Egy korszak vége?

Emlékszem, mekkora élmény volt felfedezni az RSS-t, és velük együtt az első RSS-olvasó alkalmazásokat. Rengeteget keresgéltem, próbálkoztam, míg meglett az egyetlen, az igazi, ez pedig a Google Reader volt. A Google oldotta meg, hogy egy alapvetően már hasznos és jó eszköz alkalmas legyen a közösségépítésre, tudásmegosztásra. Ebből aztán olyan hatékony dolog lett, amit azóta sem tudott senki sem lepipálni. Olyasmi, mint a Facebook, csak tényleg szinte csak hasznos kontent került ki belőle, amit aztán sokkal, de sokkal szabadabban és könnyebben lehetett használni, hasznosítani a weben.

Bár rengetegszer írtam róla, pár szóban összefoglalnám: tartalomforrásból a tartalma közvetítő fájlt berakom egy emailkliens-szerű alkalmazásba, ott ezeket kategorizálom és rendezem, majd olvasom az automatikusan beérkező híreket, és osztom meg az általam kiválasztott platform(ok)on. Ezek közül az egyik legjobb a Google Reader saját megosztó felülete, ahol midenkinek egy saját hírfolyama jött össze az általa kiválogatott tartalmakat, és erre ugyanúgy fel lehetett iratkozni.

Tudom, hogy valami ilyesmi irányba megy el a Facebook is, de soha, ismétlem, soha a büdös életben nem lesz annyira hatékony eszköz, mégpedig azért, mert ott nem te válogatsz, és főleg nem azt a forrást húzod be, amelyik tetszik. Esetleg a Google Plusznak van némi esélye bepótolni ezt az űrt – és teljességgel érthetetlen, hogy miért nem inkább ezt is integrálják, mint a Picasát. Sajnos valószínűleg a Facebookkal vívott elkeseredett harc vakította el annyira a döntéshozókat, hogy ezt a lehetőséget nem vették észre. Nem akarom temetni a szabad webet, de a Google Reader lejtőre állítása, és lassú felszámolása számomra eléggé az irányba mutat, hogy az egyik legnagyobb szereplő az egyik legjobb ilyen típusú szolgáltatását nem tartja annyira jónak, hogy megmentse.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő lépés, addig meg lehet keresgélni utódot. Én még nem tudom, talán a Ktamas által ajánlott NewsBlur.

Kép forrása: TechCrunch

Milyen jó nekünk (frissítve)

De tényleg. Úgy érzem, a magyar webes közösség el van kényeztetve, ráadásul még csak nem is mainstream vonalon (azaz nem az inda- kezdetű és wiw-szerű szolgáltatásokra gondolok). Nem tudom, hány felhasználó tartozik az aktív táborba (max. négy számjeggyel írható le a mennyiség, ebben biztos vagyok), de arányaihoz képest nagyon rajta van a forró cuccokon. Lássuk őket sorban:

Turulcsirip: tothbenedek válasza a Twitter mikroblog szolgáltatásra. Erről már sok szó esett, röviden mégegyszer: legfeljebb 140 karakterben lehet üzenni, jelenteni, kérdezni, megmondani, mindezt közösségi keretekben, a lehető legnagyobb mobilitással (na jó, egyelőre gondolatátvitellel nem lehet csiripelni, de majd…). A Csirip ennek ugye a magyar felülete, automatikus nyelvfelismeréssel, nagyon jó közösséggel, Csiriprókával, barátkozással, egyedi témák feltöltésével, értesítő Firefox pluginnel.

[Én itt vagyok.]

Miner: Bártházi András blogkereső oldala, tematikus részekkel, így többek közt a már emlegetett Könyvtár melléklettel (mostanában a klog.hu fő támogatójaként is feltűnhetett oldalsávakban stb.). Emellett van még neki Video, Gasztro, Recept stb. rovata is úgyhogy lehet válogatni bátran, szinte magazinszerű tartalmat kaphat az ember, ha ügyesen kezeli az oldalt. Nem utolsósorban pedig kész és testreszabható widgeteket, keresőket lehet bedobálni az oldalunkba.

[Én itt vagyok.]

