eddig csak abban nézték, el sem tudják képzelni, milyen szép a blogom (és a világ) egy olyan böngészőn keresztül nézve, ami támogatja a webes megjelenítési és egyéb szabványokat). Másrészt pedig ha elmennek az oldalamról, és kíváncsiak másra is (ezért nem tudok haragudni, én szoktam a leghamarabb megunni magamat), akkor bizony előfordul annak veszélye, hogy először mindenféle felugráló ablakok teremnek az orra előtt, finoman szólva hiányos öltözetű, és nem, vagy nagyon is természetes testtartásban pózoló urakkal és hölgyekkel (állítólag az igazán udvarias felsorolás sorrendje ez, de azóta is keresem ennek a kijelentésnek a forrását, amióta hallottam), aztán előbb-utóbb olyan programok is fognak futni a számítógépén, amelyekre ő nem igazán tartana igényt (ezeket hívják a gonosz hekkerek meg a hónaljszagú informatikusok vírusoknak). Az már csak a harmadik állomás, hogy az emiatt a nemkívánt vírusok miatt méltán dühös rendszergazda a szerencsétlen könyvtároson fogja levezetni dühét, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna, de mint tudjuk, ez azért keveseknek szokott menni. Úgy általában.

Na már most, mit tehet ilyenkor a mindig talpára eső könyvtáros? Hát pl. megpróbálhat beszerezni egy 512 megás pendrájvot az egyik áruházláncban, ahol nem nézik hülyének, és még csak fukarok sem járnak, majd amikor az egész áruház hangos kacajra fakad, felemeli igényeit, és végül egy 1 gigásat vásárol, kb. 2 ezer forintért. Vagy kimegy egy sörtúrára Szlovákiába (tetszés szerint helyettesíthető az országnév, csak Magyarországon ne), és azzal a lendülettel beszerez egyet majdnem fele annyiért, mert hát ugye értelmes ember nem fizet azért, amit megtehetne (én sem ülök liliomtiprásért), így megoldja okosban, az Artisjus meg megint néz majd bután, és aztán gondolom a csíkos füzetre és papírszalvétára is fognak hologrammos matricát rakni, hátha leírom a dalszöveget.

De nézzük, mi van, ha megvan a kincs. Ezt a csekély méretű dolgot bele kell helyeznie a szerencsés kiválasztottnak (ugyan már fiam, nem tudnád nekem fölrakni, amit ez a srác ír itten a blogjában?) egy otthoni/rokoni/baráti számítógépbe (előtte azért kérdezzük meg a tulajt, mit szól a dologhoz, már ha nem mi vagyunk az), majd látogasson el a PortableApps.com nevű jól álcázott földi kánaán édenkert (mint tudjuk, ezek eleve a földön voltak) paradicsomba (ez is, de most ez részletkérdés, mert már nem ott van és kész), és klikkoljon bőszen mindenfelé Download feliratokra, mindaddig, míg nem nem kérdezi, hogy na jó, akkor hova mentsem. Vigyázat: nem lesz egyszerű a feladat, útközben kell majd három csomag közül választani. Jól fontoljuk meg, sokszor egész bonyolult választani az OpenOffice és az AbiWord irodai csomagjai közül.

Ha megvan, még nem dőlhetünk hátra, most jön a java. Vegyük az ideális megoldást: letöltődött minden gond nélkül, a kölyök, a cica, a takarítónéni nem húzta ki a falból a zsinórt, és nem is raktuk véletlenül körbe ólomlemezekkel a wifiantennánkat. Ekkor keressük meg, hova töltődött le a fájl. Ez sokszor nem kis fáradtságot igenyel, de minden esetben megéri az árát, ugyanis jutalomból ráklikkelhetünk az .exe kiterjesztésű fájlra, és most az egyszer attól sem kell félnünk, hogy a fentebb emlegetett szörnyű vírusok megtámadják gépünket (úgyis rajta vannak már rossz esetben).

Ekkor meg fogja kérdezni a gép, hogy hova telepítődjön a csomag. Ekkor, ha még nem illesztettük hordozható háttértárunkat az univerzális soros busz csatlakozóhoz, sürgősen tegyük meg, különben hiába olvastuk el (illetve írtuk meg) az eddigieket. Érdemes megtenni, ugyanis páratlan élményt kapunk cserébe: ha kiadjuk az utasítást, hogy oda települjön a csomag, akkor egy hordozható programcsomagot fogunk kapni, amelyet már nem kell telepíteni a munkahelyi gépünkre. Azaz elég abba (vagy bármelyik másik) gépbe bedugni, amit éppen vagy állandóan használunk, és máris mienk a kedvenc böngészőnk anélkül, hogy szigorú, megrovó pillantásokat kapnánk rendszergazdánktól.

Köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna mondani.

De most komolyan: egy olyan országban, ahol elsőként előzte be a Firefox az Explorert, egy olyan blogon, amit elvileg az ország információtudománnyal foglalkozó elitje (értsd: könyvtáros) látogat és olvas, elképzelhető, hogy a látogatások 50.7%-a IE6-ról jön, ehhez még az IE 7 és 5 összesen 15%, de még olyan is előfordul, hogy valaki IE 4-gyel vagy 3-mal internetezik? Gyászos… Igaz, annak sem örülök, hogy 95+% Windows felhasználó, az Ubuntu csak az XP, a 2000(!), a Vista és az NT után jön, de ez ügyben még messze sokat van fejlődnünk.

‡biblios

bibliosorg-screenshot2Újabb, Kohával is kapcsolatos könyvtári alkalmazást szeretnék ajánlani, ez pedig a ‡biblios. Egy nyílt forráskódú katalógusról van szó, amelyet természetesen ingyen le lehet tölteni és használni, de emellet ingyen kínálnak tárhelyen előre telepített rendszert is.

