Az FSZEK új digitális könyvtáráról

Pár kérdés merült fel bennem a Szonda (MR1 Kossuth Rádió) riportját hallgatva:

  • Miért nem érzik még mindig, mennyire ciki a “Tudásdepó Expressz” elnevezés?
  • Mik a döntési mechanizmusok, miért a digitális dokumentumkérés beérkezésekor indulnak el? (Miért akkor kell elindulniuk, miért nincsenek meg előre?)
  • Mennyi a viszonylag rövid időn belül?
  • Mi jogosítja fel a könyvtárat, mint olyat (illetve az ott ülő könyvtárost), hogy eldöntse, mit kaphat meg az olvasó és mit nem? (Széljegyzet: erre miért nincsen egy MKE Etikai Kódex-jellegű nyilatkozat a könyvtáraknak?)
  • Miért még mindig könyvközpontú az információszolgáltatás alapszemlélete?
  • Miért kell a Google könyvdigitalizáló projektjét állandó jelleggel kicsit fentről megítélni?
  • Miért hisszük azt, hogy a könyvtár katalógusa integrált rendszer?
  • Ha már 10-15 éve zajlik a könyvtári tevékenységek, állományok integrálása, miért ott tartunk vele, ahol?

Utána nagyon érdekes (és nyúlfarknyi) beszélgetés jön a társadalmi nemi nyelvhasználatról, ajánlom azt is. Visszahallgatni gondolom 15.00-tól lehet a Hangtárban.

Megjegyzés: ezek a kérdések a riport hallgatása közben bukkantak fel, ezért csípőből válaszolás helyett próbáljuk a kérdéseket a mai internet és szolgáltatási elvárások azon kontextusába helyezni, amelyeket most nem írtam le (mert már megtettem számtalanszor, mert nincs időm stb.). Köszönöm.

EBSCO otthonról

logo_fszekAz, ami az ELTE Egyetemi Könyvtárnak nem sikerült, megvalósult a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban: mától(?) bármelyik beiratkozott felhasználó akár otthonról is elérheti az EBSCO Host adatbázis által kínált csomagokat, ehhez csak a vonalkódját kell bepötyögni. Ennek örülés, csak kis kérdés motoszkál a fejemben: miért csak most…? (Jó, persze nálunk sem lehet otthonról, de ennek tudom az okát.)

via Németh Marci

(No) comment on FSZEK

Pedig megígértem, hogy próbálom a jó oldalát is megtalálni az intézménynek, de emellett nem mehettem el szó nélkül:

o) A könyvtárhasználó által keresett, de kölcsönzésben lévő dokumentum – a két hétnél rövidebb kölcsönzési idejű dokumentumok kivételével – értesítési és eljárási díj megfizetésével eljegyezhető. (A díjtételt a 2. sz. függelék III. fejezetének Q. pontja tartalmazza.). Az előjegyzett dokumentumot a könyvtárhasználó által kért időpontig, de legfeljebb négy hónapig figyeli a tagkönyvtár. Ha az előjegyzett dokumentum beérkezik, akkor erről a könyvtár a könyvtárhasználót – kérésének megfelelően levélben, e-mailben, telefonon, sms-ben – értesíti. A dokumentumot az értesítés után a könyvtár 8 napig őrzi, ezt követően az előjegyzés elévül. A könyvtár az előjegyzéseket az igénylések sorrendjében elégíti ki.

(A 2. számú függelék az nem melléklet, mert olyan is van, az egyszerűség kedvéért, de persze nekem kell megkeresni, nem lehet linkelni, mert az bonyi… Egyébként ha megvan a Q pont, akkor jön az arcmegnyúlás, 400 forint könyvenként. Balkán.)