TurulMeme: Sera hegesztette össze Koronix ötletéből, Google Reader megosztásból és némi UTF karakterből azt az eszközt, amitől mostanában hangos a magyar web. A lényege, hogy a Reader használói folyamatosan osztják meg a tartalmakat, amelyeket az általuk olvasott oldalakról kapnak hírcsatornán, ezeket címkézik, kommentálják, aztán az ismerőseik ezt elolvasva vagy továbbadják vagy nem. Ezt a hatalmas mennyiségű, már megszűrt infót aggregálja ez az oldal, hogy még jobban lehessen követni, feldolgozni stb. És hogy még jobb legyen nekünk, lehet létrehozni további szűrőket is a szűrőgéppel, így pl. a klog.hu bejegyzéseihez adott másodlagos tartalom errefelé csordogál.

Update (11.24.): Gazsnak köszönhetően a TurulMeme hozzáadott értékei (hozzászólások, megosztások) többé nem vesznek el (így viszont elveszik a backchannel őszintesége): a Hozzáadott érték WordPress plugin segítségével vissza lehet húzni a kommentek közé a megosztásokat. Részletek túl az Óperencián.

Egyébként már tényleg csak az integráltság hiányzik, azaz megosztások és hozzászólások megjelenítése a kommentek számánál, értesítés, Dashboard, CSS stb. és kész a királyság.

[Én itt vagyok.]

És hogy mi a mese tanulsága? Hogy kezd létrejönni egy olyan platform, ami ugyan lenézendő, és nem hagyományos eszközökkel operál (web2.0, közösségi tartalomelőállítás, tudásmegosztás stb.), de mégis egy elég komplex és jól használható információs rendszert hoz létre. Eszközkészlete nem igazán nagy (Twitter, Google Reader), de hatalmas területeket képes átfogni (gyakorlatilag mindent bele lehet kötni, aminek van hírcsatornája, vagy legalább URL-je), ráadásul közvetlen és hosszabb távú kommunikációt is lehetővé tesznek a puszta megosztáson kívül – ld. Turulcsirip IM-szerű használata és a TurulMeme-n kialakuló, kommentekben zajló párbeszédek.

Jelenleg a könyvtárosok mindegyiken jelen vannak, de nagyon kis számban. A Csiriprókában saját kis ikonunk van már tapirnak köszönhetően, a Mineren saját mellékletünk van, és a TurulMeme harmadik legtöbbet megosztója Wildgica. Szerintem érdemes lenne azon elgondolkoznunk, hogy hogyan lehetne ezeket az eszközöket jobban felhasználni, egyik gyakorlati példa lehet Mariann megoldása a Hangtárnokon: egyszerűen közzétenni a megosztott híreket.

Az biztos, hogy a könyvtárosok közti információáramlásnak pl. nagyon nagy segítségére lehetne. Korábban már sírtam, hogy miért nem blogolnak többet, mert így nagyon esetleges és szűkös az az információ, ami kikerül az egyes kisebb körökből. Simán elképzelhetőnek tartanám, hogy saját információs halózatot hozzunk létre, amelynek alapja ugyanúgy a blog, a mikroblog és a hírcsatornák megosztása lehetne. Twitteren manapság nem kunszt belső hálózatot készíteni (vállalatoknál rendkívül népszerű belső kommunikációs csatorna), a klog mindenki előtt nyitva áll továbbra is, és ha ilyen iramban fejlődik tovább a TurulMeme, szerintem ott is pár hónapon belül lérte lehet hozni belső köröket (egyébként meg korlátozottan már így is működik ez a Google Readeren belül is, onnan jött az egész ötlet).

Akinek füle van, hallja meg!

Photo by anomalous4

Feedolvasókról (frissítve)

A FITT levlistán Csaba kérdezte, hogy milyen feedolvasók vannak és jöhetnek szóba. Válaszképpen (és for the record) összegyűjtöm az eddigi élményeimet. Előre bocsánatanám, hogy ez nagyon-nagyon szubjektív lista és értékelés, és nem flémgenerátor akar lenni. Köszönöm.

És nagyon hülye vagyok, szóval Ádám összeszedett 69 (most már 85) hírcsatornát, erre is volt válasz ez a bejegyzés.

