Kiszabadulni a “börtönből”

blackberry_9320_1-400Tegnapelőtt hirtelen felindulástól vezérelve lecseréltem a Sony Ericssonomat végre. A majdnem három év alatt sok baj volt vele, és mostanra teljesen megbízhatatlanná vált a működése, így szinte minden hívás után földhöz akartam már vágni, hogy legyen nyomós indok a cserére, de aztán beszipkázott a nagy magenta marketinggépezete, és hagytam magamat meggyőzni egy számlaegyeztetés során.

Az új készülék végül BlackBerry lett, nem mintha nagyon áhítottam volna egy ilyet, de szempont volt  a QWERTZ-billentyűzet és a megbízhatóság, ezeknek meg eleget tett. Végre nem érintőképernyős, ami nekem kicsit halálom volt, bár ilyet az ember nem vagy csak nehezen vall be – inkább utólag nagy az arca, ugye.

Viszont egy óriási felismeréssel járt a beüzemelés: azon kívül, hogy nyilvánvalóan állatira elbénáztam a kontakt-import/exportot, egyértelművé vált, hogy mekkora kín a Google bűvkörén kívül élni. De éppen ez a lényeg: túlságosan is sikerült lefednie az életem szervezéses részét, így gyakorlatilag újra kell tanulnom az egész munkafolyamat- és szervezéses dolgot, ami egyáltalán nem baj.

Jó dolog a Google-nak a szabadsága, de most úgy tűnik, ez inkább csak a Google-szolgáltatásokon belüli szabadságot jelenti, ha a nagy G nem akarja, hogy kívülről is lehessen használni a termékeit, akkor jön a véres verejték…

(iPhone-t meg még nem használtam, de el tudom képzelni, hogy ott mennyivel barátságosabb/barátságtalanabb a környezet…)

Egy korszak vége?

Emlékszem, mekkora élmény volt felfedezni az RSS-t, és velük együtt az első RSS-olvasó alkalmazásokat. Rengeteget keresgéltem, próbálkoztam, míg meglett az egyetlen, az igazi, ez pedig a Google Reader volt. A Google oldotta meg, hogy egy alapvetően már hasznos és jó eszköz alkalmas legyen a közösségépítésre, tudásmegosztásra. Ebből aztán olyan hatékony dolog lett, amit azóta sem tudott senki sem lepipálni. Olyasmi, mint a Facebook, csak tényleg szinte csak hasznos kontent került ki belőle, amit aztán sokkal, de sokkal szabadabban és könnyebben lehetett használni, hasznosítani a weben.

Bár rengetegszer írtam róla, pár szóban összefoglalnám: tartalomforrásból a tartalma közvetítő fájlt berakom egy emailkliens-szerű alkalmazásba, ott ezeket kategorizálom és rendezem, majd olvasom az automatikusan beérkező híreket, és osztom meg az általam kiválasztott platform(ok)on. Ezek közül az egyik legjobb a Google Reader saját megosztó felülete, ahol midenkinek egy saját hírfolyama jött össze az általa kiválogatott tartalmakat, és erre ugyanúgy fel lehetett iratkozni.

Tudom, hogy valami ilyesmi irányba megy el a Facebook is, de soha, ismétlem, soha a büdös életben nem lesz annyira hatékony eszköz, mégpedig azért, mert ott nem te válogatsz, és főleg nem azt a forrást húzod be, amelyik tetszik. Esetleg a Google Plusznak van némi esélye bepótolni ezt az űrt – és teljességgel érthetetlen, hogy miért nem inkább ezt is integrálják, mint a Picasát. Sajnos valószínűleg a Facebookkal vívott elkeseredett harc vakította el annyira a döntéshozókat, hogy ezt a lehetőséget nem vették észre. Nem akarom temetni a szabad webet, de a Google Reader lejtőre állítása, és lassú felszámolása számomra eléggé az irányba mutat, hogy az egyik legnagyobb szereplő az egyik legjobb ilyen típusú szolgáltatását nem tartja annyira jónak, hogy megmentse.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő lépés, addig meg lehet keresgélni utódot. Én még nem tudom, talán a Ktamas által ajánlott NewsBlur.