Egyébként meg előjegyeztetni nem is lehet ugyebár, csak előjegyezni – érezzük a különbséget, ugye?:

Update: és telefonon természetesen nem lehet előjegyeztetni…

Update2: teljesen felesleges bemenni, mert

  1. csak egy papírt kell kitölteni, még csak alá sem kell írni, pénzt is csak utólag kell fizetni (legalább)
  2. ha véletlenül rossz helyre állsz, és előtted egy külföldi diák áll, aki épp beiratkozik, akkor még véletlenül se gondolj arra, hogy te addig kitöltenéd a papírt, mert alig szólalsz meg, egy erőteljes NEM lesz a válasz (de tényleg), aztán ki lesz jelentve, hogy ő már ezzel nem tud foglalkozni, majd hétfőn a kollegina
  3. aztán ha átállsz a “jó” helyre, ahol egy barátságos fiatal hölgy fogad, akkor kiderül, hogy SMS-értesítésről (ld. fent) még nem is hallott, de egyébként sem lehetséges
  4. egyébként meg természetesen azonnal megy az email, ha megérkezik a ma lejáró könyv

Helló 21. század, helló ügyfélközpontúság, helló FSZEK. Gratulálok.

A lány lelkére kötöttem, hogy ha lesz meeting vagy bármi más, akkor vesse fel, hogy ezért baromi felelseges bemenni a könyvtárba, ha a Corvina amúgy is úgy fejlődik, ahogy ők tapsolnak, akkor ezt a fícsört igazán beletehetnék. Vagy csak egy sima emailcímet tegyenek ki. Vagy csak egy telefonszámot. Bármit. Úgy nézett rám, mint egy félbolondra, de mondani nem mondott semmit. Lehet tippelni, hogy eddig hányszor lett meghallgatva (továbbmegyek: megbeszélésre hívva) stb.

Fiókkönyvtárak

Zárójelben: meggyilkoltam az új helyen eddig írt bejegyzéseket. nem vagyok hajlandó megindokolni, hogy miért ;)

Egy Keltnek tett régi ígéret beváltása közben jutott az eszembe, hogy mi a fenének vannak így elnyomva az egyes fiókkönyvtárak az FSZEK-nél. Az első az, hogy a honlapjaik megtalálása jelentős nyomkodásba kerül, így ahhoz, hogy eljussak mondjuk a Kertész utcai könyvtár lapjára, végig kell nyomkodnom a Könyvtáraink > [Budapest térkép] (vak és gyengénlátó embertársaink itt estek ki) > [régió térkép] (csak hogy tényleg ne legyen egyszerű nekik) > honlap útvonalat.

Sokkal egyszerűbb lenne, ha minden könyvtár kapna egy [utcanév].fszek.hu URL-t, azaz a Kertész utcai a http://kertesz.fszek.hu, az Andrássy úti a http://andrassy.fszek.hu, a Liszt Ferenc téri a http://lisztferenc.fszek.hu, és esetleg, neadjisten a Központi Könyvtár pedig a http://kk.fszek.hu címet kapná… Küldtem is egy mélt a webmasternek, kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle, mert azért ez nem egy nagy etwas.

Most így néz ki pl. a Kertész utcai könyvtár URL-je: http://www.fszek.hu/konyvtaraink/eszak-pesti_regio/kertesz_u__15_

A másik, ami még talán kényelmesebbé és használhatóbbá tenné az FSZEK-et, hogy ha már ott vagyunk a fiókkönyvtár lapján, akkor egy kattintásra nyíljon a katalógus, ami ott már automatikusan az adott fiók állományában keres. Jelenleg ez úgy működik, hogy Katalógus (ekkor jutunk a Corvina lapjára) > Összetett keresés (!!! – egy átlag felhasználó ezt elég ritkán használja) > Lelőhely kiválasztása (ezt kb. két perc lenne átírni, mert még nekem is inkább a könyvtár jut az eszembe, kevésbé a lelőhely, ha ezt a fogalmat akarom kifejezni).

És akkor már a honlapot is lehetne korszerűsíteni, de ezt már csak tényleg mellékesen jegyzem meg.

Egyébként meg kitűnő ötletnek tartom a Google Maps integrálását az egyes fiókkönyvtárak oldalába, így tényleg gyorsan meg lehet őket találni, és ha így sem menne, hát ott van az útvonal tervezése. Szóval ezért pirospont.