Desktop

Sajnos nem jöttek be. Nem tudom, miért – van aki pedig erre esküszik -, ezért véleményt nem mondok róluk, maradjon egy szájhúzás. Elsőként talán a NewsFox-ot használtam, ami egy Firefox extension, pici is, meg okos is. Próbálkoztam az Operával is (tudjuk ugye, a böngésző, beépített levelezőklienssel és feedolvasóval), ennek mostanában számtalan problémája van a Gmail és tsai környékén (az Opera Minit azért szeretjük a mobilunkon. A következő nagyobb lélegzetvételű próbálkozás a BlogBridge volt, és innentől kezdve aztán el is szakadtam az asztali olvasóktól.

Ja, szórakoztam még egy-két Ubuntus feedolvasóval (KDE és Gnome alá tervezettel egyaránt), egyik sem volt nyerő.

Online

Itt is aztán két típussal próbálkoztam, néha párhuzamosan, néha nem a desktop olvasókkal. Az egyik a Webtopnak (vagy minek) nevezett csoport, ilyen a Netvibes, az iGoogle, magyar részről pedig (például) a Hírfigyelő. Igazából mindegyiket van miért tisztelni (Netvibes – hatalmas tudása és magyar fejlesztője is van, iGoogle – na ezt mondjuk még tisztelni sem nagyon tudom, Hírfigyelő – mert a miénk), de hosszas kóstolgatás során rájöttem, hogy amikor én feedet akarok olvasni, akkor másra nem vagyok kíváncsi, illetve amire igen, azt megtudom máshonnan (időjárás, idő stb.).

Volt még egy rövid elcsámborgás is, az alertle nevű dologgal.

És akkor jöjjön a két kedvenc: a Bloglines, talán egy-másfél évig használtam, jó volt, de. Van a Google Reader, ami aztán KO-val belopta magát a szívembe, nem vitás, hogy miért.

  1. Google szolgáltatás, tehát viszonylag egyszerűen kezelhető, miután van Google accountom máshonnan.
  2. Ennek köszönhetően nem csak a saját, hanem a kontaktlistán megosztott feedjeit is kapom, ami nem egy esetben volt igencsak hasznos. (Ráadásul a megosztásaimnak publikus címe is van – na meg feedje.)
  3. Ez újdonság: most már a megosztással együtt jegyzetet is írhatok, így egyfajta mikro-mikroblogként is funkcionálhat. Egy bookmarklet segítségével pedig bármilyen lapot be lehet húzni jegyzetestül a Readerbe.
  4. Statisztikákat közöl az olvasómmal történt dolgokról.
  5. A Better Gmail kiterjesztés segítségével integrálni lehet a Gmailbe (ha Gmail2.0 és FF3 b5-nél régebbi verziókat használ az ember – így egyelőre ezt a projektet kukáztam).
  6. Az iPhone-ra tervezett verzió simán becuppan Firefox sidebarba, így ha ott nem Csiripróka lenne…
  7. A Google Gears (egyelőre szintén nincs FF3 b5 alatt) segítségével pedig visszaértünk az asztali feedolvasáshoz. Hát nem szép?

Addikt lettem na, nem szégyellem.

Olvasóink ajánlják: (a kommentekben szereplő javaslatok)

Átigazolás

A délelőtti menetben (mivel van az OSZK-ban wifi), átköltöztem Bloglines-ról Google Readerbe. Most még csak kóstolgatom, de nem használhatatlanabb, mint a régi. Majd meglátjuk. A megosztott híreim ezentúl itt, hozzájuk RSS csatorna itt.

Ezzel együtt pedig agyalok valami sidebaron a blogomhoz, de még ez is a jövő zenéje, ütősre kéne megcsinálni, hogy ne nagyon rúgja fel ezt a dizájnt.

Itt a könyvtárban pedig két hete jártak a fotószakosok, csináltak 8 darab iszonyat jó képet, fejlécbe mennek majd, egyelőre szenvedek, hogy a 30 megás tifekből mit és hogyan szedjek ki. Jómóka.

Olvasnivalónak pedig ajánlom az Adam Piper: Memók (A Justin Black ügy) című blogregényt, az a legjobb benne, hogy megy etetőbe befele, és jó olvasni.

piper_memok

Vissza a munkához.