A programot 2007-ben kezdték el fejleszteni a Google Summer of Code-ra, és 2008-ban már be is mutatta Chris Catalfo, a fejlesztés vezetője a Code4Lib konferencián. A projektet jelenleg a LibLime futtatja és szervezi köré a közösséget.

A ‡biblios lényegében egy böngészőben futtatható katalógus. Különböző JavaScript könyvtárak mellett használ Google Gearst is, így a bibliográfiai adatokat tárolhatjuk a gépünkön. Támogatja a Z39.50 szabványt, így beépíthető bármely ilyen szabvánnyal működő adatbázis keresése is.

Jelenleg MARC21/MARCXML szabványt támogat, de pluginnel megoldható, hogy szeresse a Dublin Core-t, MODS-ot stb.

Van neki élesben működő demója, egybe lehet legózni a Kohával, szóval még csak korábbi lelkesedésemet sem fúrom meg vele. Összességében egy kicsi, egyszerű és erősen gyurmázható webkatalógus a ‡biblios. Érdemes egy kört futni vele, nekem tetszik.

Itt be akartam fejezni a posztot, de nem hagy nyugodni. Belegondoltatok, mit jelent ez a magyar piacon? Egy kattintás, egy regisztráció, és megvan a katalógus. A weben. Ingyen. És fejlesztik folyamatosan. Jó, nem egy integrált könyvtári rendszer, de sok mindenkinek nem is az kell, ráadásul pofonegyszerű integrálni abba is (már ha megvan a Koha). Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el odáig, hogy valaki úgy dönt itthon a fejlesztők között, hogy átnyergel a gyorsabb lóra. Nekünk, könyvtárosoknak és felhasználóknak nagyon jó lenne, az biztos.

Wikipédia DVD BitTorrentről

Hoppá, ehhez mit szólsz, kiadták a Wikipédiát. Persze ez így nagyon nem igaz, mindössze annyi, hogy egy egyébként árvákkal és más kiszolgáltatott gyerekeket támogató SOS Children’s Village nevezetű karitatív szervezet munkatársai nekiálltak, és összelapátoltak több mint 5500 cikket a Wikipédiáról, ami 20 millió szót és 34000 képet jelent (ez egy 20 kötetes enciklopédiával egyenlő, azt mondják az okosok), 2.9 GB terjedelemben – így érthetővé válik az is, hogy miért torrent.

A projekt a 2008/9 Wikipedia Selection for Schools nevet viseli, és a legnagyobb a hasonló projektek közül. Elsősorban harmadik világbeli iskolák segítségére készült (leginkább Dél-Afrikára és Indiára fókuszálva, de nem kizárva a többit sem persze), de annyira jól sikerült a válogatás, hogy a fejlett világbeli sulik is simán bevállalhatják. A korlátokat pusztán az jelentheti, hogy természetesen angol nyelvű, és főleg Nagy-Britannia-központú.

Az első verzió még két éve, 2006-ban készült, akkor 4000 szócikket tartalmazott, aztán 2007-től lett torrenten kersztül is elérhető. Erre a kezdeményezésre csapott aztán le a Wikimedia, hogy – ahogy nagyon szépen elmondják nekünk – a világon mindenkinek hozzáférhetővé tegyék a Wikipédiát. Erről aztán készítettek egy hosszú interjút Mary Cockcrofttal (a fenti karitatív szervezet jelenlegi elnöke), el lehet olvasni angolul eredetiben.

Aki pedig szeretné magának megszerezni, annak jöjjön a befejező mese, mi is az a BitTorrent, és hogyan lehet megszerezni az offline Wikipédiát. Advanced olvasóim gördítsenek lejjebb, ott lesz a link.

A BitTorrent (röveden: torrent) lényegében egy fájlcserélő protokoll (ami nem annyira evil, mint amilyennek hangzik, mert rengeteg legális adat forgalmát segíti – ld. linux disztrók, ez a projekt stb.). Bölcsészül úgy hangzik a működése, hogy egy fájlt feldarabolunk apró részekre, ezek adatait lementjük egy .torrent kiterjesztésű fájlban, majd ezt a fájlt feltöltjük egy szerverre. Ezek után a letöltés már csak annyiból áll, hogy a másik oldalon letöltik egy ezt a torrent fájlt, megnyitják egy erre speciálizálódott alkalmazással (Ubuntu alatt most már egész barátságos lett a Transmisson, Windows alatt ajánlom a µTorrent-et). Ez a program letölti a feldarabolt fájlt, de nem csak tőlem, hanem sok más embertől is, akik szintén torrenten keresztül osztanak meg.

Az egésznek az eredménye pedig az lesz, hogy sokkal gyorsabb lesz, mert nem egyszerre egy nagy fájlt töltök le, hanem párhuzamosan sok kis darabot, amit aztán összeilleszt a program, és így nem fogja annyira terhelni a sávszélességet, valamint ha meghal a szerver, akkor is megy a csere.

Ez most nagyon zanzásított volt, és legalább annyira zagyva is, de remélem a lényeg azért átjött. Annak meg akinek abszolút kínai még mindig az egész, a BitLet segítségével simán webről is letöltheti. Magát a torrent-fájlt pedig innen lehet letölteni.

Itt szeretném újra felhívni a figyelmet arra, hogy a BitTorrent protokollt mennyire jól lehetne könyvtárak közötti adatcseréhez használni (azt hiszem, pont egy éve említettem ezt HSD-nek). Egyébként meglepően kevés szó esik erről a klogon. Ejnye :P

Források: TorrentFreak, Wikinews