Kép forrása: TechCrunch

Webes apróságok

Két gyors ajánló:

A WordPress csapata kiadta a Jetpack-et, ami a WordPress.com 8 alapvető szolgáltatását tartalmazó plugint ad egyben. Ezek: statisztika, Twitter widget, Gravatar felbukkanó ablakok, WP.me linkrövidítő szolgáltatás, Sharedaddy-integráció, LaTeX-szerkesztés, szöveghelyesség-ellenőrző (stílus, helyesírás), embed-shortcode-ok. Aki nem érti, járjon utána. Azt meg, hogy ezek mennyire jók vagy nem, mindenki maga ítélheti meg, mindenesetre ha valaki most kezdi a pályát, annak hasznos. Mehet a WordPress első 10 lépése után.

A másik jó hír, hogy a Google összerakta az API-jait egy felületre, az APIs Explorerre (illetve még nem az összeset), egyelőre a Buzz, a Custom Search, a Diacritize, a Moderator, a Shopping, a Translate és az URL-shortener került ki. Személy szerint várom a Docs és a Chart API-kat is, de egyelőre nem vagyok telhetetlen, így is izgalmas a dolog. Játékra fel, itt már nem lehet kifogás a “nem értek hozzá” sem, mert nem kell érteni, csak legózni. A lényege, hogy vizuálisan lehet összepakolni az API-ra épülő kérést, utána pedig meg kell nyomni a gombot, és örülni az eredménynek, ami aztán mehet bele szépen a könyvtár webes felületébe.

Kis hírek a nagyvilágból

Ádám szúrta ki az év könyvtári honlapját.

A Google-profil egyre szebb és használhatóbb lesz, lassan tényleg online névjegykártyaként lehet használni. Az enyém itt van.

Magyar fejlesztésű Kindle-gyűjteménykezelő, tesztelni muszáj (aka Kindle Koll3ctions).

A Macen népszerű Scrivener kijött Windowsra, március 21-ig ingyen lehet kipróbálni. Annak, aki nem ismeri: olyan szövegszerkesztő, amit kifejezetten íróknak készítettek. Lehet próbálkozni vele.

Dworkyll az elektronikus kiadványok 40 évét bemutató infografikát talált, egészen meglepő dolgok vannak benne. Kötelező olvasmány.

Megjelent a Catalyst WordPress téma (nem, nem az a katalist), ami 600 különböző beállítási lehetőséget kínál – kódolás, programozás nélkül, pusztán számok beírogatásával és kattintgatásokkal. Az egyetlen gond az árával van, ami 180 dodó, dehát mit nekünk pár tízes, amikor milliókat dobálunk kifelé az ablakokon/befelé a zsebekbe ugye.

Hasznos dolgok könyvtárosoknak

Rengeteg gyűjtőoldal van, ami listázza a weben található hasznos dolgokat, aztán újabb gyűjtőoldalak pedig kiszemezgetik azokat a tartalmakat, amik a gyűjtőoldalakon érdekesek. Most is egy ilyen, nem túl eredeti lista következzék:

  • A picapp egy ingyenesen magazin minőségű képeket szolgáltató oldal. Az oldal érdekessége, hogy WordPress-t használók számára eleve ad embedd linket, így az ilyen motorral működő honlapok, blogok illusztrálása a gyerekjáték szintjét üti (kérdés, meddig marad a helyén az embeddelt kép…).
  • A Google új szolgáltatást fejleszt, amelynek neve Clueboard lesz. Nem egészen értem, miért lesz rá szükség a Wave mellett, ugyanis a különböző G-szolgálatások közt fog működni vágólapként, a legkülönbözőbb tartalmakat szállítva ide-oda. Na majd meglátjuk, mindenesetre jó lett volna ilyen már két éve is.
  • Honlapok csinosításához lehet jó az az 1000 ingyen ikon, amit a FatCow (dagadt tehén, mondjuk ki nyugodtan) kínál.
  • Egy nagyon jó tizes lista készült a The TechEssence.info-n arról, hogy mi  azok a dolgok, amiket a könyvtárvezetőnek kell tudnia a technológiáról, mint olyanról.

Most ennyit, megyek vissza könyvet pakolni. Lesznek arról is érdekességek.

Update: közvetlenül posztolás után jött egy link, amit be akarok még rakni – egy nagyon hosszú és részletes bejegyzés arról, hogyan csináljunk facebook kimenetet a WordPress-alapú lapunknak.