Update: Lilostól tudom, hogy van, de pont fordítva: http://fszek.hu/[utcanév]. Hát ezt is megértük :)

Ajánló

Válasz kérdésemre ugyan nem érkezett az FSzEK-ből, viszont egy ajánlás igen: létezik a könyvtárnak egy Európai Uniós Gyűjteménye, amelynek július óta blogja is van, méghozzá néha két nyelven is.

Ezenkívül van del.icio.us gyűjtemény és Google Custom Search Engine is hozzá, valamint eutube-os válogatás (hogymikvannak…). Gratulálunk (én gratulálok) hozzá!

(Egy csöndes javaslat: én ezt az FSzEK domainjén és szerverén csináltam volna, mondjuk WP-vel… : P Meg azt is megpróbálnám elérni, hogy könnyebben megtalálhassák a Gyűjtemény oldalát a könyvtár portálján. Mindenképp.)

john and john a könyvtárban

johnandjohn

ugyanez magyarul is. (nem gyk., csak mert van)

viszont: tegnap végre (8 év óta először) beiratkoztam egy szabó ervin könyvtárba, és ha már lúd, legyen kövér alapon rögtön a “nagyba“. eddig leginkább negatív véleményeket hallottam róla (sosincs bent semmi, barátságtalanok a könyvtárosok, mindenki utazik mindenkire – értsd ahogy akarod…), és tapasztalataim félig-meddig alátámasztották ezeket. de. ami szerintem rendkívül számít: a környezet. nem sok könyvtárépítészettel foglalkozó könyv járt a kezemben (belsőépítészet), talán csak a könyvtárosok kézikönyvének 4. vagy 5. könyvében van egy fejezet róla. (gondolom mona tudna ehhez a legkompetensebben hozzászólni:) pedig jó lenne foglalkozni vele, mert szerintem nem én vagyok az egyetlen, akire nagyon inspirálóan tudnak hatni a környzeti tényezők… tudom, létezik ilyen, bizonyos vállalatok nagyon adnak rá, meg talán a feng-shui-t is idesorolnám, ha nem utálnám annyira:), de magyarországon még nem nagyon láttam olyan következetesen kialakított könyvtár-belsőt, ami az utóbbi 50 évben épült.

(üdítő és ordítóan kirívó ellenpélda a szegedi egyetemi könyvtár új épülete, ahol volt pénz is, fantázia is, jóakarat is… bár elgondolkodtató a fő aulában álló fák története: miután megfosztották őket lombjuktól, konzerválták őket – és a lombot is -, majd a leveleket egyenként visszaragasztották a fákra. ezt egy tanáromtól hallottam, aki megtekintette egy “hivatalos” vezetővel az épületet, nem tudom, mi igaz belőle, és mi nem, de biztos sokba került. mondta az árat is, de arra pontosan nem emlékszem, nem akarok hülyeséget írni, de az biztos, hogy euró volt, és örültem volna, ha látom az összeget a bankszámlámon:)

a berendezés, a környezet nagyon jó érzést kelt az emberben, tényleg az angolszász-amerikai típusú könyvtárakat (public library) képviseli. ami pedig a leginkább elnyerte tetszésemet, az a “bölcseleti olvasó” volt, álomszép enteriőrrel, nekem tisztára az volt az érzésem, hogy egy kastély könyvtárában tanulhatok (ez főleg a mellette lévő szociológiai olvasó modern világával volt hatalmas kontrasztban). az viszont igaz, hogy tényleg nem találtam meg semmit abból, ami nekem kellett (és a szabadpolcos állomány elrendezése sem volt tiszta logikára alapozva, egy hosszabb munka végefelé könnyen eltéved benne az ember…:), de a srác, akitől kérdeztem pár dolgot, kissé fásultan bár (amit meg is tudok érteni ennyi ember mellett…), de udvariasan és rendesen válaszolt.