Munkatippek

Rendszeres tapasztalatom (főleg így pályázatírások környékén), hogy szeretnek elszaladni a dolgok, még az egyébként olyan rendezett foglalkozás esetében is, mint a könyvtárosság. Gond van az időbeosztással, a határidőkkel, a tennivalókkal, kezelendő fájlokkal, forrásokkal, a kapcsolatokkal, szinte mindennel – és naná, a kávé is kihűl közben (mondjuk ez utóbbira a legegyszerűbb a megoldás: húzóra kell inni, de akinek nincs azbeszttorka, az használhat USB-s melegítőt is). Szerencsére az előbbi problémákra is van megoldás, nem is egy, ezekből szeretnék párat bemutatni.

A Google-féle szolgáltatáscsomag az alapvetés, bármilyen feladatot szeretnénk gyorsan és hatékonyan végrehajtani. Az alapot a Gmail jelenti, amelynek segítségével az összes emailcímünket egy helyen tudjuk kezelni, leveleinkből kapásból létre tudunk hozni a Google Naptárban eseményeket (ez lesz majd a következő fontos elem), amelyekhez helyszíneket tudunk megadni a Google Térkép segítségével (így idegen városban sem fogunk eltévedni), a csatolt dokumentumokat a Google Dokumentumokkal pedig tudjuk megnyitni, szerkeszteni a többiekkel akár egyszerre is. Szintén rendkívül hasznos lehet a kapcsolati lista, amelyet fél mozdulatba kerül exportálni, és más helyen, környezetben felhasználni (arról nem is beszélve, hogy egy csomó szolgáltatás – Facebook, Twitter stb. – képes ezt a listát beolvasni, és azok alapján ismerősöket ajánlani nekünk). Sőt, újabban egy elég gyenge feladatkezelő is bekerült a Gmail lehetőségei közé, ezt azért nem ajánlom különösebben, mert ennél messze kiforrottabb, jobb megoldások is vannak már, érdemes megvárni, míg ez utóbbi is felfejlődik.

Nekem személy szerint főleg azért nagyon kedvesek a Google ezen szolgáltatásai, mert ugyanazt a címkerendszert használják, amelyek színekkel kombinálva gyönyörűen rendezhető és követhető felületeket hoznak létre. Sajnos olyan még nincs, hogy ugyanaz a címke összefog dokumentumot, levelet, kapcsolati és naptárbejegyzést, de szerintem nincs messze az idő, amikor ez is meglesz.

Az emlegetett feladatkezelő helyett inkább javasolnám a Remember The Milk-et, amely szintén képes integrálódni a Gmail és Google Naptár alá, használhatjuk offline vagy mobil kommunikációs eszközünkön, de gyakorlatilag bármilyen felületen képes megjelenni és tennivalóinkat az orrunk alá dörgölni. Nem utolsó szempont az sem, hogy magyarul is szóba áll velünk, így nem kell új funkciókat megtanulni ékes angol nyelven.

Határidő-kezeléshez a Google Naptár az, amely eddig sosem hagyott cserben. (Havonta) limitált számban ugyan, de képes figyelmeztetni teljesen díjtalanul SMS-ben a találkozóimra (eddig még csak egyszer sikerült elérnem ezt a korlátot), sőt, a megadott címet egyből be is linkeli a Google Térképeken, így ha olyan lenne a mobilom, még azt is megnézhetném, hol fordultam be a rossz sarkon. Egyszerre több naptárat kezelek vele, így nem keverednek össze a munkahelyi és magánéleti eseményeim (dehogynem), sőt szinkronizálni is tudom Thunderbird levelezőprogramommal (amit éppen Evolutionnek hívnak, de ez részletkérdés) és az asztali (Gnome-os) naptárammal is. Figyelmeztetőt építhetünk be a Gmail-be is, de a Firefoxban is meg tudnak jelenni a figyelmeztetések.

Ha kezd elfutni velünk a paci, akkor hasznos lehet az a kis Firefox-bővítmény, amely mindentől függetlenül kiabál az elmélyült jómunkásembernek. Persze nem ajánlott ennyire belemerülni a dolgokba, mert könnyen hát- és szemfájás lesz a dolgoból, hogy az ínhüvelygyulladásról ne is beszéljek (furcsa, nekem régebben a szorgalmi időszak elején szokott lenni rendszeresen, amikor még tartott a lendület, és buzgón jártam az órákra, sőt még jegyzeteltem is…). Ilyenkor hasznos az olyan alkalmazás (pl. a Workrave), amely beállított időközökben elüldöz gépünktől, és még esetleg mindenféle erősítő-lazító tippeket ad.

Ha még van ötletetek, ne tartsátok vissza, osszátok meg velem meg a többiekkel!