kicsit szokatlan volt az oszktól való eltérés, és valószínűleg nekem nem is fogja soha a nyugodt, elmélyült tanulást biztosítani. az viszont igaz, hogy teljesen eltérő funkciójából és feladatából fakadóan nem is kell, hogy ezt biztosítsa elsődlegesen (ld. angolszász – porosz eltérések, erről még később lesz szó). – és végre nem csak bölcsészfejeket láttam, bár a nők miatt nem kéne oszk-n kívül más helyre járni;)

ja, majdnem kifelejtettem: a büféje isteni. olyan csodálatos baguette-et ettem, hogy a nyálam csorog, ha csak rágondolok. az egész pedig ezüst(nek látszó) tálcán, az oszk büféje után valami mennyország (ld. műanyag tálca, savanyú, izzadt hagymaszag, ízetlen, félig nyers alapanyagból készülő, csakgyomrotmegülős kaják – na jó, ripszekt kókuszgolyó -, a kiskanálért is gondosan 4 forintot feszámolós kiszolgálók… ehh)

Szépművészeti, FSZEK, OSZK

Tegnap és ma (is) megkaptam alaposan a könyvtárosi szakma kritikáját, és nekem is volt szerencsém tapasztalni a hiányosságokat. (Ezek nem általánosítások akarnak lenni!, csak kiemeltem néhány – szerintem – súlyos esetet.)

A Szépművészeti Múzeum országos viszonylatban is kiemelkedő művészettörténeti könyvtára az első. Az ott dúló dilettantizmusról van szerencsém gyakran hallani (fontosnak tartom megjegyezni, hogy hiteles forrásból). Az egyik legsúlyosabb kritika a tárgyszavazást illeti. A könyvtárosoknak igazáből halvány lila gőzük nincs, hogy a könyv, amit a kezükben tartanak, voltaképp miről is szól. A besorolás valahogy így történik: fellapozás, néhány szó kiszúrása (esetleg képek), besorolás. Ha szobor is van benne, akkor szobor, ha kép, akkor kép. De ha ne adj’ Isten esetleg teljesen másról szól az egész, akkor mi van? Semmi. Jó az úgy. (Arról már nem is akarok szólni, hogy mi a helyzet az on-line katalógussal, mert semmi. A könyvtárban viszont hozzáférhető egy Leonardo-nak nevezett rendszer, valahonnan a Commodore-korszakból. Nem rossz, főleg a gépigénye, legalábbis tökéletesen beéri azokkal a vízözön előtti roncsokkal, amiken fut…)

A másik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Kérdés Wathay Ferenc élete. Tisztelt kolléga beüti a katalógus keresőjébe, majd közli, hogy semmi (ezt a nem túl meglepő lépést már sikerült nélküle is elvégezni…). Kész. Folyt. nem köv. Azért szerintem egy kicsit több empátia és segítőkészség elvárható lenne, legalábbis forráslelőhely-megjelölés tekintetében…

A mai élmény pedig az Országos Széchényi Könyvtárban ért. Keressük meg a Finnugor kalauzt, mert holnap szívás lesz. Nektár, megvan, szabadpolcos, juhé. Helyszám: általános olvasó, 39.5. Elsétáltam, megtaláltam, de mi ez? 39.4xx és 39.6. 39.5 sehol. Kérdésemre kiderült, hogy “még a nyáron” feltúrták, átrendezték, szétszórták. Ezzel nincs semmi baj, fő a fejlődés, újrarendezés. De ha csak augusztusban is történt a dolog, azóta is csak 3 hónap telt el… És persze az átrendezésnek semmi nyoma a katalógusban (jó, a könyvön új cédula van). Ami viszont jól esett, hogy még az Irodalomtudományi Olvasóba is kihozták az asztalomhoz, amikor előkerült az a hölgy, aki átpakolta, és tudta, hogy hova.

Tanulságok:

  1. Ha szakkönyvtárban ülünk, akkor illene legalább egy kicsit elmerülni a szakágban. Ha máshogy nem megy, egy szakemberrel konzultálni, hogy szerinte milyen jelölők a legalkalmasabb a leírásra.
  2. A második esetről szólt gyakorlatilag az előző felmérés, úgyhogy ezt most nem részletezném…
  3. Ha pedig valamit elkezdek, akkor be is fejezem. A végén.